Texhnolyze (TV-sorozat; 2003)

Texhnolyze (TV-sorozat; 2003)

Alkotók: Sokáig hallogattam, hogy neki vágjak e komplex, nehezen emészhető, mégis igazi mesterműnek, a 2003-ban készített Texhnolyzének. Jelen pillanatban ellentétes érzelmek dúlnak bennem, egyúttal bánom, hogy nem hamarabb néztem meg, más részt pedig talán jobb hogy most kerítettem rá sort, hiszen az értelmezéséhez, és az általa közvetített gondolatiság megragadásához kellett az, hogy bizonyos szempontból tágabb értelemben tudjam látni a világot.

Ugyanis a Texhnolyze egy teljesen egyedi, már korábban látott fordulatoktól mentes mű. Egy olyan különleges hangulatot, és egyben kritikát fogalmaz meg a maga szokatlan módján, mely szerintem elengedhetetlenül igényel egy kis érettséget, hogy valaki úgymond elvont üzenetét kiolvashassa.

Már a műfaját tekintve is ritkasággal van dolgunk, hiszen keveredik benne a cyberpunk világa mély pszichológiai gondolatokkal. Az emberi psziché legrejtettebb bugyrait is feltárja, az őrültség, az elmebaj, és minden más dekadens viselkesés jellegzetességeivel egyetemben.

Az anime a Madhouse (Nana, Death Note, Claymore, Beck, stb) animációs stúdió jóvoltából készült, így a látványvilága nagyon igényes, szépen kidolgozott, maguk a karakterek pedig teljesen realisztikusak. Érdekesség, hogy a bizarr jeleneteknél igazán kiemelkedő effekteket használnak, melyek az élményt még tovább fokozzák. Ugyanez igaz a hangeffektekre is. Bár a háttérzene annyira nem dominál az egész történet folyamán, de bizonyos részeknél kellően dobnak egy óriásit a túlfűtött érzelmek miatt, mintha vibrálna a cselekmény, egyre fokozódik és fokozódik, mígnem egy teljesen olyan nem várt fordulat következik be, amitől a néző teljesen meghökken.

Tényleg szakaszokra lehet bontani a sorozatot. Elindul ugyan valahonnan, és ki is bontakozik a történet szépen, de végül 3, vagy inkább 4 olyan nem várt,, teljesen irreálisnak tűnő esemény történik, ami felborítja korábbi elképzeléseinket. E kíváló koncepció kapcsán érdemes megemlíteni Chiaki J. Konakát (Serial Experiments Lain, Hellsing, Air Gear, Mononoke, Parasite Dolls, RahXephon, Vampire Princess Miyu), aki szeintem kitűnő alkotásokat produkál, és a történetvezetés nagy részét ő készítette. Sok műfajban alkotott már, és ezek közül a legkiemelkedőbb még a hasonló gondolatisággal megáldott, csak éppen más nézőpontok alapján felépített Serial Experiments Lain, amit jó rég láttam már, úgyhogy a Texhnolyze miatt fel fogom eleveníteni mindenképpen. A történet megalkotója mellett, figyelmet érdemel a rendező, Hirotsugu Hamazaki (Biohunter, Shigurui: Death Frenzy, Zillion). Mesterien szövi a történet fonalát, látványos jelenetek követik egymást, és dramaturgialilag összetetten komponált alkotást nyújt számunkra. Ha hirtelen érthetetlen események történnek, vagy korábban nem látott szereplő bukkan elő, az e miatti zavarodottságot a későbbiek során feloldják.

Az eredeti karakter design megalkotója pedig a híres Yoshitoshi Abe volt (Serial Experiment Lain, Haibane Renmei, NieA_7), aki hasonló világban játszódó műveivel, szokatlan szemléletmódjával rázta fel a mangák és animék világát. Az animáció készítésénél a karakter designért másik felelős személy: Shigeo Akahori volt (Paranoia Agent, The Cat Returns, Metropolis, Pretear, stb.). No, de az alkotók mellett azért kitérek egy kicsit a történetre is.

Történet

A törénet egy föld alatti városban, Lukussban indul. Az 50-es évek hétköznapjait idéző jelenetek mellett kontraszként megjelennek a magas szintű technológiával készített, úgynevezett texhnolizált testrészek. A város talán nevezhető a bűn városának is, társadalma dekadens, elfajzott emberek csoportjaiból tevődik össze, mindennaposak a banda háborúk, verekedések, lövöldözések. A város vezetősége alvilági genszterekből tevődik össze, és elvileg az Organo szervezet van hatalmon. Ugyanis az emberek két csoportba sorolhatók be: vannak akik rendelkeznek texhnolizált végtagokkal, és vannak akik nem.

