Manga Dömping! Japán popkultúra – A manga boom hátterében (2012.03.06)

Japán popkultúra – A manga boom hátterében (előadás)

A Japán Alapítvány és a kiotói Seika Egyetem kooperációjában indult egy komplex és színvonalas programsorozat Budapesten. Ez a „Manga Dömping!” címen népszerűsített márciusi rendezvény magába foglal egy három napos képregényrajzoló kurzust, amin neves manga művészektől (Keiko Takemiya volt a húzónév) lehet ellesni az alkotás csínját-bínját, ehhez kapcsolódóan egy nyelvtanfolyam is startolt „Ismerd meg a manga nyelvét!” mondattal, engem pedig a tegnapi két órás előadás érdekelt a legjobban, amelyen japán képregénykutatók (a már említett Keiko Takemiya és Yoshimura Kazuma egyetemi tanárok) mutatták be a japán popkultúra ezüst nyilának számító manga piac rejtelmeit. 

Művészet és tudomány találkozása

A budapesti Műcsarnoknál nem is választhattak volna a szervezők jobb és kifinomultabb helyszínt, ahol előzetes regisztráció miatt korlátozott létszámban vehettem részt érdeklődő társaimmal együtt a gyakran humoros, de mindenképpen könnyed hangvételű előadáson. A főszervező Japán Alapítvány mellett a Magyarországi Japán Nagykövetség is képviseltette itt magát, valamint a Seika Egyetemről 11 munkatárs érkezett hozzánk. Közülük került ki a két előadó, a 45 éve mangarajzoló szakmát űző, és egyben a Seika egyetem manga karának vezető pozícióját betöltő Keiko Takemiya (nálunk a To Terra, vagy a Kaze to Ki no Uta munkáiról lehet ismert), valamint ugyanezen a karon mangakutató processzor, docens és eszmetörténész, Yoshimura Kazuma. (A tanár úrnak több kutatói értekezése is megjelent már, elsősorban japán nyelven.) Az előadás várakozásaimmal ellentétben nagyon is interaktív volt, az elegáns környezet, és a Műcsarnok konferencia termének falát díszítő csodás képek pedig tovább emelték bennem a lelkesedési faktort. A kutatók bemutatóival párhuzamosan a falakon mini shōjo történelem bontakozott ki a szemünk előtt, a ’60-as évektől indulva, amelynek kiállított darabjai szebbnél-szebb, többnyire klasszikus technikával (tus, aquarelle) készült, színes képregényoldalak voltak. Ezzel nyert meg ez az igényes, professzionális, mégis melegséggel teli légkör magának, amit az előadók közvetlensége, a változatos korú közönség odaadó figyelme egészített ki. Végre egy esemény, ahol kutatói szempontból is értékes jelenségként tekintettek arra, amit oly sokan szeretünk.

Piaci mozgatóerők – Beszélhetünk-e a mangamagazinok alkonyzónájáról? 

A Seika Egyetemen 2006-ban indult Japán első jelentős, és elvileg egyetlen manga fakultációja, ami nemzetközi mangakutató intézetként is számon van tartva. Az egyetem honlapját böngészve rettentően fellelkesültem, hogy mennyire tanulmányaimba vág mindaz, amivel foglalkoznak (lásd populáris kultúra, divat, zene és természetesen képregények), sőt, nemzetközi együttműködésekre is nyitottak. Az egyetem saját mangamúzeummal is rendelkezik, valamint célja, hogy minél több mangát, mangamagazint megőrizzen az utókornak. A rövid felvezető után Yoshimura Kazuma ragadta magához a szót, ugyan japánul, de Mártoni Éva tolmácsolása mellett magyarul is elcsíphettük az általános bemutatóját a mai japán mangapiac kialakulásával kapcsolatban. Aki sokat olvasott már a mangaipar működéséről, annak egy ismertebb, általánosabb összefoglalót jelentett ez a beszámoló, kiegészítve eladási adatokkal (még ajándékba is kaptunk egy négy oldalas, legnagyobb magazinokra vonatkozó, 2009-es eladási listát), amiket a tanár úr briliáns humor bombái egészítettek ki.

