Sailor Moon the Live-action (2003-2004)
Lassan már 11 éve, hogy a Sailor Moon, mint első anime meghódított engem. E 11 év alatt többször visszatért az életembe, hiszen először a TV-sorozatot tudtam végig nézni többször, majd a mozifilmeket. A live-action és musical változatáról már régen is hallottam, de eddig nem vitt rá a lélek, hogy megnézzem (aki youtube-on esetleg már rákeresett, az tudja miért :D).
A musicalt még mindig nem akarom megnézni, de a live-actionban kellemesen csalódtam. Tény, hogy első pillantásra a lemezek kicsit igénytelennek tűnnek, holott 2003-2005-ben készült a live-action, azaz élőszereplős sorozat, de egy idő után az ember megszokja, s ha szeretni nem is fogja, de elválaszthatatlanul összefonódnak a szereplőkkel, s már más szerelésben el se tudnám képzelni őket. Akkor a sorozatról: az animétől eltérően teljesen a manga adaptációjaként indul, s lényegében a végéig követi azt, bár vannak kisebb-nagyobb elrugaszkodások a Naoko Takeuchi általl készített mangához képest.
Kapunk új szereplőket pl.: Mamoru jegyesét Hina-chant, vagy Beryll árnyékát Mio-chant. A szereplők nagyon aranyos japán leányzók, s tök jó tudni, hogy a szereplőknek a jó nagy hányada az én korosztályom 😀 1986-88 között születtek :D:D.
Szereplőkről:
Usagi karakterét alakító Miyu Sawai nagyon aranyos, kinézetre is tiszta Usagi, amire persze rásegít, hogy folyton neki is cofban van a haja. Ugyanolyan élénk, szeleburdi, sértődékeny kis szőke forgószél, mint ahogy az animében megismertük. Mindenkivel kedves, olykor idegesítő, de mindenkiben csak a jót látja. A szerelmét alakító Mamoru pedig szerintem a Sailor Moon rajongók szívét éppúgy megdobogtatja, mint az animében. Egy ilyen helyes japán fiút szerezni egy Magical-girl, shoujo adaptációhoz nem semmi teljesítmény :D. A kapcsolatuk azonban sokkal komolyabbra, s drámaiabbra van véve, mint az animében. Persze kezdetben itt is mindig pörölnek egymással ahányszor csak összetalálkoznak, de utána lassan egymásba szeretnek, csak éppen Mamorunak van egy jegyese, Hina-chan, aki nem örül ennek a fejleménynek.
A többi Senshi: Rei, Minako, Ami, Makoto tekintetében is van jellembeli változás, bár mindegyik tökéletesn formálja meg karakterét, s mintha tényleg az anime, manga senshiei elevenédnek meg játékukban. Rei itt sokkal önfejűbb, makacsabb, haragtartóbb.
Ami „sötét” oldala, a Narura való féltékenysége Usagi miatt, s picit gyenge jelleme sokkal hangsúlyozottabb, illetve az édesanyjához fűződő viszony is. Makoto itt nem olyan fiúbolond, mint az animében, már nem mindegyik srácban hajdani szerelmét látja, sőt menekül a szerelem elől! De üdítő változás, hogy beleszeret a Crown kávézó vezetőjébe, Motokiba, aki a sorozat színfoltja lett! Sem a mangában, sem az animében nem kapott ilyen hangsúlyos szerepet, pedig megérte volna, mert ha hülyeségeivel így túl tett volna Usagin e korábbi művekben is, asszem még nagyobbat dőltünk volna a nevetéstől. Az animében betöltött komoly szerepéhez képest, itt ő Usagi után a másik nagy komikus személyiség, s meg kell hagyni jó áll neki! 😀 Persze ez az őt alakító színéz, Masaya Kikawada javára írható, aki mellesleg jóképű is. (Ja és a Battle Royal fanoknak még ismerős lehet, mert mindkét mozifilmben szerepelt).
Minako is teljesen más, vagyis inkább teljesen a manga alapján lett megformálva a személyisége. Nem fiú őrült, mint Usagi, nem szeleburdi, nem olyan élénk, inkább komoly, tekintélykövetelő. Egy nagy fordulatot itt is beleszőttek az alkotók, mert rákosnak állítják be szegényt, s a történet elején kiderül, hogy félév múlva meghal! Emellett híres énekesnő is, ami szintén új fejlemény, s így a sorozatban jórészt az általa énekelt dalok szólnak.
De ha összegezni kellene, így volt jó tökéletesen a szereplők kialakítása, mert igyekeztek mindenkit úgy megrajzolni, hogy ne legyen olyan tökéletes, és „ártatlan”, mint az animében, így kicsit sokkal életszagúbb lett a dolog. Hiszen Minako küzd azzal a tudattal, hogy meg fog halni, Ami a féltékenységgel, hogy másoknak nem tud megnyilni, Makoto az egyedül léttel, Rei pedig az édesapjával, akinek nem tud megbocsátani édesanyja halála miatt. A live-action szerintem ezért jó. Mert a hétköznapi fiatal lányok problémáira helyezi a hangsúlyt, drámai, de ugyanakkor romantikus, megható, de vicces. A lányok együtt szomorkodnak, nevetnek, játszanak. Ha összevesznek nem egyből békülnek ki. Van eltávolodás, ugyanakkor összetartás egymás irányába.