Elméletileg csak az Organo alá tartozó emberek kaphatnak ilyen művégtagokat, ami a felsőbb „osztályhoz” való tartozásukat is tükrözi. Ezt a texhnolizációt egy Doki nevű nő végzi egészen megszállottan, és előszerettel kísérletezik az alja népen is. A texhnolízáció lényege, hogy az élősejteket is tartalmazó mű végtag rákötődik az emberek idegrendszerére, és eggyé válik a szervezetével. Emellett a páciens látóterébe bekerül egy menürendszer, ami folyamatosan visszajelzéseket közöl a végtag állapotáról, működéséről.

A végtagcsonkítás pedig szinte mindennapos, hiszen így fitogtatják jogaikat az Organo tagjai az elkorcsult, teljesen ép emberekkel szemben. Ám a texhnolizációt nem mindenki nézi jó szemmel. Az Unió szervezet erősen ellenzi e technika alkalmazását, és erőszakkal lépnek fel ellene. Így a banda háborúk fő motívuma az Organo és az Unió közötti nézeteltérések véres elrendezése. De mellettük működik még egy Racan nevű, fiatal és tomboló fiúkból álló banda is.

A város felépítése ám még ennél is bonyolultabb, hiszen a város szélén álló hegyen, Gabe lakosai végzik a termelési folyamatokat, ők teljesen elkülönítik magukat a szervezettól. Ők egy érdekes, és titokzatos „vallási” csoport, akik a jövőbe látó lány, Ran útmutatásai szerint élnek, az Organoval összhangban. Ran lesz majd a történet egyik kulcsfigurája, de még ő előtte megismerjük a főszereplőnket Ichiset. Ichise lesz a történet középpontja, hiszen az ő fejlődését követhetjük végig, ahogy a legalantasabb szintről előre jut az társadalmi ranglétrán. Bár semmit sem önszántából tesz, csak sodródik az árral, mivel nincs senkije és semmije. A történet elején egy végzetes tette miatt veszíti el az egyik lábát és karját, majd Doki texhnolyzálja. Ám a dühös, megkeseredett fiú minden áron küzd az új testrészek elfogadása ellen. E mérhetetlen düh és harag azonban a történet végére átalakul benne, nagy változáson megy át a személyisége, mégha nem is veszi ezt ő maga észre.

Ő mellette ismerhetünk meg további főszereplőket, akik a város életében meghatározó szeremélyiségek, mint az Organo irányítója, a békére törekvő, Onishi-szan, a fiatal kora ellenére érett gondolkodású Shinji , a Racan vezére; a felső világból származó túrista: Yoshii, vagy a már említett Ran és Doki. Az ő személyes drámájuk, jellemük részletesen kifejtésre kerül a történet során, és döntéseik befolyásolják majd Lukuss sorsát. Ugyanis mindenki érzi, hogy valami történni fog a városban, a pillanatnyi nyugalom csak látszat, és a felszín alatt ördögi láncreakciók indulnak be.

Spoiler veszély!
Egy kis gondolat ébresztő utószó az anime végig nézése után

A történetbe ennél mélyebben nem mennék bele, mert igaz, hogy kicsit lassan indul be a sztori, de utána viszonylag felgyorsulnak az események, a váratlan fordulatokról nem is beszélve, ráadásul nagyon érdekes filozófiai gondolatok és összefüggések kerülnek felszínre. Talán kicsit Masamune Shirow munkáival lehetne párhuzamot húzni e mű kapcsán. Hiszen itt is (akár a Ghost Houndban) felmerülnek olyan erkölcsi, morális kérdések, mint az emberi beavatkozás jogossága, az elhalt testrészek gépezettel való helyettesítése, mely akár az elménket is befolyásolhatja, és káros lehet a szervezetre. És ott az az örök érvényű kérdéskör: hogy sorsunkról magunk dönthetünk-e, vagy már minden előre elrendeltetett, és bárhogy küzdünk is nem kerülhetjük el a végzetünket. Az anime ugyanis az emberiség körforgását jeleníti meg: megszületünk, minden áron harcolunk az életben maradásért, majd mikor egy bizonyos fejlettségi szintet elértünk, akkor hanyatlásnak indul társadalmunk, és nem marad más, mint a pusztulás.

