Március óta tartotta lázban a női nemet a hormonoktól túlfűtött, homoszexuális felhanggal telített és az adoniszi férfitestekre fókuszáló anime, a Free! A Kyōto Animation eme merész és újszerű próbálkozása szélsőséges véleményeket szült. Valaki szerint az eddig minőségi munkákat (Hyōka, Haruhi, Clannad) produkáló stúdió túlzott fujoshi-yaoi-fanservice kellékeivel devalválja eddigi színvonalát, mások szerint pedig olyan merész területre merészkedett, amivel eddig nem sokan próbálkoztak.
Éppen ezek miatt én se maradhattam ki az anime nézőinek sorából – az ember ilyenkor a saját szemével is látni akarja, hogy mi kelt ekkora hype-ot. A Free! nemcsak egy tripla ösztrogén dózissal, a férfi testre vonatkozó szexuális utalásokkal teli mű, hanem az úszás iránti szenvedélyt, a fiúk közötti shōnenes barátságot fűzi fel a mindig is inkább a férfi célközönségre koncentráló moe jelenségre. Hiszen milyenek is a Free! dögös úszófiúi? Lányosak, bájosak, elpirulnak, miközben (majdnem) meztelenkednek. Pont azt a kisfiús ént hozzák a tsunderén át egészen a meganéig, amit ma már minden animében a fogyasztópiac megkövetel. Az újdonság, hogy ezúttal célzottan lányoknak jött el mindez, profi kivitelezésben (AMV-kben már most szétvágták), de lapos cselekménnyel.
Ugye, mi jóbarátok vagyunk? Ó, ugye, mi jóbarátok vagyunk… (LGT)
2013 márciusában dobott fel YouTube-ra egy szenzációs marketing stratégiával ellátott rövid PV-t a KyōAni (mai modern dubstep zene, dögös és ultraszínes animáció, kiváló testmozgások kíséretében). A Free! akkori névtelen szereplőit elektronikus zenére láthattuk csábítóan mozogni a testhez tapadó úszónacijukban, izmos karral, csípőig meztelen felsőtesttel. A hatás nem maradt el. A videó futótűzként terjedt az online szférában – rengeteg fanart, amv és egyéb fan-made cucc árasztotta el a világhálót, sőt, még petíciót is írtak a lelkes fanok, hogy animét akarnak ebből. A KyōAni rettentően jól játszott az lapjaival: csupán egy hónappal később jelentették be nagy titkolózás után, hogy igen, idén júliusban érkezik ebből az anime, aminek a címe Free! lesz.
A történet pedig le sem tagadhatná a zenés-teás moe cukiság, azaz a K-On! hatását – annak ellenére, hogy egy 2011-ben díjat nyert light novel adaptációról van szó (a light novelt Ōji Kōji írta High Speed! címen, körülbelül 12 éves főszereplőkkel és egy a KyōAni által kiírt pályázaton kapott díjat). Az anime verzió az eredeti 12 éves főszereplőkből szívtipró 16-osokat csinált, akik gyerekkori barátokként és úszótársakként úgy döntenek, hogy bizony olyan iskolai klubot kell alapítaniuk, amiről még nem hallott a világ (K-On!, Hyōka és még számtalan KyōAni cucc kiindulópontja ez). Ez persze egy iskolai úszó klub lesz. (A klub mentor tanárnénije majd egy irodalmi idézetekkel dobálózó tanárnéni lesz, aki egymaga egy K-On! referencia, hiszen kislányként zenésznek készült, plusz van egy kellemetlen titka is.)
Az iskolai slice-of-life-ot az dobja fel persze, hogy lökötten édes, no meg jóképű srácok hozzák össze mindezt. Közülük is az Oreki (Hyōka sztoikus főhőse) természetével megvert – nekem mindegy mit csináltok, csak hagyjatok békén; – Nanase Haruka (Matsumoto Megumi) tűnik ki, aki őstehetség az úszást tekintve, furcsa fétist érez a víz iránt, és igazi delfinemberként bármikor, bárhol hajlandó megszabadulni öltözékétől, hogy a habokba vethesse magát. Ha éppen nincs kinn 40 fok, akkor a fürdőkádban lebzsel kisgatyában, így is főz, tesz-vesz otthon, ha gyerekkori fiúbarát jön át hozzá, akkor az egy igazi mind-blowing módon segíti fel-ki (kinek hogy tetszik) a kádból. (Azért az egész meredek, amikor a fiúk egymást, mint a hercegnőket szokás, kézen fogva segítik fel állandóan.)
Szótlan és egyben fapofájú Harukánknak azonban haverjaival több közös pontja is akad: víz, úszás és a slussz poén – mindegyiküknek lányos a neve. Így ismerjük meg a kislányosan lelkes Hazuki Nagisát (Yonaga Tsubasa), az atyáskodó melákot, Tachibana Makotót (Yukino Satsuki) és a szépség megszállott atlétáját, Ryuugazaki Reit (Hirakawa Daisuke). A csapattól távol szemlélődik majd egy megtérítésre váró egykori jóbarát, Matsuoka Rin (Miyano Mamoru), aki megtörve tér vissza Ausztráliából, hogy gyerekkori haverjaival rivalizáljon és acsarkodva veszekedjen, mert ugye, a tinik élete mindig teljesítési vágytól és önkereséstől terhes feszültségektől vemhes. A nagy challenge tehát az úszóversenyek mellett az, hogy a cápafogsorú Rint megmentsük az önmarcangolástól, a fiúk (különösen az antiszociális Haruka) pedig rájöjjenek arra, hogy miért is úsznak igazából.
Only for Girlz? Yeah. All girlz will enjoy it? – NOPE!