A sötét oldalról:
Hát ami a legjobban idegesített „csak” az Beryll–sama, a Dark Kingdom királynője volt. A Jigoku Shoujo live-actionben Honna-Onna szerepe jobban állt neki…na meg az a vörös paróka! XD A ruhája meg…hagyjuk… ő lehetett volna inkább szexisen gonosz, idétlenség nélkül, de legalább volt rá egy ok, hogy miért nem veszi senki komolyan :D.
A generálisok…na azok már más tészták. Jellemileg manga teljes mértékben, bár változás itt is van bőven, főleg a hajszíneket, hosszat tekintve, bár ez nem is baj, mert jobb lett mint az eredeti! Kunzite fekete lett…pedig kíváncsi lettem volna a hidrogénezett hajára élőben :D, de ez van. A ruhája illett hozzá, ebben nem is találtam semmi kivetnvalót. A jelleme, az ővé tetszett a legjobban! Végig Beryll ellen volt, olyan tipikus világ vége hangulata volt, hogy Endymion miatt elveszített mindent, akkor bosszút áll rajta, pedig szerette, nagyon, mint fiát. De ez nagyon jól állt neki! Ő volt a legokosabb az összes generális közül, s neki sikerült legtöbb terve.
Akkor visszafele haladva, Zoicite a második kedvencem. Az anime, mangához képest többet, s meghatározóbb szerepet kap. A hidrogén hajat ő kapta, úgyhogy barnás-vörös hajszínre ne számítson senki :p. Az ő karaktere sokkal pozitívabb volt. Beryll agymosásos átka alól felszabadult, s tudta, hogy Mamoru, azaz Endymion az ő igazi Gazdája, s végig hűséges volt hozzá. Még Sailor Moon életét is megementette a kedvéért! Az ő fegyvere most a zene lett. Zongorajátékával hozta vissza társai emlékeit, teremtett youmákat, s meg kell hagyni ez üdítő változás volt. Beryll ellen próbált harcolni ő is, csak másképp mint Kunzite.
A generálisok közötti összetartás itt se volt sláger. Mindenki ment a feje után. Hát szegény Nephrite tragikus hősi szerepét elvesztette, helyette egy piros fejű, szánalmas alakká sülyedt, aki folyton az önsajnálatba merült el. Beryllhez ragaszkodott, neki sem emlékei nem tértek vissza Endymionról, sem a józan esze. Bár meg kell hagyni, hogy a Sailor Mercuryval, Amivel rügyező kis kapcsolata dobott volna rajta, ha kicsit nagyobb hangsúlyt fektetnek erre az alkotók.
S a sorozat másik nagy „fekete szereplője” : Jadeite… Szőke, göndör, rövid paróka??? Na ne… Nem áll jól neki, s idétlen volt vele… S a folytonos kitörései, hogy mennyire szereti Beryllt! Már a falat kapartam tőle. De azért a sorozat végén alakított egy nagyot, mikor az átok megszűnte után is Beryll-lel maradt, s együtt haltak meg. Ez az egy cselekedete miatt bocsátottam meg neki a sorozat végére 😀 :p. Egyébként a generálisok jelmezét tekintve, szerintem nincs bennük semmi kivetnivaló. Nekem Zoitcié tetszett a legjobban, na meg Nephrité. A dögös vörös a gyengém :P.
Egyéb: A senhsi kosztümjei… Hát először furcsa volt, bár a ruhákból szerintem így is kihoztak mindent amit lehetett. nem is ezzel…inkább a parókákkal s a cipőkkel volt gond… Egyedül Usai, és Ami parókái tetszettek. Aminek eleve nagyon jól állt a kék haj, ja meg Reinek is a hosszú fekete, főleg hogy nála nem is volt olyan nagy változtatás az eredetiéhez képest. Na de szegény Minako…Vénuszként elég furcsán festett… Ilyen állagú aranyszőke hajat még életemben nem láttam… Meg az arcához se illett… Kitalálhattak volna valami mást is…Vagy befesthették volna inkább a lányok haját, sokkal élethűbb lett volna.
Akkor a cipők…hmmm hát itt csak Usagi és Rei háza táját illetném kritikával. Mondjuk Usagi gumicsizmája sorozat végére elviselhető lett, de Rei Barbi-szerű műanyag tűsarkúja, amiben láthatólag még normálisan se tudott menni…egy szóval borzasztó volt. A tovább fejlődésnél, a „sötét” Sailor Mercury ruhája nagyon jó volt! Fekete csipkék mindenütt, fekete smink, még szebb lett mint korábban. De Sailor Moon hercegnői harcos ruhája… kicsit a túl méretezett gyöngyeivel egy Baba-Show illúzióját keltette.. Hagyhatták volna az eredetit. Bár a hercegnői estélyi ruhájára nem lehet kifogásom mert az gyönyörű volt!
