01-02. epizód utáni beszámoló következik: A Little Busters! tavaly ősszel indult egy Key gyártotta (Air, Clannad, Kanon) visual novel adaptációjaként. Ez az első évad 2012-ben 26 – túlontúl hosszúnak tűnő – epizóddal andalított el a J.C. Staff stúdió prezentálásában. A kezdet nyögvenyelősen, közepes animációval, néha akadozva, erőltetve haladt előre, de végül egész drámaian ért véget, és már itt is a meglepő folytatás, ami a vártnál mérföldkövekkel jobb lett. Nem is véletlen, hogy vele kezdem az őszi animedömping felhozatalának elemezgetését. A Little Busters! Refrain depressziós hangulattal, váratlan érzelmi kitörésekkel, Steins;Gate-re emlékeztető időugrálással teljesen elvarázsolt! Úgy érzem a 2. évad még sok meglepetést fog tartogatni a számunkra! (Igaz, az animáció minősége nem változott, de a varázslatos misztikumot sejtető jelenetek gyönyörűek lettek, plusz, végre a szerelmi dráma is beindult.)
Egy tünékeny pillanat szomorkás hajszája
– Kiscicák a szerelem és a barátság útkereszteződésében
Naoe Rikki (Horie Yui) és a Key animékben tipikusan szereplő baseball csapat (itt tényleg egy baseball klub is van, az eredetiség kedvéért Little Busters néven fut) méretű baráti társaságának kalandjai ott folytatódnak, ahol az első évadban véget értek. A srácok megünneplik első meccsük kevésbé sikeres, de mindenekfelett örömteli végkifejletét. Azonban a váratlan eszméletvesztéstől és így a sötétségbe merülő álmodástól rettegő Rikki (szegény főhősünk narkolepsziás, azaz bárhol, bármikor képes elaludni), egyre sűrűbb rohamokkal kénytelen szembenézni.
Már ez is adja a bizonytalan, emlékfoszlányok kuszaságában bolyongó főhősünk drámai körülményeit, amikre ráerősít az a megválaszolatlan kérdés is, hogy a korábbi évadban megismert női felhozatalból vajon ki rabolta el a szívét. Ez pedig igen nagy szerelmi dilemma elé állítja a srácot. Nézzük, kik is a jelöltek:
Az első évadban találkozhattunk hát a szótlan könyvmoly, Nishizono-szan (Kawaragi Shiho) és árnyékának tragédiájával, a meghalt testvérét gyászoló Komari-channal (Yanase Natsumi), a hiperaktív Saigusa-szannal (Suzuki Keiko) és annak családi terrortól szenvedő ikertestvérével, illetve az orosz űrhajós babérokra törő Kudryavkával (Wakabayashi Naomi). – Így visszatekintve mindenkinek meghalt valakije, eléggé japános ultradepistúlzás, nemde? Ez a négy leányzó a maga problémáival és azok megoldásával kapott az első évadban külön sírós, misztikus epizódcsomagot 4-5 részbe feldarabolva (közben mentek az ökörködős, nyomozós iskolai hétköznapok is). A Rikki nyújtotta lelki tanácsadásból végül két lány maradt ki: Rikki legjobb barátjának, a nemsokára elköltöző Kyōsuke (Midorikawa Hikaru) húga, Rin (Tamiyasu Tomoe) és az érett nővérke szerepében tetszelgő, kemény Kurugaya-szan (Tanaka Ryōko). Mindkettő lány titokzatos pillantásokkal jelezte, hogy bizony valami nem stimmel velük.
A 2. évad első két részében pedig Kurugaya-szan (Tanaka Ryōko) minden eddigi várakozást felülmúlóan robbant. Szó szerint. A robot érzelmi szinttel csúfolt lány verekedett, gyilkos indulatot tanúsított, majd egy olyan erotikával átitatott és finom szerelmi vallomásnak is beillő kijelentéssel fordított fel mindent, hogy Rikki sem tudott napirendre térni mindezek felett. Ráadásul az idő újbóli visszaforgatásával egy olyan jó kis rejtély is került a sztoriba, hogy még a mindig háttérbe húzódó Rin-chant is überelte ez a fordulat.
Egyértelmű egyelőre, hogy Rikki most a választás előtt álló ziláltságában és félelmében csapdába került, ahol (ta-daaaam) két lány között vívódik: az őt megmozgató Kurugaya-szan és gyerekkori barátja, a vérbeli tsundere Rin-chan között. Az érett nő, vagy a kislány? Én az utóbbira voksolók, csak Rikki még nincs tisztában az érzelmeivel, úgyhogy kíváncsi vagyok mit álmodtak meg a J.C. Staff-nál megoldásként erre a szituációra.
A hangulat hát csillagos ötös, az animáció a merengős álom és valóság határán ingázó jeleneteknél csodaszép (AMV-ben fogom ezeket kamatoztatni, az tuti), ráadásul a 4 fiú (Rikki, Kyōsuke, az izomagy Masato és a zavarba eső Kengo) is többet szerepelnek. Kyōsuke-nak több beteg jelenete is akadt. Azt eddig is tudtuk, hogy egy semmirekellő otaku, de az első részben felülmúlta önmagát. Manga alapján akart kerítőt játszani, idétlenül gitározott a K-On! csinos lányait imitálva. Haláli egy fazon. Kezdésnek hát a Little Busters! Refrain kap egy erős 10/7-est. Az első évad csalódottsága után hihetetlenül jól feltuningolta magát.
Pillanatképek / Screenshots [nggallery id=336]
ADATOK
- Japán cím: リトルバスターズ！～Refrain～
- Angol cím: Little Busters! Refrain
- Eredeti alkotó: Key
- Rendező: Yamakawa Yoshiki
- Zene: Maeda Jun, Togoshi Magome, Miwa Manabu, PMMK, Orito Shinji
- Karakterdizájn: Hinoue Itaru, Na-Ga, Iizuka Haruko
- TV-sugárzás kezdete: 2013. október 5.
- Terjedelem: 13 epizód?
- Stúdió: J.C. Staff
- Műfaj: slice-of-life, dráma, vígjáték, iskolai élet, fantasy
- Linkek: ANN (en), MAL (en), Wikipedia (en), Hivatalos weboldal (jp), AniDB (en)
Szuperált a kezdés, nagyon tetszett. Ám számomra a második epizód egy erős visszaesést produkált, (és a harmadik is). Lehet, bennem van a hiba, de Kurugaya íve egyáltalán nem tudott hatni az érzelmeimre. Valóban, ahogy írtad a látvány, a képi effektek pazarak, passzolnak a hangulathoz, de az átfogó történet, ezzel az „álomjárattal” szerintem vérszegény, egysíkú, és végül értelmetlen lett 🙁 Az első évadban mindenki route-ját élveztem, és fiú létemre facsarodott is a szívem rendesen, de ebben az évadban még semmi nem fogott meg. Nem írom le, dehogyis, mert szeretem ezt a csapatot, amolyan guilty pleasure a sorozat, plusz bízom a megérzésedben Fullmon, miszerint: „Úgy érzem a 2. évad még sok meglepetést fog tartogatni a számunkra!
Bízom benne :). Lehet túl agresszív vagyok :D, de Kuragaya keménykedése nagyon bejön most, plusz, ez az álom dolog mindig is a gyengém volt. 🙂 Az első évadot igazság szerint néha nagyon untam. Az orosz kislány routja egyáltalán nem illett nekem a sztoriba, Komarichan még jó volt, az övét én is megkönnyeztem, a rózsaszínhajú ikrek olyan Higurashis szitukat ébresztettek bennem, így annyira nem érintettek meg. Még a kék hajú könyvmoly lány szorija állt hozzám közel. 🙂 A csapat ökörködései mindenesetre nagyon aranyosak.
„Még a kék hajú könyvmoly lány sztorija állt hozzám közel.”
Dettó, dettó! Talán a kedvencem is volt 🙂
Ui.: Kíváncsian várom továbbra is a véleményed a sorozat alakulásáról bejegyzésformájában! 🙂
Hát, ha ugyanilyen jó lesz :), akkor ítok róla. A 3. epizód egyébként kicsit visszavett, de nagyon kíváncsi vagyok végre Riki és Rin routjára! *_* Ezt vártam a legjobban!