Ao no Exorsits / Blue Exorcist (manga; 2009 és anime tv-sorozat; 2011)
A Bleach óta ritkán kattanok rá hosszúra nyúló shounen történetekre, egyrészt mert már nem szeretem hogy nyújtják a végtelenségig a sztorikat, másrészt a grafika nem mindig jön be pl.: a Naruto és az én találkozásom mindössze két epizódig tartott, harmadrészt ugyanazokra a sémákra épülnek történetileg és karakter típusok terén is – ami miatt engem már nem kötnek le. A Blue Exorcist mégis megfogott valamivel. Talán a démonos, Sátános motívum, a kicsit tragikusabb kezdés miatt az első pillanattól fogva „függője” lettem. Először a mangával találkoztam idén márciusban, de mivel rá pár hónapra indult az anime adaptáció is, így akkor nem írtam a mangáról, pedig nagyon bújtam napokig. Most hogy már a manga és az anime is úgy tűnik külön utakra tévedt, ideje volt összefoglalnom gondolataimat a sorozattal kapcsolatban.
A Sátán gyereke, akiből Démonvadász lesz
Kazue Kato (hölgy) egész jó grafikával kezdte 2009-es sorozatát, az Ao no Exorcist (Blue Exorcist) című mangáját. Mivel ígéretes shounen történetről van szó, az anime sem késett, 2011 tavaszán indult hozzá egy 25 részes adaptáció. A sztori főhőse Rin Okumura (Nobuhiko Okamoto) , és ikertestvére Yukio (Jun Fukuyama), akik nagy békességben nevelkedtek egy pap, Shiro Fujimoto (Keiji Fujiwara) szárnyai alatt. A fiúk ugyan ikrek, de tökéletes ellentétei egymásnak: Rin harcias, forrófejű, a nagy ereje és hirtelen haragja miatt mindig csak bajt okoz, pedig általában jót akar. A srác éppen ezért magányos, nem is jár suliba, inkább alkalmi munkákat keres magának. Yukio vele szemben a tökéletes minta diák. Kitünő tanuló, és minden álma, hogy orvos legyen. A vágya úgy tűnik teljesülni is fog, mivel felvételt nyer a legelitebb középsuliba, a True Cross Akadémiára. Ám pont azon az estén, hogy Yukio elköltözik furcsa lények jelennek meg Rin előtt. A monostort, ahol élnek démonok támadják meg. Shiro Fujimotóról kiderül, hogy a világ legjobb démonvadásza, Rin pedig a Sátán fia, akinek felébredt démoni ereje miatt valódi apukája úgy döntött, hogy eljön érte a Pokolból és nagy vérengzés közepette lecipeli magával Gehennába, a birodalmába. És mi bizonyítja, hogy Rin a Sátán fia? A kék lángocskák, amiket néha dühében kienged magából, és ami halálos minden emberre nézve – a Sátán különleges ismertető jegye. Fujimoto az élete árán menti meg a fiút, akit utolsó leheletével régi barátjához, Mephisto Pheleshez (Hiroshi Kamiya) irányít. Rin dühtől, bűntudattól és bosszútól hajtva elhatározza magát: ő lesz a világ legjobb démonvadásza, és Sátánt a saját kezével fogja megölni (az ő szavaival mondva: fenéken billenteni).
És amikor minden tovább bonyolódik
Mepshisto a True Cross Akadémia igazgatója valójában, és komolyan veszi Rin kérését, mégis mi lenne viccesebb a világon, mint hogy Sátán fattya végez a saját apjával? Úgyhogy Rin hivatalosan is a True Cross Akadémia titkos démonűző osztályának lesz tagja. A meglepetések csak ezután kezdődnek: nem elég hogy Yukio is itt tanul, de kiderül, hogy a fiú is démonvadász, nem is alacsony fokozatú, és mindent tudott Rinről. Yukio emellett tanárbácsiként kénytelen egyengetni lobbanékony bátyuskája útját, a tesók többször összezördülnek: Rin sokáig gyerekes marad még, míg Yukio koránál érettebbnek tűnik.