Lukkus városa olyan mint a purgatórium, az elkárhozott lelkek gyűjtőhelye, és már nem kerülheti el a végső ítélet napját. Hiszen az a láncreakció, amit Yoshii beindít, csak a kezdet. A sorozat második felében egy sokkal összetettebb eseménysor bontakozik ki.

Emellett számomra érdekes megfigyelésként tűnt fel, hogy a „több pártrendszer” sehol se működik XD. Az Organón belül ugyanis felosztották egymást közt a területeket a „közigazgatás” tekintetében, és tulajdonképpen Onishi volt a végrehajtói, a bírói és a törvényhozói hatalom egy személyben, de a kis halak közötti erős ellentétek, rivalizálás, és Onishi helyéért való küzdelem szépen szétzilálta a szervezetet.

Meg érdekes volt az is, hogy mennyire szánalmas egy teremtmények vagyunk. A végsőkig harcolunk egymással, szépen kiírtjuk ellenfeleink írmagját is, aztán meg boldogan „uralkodunk” a semmi felett. Az unalom elhiszem, hogy az őrületbe kergeti az embereket, de hogy e miatt kiírtsunk mindenkit… Az biztos hogy reális hatalmi törekvéseket jelenít meg ezáltal, hiszen egy elborult elme mindenben a pusztulást akarja érvényre jutattni, az már csak a másik oldala a dolognak, hogy akik felett önkényesen rendelkezik, azok hagyják magukat, vagy szembe szállnak vele. Ennek kapcsán egy mérhetetlenül pesszimista világkép bontakozik ki előttünk, melynek ebben az értelmetlen, hiábavaló küzdésben rejlik a nyitja. És igaza is van a műnek, mert ugyan láthatunk pár emberileg értékes tulajdonságot megtestesítő személyt, akik tragikus hőssé is válnak a város oltalmazása során, de elsősorban a tömegek manipulációja miatt a mérhetetlen erőszak már visszafordíthatatlan. Az anti hősök kora lejárt, egy ember sajnos nem menthet meg ezreket, de nem is lenne ennek értelme. Lucuss már eleve pusztulásra ítéltetett. Az értékes embereinek száma csekély. A kapzsiság, az önzőség már beférkőzött az elkorcsosult emberek lelkébe. De éppen ezért nagyon is kiemelkedőek a főszereplők! Hiszen e sok bűn közepette, mégis megőriznek magukban valamit, ami „jóvá” teszi őket, bár ez nagyon is szubjektívan ítélhető meg.

Még egy dolog: a fenti világ. Lukkus jó mélyen található a föld alatt, de persze azért van élet a felszínen is, vagyis mindenki így tudja. A város lakói számára Lukuss a száműzöttek szigete, míg a felszíni világ elképzeléseik szerint maga lehet a paradicsom. De ez micsoda tévedéssé válik a történet végére! Egy igazi haldokló társadalom az, ami a felszínen él, és így válnak a lukkusiak igazán élővé. Hiszen az élet bizonytéka mindaz ami itt a mélyben történik. Ezzel szemben a felszín néhány lézengő élő embere már beletörődött a pusztulásba, lassan várják a halált, nem ellenkeznek, nem érdekli őket már semmi. Ők az igazán az élőhalottak. Így a fenti Mennyország az Alvilággá, Hádész, az élő holtak Birodalmává válik. És ezért lesz még fontosabbá, hogy a lenti várost megmentsék hőseink.

Amiről még utoljára beszélnék, az a manipuláció. Félelmetes, és teljesen mai világunkat tükrözi vissza nemcsak Ran jövendőlésinek fogadtatása, hanem a vezetők tettei is. Furcsa ezen elgondolkodni, hogyha valaki pontosan megmondaná az ember jövőjét, akkor az hogyan élné át a dolgot. Itt is két nézet ütközik össze: hiszen van aki hisz benne, és semmit sem tesz érte, hogy megváltoztassa, és van aki elveti, vagy elhiszi, de igenis meg akarja változtatni a várható jövőjét. Ezért is nagyszerű ez a mű, mert egyszerre megjelenití mindennek a két oldalát: az igazságos vezetés – korrupció; beletörődés – küzdelem, stb.

