Shin Sekai Yori / From the New World (TV-sorozat; 2012) ~ 01-10. epizód

Shin Sekai Yori / From the New World (TV-sorozat; 2012) ~ 01-10. epizód

Egy 25 részes animesorozat első 10 epizódja alapján nehéz ítéletet alkotni, a későbbi fejleményekről sem érdemes jóslatokba bocsátkozni. A Shin Sekai Yori azonban egy olyan különleges és komplex történettel, kivitelezéssel bír eddig, amivel évek óta nem találkoztam, ezért érdemes róla írni. A hétről hétre képernyő elé szegező első számú kedvenceim mellé (Psycho-Pass és Chuunibyō demo Koi ga Shitai!) lépett elő ma ez a sorozat, mégpedig szokatlan animációs technikáival, zseniális elbeszélésmódjával. Egy érett, felnőtteknek szóló történetet hozott el nekem ez a sorozat, ami egy komolyabb amerikai, vagy brit élőszereplős szériával is felvehetné a versenyt (Sherlock, Once Upon a Time sorozatokon edződtem e hónapban). Mindezt a műfaji sokszínűség fokozza tovább, ami a poszt-apokaliptikus romantikától, a szexi, feszültségoldó pszicho-thrillerig felvonultat mindent a cliffhangerekkel teli tengerében.

Egy hazug világ gyengéd szorításában vergődve

Kishi Yūsuke (1959-) író tollából született a Shin Sekai Yori anime alapját adó regény 2008-ban. A történet pedig ezer évvel játszódik a jövőben, ahol öt fiatalt ismerhetünk meg, akik egy különleges vallási közösségben élnek vidéken. Tizenkettedik életévüket betöltve egy félelmetes rítus után léphetik át a középiskola küszöbét, ahol természetfeletti képességeiket fejleszthetik. Ezek a fiatalok ugyanis a telekinézis birtokában képesek tárgyakat mozgatni az akaratukkal, tudnak repülni, vagy akár a semmiből tárgyakat formálni. Közéjük tartozik történetünk mesélője és főhősnője Watanabe Saki (Taneda Risa), akit furcsa kérdések foglalkoztatnak a tanórák szünetében. Számtalan diáktársa, kiket egykor ismert, nyomtalanul eltűnik, a felnőttek titkokat rejtegetnek a gyerekek elől és rémtörténetekkel ijesztik el őket attól, hogy átlépjék a város határait. Ahogy a rejtélyes pletykák okozta kétség nő a lányban, hogy valami szörnyű dolog történik körülötte, barátaival egy furcsa kirándulásra indulnak. Az úton Sakit szerelme, a zseni és vezéregyéniség Aonuma Shun (Murase Ayumu/Tōdō Mai); legjobb barátnője Akizuki Maria (Hanazawa Kana); a félénk és visszahúzódó Itō Mamoru (Takagi Motoki/Kudō Haruka); valamint a harsány és nagyszájú Asahina Satoru (Tōjō Kanako/Kaji Yuuki) kísérik el. Ők öten végül olyan vérfagyasztó titkokra derítenek fényt az emberiség pusztító múltjáról, ami döntően meghatározza életüket, és két évvel később nem várt tragédiák sorozatát indítja be.

Mesterművet sejtető technikai készlet

I) Az animáció és a karakterek az ártatlanság fényében

Az anime igazi különlegességét az ínyencek és a műfajismeretben tájékozottabb nézők értékelik talán igazán, de bármilyen animekedvelő számára érdemes kiemelni azokat az egyedi eszközöket, amelyekkel a sorozat egy igen magas, mondhatni mesteri színvonalat prezentál. A legszembeötlőbb az animáció maga, amely az A-1 Pictures-nek hála, gyönyörűen kidolgozott, finom hátterek, visszafogott színek formájában nyilvánul meg. A karakterdizájn egyszerűsége, és gyakran torzsága miatt felkaphatjuk rosszallóan szemöldökünket, de a történet világában teljesen jól működik ez a szokatlan ábrázolásmód, ami pont azt a tiszta ártatlanságot adja meg a karaktereknek, ami tökéletes ellentétben áll a körülöttük dúló őrült kegyetlenséggel. Ráadásul a szereplők megjelenése a drámai fordulatpontokhoz közeledve váratlanul megszépül. Az első 10 epizód alatt két rész is akad, ahol váratlanul káprázatosan bájos lesz a szereplők külseje. (Emiatt a Noein anime villant fel bennem, ami szintén ilyen fogással dolgozott.)

Ez a torz-szépség kontraszt az animáció terén több formában is megjelenik. Az elbeszélés során hol anekdotaszerű, hol a múlt eseményeit felidéző jelenetek esetében találkozhatunk kétfajta megvalósítási móddal: a múlt folyamán az amerikai comics erősen kontúros, stilizált, illetve leegyszerűsített képi világa elevenedik meg, míg az anekdotaszerű etűdöknél a japán tradicionális festészeti fogásai adnak hátborzongató élményt. A flashbackeknél, visszaemlékezéseknél az adott hangulathoz igazodva, egészen kifakult és szürreális jeleneteket kapunk. E változatosság egészen izgalmassá teszi az animét, szinte részről részre várom, hogy most vajon milyen új fogással élnek majd a vizualitás terén az alkotók. A finoman megrajzolt jelenetek akár a Casshern: Sins animét is felidézhetik sokakban, bár a fő karakterdizájner, Kubota Chikashi, csupán a Robotics;Notes, a Shikabane Hime és a One Piece: Omatsuri Danshaku to Himitsu no Shima 6. mozijában bontakozott ki eddig igazán.

II) Az elbeszélés szerkezete, pikáns műfaji vegyítéssel

Az animáció mellett külön figyelmet érdemel a történet építkezése. Az első epizódban már sejtetik azt, hogy mi vezetett a fiatalok sorsáig, de ez csak később nyeri el tényleges jelentését. A lineárisan, tehát időben előrehaladó elbeszélést a már említett visszaemlékezések, rekonstruált, vagy elképzelt múltbéli események egészítik ki, valamint a „történet a történetben”-szerű elbeszélések. Emellett óriásit dobott a cselekményen, ami egyúttal kiemelte a ma futószalagon gyártott animék sorából is, az a narráció. Manapság ritkán élnek ilyen jól a narrátor szerepével az anime készítők, főleg, ha az a narrátor a történet főszereplője, és olyan, mintha a múltról mesélne. Itt feltételezhetőleg Saki elbeszélésből ismerjük meg, hogy mi történt, és ezzel már kapunk egy másfajta nézőpontot, vagyis azt, hogy amit látunk, az már a múlté, így a történet jelen idejűsége rögtön a kútba ugrik. A narrátor sejtelmes utalásai, előrejelzései később nyernek értelmet, ami szintén mesteri fogás, hiszen a néző visszaemlékezve a korábbi megjegyzésekre, maga rakja össze a történet darabkáit. Nem is kapunk sok mindent készen. Hiába a nagy és sok háttérmagyarázat a sorozat elején, a későbbiekben rengeteg kérdés merül még fel. A cselekmény pedig nem topog egy helyben. Ritka, hogy 10 epizód alatt nincs egyetlenegy olyan rész sem, amiben leülne a cselekmény. Eddig minden epizódban akadt új információ, új titok, új megoldandó probléma, amelyek ráadásul nem egy síkon helyezkedtek el, hanem egyre csak fokozódtak. (Jó választás volt a rendező mellé Sogo Masashi személye, aki egyébként a Gantz anime forgatókönyvét és epizód koordinálását is végezte.)

III) Érzelmek kereszttüzében és zeneiség