Rurôni Kenshin: Meiji kenkaku roman tan (live-action; 2012)
Mangából készült jó live-action adaptációt nehéz találni, legalábbis a mi kényes, többnyire hollywoodi filmeken edződött ízlésünknek az ilyen japán alkotások nem mindig tetszetősek. Hogy csak pár, tipikus jellemzőt említsek a japán filmek révén szerzett negatív élmények közül: pocsék színészi alakítás, hanyag minőség, üresjáratokkal teli forgatókönyv. Azonban e hibák mellett, vagy éppen ellenére, érdemes felfigyelni azokra a nagyon is kiváló alkotásokra, amik már a nyugati filmesztétika jegyeivel feltuningolva, számunkra is fogyasztható formában készülnek. Ha mindehhez még hozzátársul az, hogy egy méltán népszerű, és ma már szinte klasszikusnak nevezhető manga lesz az alapja az adott mozifilmnek, akkor eleve nagy rajongói várakozások társulnak az adott produkcióhoz. Ez figyelhető meg a Rurôni Kenshin live-action adaptációjánál is, ami kiváló minőségben, két órán át tartó összeszedett és kerek történetben láncolja magához a nézőket egy rendkívül látványos, sőt, érzelmes kaland erejéig. Aki még nem látta a filmet, most itt az idő pótolni.
Ismerős történet, lehengerlő formában
2012 augusztusában mutatták be a japán mozikban Watsuki Nobuhiro szövevényes mangájának filmes adaptációját, a Rurôni Kenshin: Meiji kenkaku roman tan-t. A Medzsi-korszakban játszódó, földönfutóvá lett szamurájok világába kalauzoló mű hiteles történelmi tényezők mentén kreált egy akcióval, így kardos harcművészettel teli kalandtörténetet, amiben mára ironikussá vált szamurájunk, Kenshin vívta le nem zárult csatáit. A manga 1994-1999-ig, 28 kötetes terjedelmével még magyar nyelven is belopózott a könyvesboltokba a Mangafan kiadónak köszönhetően (a magyar kiadás jelenleg a 12. köteténél toporog). A sorozat népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, hogy egy 95 részes anime sorozatot is kapott, majd OVA-t, később pár anime mozifilm verzió is született hozzá. Az élőszereplős mozifilmnek is itt volt már az ideje, hogy napvilágot lásson, ami még az előzetes képek hiányában is ígéretesnek tűnt. Ugyanis a japánok egy valamiben nagyon jók: mesteri szamuráj filmeket tudnak készíteni, és mivel a Kenshin ízig-vérig ilyen alkotás, így abban biztosak lehettünk, hogy jó filmet kanyarítanak belőle. Arra azonban senki sem gondolt, hogy ennyire jól vissza fogja adni az eredeti manga hangulatát, ami végül nem is meglepő, hiszen maga Watsuki Nobuhiro személyesen felügyelte a film elkészültét.
A terjengős bevezetés után jöjjön a lényeg, maga a film története. A forgatókönyvírók, Fujii Kiyomi és Ōtomo Keishi (ő volt a rendező is), kiválóan komponáltak egy arányos, hol akcióval, hol drámával (plusz egy kis humorral) dolgozó alkotást, ami ráadásul a manga fontosabb karaktereit egy logikus módon köti össze. Így ismerjük meg a vándorló Himura Kenshint (Sato Takeru), aki a Meidzsi-korszak hajnalán, mint a kegyetlen Hitokiri Battōsai volt hírhedt. A több ezer ember életét kiontó Kenshin nem szándékozik újra vérrel szennyezni a kezét, ebben azonban múltjának rémei, valamint új ismerősei megakadályozzák. Először rátámad a gyönyörű Kamiya Kaoru (Takei Emi), akinek tokiói dódzsója nevében, egy Hitokiri Battōsai nevű sorozatgyilkos tevékenykedik a környéken. A lány tisztára akarja mosni a családja nevét, de mint kiderül, áldozatát elvétette. Kenshin most nem az a gyilkos, akit a lány keres, de találkozásuk végzetes lesz. A magát hóbortos flótásnak kiadó harcosunk a lány mellé szegődik végül. Mindeközben egy vérszomjas banda élén, a pénzsóvár Takeda Kanryu (Kagawa Teruyuki) ópiummal szándékozik megmérgezni egész Japánt. Tervéhez a támasz nélkül maradt Takani Megumit (Aoi Yû) használja fel, ám a lány elszökik tőle. Menedékre egy Yahiko (Tanaka Taketo) nevű fiú mellett lel, aki egyben Kaoru fiatal (és egyben egyetlen) tanítványa. Ahogy egyre több ember hal meg Kanryu ármánykodása során, Kenshin véres múltja sem marad sokáig titokban. Fontosabb szereplők (angol átírásban):
