Denpa Onna to Seishun Otoko (TV-sorozat; 2011)
Még a tavaszi anime dömpingből maradt vissza néhány érdekes portéka, amelyeket mostanában sikerült befejeznem. Ha a legédesebb karakter dizájnra, és karakterekre keressük a nyertest, akkor a Shaft megint az élen tarol. A Bakemonogatari és az Arakawa Under the Bridge teremtői újabb őrült hárem animével oltották a vígjátékra, és szemet gyönyörködtető fanservicre vágyó otakuk lelkét. Mindezt pedig egy olyan kis városkában teszik terítékre, ahol mindenkinek van egy kis stikkje: van, aki a futonjába göngyölve érzi magát biztonságban, van, aki cosplay megszállottként még a munkahelyén is képes a legfurcsább gyümölcs/állat kollekciókban tetszelegni. Ezt egy kis bolondos zenével még tovább fokozták, és az eredmény: a Denpa Onna to Seishun Otoko című széria lett, ami a tavaszi évad legcukibb, de sajnos nem a legszórakoztatóbb sorozata.
„Mindenkinek van egy álma”
Az enyém nem Te lettél, csak földönkívülinek képzelem magam, iskolába járni nem szeretek, helyette inkább futonba csavarba tengetem napjaimat. Legalábbis így él történetünk cseppet sem hétköznapi főhős leánya, Erio Touwa-szan (Asuka Ōgame). Az édes, kék hajú tünemény (a kedvenc kislány karakterem az idén, olyan ölelgetni való) élete szerencsére új fordulatot vesz, amint unokaöccse, Makoto Niwa (Miyu Irino) beköltözik Erio, és szintén flúgos édesanyja, Meme-chan (Ai Nonaka) rezidenciájára. Niwa-kun rögtön kihívások halmazával találja magát szemben: csinos unokatesója nem beszél, de minden álma a repülés, a nagynénje (korát meghazudtolóan fiatalos) Meme-chan szexuális zaklatásinak pedig nincs határa. Anya és lánya problémáikat a bolondos szórakozás leple alatt pihentetik. Azonban a suliban sem más a helyzet. Niwa-kun első rajongója Ryuuko Mifune (Emiri Katou) lesz, a szeleburdi, igazi tornádó erejével bíró leányzó nem győzi kisajátítani magának új szerelem jelöltjét. Csakhogy újabb rivális terem a színtéren, a cosplay ördög Maekawa-szan (Mai Fuchigami) majdnem 180 cm-es csúcs magasságot megdöntő személyében, aki ugyan nem akar az érzelgőség tengerén vitorlázni, de kislányos szívét meghódítja Niwa-kununk szívtipró megnyilvánulásai. A kört teljessé egy magát természetfeletti képességekkel bíró földönkívülinek képzelő kislány teszi, ő Yashiro Hosimiya (Yuka Iguchi), aki lopakodó életmódjával, korgó gyomorral csavarog űrhajós szkafanderbe bújva a városban, legtöbbször Niwa-kunkék kertjében kikötve. Míg Niwa-kun megoldja minden leányzónk aprób-nagyobb gondját, a szerelmi szálak útvesztőjébe is belegabalyodik, és rá kell jönnie, hogy ő maga sem „normális” többi embertársához képest.
Karakter fejlődés? Van, pici. Érdekes történet? Nem mindig.
A cselekmény néhol leült, talán az első négy epizód után éreztem azt, hogy nehéz lesz végig nézni ezt az animét. De az édes karaktereket nem tudtam ott hagyni, úgyhogy napi adagolásban 1 epizódot elfogyasztva mondhatom nem volt ez olyan rossz. Sokszor éreztem úgy, hogy a Shaft mintha belefulladt volna a képtelen poénok tengerébe, és például az Arakawa Under the Bridge humor faktorját nálam nem érte el. Mosolygós jelenetekből, szemet gyönyörködtető pillanatokból volt benne dögivel, már maga az animáció elvisz minden érdemet, az opening és ending zenékről, képekről nem is beszélve. Az openinget még most is dúdolgatom, ez a „Os-Uchūjin” (Os-宇宙人; „Os-Alien”) volt Asuka Ōgame & Shinsei Kamatte-chan előadásában, az ending „Kaze hiku no, kaze hiku no” szoknya lebegtetős kezdésével utat talált a szívembe, olyan gyermekdalos jellege volt, de mégis kawaii 100%-san. Ez egyébként a „Ruru” (ルル) című dal Etsuko Yakushimarutól.