Persze az új élethez és küzdelmekhez hűséges bajtársak is társulnak: Shiemi (Kana Hanazawa) a helyi démonölő kellék bolt következő örököse, aki imádja a virágokat, és láthatólag rajong Yukio-senseiért. Bon (Kazuya Nakai), a forrófejű zseni srác, aki különc kinézete ellenére holt komolyan veszi a tanulást, és ő is Sátánt akarja kinyírni. Az ő kis klikkjébe tartozik még két Kiotóból jött barátja: a szemüveges de mindent tudó Konekomaru (Yuuki Kaji), és a laza, mindig lustálkodó Shima (Koji Yusa). A jégkirálynő sem maradhat ki a képből, aki mindent egy maga akar elintézni, ő Izumo (Eri Kitamura), a felvágott nyelvű, mindig pukkadó leányzó. Az összképet pedig Rin kis familiárisa, a fekete, cuki cicus Kuro/Ayahi Takagaki (a démonűzőknek általában lehet saját démonuk, mint egy háziállatok – jó nem ^^ – inkább a harban segítik őket). A fanservice kedvéért még ott van Shiro Fujimoto egykori tanítványa, a dögös, bögyös Shura (Rina Satou)-sensei, aki kardokat húzgál ki a mellei közül, mocskos szájú, többet iszik, mint tanít a fiataloknak, ám a laza külső kemény csajt takar.
Az egész történet nagy játékosa egyébként Mepshisto maga, aki szintén démon, csak 500 éve a Vatikánt szolgálja. A pasas mindent elkövet, hogy Rin erejét rászabadítsa az emberekre, olyan se jó, se igazi gonosz figura. A rózsaszín mániájával megkérdőjelezhető a férfiassága is.
Anime vs manga
A mangának egy alternatív feldolgozásának tekinthetjük az animét. Eleve az első percektől kezdve voltak apróbb-nagyobb változtatások a jelenetekben, a cselekményben, és főleg a szereplők jellemében. Mivel egy jelenleg is futó képregény sorozatról van szó (per pill a 7. kötete jött ki), a 25 részesnek tervezett anime előreláthatólag alternatív véget fog érni. Főleg abból kiindulva, hogy a manga kb a 4. kötetének, a 14. chaptere után (alcím: A Gamble – ugyanez a címe az anime 16. epizódjának), mind az anime, mind a manga története más irányba indul tovább. A mangában meghatározó lesz még az 5-6. kötetig is elhúzódó kiotói bevetés, ahova Bon „családjához” mennek vissza a fiatalok egy démoni szemet megvédeni. Ez azután a fordulópont után történik, amikor Rin barátai megtudják, hogy ő a Sátán fia. A mangában még nagyon sokáig dolgozzák fel a fiatalok ellenérzéseit Rinnel szemben, a karakterek is másképpen reagálnak erre a titokra, mint az animében. Shiemi egyenesen megharagszik Rinre és Yukiora, amiért egy ilyen fontos dolgot nem osztottak meg vele (a mangában több a csaj egy kedvesen mosolygó és mindig megértő little girl kelléknél), nem is bír szóba állni Rinnel, ugyanakkor vívódik a gyengesége miatt is, hogy ő mindig másokra támaszkodik. Shiemi az animében gyorsan tisztába jött azzal, hogy mire képes, és mire nem.
A fiúk is tartanak Rintől, Bon egyenesen gyűlöletet, féltékenységet érez irányába, másrészről nem tudja rendezni magában az érzéseit, hiszen a barátja, de ugyanakkor az „ellensége”. Az animében és a mangában egyedül Izumo-chan reagál ugyanúgy Rin sátáni származására: „Tök mindegy, hogy mi vagy. Az ördögűzők között megszokott a démoni vér keveredése.” – toleráns a leányzó ezrrel. A többiek már kevésbé: Konekomaru ugyanúgy vívódik Rinnel szemben, az animében retteg tőle, és egy gonosz démon ezt kihasználva betör a suliba és megszállja a fiú testét, a mangában ennyire nem hozzák előtérbe őt (még). Shima ugyanolyan lüke és laza mind az animében, mind a mangában, bár a mangában a természete miatt könnyebben közelebb kerül újra Rinhez, mint a többiek.
