Az irodalmárok már csak ilyen őrültek lehetnek! – Bungō Stray Dogs

A BONES tudja mi fán terem egy jó sorozat! A Kekkai Sensen után biztos voltam benne, hogy ha a fantasy-humor párosa mellett valami eszement kiegészítővel áll elő egy animében, az rossz nem lehet. És igazam is lett! A 2016-os tavaszi szezonban indult Bungō stray dogs több okból is rendkívül szórakoztató lett – olyan Baccanós módon:

1. Elképesztően stílusos az animáció és a zene!

A színek, a harcok, az opening és az ending csuda szépséges, a Grandrodeo pedig még mindig igazán belevaló op-ket tud csinálni – kb. a Kurokami the Animation óta oda vagyok értük.

2. Tökéletesen ugyanolyan, mint a tavalyi Kekkai Sensen

Legalábbi főbb elemeiben és fordulópontjaiban. Ugyanis itt is van egy titkos detektív ügynökség, ahova betoppan ártatlan és egyben árva hősünk (Atsushi-kun). Kiderül, hogy olyan képesség birtokában van, amiért mindenki őt akarja, ezért az éhhalál szélén álló srácot befogadja az egyébként természetfeletti erőkkel bíró ügynökség. Ja, és a békés hétköznapokat, no meg Atsushi lelki nyugalmát, a semmiből felbukkanó maffia borítja fel. (Tiszta K-Project utánérzés, igen.)

3. Itt minden karakter egytől-egyig flúgos!

Az Atsushit befogadó ügynökség tagjai: Dazai Osamu (Miyano Mamoru) folyamatosan öngyilkos akar lenni (bár a sorozat elején preferenciáit átteszi a szerelmi kettős öngyilkosságra) – de persze sohasem jár sikerrel (ez egyébként eléggé összecseng az eredeti regényíró történeteivel). Kinikuda Doppo (Hosoya Yoshimasa), ha tehetné, egész életét megtervezné előre írásban – lehet, hogy meg is tette. Cserébe mindenki azzal megy az idegeire, hogy felesleges részleteket irat le vele, bolonddá téve ezzel a heves vérmérsékletű fiatalembert. Ha kiborítják jobb is tőle távol maradni, mert akkor tuti hozzávág valamit az emberhez – tiszta Shizō (a Durarara!!) vehemenciával van megáldva szegény pára!

Edogawa Ranpo (Kamiya Hiroshi) hihetetlenül gyors következtetések levonásával tudja megoldani a legrejtélyesebb bűneseteket is, ám az élethez annyi tehetsége sincs mint egy újszülött csecsemőnek! Még közlekedni se tud egyedül! Miyazawa Kenji (Kagura Hiroyuki) a vidéki egyszerű legény őszinteségével hengerel le mindenkit, no meg természetfeletti erejével, aminek semmi sem szab határt, csupán a jól lakott gyomra! Ha teletömi magát, azonnal álomba szunnyad.  Tanizaki Junichirō (Toyonaga Toshiyuki) félreérthetetlenül vérfertőző kapcsolatot ápol a húgával, Yosano Akiko (Shimamura Yuu) pedig gyógyítás címszó alatt megszállottan kínozza pácienseit. Hát kell ennél jobb szereplő gárda? És ők eddig csak a „jófiúk” voltak.

4. Az anime karakterei egy-egy ismertebb japán íróról lettek elnevezve.

És ami a legviccesebb, hogy a támadásaik neve pedig általában az adott író leghíresebb műve! Pl. Akutagawa-nak a Rashōmon (A vihar kapujában magyarul), Dazai Osamunak pedig a No Longer Human. Rettentően mókás látni, hogy miként vizualizálták ezeket az animében. Érdekességek az írókról:

• Dazai Osamu, kinek az Aoi Bungaku Seriesben (Madhouse, 2009) már adaptálták két ismertebb művét animére, a Ningen Shikkakut (Már nem is ember) és a Hashire Merosut (Fuss, Melosz).
• Akutagawa Ryūnosuke, az ikonikus Rashómon szerzője, amiből A vihar kapujában címen készült ikonikus japán filmet forgatta Akira Kurosawa 1950-ben.
• Edogawa Rampo: legismertebb műve az Akechi nyomozó kalandjait bemutató krimi-sorozat. Ebből adaptálták a 2015 őszén futott Ranpo Kitan: Game of Laplace című animét.
• Miyazawa Kenji, akinek gyerekmeséi közül talán a Ginga Tetsudō no Yoru (Night on the Galactic Railroad) a legismertebb, hiszen 1985-ben animefilm is készült belőle.
• Tanizaki Junichirō, akitől a Shisei (Tetoválás), Fūten Rōjin Nikki (Egy hibbant vénember naplója), Tade kuu mushi (Aki a keserűfüvet szereti) és Kagi (A kulcs) című művei magyarul is olvashatók.

Hogy grafikailag is lássátok, ki milyen íróval egyezik meg, összedobtam egy képet erről:

5. A történet felénél jön A lány…

Akit Atshushi minden áron meg akar menteni. Teljesen ugyanaz itt a menetrend, mint anno a Kekkai Sensennél volt. A lány felfoghatatlan nagyságú erővel bír, és megbocsájthatatlan bűnöket követett el, amiket csak hősünk tud elnézni neki.

,

6. Elég erős shōnen ai lebeg a levegőben.

Ezt nem lehet nem észrevenni. A fujoshi populációnak csoroghat a nyála, mert a karakterek nemcsak szexik, de naná hogy többször kerülnek félreérthető szituációba. (A fanart gyár már be is indult ezen a téren.) Dazai + Atsushi, Dazai + Kunikuda… Dazai + Akutagwa… Hát igen, a sorozat ügyeletes szívtripjója maga Dazai Osamu.

m

7. Sok vér, lövöldözés és szenzációs szinkronhangok!

Az események gyorsan pörögnek, hol egy bűnügyben, hol egy maffia leszámolásban, hol egy emberrablásban vagyunk. A szinkronszínészek közül Dazai hangjától borsódzik a hátam! Őt a kis ravaszkásan csicsergő Miyano Mamoru szólaltatja meg, aki ugyanezt a kívülről jópofa, de belülről kegyetlen vadállat karaktertípust hozta pl. a Gatchaman Crowds Katze Bergjeként, vagy az Ajin főszereplőjeként.

Nézni, vagy nem nézni? Nézni!

Mivel 2016 októberében indul majd hozzá a második évad, így nagyon bízom benne, hogy egy kerek, jól körülhatárolt történetet kap. Manga-adaptáció lévén alapanyag van hozzá – és az eddigiek után elrontani csak nem tudják a készítők. (Főleg, hogy Fitzgeraldot is beledobták! Nekem könyvmolyként különösen élvezetes ez a sorozat, pont e sok irodalmi utalás miatt!) Eddig nálam egy elég erős 8/10-el vezet ez a sorozat. Bár azt nem tudom, hogy ezt a fajta klisés zsánert meddig éri meg a BONES-nak nyomatni, mert előbb-utóbb túlzottan is kiszámíthatóvá, és így unalmassá fog válni. (Adja az ég, hogy ne így legyen!)