Leszögezem, nekem a nemem ellenére se tetszett a Free. Három részt élveztem összességében a 12-ből. Az első kettőt azért, mert annyira abszurd módon lányosak voltak a fiúk, és a tipikus ázsiai flower boy mozgalmat reprezentálták (tudjátok, nálunk a metroszexuális pasikhoz állnak a legközelebb, akik már annyira szépek, dögösek és úgy adnak magukra mint egy Nő) és hihetetlenül vicces volt, ahogy a fiúk lányként sikongattak, ölelgették egymást. A további 9 részre sajnos meguntam ezt. Az utolsó epizód egy látványos úszóversennyel még engem is belelkesített, kiemelten tetszettek a fiúk „látomásai”, de a lányos zárójelenetek, az erőltetett verekedés hancúr utalással – avagy a most lerendezünk mindent jelenet; – megölte bennem az eksztázis utolsó szikráit is.
A srácok hipszter öltözködési szokásai, az hogy a bevallottan fujoshi rendezőnek, Utsumi Hirokónak ez volt az első önálló rendezése és állítólag az is volt a célja, hogy ellője az összes yaoi feelinget keltő klisét az animében – egyre kevésbé hoztak tűzbe. Ráadásul kaptunk a klub menedzserében, Rin húgának a személyében egy olyan karaktert, aki maga a testet öltött fujoshi – kb. az orrunk elé nyomták, hogy hogyan olvadunk el, vérzik az orrunk, szállunk az orgazmus rózsaszín világába a szexi férfiak láttán. A kameraállások is elég bizarr eredményt szültek. Valahogy a férfi szexuális jegyek (fenék, intim testrészek, kockahas) kiemelése, a pucsítás, a sok fenékre fókuszáló békaperspektíva egyre és egyre jobban elkeserített. Én nem így bámulom meg a jó pasikat! Az, hogy a karakterek folyton chan-ezték egymást, és félpercenként nem hallottam mást, mint hogy Haruka, Ha-ha-ha-haruka… Kiábrándított véglegesen. Amikor pedig végre azt hittem túl vagyok a nehezén, szembesültem azzal, hogy jön a második évad is!
Végső összegzés, vagy valami hasonló
Mielőtt házisárkányként falna fel nemem Free-rajongó populációja, kiemelem, hogy volt ami tetszett a sorozatban. Az animáció elképesztően modern, szép (bár az anatómiát még gyakorolniuk kell a KyōAninál, mert anorexiás fiúkat nem jó nézegetni), a zene szintúgy, az opening és az arabos-diszkó táncos ending megér egy külön misét. Animáció terén gyönyörű megoldásokat kaptam, hangulat is volt, a karakterek tényleg bishik lettek, még az úszás és a csapat fontossága is átjött, de a fiúk feminizálásával nálam nem működött sikeresen (+ a cselekmény teljesen kiszámítható volt). Sorry! Így csak 10/4-re tudom őt értékelni. Azért lányoknak, és tényleg csak lányoknak, meg szadomazó hajlamú pónifiúknak ajánlom mindenképpen megnézni.
Pillanatképek / Screenshots [nggallery id=331]
ADATOK
- Hossz: 12 epizód
- Rendező: Utsumi Hiroko
- Zene: Katō Tatsuya
- Karakterdizájn: Nishiya Futoshi
- Stúdió: Kyōto Animation
- Műfaj: slice-of-life, sport, dráma, vígjáték
- Linkek: ANN (en), MAL (en), Wikipedia (en), Hivatalos weboldal (jp), AniDB (en)
Kis apróság, Nanse Haruka seiyuuje Shimazaki Nobunaga, Matsumoto Megumi csak a visszaemlékezésekben adja a hangját a 12 éves Harunak, a sorozat többi részében és edben Zakki kelti életre a srácot :3
köszi :). Szinkronhangokban, előfordul, hogy elkavarodok. ár ez már „régi” bejegyzés is. Jártam az oldaladon, tök jók a giffes animjaid az új aimékről. Meghozátk a kedvemet pl a Shounen Hollywoodhoz.
Azért a 10/4 kicsit durva szerintem. Az egész cikk hangulatán az jön le, hogy neked nem tetszik és ez sokakat elkedvtelenít akik még nem láthatták. Ez egy jó kis anime és sokkal többről szól, mint amit ez a rövidke cikk leírt. Tessék nézni emberek, én csak ajánlani tudom. A karakterek szerethetőek, mindnek külön felépített jelleme van, nincs két egyforma, mindegyikben van valami egyedi, az animáció pedig gyönyörű. A fiúk pedig nem olyan vékonyak… jól látszik, hogy míg az első évadban „véznábbak” addig a z eternal summer-re magukra szedtek. ( + amikor Rinnek újból találkoznak mikor vissza jött Ausztráliából látszik hogy sokkal edzettebb, izmosabb, mint Haruka aki évekig nem jutott medence közelébe, ezért áztatta magát otthon a fürdőkádban…stb ) És volna még itt pár dolog, de inkább le sem írom, úgysem izgat senkit xd
Szia Rinny,
Minden vélemény számít. 🙂 Volt ami tetszett a sorozatban, sőt, az animációját a mai napig írtó nagyra értékelem, mert eszméletlen, amit a KyoAni művelt vele. És bár ez a cikk mégcsak az első évad kezdetéről szólt, határozottan a sorozat függője lettem én is (követtem a folytatásokat is). Örülök, hogy írtál és köszi a kommentet. Szerintem nemcsak az én véleményem alapján ítél meg valaki egy sorozatot (nagyon remélem!) :D, mindennel érdemes próbát tenni, én mindig ezt mondom. Ha valakinek meg más a véleménye, az sose baj. Ezért vagyunk, hogy elmondjuk. És ezért köszi, hogy megosztottad itt a tiédet is.