Képek a mangából [nggallery id=209]
Where the anime failed?
Ami totál az animében jelent meg egyedül eddig, az Rin és Yukio születése. A mangában esik szó róla, hogy Yukio minden nap ellenőrzi a vérét, azért hogy megbizonyosodjon róla ő nem örökölte apjuk erejét, de erre egyelőre nem került nagyobb hangsúly. Az animében már a lelepleződések után kiderül, hogy ő is lassan démonná válik, amit a váratlanul felbukkanó „nagyapa” csak még jobban összezagyvál. És ekkor jön a nagy fordulat, ami a manga rajongóinál kicsapta a biztosítékot: 1) Yukio egy jégszívű, démonokat gyilkoló géppé válik, hogy megmentse magát és testvérét. 2) Az ikrek apja, Sátán nagyon szentimentális viszonyban kreálta meg utódait, és az egész nagy vérengzés 16 évvel ezelőtt csak azért volt, hogy egyetlen szerelmét, az ikrek anyját megmentse a Vatikán kivégzőosztaga elől. 3) A nagy szirupos „Sátán jó is lehet” puding torta után jött a sokk: az utódok csak ezért kellettek neki, hogy legyenek olyan erős „vesselek” a testének, amiket pár percnél tovább, momentán örökre megszállhat. Hát ki más is lenne Sátán számára a tökéletes hordozó a Földön, mint Yukio.
Rin vs Yukio
Ezt az utolsó momentumot sejteni lehetett, Shura is megmondta Yukiónak, hogy ő lehet tapasztaltabb és okosabb Rinnél, de kettőjük közül Rin lehet csak kiváló démonűző, még pedig azért, mert erős a szíve/lelke. Yukio eleve egy ingatag karakter, aki sok mindentől fél, sok mindent akar bizonyítani, féltékeny a testvérére, ugyanakkor ő akar az lenni, aki megvédi őt. Belülről gyenge, és könnyen befolyásolható (a drága nagypapának sikerült is kihasználnia ezt), ami tökéletes prédává teszi a démonok számára.
Az anime tipikusan a harcokra fókuszál, amik által Rin erősebb, Yukio pedig egyre bizonytalanabb lesz. A mangában több figyelem fordul a szereplők kapcsolatára, és viszonyaiknak változására. Az animében Shiemi mintegy szerelmi háromszögként bontja meg a testvérek viszonyát, bár Rin nem az a felhúzom az orrom, és besötétedik a lelkem típusú figura, inkább Yukión érződik a féltékenység zöld szörnyetegének növekedése. Második évadra nem látok esélyt, főleg a nagy eltérés miatt az anime-manga között, de talán alternatív OVA-kat, vagy mozifilmeket el tudok belőle képzelni. Engem az anime nem borzasztott el, imádom azt is, bár a Sátános szerelmi szál engem is földhöz vágott, főleg, hogy egyik percben szaladgál Rin és Yukio „anyjával” az erdőben, az élet értelméről beszél, a szerelemről – khöm Sátán mikor lett ennyire érzelgős? Élet értelme? Nem az a célja, hogy mindenkit bűnre csábítson, majd sanyargasson a Pokolban? Ezt leszámítva tetszett, hogy végül a két testvér: Rin és a Sátán által megszállt Yukio összecsapnak. Drámai, tragikus és várható végkifejlet volt. Hogy melyik a jobb? Az anime kicsit tipikus, a manga történetileg bonyolultabb, több szálon mozog. Nekem azért mindkettő bejön.