Mangás feeling, de valós kardcsapások mentén
Az eredeti mangát ezer éve olvastam, az animét (tv-sorozat és OVA) nyolc éve láttam, így homályos emlékeimből kellett újra előbányásznom e mozgalmas film előzményeit. Mindez meglepő módon könnyen ment, amiben a film sok apró pillanata, utalásokkal teli jelenetei segítettek. Például rendkívül örültem annak, hogy Kenshint nemcsak a pacifista, majd mókás oldaláról mutatták be, hanem felvillant a Tomoehoz köthető tragikus múltja, a szívtelen gyilkos énje, valamint a megtört szenvedése. A visszaemlékezések mellett rendkívül sokat dobtak a hangulaton a csatajelenetek, amelyek hitelesek, látványosak, pörgősek voltak,- ilyen jól koreografált párbajokat ritkán látni. A harci jelenetek olyan hasonlóan magas színvonalú műveket idéztek fel, mint a Shinobi – Heart under blade, vagy a Casshern. A harcokban lassításokat, változó kamerabeállásokat és a felesleges, órákig nyújtott csevegésektől mentes mozdulatokat lehetett követni.
A kor szellemét idéző díszletek, mintha a mangából léptek volna elő. A gyönyörű színek és erős kontrasztok mellett elevenedtek meg a csatamezőn eleső szamurájok, vagy az ópiumfüggő haldoklók. A látványt kiegészítette a zenei aláfestés. A film alatt rendkívül dallamos, fülbemászó dalok hallhatóak, amelyeket Satō Naoki szerzett. A csaták alatt harcias, vészjósló ütemek szólaltak meg egy férfikórus kíséretében, ezt lágyan fokozódó klasszikusabb muzsika tetőzte be a drámai események alatt. A stáblista alatt – a film végén-, pedig a One OK Rock nevű együttes fülbemászó The Beginning című dala szolgál hangulatos levezetésül.
A látvány és hangzás után jöjjenek a színészek. A játékuk közepes vagy jó volt, a szereplőtől függően. Akik eddig japán filmeken edződtek, azokat nem lepte meg a szamuráj vehemenciával társuló dülledt szemforgatások, vagy harsány szóváltások sora. Egy szamuráj filmben ez alap. Maguk a karakterek egész jól formálták meg az eredeti énjüket, bár a Kenshint alakító Sato Takeru túlzott nőiessége, Sanosuket arányaiban kevés szereplése és cool énjének hiánya miatt érheti vád – inkább humor forrás lett ő a filmben. Mókás volt azonban Kenshin tipikus „oro-oro” szófordulatait hallani, de tettetett esetlensége inkább volt furcsa, mint aranyos. A főszereplőt ennek ellenére nem érheti túl sok kritika, mivel maga a mangaka és felesége döntötték el, hogy ő lesz a tökéletes választás vörös szamurájunk szerepére, és meg kell hagyni, a legjobb Kenshin cosplayer díjat elvihetné, a harcok során pedig igazi kemény legény lett törékeny alkata ellenére. Takei Emi Kaoruként elég gyengén nyilvánult meg, meghatározó karaktere ellenére inkább Aoi Yû játéka nyújtott maradandó élményt, aki Megumit játszva ingázott a rossz-jó oldal között. A rosszfiúk mind kosztümjüket tekintve, mind játékukat nézve jól szerepeltek, kicsit őrültek lettek, kiváltképp Kanryu, de meglepő fordulat lett, hogy a törvény szolgálatában álló Saitō Hajime (Eguchi Yôsuke) cinikus jófiúként rivalizált kicsit Kenshinnel, harcoltak is egy kicsit, de végül egy árnyékból előlépő segítőtárs lett. Yahiko (Tanaka Taketo) végül keveset szerepelt, de aranyos szókimondása kellemesen szórakoztatott. A főellenségünk, Udo Jine (Kikkawa Kôji) vérfürdőket rendező csendes énje hátborzongató lett, bár félelmetesebb hidegvérű gyilkossal is találkozhattunk már.