Előadását tehát a mangamagazinok eladási történetével kezdte. E heti megjelenésű, olcsó magazinok (amikben több, különálló manga történet olvasható folytatásokban) eladásának csúcspontja 1995-ben következett be, ami után a virágzás folyamatosan csökkent a kiadók bánatára. A hanyatlás 2005-ben érte el mély pontját, hiszen a kidobható, kölcsönözhető magazinok helyett a magukat viszonylag stabilan tartó tankōbonok lettek népszerűbbek. (Amikor a manga összegyűjtött fejezetei könyvszerű formában is megjelennek.) Azért kutatói szempontból még mindig a mangamagazinok a mérvadóak Yoshimura sensei szerint, mivel ez alapján is lemérhetőek, hogy melyek a legkedveltebb magazinok, például a Shōnen Jump magazin áll az élen 852.938 példányszámmal (2009-es adat), bár ez még a felét sem éri el az 1995-ös (6 milliós) állapotának. Az egykori nagy fellendülés háttere az 1970-es évekig nyúlik vissza, amikor is a magazinok megjelenése után nem jöttek ki oly gyorsan a könyvformátumú mangák, mint ma. Az 1990-es évek három legnépszerűbb mangasorozata a Jumpból, a Dragon Ball (1984-1995), a Slam Dunk (1990 -96) és a Yu Yu Hakusho (1990-1994) – ezeket mi magyarok is jól ismerjük. Ma a listákat vezető, aktuálisan is futó szériák közül a One Piece (1997-) áll az élen, amit a Naruto (1989-) és a Kochikame (1976-) követ. (Ez az utóbbi nekem is új információ volt, még nem hallottam róla.)

A tematikus mangamagazinokra is van kereslet, ha kevesebb is a Jumphoz képest, például a Gundam Ace-t kifejezetten otakuknak szólónak tematizálta a tanár úr, viccesen megjegyezte, hogy még Dengeki Moeoh magazin is van moe karakterekkel a középpontban (ilyet szívesen vennék). Shōjon belül meglepődtem, hogy nem a Nakayoshi áll az első helyen, ahol egykor a Sailor Moon is futott, a 300 ezer példányszámos „öreg nénit” (1954 óta fut)  lekörözi a kicsit fiatalabb Ciao (1977-) 800 ezres (Jumphoz méltó) megjelenésével. Végeredményben szót ejtett a mangaiparra épülő médiamixről is (manga-anime-figura-film gyártás, stb.), valamint a japán piac sikerének titkáról, amit a nagy példányszám és a változatos magazin felhozatal jellemez. A piacot természetesen az olvasók és a mangarajzolók képesek még mindig életben tartani, dacára a digitális technika és a mobil mangák térhódításának.

Számomra Yoshimura Kazuma személyének a megismerése volt a legmeghatározóbb ebben a két órában, hiszen régóta incselkedik velem a gondolat, hogy magam is képregénykutató legyek. Az ő barátságos, kérdezek tőletek folyamatosan, és humorral oldom a megszólalási gátlásaitokat stílusa számomra az ideális előadói teljesítmény megtestesítője. Egyik kulcs mondata pedig még mindig foglalkoztatja a gondolataimat. Ez az előadás végén hangzott el, amikor lehetőség nyílt arra, hogy kérdéseket tegyünk fel a tanároknak. A két kutató életében meghatározó mangákra volt kíváncsi az egyik leányzó, amire Yoshimura tanár úr inkább a miért lett kutató kérdésre formálta át válaszát. Mivel ő nem tudott rajzolni, de csodálta a mangakák képességeit (akár Tezukáét, akár Takemiyáét), éppen ezért minden érdekli, ami manga, mindent szeretne kutatni, ami ezzel összefügg, mivel ő arra kíváncsi, hogy a manga fiktív világa hogyan befolyásolja a hétköznapi emberek valóságát. Itt két igen szemléletes példát hozott fel. Az egyikben egy focista manga főszereplőjének visszavonulását a valóságban is megünnepelték, illetve megsiratták a rajongók, míg egy másik fiktív karakter halálának nyilvános temetést is rendeztek. Sőt, egyik legextrémebb példája volt az, amikor egy manga szereplő hivatali előléptetését még a japán újságok is megírták. Minden példa, amit a beszéde során felhozott, legyen az mangamagazin, vagy egy mangatörténet, mindig reflektált a saját, japán társadalmi valóságára is, hogy például a Shiawase no kekkon című sorozatot azok olvashatják, akiknek nem boldog a házassága, vagy még csak álmodoznak róla, míg ő maga most a japán ételek iránti vágya miatt egy Edo-kori dőzsölésről szóló mangát olvas. Szimpatikus, szemfüles észrevételei igazán szórakoztatóvá, nemcsak információkban gazdaggá tették az előadást.