Az anime sátánian erős oldalai
Az animáció, a fent szemléltetett opening/ending dalok fergetesek. Most per pill a második opening a kedvencem, a „In My World” című dalocska a ROOKiEZ is PUNK’D-tól. Az első op olyan Bleaches/Blood+-os nosztalgiát ébresztett bennem, mivel az UVERwolrd énekli („Core Pride” a dal címe) – annyira jellegzetesek a dalaik, hogy már csak ennél a két animénél érzem őket egyedinek, valahogy jobban tetszik a második op kissé szokatlanabb, ismeretlenebb dallamival/énekesivel. Az endingek közül mindkettőért oda és vissza vagyok, bár az első a favorit ha választani kell, ez a „Take Off” a 2PM-től. A második ed is jó, „Wired Life” Meisa Kurokitól. Az animációk is tetszetősek, a második op-nél klafa a sok effekt, és színezés. Az első endingben pedig imádtam hogy ahogy száguldunk a sztrádán, a felettünk elrohanó „táblákon” táncolnak a figurák.
Az animét az A-1 Pictures készítette, a rendező Tensai Okamura (Darker than Black, Wolf’s Rain), míg az epizódok összeállítását Ryota Yamaguchi (Cutey Honey Flash, Sailor Moon Sailor Stars!!!, Digimon: Data Squad) végzi. A csinos karakter dizájn Keigo Sasaki (Night Raid 1931) érdeme, a zenéért Hiroyuki Sawano (Mobile Suit Gundam UC, Sengoku Basara, Zombie-Loan) felelt – a zenéknél egyébként a háttérzenék is eltaláltak, hol hozzák a hangulatot, hol pörgősebbé, hátborzongatóbbá teszik a jelenetet. Volt egy epizód amiben pl.: egy kórus mű szólalt meg az epizód végén, máskor meg a megható pillanatok alatt egy lírai pop szám hallható egy női előadótól. A zenei repertoár miatt érdemes lecsekkolni az anime Ost-ját. Egyébként az őszi évadban induló Guilty Crown zenéjét is ő fogja szerezni, úgyhogy ebből a szempontból is nézendő anime lesz nálam. Az anime kivitelezése maximális piros pont, az hogy a manga jobb egy csöppet történetileg, már más kérdés.
Egyébként a történet megalkotója, Katou Kazue az ANN-nek adott interjújában megemlítette, hogy valós bibliai, keresztény elemeket szőtt bele szándékosan a mangájába. A történet népszerűségét az is mutatja, hogy számtalan doujinshi született az indulása óta, persze a DJ-hentai vonalon – végülis Rin és Yukio kapcsolatából könnyen lehet yaoi spin-offot csinálni – rengeteg ilyen fanart is van neten. Úgyhogy aki kedvet kapott hozzá, annak hajrá, márcsak két rész van hátra a végkifejletig (animében), aki meg többre vágyik, az kövesse a mangát. (A manga a Shueisha kiadó Jump Square-jében fut.)
Screenshots / Pillanatképek az animéből [nggallery id=208]
Anime adatok
- Japán cím: Ao no Futsumashi / 青の祓魔師
- Angol cím: Blue Exorcist
- Rendezte: Tensai Okamura
- Series Composition: Ryota Yamaguchi
- Eredeti történet: Katou Kazue
- Eredeti karakter dizájn: Katou Kazue
- Karakter dizájn: Keigo Sasaki
- Zene: Hiroyuki Sawano
- Megjelenés: 2011. tavasz
- Típus: tv-sorozat
- Terjedelem: 25 epizód
- Műfaj: akció, dráma, horror, shounen, természetfeletti
- Stúdió: A-1 Pictures
- Hivatkozások: ANN (eng); AniDB.net (eng); My Animelist (eng); AnimeNfo (eng);Wikipedia (eng); Baka-Updates Manga (eng); Hivatalos honlap (jp); MangaFox (eng); TenManga (eng)
