Most július 7-én jött ki a Netflix új, saját gyártású animációs sorozata, a Castlevania. A vámpíros-horror-fantasy történet első évada 4 epizóddal – a második évad 2018-ban jön, immár 8 résszel – vezet be minket a Castlevania franchise világába, amit eredetileg a japán Konami álmodott meg Akumajō Dracula címen. Az 1986-tól egészen 2014-ig új játékokat megért franchise-ból már élőszereplős filmet is terveztek 2006-2008 között, amit többek kötött Erdélyben és Budapesten forgattak volna, de végül a projekt meghiúsult. Ellenben a Netflix megcsinálta az animációs verziót! Egy kis Van Helsing, egy kis Trónok harcás középkori akcentus (kellően borzongató főcímdallal), vámpírvadászok, mágusok és gore minden mennyiségben! Ha szeretted a D, a vámpírvadászt, akkor ez a sorozat is tetszeni fog!
Ismerős karaktertípusok, csak egy kicsit másképpen: Drakula, Alucard és a „Starkok”
Ahogy elkezdtem nézni a Castlevaniát, egyszerűen nem tudtam szabadulni a nosztalgiától. A karóba húzott, aszott holttestek látványa, a köréjük települt varjúhordával színtiszta Berserk brutalitást hívott életre a kezdő képsorok alatt. Aztán beléptünk Drakula kastélyába, ahol már a jól ismert D, a vámpírvadász hangulat fogadott: a középkori világtól elütő technikai fejlettség, és egy szívdöglesztően magas alak, aki kastélya sötét zugaiból lesve tartja magát távol az emberiségtől. Ő Drakula, történetünk főgonosza, akihez betéved az orvosnak tanuló Lisa. A két rokonlélek egymásba szeret, de Lisát végül az egyház elégeti boszorkányság vádjával. Drakula féktelen haragra gerjed, és a világra szabadítja a Pokol démonait, kikkel csak a mágiát űző „Beszélők”, a félig vámpír, félig ember Alucard, és az éjszaka szörnyeinek likvidálására szakosodott Belmont család utolsó sarja, Trevor Belmont tud szembeszállni. És igazából, innen válik érdekessé a történet!
Trevor Belmont olyan karakter, akiben Rob Stark macsósága keveredik egy jó adag Tyrion Lannisteres cinizmussal. A bornak és mámornak élő, lecsúszott vámpírvadász, városról-városra jár, amíg az emberi lélek megmentéséért küzdő „Beszélőkbe” nem botlik. Innen nem részletezném tovább a történetet, legyen annyi elég, hogy a Netflix elképesztően kitett magáért. Az animáció gyönyörű, a szinkronhangok jók – bár párszor mit nem adtam volna, ha inkább japánul beszélnek hőseink! A karakterdizájn tökéletes keveréke az animés-amerikai ízlésvilágnak, amiről leginkább a Dream Theater Forsaken (2008) című videoklipje ugrott be, amit még a GONZO stúdió készített anno. Alucard pedig… ide a bökőt, ha nem a Hellsing kegyetlen vámpírjára asszociálsz, amint meghallod a nevét! Hát itt szőke hercegként jelenik meg, inkább az Interjú a vámpírral világát idézi, sokkal romantikusabb és gótikusabb stílusban – a leendő női rajongók ennek biztosan örülnek. Ám, ha már animációs sorozatról van szó, nézzük meg egy kicsit a történet felépítését!
Lagymatag kezdés, a 25 perces részek mégis csak úgy repültek!
Őszintén, a nyitány nem volt elég erős. Az első két rész bedob karaktereket, akikkel éppen hogy csak megismerkednénk, és puff, már el is tűntek. Az expozíció túl gyors és darabos, még a párbeszédek is! Persze, faék egyszerű a történet, tudjuk mire számíthatunk, de mégis, több életet vártam volna tőle. Legalább tripla annyi behind the scence pillanatot Lisa és Drakula kapcsolatáról, mint amennyit kaptunk. Így szegény Drakulát egy ötéves kisfiú szintjére alacsonyították le, aki azért dühöng és toporzékol, mert elvették tőle a kedvenc játékát – bár tény, ezt elég látványosan teszi. Drakula nem kap igazán erkölcsi mélységet – az animékben azért megszoktuk, hogy van erre jó példa, lásd a már emlegetett, szintén középkori horror-fantasy-t, a Berserket.
De aztán jön a sorozat megmentője, Trevor Belmont! Amint ő színre lép, a dialógusok összeszedettebbé válnak, összefüggővé és folyamatossá válik a cselekmény – nem véletlenül, hiszen úgy tűnik ő lesz történetünk igazi főszereplője. Persze akadnak azért furcsaságok nagyszájú, ám humoros hősünk mellett. Ilyen az ostorral lecsapott ujjak látványa, vagy az ostorral kicsapott szemgolyók… Jó, jó, utánaolvastam, hogy a Belmont család eme különleges ostora természetfeletti erőkkel van megáldva, de na, ez azért egy animációs filmhez képest is fizikai túlzás. Maga az animáció gyönyörű, de nem annyira smooth, mint egy animében. Nincs annyi vágás se, vagy több perspektíva váltás – ilyen szempontból sokkal inkább az amerikai animációs sorozatokra hasonlít.