Opening theme
Ending Theme
Az anime gyenge pontjai a leülő, gyakran csak több epizód végén értelmet nyerő eseményekben van. Bár sokszor van, hogy a karakterek csak tengnek, lengnek, túl sok izgalmas dolgot nem csinálnak, csak cukin beszélgetnek, pirulgatnak, körbe járjuk a megszokott lány-fiú köröket a zavarba ejtő terepen. Ami érdekes lenne, az a sok-sok anime-manga utalás, a Pokémontól, Makoto Shinkai művéig, vagy Sazae-szantól, Doraemonig. Karakterfejlődés terén Erio és Niwa áll az élen, a többieket inkább jobban megismerjük. Erio az unokatesó hatására lassan kilép saját burkából, dolgozni kezd, ugyan még mindig félénk és lassú, de kezd visszatalálni a hétköznapi emberek közé. Niwa a kezdetektől fogva úgy tűnik, hogy a helyzet magaslatán van, ő a frissen érkezett külső szemlélő, aki minden gondra próbál megoldást találni, de lényegében önmaga is egy álmot, egy küzdelmet feladva menekült el (természetétől fogva kicsit gyáva, visszavonulós karakter). Ezt egyébként a sorozat utolsó két-három része vonultatja fel, ekkor megint úgy felcsillant az érdeklődés szikrája bennem. Meme-chan már 40 éves fejjel menthetetlen a szexista hóbortoktól, de a felszín alatt ő se olyan nemtörődöm, amilyennek mutatja magát. Végül is egyedülálló anyaként az is egy életcél lehet, hogy soha nem megy férjhez, helyette unokaöccsét kergeti az őrületbe.
Ha lehetséges párokat nézünk, akkor Niwa és Ryuuko a legtökéletesebb párosítás. Niwa az első fokú unokahugicájával furcsa lenne, ha kavarna, bár Erio olyan édes, mint egy kiscica, inkább a félénk házi kedvenc szerepe illik rá. Maekawa-szan nyíltan nem hajt a fiúra, azért a sorozat vége felé tesz egy-két „csak mi ketten” célzatú megjegyzést, amivel nincs is semmi baj, háremben vagyunk, itt mindent szabad. Meme-chan nagy keblű támadásai, és puszilgatásai láthatólag idegesítik főhősünket, bár szerintem bármelyik fiú ölni tudna ilyen testű nagynéniért. Végeredményben a sorozat nagyon eye-catching, néhol érzelgős, de alapjában véve nem lehet komolyan venni (pár helyen úgy éreztem nem használták ki a drámai pillanatokat, pl.: Ryuuko és Erio közötti furcsa nézeteltérés leng a levegőben, aminek közös iskolai múltjuk az alapja, de az sosem derült ki igazából, hogy mi is. Annyi biztos, Ryuuko rettentően féltékeny Eriora, hogy elveszi tőle Niwát).
Olyan témákat sem tud már sikeresen meglovagolni a széria, ami a Bakemonogatarit és az Arakawát népszerűvé tette. Gondolok itt arra, hogy a „flúgos” karakterek saját maguk által teremtett fantasztikus világképzetben élnek, ami szembekerül a normálissal – ez nincs dramatizálva eléggé pl.: Eriót utálják egykori sulijában, de csak azért mert szép, és lassú kicsit? Ezt is csak megemlítik egy-két pillanatra. Nem mondhatjuk egyik szereplőről sem teljesen azt, hogy mint az Arakawában nincs ki mind a négy kereke, és vissza se lehet téríteni őket a normális életbe. Inkább a személyiségükben lappangó okok vannak itt: Erio túl félénk, szégyenlős, Meme hóbortos szexkiborg. Az biztos, hogy látványvilágilag olyan gyönyörű természeti képeket, beállításokat készítettek az alkotók, ami nem hogy ritka, de igen különlegessé teszi a maga kicsit vontatott cselekményével együtt.
Eredet és gyökerek
A hagyományos információ halmaz jöjjön a végszó után. A sztori eredetileg light novelként indult 2009 és 2011 áprilisa között. 8 kötetet ért meg a népszerű sorozatiról ismert ASCII Media Worksnál. A történet Hitoma Iruma fejéből pattant ki, míg az illusztráció Buriki kezét dicséri. A manga adaptáció sem késett, 2010-ben indult, természetesen seinen célközönségre orientálva. Itt Masato Yamane kapta a megtiszteltető mangaka szerepet. Az anime a Shaft műhelyéből pattant ki, a rendezők Akiyuki Shinbo (Dance in the Vampire Bund, Hidamari Sketch) és Yukihiro Miyamoto (Maria Holic, Puella Magi Madoka Magica). A karakter dizájnt Asako Nishida (Angel Links, Mōryō no Hako, Vampire Knight) készítette, míg a zenéért a Starchild Records (Mardock Scramble: The First Compression, Mayo Chiki!, Mobile Suit Gundam sorozatok) volt a felelős. Összegezve szép és aranyos anime, de nem ütötte meg azt a lécet, amit vártam tőle.
Pillanatképek / Screenshots [nggallery id=197]
Anime adatok
- Japán cím: Denpa Onna to Seishun Otoko / 電波女と青春男
- Angol cím: Electromagnetic Wave Woman and Adolescent Man
- Rendezte: Akiyuki Shinbo, Yukihiro Miyamoto
- Series Composition: Yuniko Ayana
- Eredeti történet: Hitoma Iruma
- Eredeti karakter dizájn: Buriki
- Karakter dizájn: Asako Nishida
- Zene: Starchild Records
- Megjelenés: 2011. tavasz
- Típus: tv-sorozat
- Terjedelem: 12 epizód
- Műfaj: romantikus, vígjáték, sci-fi, seinen
- Stúdió: Shaft
- Hivatkozások: ANN (eng); AniDB.net (eng); My Animelist (eng); AnimeNfo (eng);Wikipedia (eng); Baka-Updates Manga (eng); Hivatalos honlap (jp)