Mindent összevetve a Kenshin live-action remekül sikerült, jól összefoglalta a kezdeteket, és szerencsére nem követte el a Blood, the last vampire (2009) amerikai-koreai-japán koprodukcióban született film hibáit, amit kínkeserves szenvedés volt látni egykor. Elvileg egy j-drama sorozatot is terveznek a készítők folytatásképpen. A japán filmekkel ellenérzők is nyugodtan belekóstolhatnak a Kenshinbe, és ha már itt tartanak, érdemes más, szintén kellemes csalódást okozó filmekkel megismerkedni, mint: a Beck, a 20th century Boys, a Gantz, a Space Brothers aka Uchu Kyōdai (2012 tavaszán volt a premierje és rendkívül jó nemzetközi kritikákat kapott), a Crows Zero (Miike Takashi rendezte), a Dance Subaru, az MW (Tezuka Osamu manga alapján), a Solanin, a Toki o Kakeru Shōjo, a Higanjima, a Ballad, a Skyhigh és a Goemon.
További érdekességek az alkotókról, a színészekről
- Ōtomo Keishi, a rendező és egyben forgatókönyvíró jó munkát végzett, meglepő hogy szinte a semmiből tűnt fel ő, eddig leginkább az NHK csatornán futó történelmi sorozatairól volt ismert, mint a 2010-es Ryōmaden.
- Satō Naoki a zeneszerző 2006-ban a Always Sanchōme no Yūhi című filmben halható zenéiért elnyerte a Japán Akadémiai díjat. Ő inkább animékben hallható szerzeményeiről ismert, mint az Eureka Seven, a Moyashimon, a Blood-C, vagy a Heroic Age. Az utóbbi időben egyre több televíziós sorozatban és filmben is feltűnt.
- A Kenshint alakító Sato Takeru, mindössze 23 éves színész-énekes, a 2000-es évek közepétől kezdett csillaggá válni. Elsősorban japán televíziós sorozatok sztárjaként ismert, mint a Bloody Monday 2, vagy a Q10, de játszott főszerepet a Kamen Rider és a Beck – ő volt Koyuki – live-actionökben is.
- Kaoru szerepében Takei Emi tűnik fel, aki inkább reklámfilmekben szerepelt eddig többet. Színésznőként, énekesnőként és modellként dolgozik. Kevés filmszerepei közül említésre méltó, hogy a híres Miike Takashi rendezte Ai to Makoto live-actionben főszerepet kapott a Kenshin után. A filmek mellett inkább tv-sorozatokban szerepelt pályakezdőként, mint a Liar Game 2, a GOLD, a W no Higeki és a Tokyo Zenryoku Shōjo.
- Aoi Yû (Megumi) játéka nem véletlenül volt a legjobb a filmben, több Japán Akadémiai Díj nyerteseként, például Hula Girlsben nyújtott kitűnő mellékszerepléséért, vagy Hanamoto Hagumi megformálásáért a Honey and Clover live actionben.
- Eguchi Yôsuke ( Saitō Hajime) költő, énekes, színész, aki 1967-ben született. Számtalan televíziós és filmszerepei közül a Goemon live-actionben való főszereplése a legemlékezetesebb.
- A One OK Rock nevű együttes 2005-ben alakult, elsősorban j-rockos stílusukban keverednek a progresszív, hardcore, punk elemek a poposokkal. Jelenleg Japán egyik legígéretesebb rock bandájaként tartják számon őket, mivel egyre nagyobb online érdeklődés kíséri munkásságukat a világon, többek között hivatalos YouTube csatornájukon is. A The Beginning című daluk (a Kenshin mozi főcímdala és az előzetes alatt is ez hallható) például 5. helyen állt az Oricon listán. Új albumuk 2013. március 6-án fog megjelenni.
Pillanatképek / Screenshots [nggallery id=318]
Film adatok
- Japán cím: Rurôni Kenshin: Meiji kenkaku roman tan / るろうに剣心
- Rendezte: Ohtomo Keishi
- Forgatókönyv: Nobuhiro Watsuki (manga), Fujii Kiyomi, Ohtomo Keishi
- Producer: Hisamatsu Takero, Hatanaka Tatsuro, Ibaraki Masahiko, Kitano Hiroaki, Kubota Osamu, Koiwai Hiroyoshi
- Operatőr: Ishizaka Takuro
- Japán bemutató: 2012. augusztus 25.
- Terjedelem: 134 perc
- Műfaj: akció, dráma, történelmi
- Linkek: IMDb (eng), Asian Media Wiki (eng), Rotten Tomatoes (eng), letöltés angol felirattal (eng), letöltés magyar felirattal (hun)