Ám amik nagyon szuperek lettek a Castlevaniában, azok a harci jelenetek. Trevor elképesztően kick-ass mutatványokat nyom le, Alucard se semmi, hogy mit művel a hosszú kardjával – ezt a mondatfoszlányt ne ragadjátok ki a szövegkörnyezetből, mert 18 karikás lesz a vége. Amint pedig Trevor megjelenik, egyszerre baromira kevés lesz az a részenkénti 25-23 perc játékidő. Talán, mert nagyon beleéltem magam az angol szinkron miatt a Trónok harcás életérzésbe, de egy biztos, én még 50 percet részenként elbírtam volna viselni a sorozatból. És a jövőre érkező plusz 8 részről elképzelhető, hogy sajnos követi majd a rövidség eme kellemetlen fonalát. Mindenesetre! Ez a négy epizód pont annyira jól felépítette bennem a hype-ot, hogy tűkön ülve várom 2018-at a folytatás miatt! És Ti? Nektek hogy tetszett?
Meg kell hagyni, a nyugati animációs sorozatgyártásban is úttörősödik a Netflix, mert nem igen született eddig ehhez hasonló középkori fantasy-horror sztori (Japánban igen, de az más tészta). Úgyhogy csak így tovább! Tömény szórakozásnak jó lesz ez!
Látom már te is be vagy zsongva a következő Trónok Harca évad kapcsán. Season 7 is coming! 🙂
Nem ismerem a játékot /játékokat amiből készült , de szívesen látnék hasonló minőségű játékadaptációkat bármikor.
Nekem kevés volt ez a 4 rész, pont annyira felcsigázott, hogy daráltam volna tovább a részeket, erre elfogytak. Na majd a második évad!
Az animáció nagyon szép , nem a legjobb amit láttam , de bőven átlagon felüli. Bár az ilyet, amikor kilóg a környezetből az a tárgy/személy ami 2-3 másodpercben belül használva lesz az engem mindig zavar, de ez legyen a legnagyobb bajom.
Pont három hete néztem végig a teljes Hellsing mindenséget (sorozat, OVA, manga) és az Ultimateből Alucardnak van 1-2 flashbackje amiben kisíértetiesen hasonlít az itteni Drakulára (a gonoszra ofc).
Az elején azt hittem rendes japán szinkron van annyira engrish volt egy ideig a Lisa.
Trevor meg nagyon jó (lesz) főszereplőnek. Én személy szerint nagyon szeretem az ilyen típusú karaktereket ( nagyon laza de mégis kötelességtudó) , az apróbb szösszenetei, kiszólásai meg nagyon jól fekszenek, nem tűnnek erőltetettnek. Trevor és Sypha kapcsolatára kíváncsi leszek.
Ami Castlevania és megtalálható Steamen azt felvettem kívánságlistára. Picit pech ilyen szempontból, hogy a múlt héten lett vége a Summer Salenek… majd legközelebb 🙂
Igen! Én is totál felpörögtem a negyedik rész végére, és bwa… nincs tovább. Várom már nagyon a folytatást. 🙂 Köszi a kommentet! 🙂
Hát szóval ja……. Akármennyire is érződik ezen a 4 részen, hogy ez csak az előétel volt és a főétel csak ezután következik mégis kedvcsinálónak nagyon is megtette a hatását. Igaz ami tényleg elviszi az egészet a hátán azok még véletlenül sem a karakterek mert azok habár Trevor tényleg badass mutatványokat csinált mégis nagyon sablon karakterek voltak . Ugyanakkor ilyen téren meglepett, hogy Drakulát mennyire ledegradálták egy átlagember érzelmi szintjére viszont amiket a papokkal műveltek na azon majdnem magam alá hugyoztam. Azon kívül, hogy korrekten bemutatja a középkori vallási bigottságot az alkotók egy lépéssel tovább mentek és kvázi csináltak egy papmaffiát akik tőrökkel gyilkolásznak sikátorokban és háztetőkről nyilaznak ( tiszta Assassins Creed feeling) a főpap karakterében meg sikerült az animetörtenelem egyik legvisszataszítóbb és legundorítóbb karakterét megalkotniuk de ez pont passzolt a sorozatba és kvázi ő kapta a legbrutálabb halált ami valljuk egyben a sorozat egyik legemlékezetesebb jelenete és párbeszéde is volt egyben. De mint mondtam véletlenül sem karakterek viszik el az egészet hanem a látvány. Ezen a téren kicsit sem finomkodtak. A látvány már-már Madhouse szintű minőséggel bír, a karakterdizájn is elfogadható de a harcok olyan finomak mint egy házisütemény. Pont olyanok amilyeneknek lenniük kell. Brutálisak, véresek és nagyon badassek legyen szó emberek közti vagy pedig a démonok elleni csatáról. Apropó démonok a főpapot kinyíró démon monológját nem tudom ki találta ki de az annyira rohadt jól sikerült, hogy azt nem felejti el egyhamar az ember. És persze a zenék is nagyon fülkényeztetőek.
Szóval igen érződik rajta, hogy csak felvezetés de annak tényleg nagyon ütős lett. Mindenképpen várom a folytatást. 7/10-et adok a sorozatnak.
Szuper, hogy neked is ennyire bejött! 🙂 Nekem az animáció eleinte fur volt, túl darabosnak éreztem, nem olyan smoothnak, mint az animéknél, de utána totál befüggtem rá – főleg az utolsó kardozós résznél! Az zseniális volt. 🙂 Remélem miharabb jön a folytatás! 🙂