Akkor végül jöjjön Don Huánunk, Mamoru. A hétköznapi szerelései mind dögösek, fiatalosak, nem olyan komoly öltönyökben mutatkozott, mint a mangában, az animében. Lazább volt, csodás lábszáraira bőr naci, hozzá bőr kabát…váá megállok, mielőtt elolvadok :D:D. Tuxedo Masként a szerelése jó volt, bár nem tudom hogy akkora köpennyel hogy tudott futkározni, ugrálni, de sikerült neki, s ez a lényeg :D. Egyedul a maszkja, álarca volt úgymond gagyi…Sohse értettem, hogy attól az egy darab műanyag-papírszerű ízétől, hogy nem tudja senki a kilétét? XD Na jó, ez mese persze, s nem lehet, nem is szabad a valósággal összehasonlítani. Endymionként a ruhája..hát nem akarom megbántani, ezért nem írom le a véleményem, csak annyit, hogy egy country-clubban jobban megállta volna a helyét. Bár a végén, mikor magába fogadta Queen Mareriát, meg kell hagyni az a Gyűrűk urás Szarumán-féle ruha nagyon jól el lett találva.
A kiegészítőkről annyit, hogy a műanyag mivoltuk erősen meglátszódott rajtuk, s a mozgásokkal a fizika törvényeket betartva együtt mozogtak :D, de ezt csak az olyan szarkasztikusok veszik észre mint én :D:D.
Romantika vs vígjáték
A romantikus és vicces epizódok voltak a legjobbak az egész sorozatban! Jó, élvezhető színészi játékok, fordulatok, egyoldalú-, tiltott szerelem, minden volt. Mamoru és Usagi az anime 200 része alatt már unalmassá vált szerelmét újra feltámasztották, s jobban tetszett, mint az eredeti. Bár Mamoru maga is csak az első 2 évadban volt igazán jó az animében. Itt azonban volt benne sárm, játékosság, s lehetett rángatni, meg ütni :D, amiben jó sokszor volt része. Usagival nagyon aranyosak voltak együtt, s több romantikus jelentük volt az animéhez képest! Volt itt minden: tengerpart, téves közös randi, vidámparki buli, rabló üldözés, megmentés, közös motorozás a tengerparton napnyugtakor… Ez egy jó shoujo adaptáció ebből a szempontból! Az meg egyszerűen haláli volt, mikor vitatkoztak! Fogtam a hasam a nevetéstől! Hogy Mamoru mennyi mindennel tudja „még” cukkolni ezt a lányt :D.
S emellett még ott volt Motoki és Makoto aranyos kis félénk szerelme. Motoki az állandóan vigyorgó, teknős bolond srác, s a nem is annyira fiús lány kapcsolata nehezen indult be… de édesek, s meghatóak voltak a próbálkozásaik, főleg Motokié :D. Nem tudom melyik lány tudná visszautasítani, ha egy teknőcös animére hívná meg :D.
A vígjáték még az 5 lány oldaláról is állt. Bár Ami + Usagi, Rei + Makoto, Rei + Minako kapcsolata mondható inkább szorosabbnak, azért együtt se semmi, mit művelnek! Na jó, ehhez még hozzájöttek még a cicák. Van akinek nem tetszik, hogy plüssök lettek, de szerintem meg így jobb 😀 mert elég hülyén nézett volna ki, hogy egész nap élő cicákat hurcolnak a kezükben, táskájukban xD. Arról nem is beszélve, hogy egy helyben se maradtak volna. 😀
Zene: Szerintem eltalált volt. Tipikus shoujo, magical-girl -ös beütéssel. Dallamos, de azért volt zongorajátékban is gazdag rész :D.
Összegzés: A fenti kritikák ellenére nekem tetszett. Jó volt így 11 év elteltével újra feleleveníteni a Sailor Moon-t s megnézni kicsit másképp. Én csak ajánlani tudom az SM rajongóknak. Sok újat adhat mind a manga és anime ismerete után. A 49 rész + 2 hosszabb Special epizód szép kerek, romantikus, drámai történetet ad, amiben még egy, netán több esküvőnek is szemtanúi lehetünk :D. Ha ez nem is, de a helyes, csini, bájos, aranyos leányzók, az ugyanolyan helyes fiatalemberekkel, a lányok szívét hódíthatják meg.
Adatok
- Cím:Pretty Guardian Sailor Moon (Bishoujo Senshi Sailor Moon)
- Megjelenés: 2003 – 2004
- Terjedelem:49 + 2 epizód
- Rendező: Michiru Oshima
- Írta: Naoko Takeuchi
- Ország: Japán
- Szereplők: Miyu Sawai, Chisaki Hama, Keiko Kitagawa, Myu Azama, Ayaka Komatsu, Jyoji Shibue