Légies könnyedség, szerelem és egy úttörő mangaka pályafutása

Mindig megfogadom, hogy röviden és tömören írok a rendezvényekről, amelyeken megfordulok, de ezen elhatározásom rendszerint csődöt mond, amikor a tettek mezejére lépek. Lám, még csak az előadás első feléről regéltem egy sort, és még hátra van sok minden/mindenki, amiről/akiről érdemes lenne írni. Ilyen maga Takemiya Keiko is, akinek a munkásságát bevallom, csak olvasmányok alapján ismertem, mangát tőle, vagy anime adaptációt még nem olvastam/láttam, vagyis az előadás előtt kezdtem el nézni az első képkockáktól kezdve megbabonázó Toward the Terra című mozifilmjét (1980). (Az előadása után még jobban nőtt bennem a vágy, hogy megismerjem z alkotásait.) A lány mangát megújító művész ugyanis a 24-esek csapatának tagja, akik a shōnen ai, yaoi úttörői is voltak a ’60-70-es években, valamint Takemiya az egyik legsikeresebb női mangaka, aki át tudta lépni a shōnen és shōjo közötti határokat. A mangaka Power Pointos vetítéssel szemléltette pályafutását a mai napig, bájos képekkel, és képregény alkotási praktikákkal kiegészítve, ami az ötlettől egészen a kész manga megszületéséig vázolta fel a lépéseket.

Mindezek mellett talán a legérdekesebb önvallomása volt az a pillanat, amikor saját alkotói tevékenységének indítékairól mesélt. Takemiyát megfogták olyan történetek, amelyek valós eseményeket, kulturális elemeket ötvöztek, amik később önálló kutatásra, további olvasásra ösztönözték. Ilyen volt például egy vers, vagy a vietnami háború maga. Műveiben elmondása szerint mindazt a személyes jellegű tapasztalatát szeretné átadni nemcsak a szerelemről, hanem hátrányos megkülönböztetésről, diszkriminációról, amivel emberek sokaságának kell naponta megküzdenie. Az általa közvetített eszmék, kultúrák, még ha kölcsönvett, remixelt elemei is, mondjuk az európai világnak, olvasóit elvarázsolva, mégis arra ösztönzi őket, hogy maguk is utánanézzenek ezek valódi milyenségének.

A tanítási és értékközvetítési szándék mellett bájos rajzaival teremt egy törékeny harmóniát, ami gyönyörű történeteiben bontakozik ki, legyen az egy tiltott szerelem két háborúban álló fél, vagy két fiatal fiú között. A különböző műfaji hatásokról is említést tett, mint például Spielberg és George Lucas Star Wars-a miatt divatos lett a sci-fi tematika, amit ő is ötvözött munkáiban. Később fantasy mangákat is alkotott, pedig bevallása szerint nem szereti a fantasy műfajt, mert ott mindent szabad, és ő szeret bizonyos szabályokon belül alkotni, például a katolikus dogmák világában. Az előadás csúcspontja és egyben záró akkordja volt, amikor szemünk láttára rajzolta le a Terra e… (1977) főszereplőjét a nagy kivetítőn. A művésznő emellett nagyon fontosnak tartja, hogy a kezdetektől fogva megőrizze, és lehetőleg a legjobb reprodukciókat hozza létre korszakalkotó művek darabjairól, ezekről láthattunk mintákat a kiállításon is.

A Manga Dömping talán az egyik legizgalmasabb és leginspirálóbb előadás volt a számomra, így a 2012-es év elején, az alapítvány által osztogatott kérdőíven be is jelöltem, hogy legyen még ilyen. Remélem sokan távoztak, ha nem is pont ilyen, de hasonlóan kellemes élménnyel a rendezvényről, azt a sok mosolygós japán arcot sem lehet majd egy könnyen elfelejteni.

Linkek a rendezvényhez / résztvevőkhöz

• Manga Dömping: Japán Alapítvány (program); A program plakátja (pdf); Seika Egyetem hivatalos honlapja (eng); Magyar Narancs (előzetes cikk a programról); Mangago (kapcsolódó nyelvkurzus); Mangarajzoló kurzus (kapcsolódó program)
• Keiko Takemiya: ANN (eng); Wikipedia (eng); Baka-Updates Manga (eng); Manga Park (eng); MangaFox (eng); GodManga (eng)
• Yoshimura Kazuma: Tudományos értekezés (eng); „Hadashi no Gen” ga ita fūkei (japán nyelven megjelent több szerzős könyve); Sabetsu to mukiau mangatachi (japán nyelven megjelent több szerzős könyve)