Boldog idők / Randibusz (2000)
A 2000-es Boldog idők, vagy más néven Randibusz egy igen különleges alkotás a kínai filmek között. Már azért is, mert a rendező, Yimou Zhang, aki elég sok filmen dolgozott már eddig, és igen neves alkotó a maga műfajában. A Boldog idők a múlt héten került bemutatásra az m2-őn, a Kelet mágusai című blokkon belül. Bár a film műfajául a vígjáték van megjelölve, azért ez teljesen nem igaz.
Persze vannak benne apróbb poénok, komikus helyzetek, de inkább a komor, szomorkás hangulat jellemzi, iróniával telítve, és egy olyan végkifejlettel, ami teljesen befejezetlen érzetet kelt, és mégis ebben rejlik a film igazi nagy művészi értéke. A befejezetlenségével éppen még inkább megragadja a nézőt, és arra készteti, hogy a történetet maga is tovább gondolja, és számtalan alternatív folytatást képzelhet el. A történet sem éppen megszokott.
Két főszereplőnk van. Az 50-es éveiben járó Zhao úr, aki számtalan nősülési próbálkozáson van már túl. Kicsit különc és konzervatívan lökött természete miatt nem túl sok hölgy szívét tudta megragadni hosszabb távon, hogy akár még asszonyává is tegye, ezt tetőzi még az igen szegényes lakóhelye, és munkája. Egyszerű ember, az őzsinteségével ugyan vannak gondok, de alapvetően jó és lelkiismeretes, segítőkész fazon, csak kicsit túl sok adósságai vannak, hiába, valahogy csak meg kell győzni a mennyasszony jelölteket a biztos anyagi háttérről! 🙂
És persze ehhez nem kell más, csak pár szál átszabott rózsa, egy kopott öltöny, és nyert ügyünk is van. (Sajnos csak egy ideig.) Vicces főhősünk legújabb mátkája egy húsos, pénzéhes asszonyka, hasonlóan termetes kisfiával megáldva. Zhao úr ám eddigi életének legnagyobb agglegény lódításával hódítja meg a „kisasszonyt”. Mégpedig, azt állítja, hogy a barátaival nem rég nyitott meg egy szállodát. Nos, hogy a lelkiismerete mégse érezze magát olyan rosszul, nyit is egy szolgáltatást legjobb barátjával.
Egy erdőben, egy ütött kopott buszt szépen kipingálnak, és az arra járó szerelmeseknek ajánlák fel „pihenőül”, természesen pénzszolgáltatásért cserébe. Az elfoglalt üzletember álcája még állna is egy darabig, ha csak nem jönne a képbe kiszemeltjének szerencsétlen mostohalánya. A kicsi Wut, mostohaanyja egyszerűen ki akarja túrni kis meleg otthonából, és rásózza Zhao úrra, hogy találjon neki állást a szállodájában. Na, ekkor jönnek ám a gondok! Ugyan a lány egy súlyos betegség miatt teljesen vak, de mégis, hogy hitethetné el vele, hogy egy szálloda komplexumban vannak?
A találékony Zhao persze most is kifundál valamit, természetesen kollégái jótékony segítsége révén. Ám a kezdeti bizalmatlanság után, Wu és Zhao között egy nagyon szoros kötelék alakul ki. A fiatal, 18 éves, elhagyott lány, ugyan átmenetileg, de Zhao úrban próbálja megtalálni csapodár édesapját. Zhao pedig a kényszer mellett szánalmat is érez, és talán egy picit, életében először tapasztalja meg, hogy milyen is lenne, ha született volna lánya, és gondoskodnia kellene róla. Kis ártatlan kötődésük, sajnos váratlanul megszakad, és felettébb drámai végkifjletnek lehetünk szemtanúi. Azt nem mondom, hogy könnyeket is ejtettem, mert szerencsére ott van azért egy kis remény a pozitív folytatásra, de meghatóak voltak az utolsó képsorok.
A film maga, pedig igazi társadalmi és embertípusbeli kontrasztok halmaza. Itt nemcsak az anyagi javakra gonolok, hanem a belső, emberi értékekre is. Ugyanis Wu tökéletes ellentéte mostohaanyjának, és mostohatestvérének. Míg ők önzőek, gonoszok, dúrvák, addig ő nyílt, őszinte és kedves. Ezt még a testalkatuk is erősíti. Míg a kedves lány, törékeny és vékony, addig az őt sanyargató család testes, és alig mozognak.
Emellett Wu egy igazi minta hősnő, mindent elvisel, nem menekül el semmi elől, és még Zhao úr turpisságára is rájön, de életében először érzi magát fontosnak, hiszen mindenki azon fáradozik, hogy a környezete biztonságos legyen, és munkájával is elégedetté váljon. Ez jelenti számára az igazi Boldog időt.
A film tetszett. A színészek jók voltak, főleg a két főhős, a vak lány alakító Jie Dong és a Zhao urat alakító Brenshan Zhao. A zene nem volt túl domináns, mondjuk nagyon halkan kellett néznem bizonyos környezeti kényszerítő okok miatt, de nekem nem tűnt fel olyan különlegesnek. A film hangulata megragadó, és kicsit elgondolkodtató. És ez a mű is egyike azoknak az igen ritka műalkotásoknak, melyekben maga a néző is alkotóként vesz részt.
Adatok
- Magyar cím: Boldog idők (Randibusz)
- Angol cím: Happy Times
- Eredeti cím: Xingfu shiguang
- Rendezte: Yimou Zhang
- Írta: Yan Mo
- Zene: Bao San
- Műfaj: vígjáték, dráma
- Megjelenés éve: 2000 Terjedelem: 98 perc
- Szereplők: Brenshan Zhao (Zhao), Jie Dong (Wu Ying), Biao Fu (Little Fu), Xuejian Li (Li), Hongjie Zhang (Lao Zhang)
- Ország: Kína
- Linkek: Port.hu / IMDB