Na de, annyi minden van ebben a sztoriban, hogy azt elmondani is nehéz, nem hogy megérteni. A történet komoly és sötét hangulata magával ragadja az embert, és önkéntelenül is gondolkodásra készteti. Bennem a fentebb leírt gondolatok suhantak át, és a film kapcsán egy nagy forgó kereket képzeltem el, ami megállás nélkül jár körbe és körbe, gyermekként lépünk ebbe bele, majd a társadalom taposó malmán át, az elvárt normáknak, előírásoknak megfelelve, és a társadalmunkban elfogadott célokért küzdve végül megöregszünk, és végül a halálunkkor pottyanunk ki belőle. De mind ennek mi az értelme? Miért éljünk, ha utána úgyis meghalunk? Akkor már miért alkalmazkodjunk a mások által már megfogalmazott elvárásokhoz? Hiszen napjainkban mi megy? Iskolába járunk, valamilyen pályára kiképeznek minket, elmegyünk dolgozni, családunk lesz, jönnek a gyerekek, akiket fel kell nevelni, majd öregségünkre szép csendben éldegélhetünk kis nyugdíjunkból, és várjuk a megváltó kasszás eljöttét. És utána mi lesz? Semmi. Egy egész élet munkája, küzdelme a semmibe vész, és jobbik esetben a gyermekeink még vissza fognak ránk emlékezni, de utána a feledés homályába bukunk.

Más részt: rohamosan fejlődő társadalmunk eléri a korlátait, és a környezetünk pusztítása utána már nem marad már csak Lukkus városához hasonló sors. Az elégedetlenség, a kizsákmányolás, a társadalom rétegei közötti ellentét kiéleződik, állandó már így is a rendszeres agresszivitás. Hiszen a munkahelyünkön rosszabb esetben teljesen kiszipolyoznak minket, akár tökre teszik az idegeinket, és ekkor csodálkozunk, hogy mire megöregszünk el borul az elménk? Ráadásul, ugyanúgy mint a Texhnolyzében, minden embernek kell egy kis kapaszkodó, ami az életben maradásra sarkallja. Átlag ember életében ez általában a család, de lehet a kapzsiság, a harag, a bosszú, egy ígéret, stb. az animében is általában ezek domináltak.
De, azt hiszem itt rekesztem be gondolataim menetét, bár nem hinném, hgy bárki is arra vetemedik, hogy végig olvassa ezt a túl terjengőrse nyúlt ismertetőt. XD Ha mégis: kitartást! Már nem írok többet pár záró sornál (nem oldalnál ^^).

Összegzés

A várva várt rész^^. Nem akartam nagy filozófusként (ami nem is vagyok) elemezni a történetet, csak néhány, szerintem sokakat hasonlóan foglalkoztató gondolatot emeltem ki. A lényeg: kinek ajánlom az animét? Hát akik vagy egy szokatlan finomságra vágynak, vagy szeretnének egy elgondolkodtató, ugyanakkor szorakoztató animét látni, mert azért nem kell alatta végig kemény szellemi munkát végezni, csak pár bonyolult rész van benne, ami miatt nehezen emészhető néha. De mivel sok benne az erőszak + a kedvelt erotika, és a gondolati világa miatt is, ezért egy 16-os korhatárt húznék rá.
Akik hozzám hasonlóan kedvet kapnának ehhez hasonló alkotásokhoz: Ghost Hound, Paranoia Agent, Serial Experiments Lain, Dennou Coil, Boogiepop Phantom, Haibane Renmei, Wolf’s Rain, Kino no Tabi, szerintem a Neon Genesis Evangelion is ide tartozhat, a Le Chevalier D’Eon, Akira, Applessed, Armitage, Ergo Proxy, Cowboy Bebop (egy picit), Eve no Jikan, Ghost in the Shell, Mnemosyne, Metropolis, Animatrix, Wonderful Days, X, Parasite Dolls, Battle Angel Alita, Real Drive. Akinek ehhez még lennének ötletei, szívesen várom az észrevételeket! ^^

Adatok

  • Japán cím: テクノライズ
  • Angol cím: Texhnolyze
  • Típus: TV-sorozat
  • Terjedelem: 22 epizód
  • Műfaj: dráma, pszichológiai, sci-fi, cyberpunk, akció, őrültség
  • Megjelenés: 2003
  • Írta: Chiaki J. Konaka
  • Rendező: Hamazaki Hirotsugu
  • Zene: Mizoguchi Hajime
  • Karakter design: Akahori Shigeo, Yoshitosi Abe
  • Stúdió: Madhouse
  • Opening: „Guardian Angel” ~ Yuno Reactor
  • Ending1: „Tsuki no uta (Song of the Moon)” ~ Gackt
  • Ending2: „Walking in this empty Age” ~ Yoko Ishida
  • Honlapok: ANN, Hivatalos Honlap, AnimeAddicts (hun), Aoi Anime (hun)
(Visited 493 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .