Porcelán szépség, tünde báj és varroda harc a színpadon (Interjúk I. rész)

cosplay

A conok színfoltjait számomra az ismerősökkel való csevely, az amv, a vásár és a cosplay adta mindig is. Nem volt ez másként a Tavaszi MondoConon sem, ami április 26-27. között lobbantotta fel otakuságom lángjait. Bár sosem bújtam jelmezbe egy-egy ilyen happeningre, de azért kedvenc cosplayeseimet mindig is szívesen fotóztam a jelmezükben.

DSCF1638_resize
Amikor a Chihiro szellemországból elénk pattan egy túlvilági lény. Fotó: Garai Timi (a szerző).

Sosem felejtem el, milyen lelkes izgatottság ragadott magával, amikor megláttam a kedvenc animéim karaktereit, vagy egy annyira monumentális és ízléses jelmezt, ami mellett nem tudtam szó és persze kattintás nélkül elmenni! Idén például különösen tetszett pár Ghibli karakter jelmeze, például felvillanyozott egy A vándorló palotából cosplayelő és egy Chihirós szellem jelmez is! De akadt a lelki gyötrelmektől hemzsegő loli tragédiából, a Madokából is egy gyönyörű formáció, volt pár káprázatos lolita jelmez, óriáslikvidáló csapat (Shingeki no kyojin), Kill la Kill, Rozen Maiden és Tiger & Bunny Mr Mókamestere is feltűnt a maga civil maszkos formájában.

A képek lövése közben a következő kérdések merültek fel bennem: milyen érzés lehet cosplay-versenyen részt venni? Mit él át ilyenkor a zsűri? A nálam profibb ambíciókkal bíró fotósok milyen érzésekkel vetik bele magukat a fényképezésbe?

Ezekre  a kérdésekre kerestem a választ a con után, amiből az alábbi interjú összeállítás született mindhárom „oldalról“. Jöjjön hát egy cosplayes, egy zsűri tag és egy fotós érzelmektől hemzsegő mini élménybeszámolója arról, hogy mit tapasztaltak az idei nagy tavaszi otaku partin!

Első cosplay, amivel színpadra lépsz. Dobog a szív, izzad a tenyér.

Kóti Krisztina (Galaxina), aki idén először mérette meg magát cosplay-versenyen; a következőképpen mesél a megmérettetéséről és cosplayes tűzkeresztségéről:

10245326_704378756267834_8674374382506368625_n
Kóti Krisztina jelmeze, fotó: Bánáti Borcsa Chan.

ÉnMilyennek találtad a cosplay-versenyt?

Galaxina: Stresszesnek. Végül is, színpadra kell lépni, több ezer ember előtt megmutatni, mit tudsz, és késznek lenni a véleményekre. Amíg öltözünk, egy elkészült, de teljes egészében még nem igazán megmutatott ruhába, jelmezbe, addig mindenki azt nézi, hogy jól fog-e kinézni, eléri-e azt a hatást majd, amit szeretne. Fogalmunk sincs, hogy milyen véleménye lesz róla az embereknek, épp ezért nagyon izgulunk azon, hogy pozitív hatást érhessünk el. Egy cosplayer mindig pontosan ismeri a jelmeze hibáit, elvégre ő készítette, és attól retteg, hogy mások is észreveszik azt, pedig szinte senkinek nem fog feltűnni, mert mindegyik csak apróság. A színpadról meg pláne nem látszanak ezek. Gyakorlatilag csak akkor tudtam megkönnyebbülni – sok cosplayes társammal egyetemben – amikor az előadás végeztével lejöttem a színpadról, túl voltam a nehezén, de még akkor is ott volt bennem, hogy mit rontottam el, nem úgy sikerült, ahogy akartam, borzalmas lehetett minden, és ilyesmik. Persze így, pár nap elteltével már nyugodtabb a helyzet, de többnyire abban a stresszben sokan azt mondogatjuk, hogy soha többé nem fogunk versenyezni, még egyszer eszünkbe se jusson, aztán eltelik egy hét, és tűkön ülve várjuk a következő színpadra lépés lehetőségét. Én legalábbis már most érzem, hogy elő fog jönni ez bennem is hamarosan, annak ellenére, hogy a performance előtt tényleg roppant komolyan fontolóra vettem a visszalépést, és nagyon kiborultam.

Én: Milyen érzés volt a színpadon állni?

Galaxina: Utólag nézve jó érzés. Általában a színpadon olyan érzésem volt mindkét esetben, hogy azt sem tudtam volna megmondani, fiú vagyok-e, vagy lány, a craftmanshipen egy pillanatra azt is elfelejtettem, milyen mozdulatokat is terveztem, illetve, mivel nem sokat hallottam a zenémből, ezért kicsit el is siettem a betervezett mozgásomat, s mikor a végére értem, akkor jöttem rá, hogy mennyire sok van még hátra belőle, és azt nem állhatom csak úgy végig, úgyhogy gyorsan rögtönöztem egyet. A Performance-on, ahogy említettem, nagyon izgultam, mert élőben énekeltem a színpadon, és életemben először csináltam ilyet. Nem gondoltam volna, hogy ennyire izgulni fogok, meglepő, hogy ez így kijött rajtam, de végül is a rengeteg támogatásnak köszönhetően, amit kaptam nem csak a barátoktól, de a versenyzőtársaimtól és a szervezőségtől is (A Karaoke-teremnek külön köszönet ezért), eljutottam a színpadra lépésig, ahol már hamar elszállt az izgalmam nagy része abban a pillanatban, ahogy beleénekeltem először a mikrofonba. Lenyűgözött a hangtechnika, és ott fenn nagyon jónak éreztem az énekemet, már ahhoz képest, amire számítottam. Az izgalom azért nem szállt el teljesen, de a dal közben már egész jól éreztem magam ott. Az pedig, amikor a végén megkapom a tapsot, mindkét előadásnál csodálatos érzés volt, leírhatatlan. A fellépő legnagyobb fizetsége szerintem a vastaps, vagy az ujjongás, amikor érezhető, hogy nem csak úgy ímmel-ámmal klappolgatnak, az illem kedvéért, hanem tényleg tetszett nekik, amit láttak-hallottak. Úgy hiszem, ez az az érzés, ami hajt tovább sokakat a következő fellépésre.

Én: Milyen volt a többi cosplayes? Volt kedvenced?

Galaxina: Nagyszerűek voltak mindannyian. Igaz, a színpad mögül senkinek a fellépését nem láthattuk, a színpadról lejövet pedig legfeljebb 1-2 fellépőt ha meg tudunk nézni, mielőtt kivisznek minket a fotózásra, azért a jelmezeket van lehetőségünk megnézni hátul is. Craftmanshipben csak ájuldoztam a csodálatosabbnál csodálatosabb cosplayeken, egyszerűen annyira jók voltak, hogy nagyon kevésnek érzem a kiosztott díjakat a három jelöléssel, sokkal többen érdemelnének ilyen szintű elismerést a munkájukért. Kedvencem igazából azért volt Miharu, mert annak a cosplaynek az első pillanatoktól fogva megfigyelője voltam, láttam, ahogy indul, szépül, alakul, személyesen is megszemlélhettem, sőt, a kesztyűjét még fel is próbáltam! A vörös, lelógó anyag pedig az én szekrényemből származik, ezért személyes érzések is fűznek hozzá, a Miharuhoz fűződő barátság miatt. Még ha picit is, de magaménak is érzem ezáltal Kayle-t, ami sokat nyom a latba. Ugyanígy, az ismerőseim, barátaim jelmeze is közel áll hozzám, maga a személy miatt is, aki viseli, úgyhogy ezt leszámítva az ukrán versenyzőt tudnám kiemelni, akinek az öltözékétől ájuldoztam, de a környékemen fellépőkkel is volt időm ismerkedni, míg a sorunkra vártunk, és megszemlélni a ruháikat, úgyhogy sok nevet sorolhatnék még. Mindegyik egytől egyig csodás volt, akkor is, ha a készítője kevésnek érezte. A szíve-lelke benne volt, és ez a lényeg. Performance-ból egyelőre az előttem fellépő lány volt a személyes kedvencem, egyrészt, mert végig tudtam nézni az előadást, másrészt, mert hastáncolt, és nem csak alkatilag volt tökéletes hozzá, de épp ezért maga a tánca is remekül sikerült, én pedig nagyon szeretem ezt a táncstílust, gondolkoztam már rajta, hogy de jó lenne ilyet performance-on is látni.

Boldog nehézség, a magyar cosplayesek átlagon felüli teljesítménye nyomán.

Most pedig jöjjön a cosplay-verseny egyik szervezőjének és zsűrijének, Zackarynak a beszámolója:

ÉN: Milyen volt az idei MondoConon zsűrizni?

Zackary: Mind a kettő oldalnak elég kemény menet volt. Ahogy várható volt, a nagy pihenő időszak alatt nagyon sokan tudtak készülni erre a megmérettetésre, és ez a nevezők számában igencsak látványos volt. Rengetegen voltak, és köztük több tucat zseniális munka, így a döntéshozatal, ha nem lett volna önmagában elég nehéz, a mennyiség és az időhiány miatt komplikálttá vált a puszta lezsűrizés is, ez inkább a szombati napra vonatkozik. De ez boldog nehézség, hisz azt jelenti, hogy él a verseny.

Én: Kik voltak a zsűri tagok?

Zackary: Szabó Adrienn „Dudus”, többszörös cosplay nyertes, veterán cosplayer; Bánsági Andor „Rick”, a Black Fox Team fotóscsapat megalapítója, veterán zsűri; Rédei Anna „Enji”, többszörös cosplay nyertes, a 2012-es Otaku House cosplay Idol verseny győztese, veterán zsűri; és vendég zsűrink volt: Szoóh Gabriella ”Mantis” – veterán, és többszörös nyertes cosplayer. Illetve jómagam. 🙂 (Többszörös CP nyertes, veterán zsűri, Coolgear steampunk dizájner.)

Én: Milyen volt a cosplayes felhozatal?

Zackary: A Craftmanship mind minőségben és mennyiségben frenetikus volt. Kifogástalan, fantasztikus emberek léptek ki az árnyékból és mutatták meg, hogy ha időt kapnak, brutálisat tudnak alkotni. Büszkeséggel tölt el.  A Perfomance láthatóan lemaradt a craft mögött, de ott sem panaszkodhattunk. Voltak újak, és visszatérők, viszont ez a kategória többet is elbírna. Sokkal többet, mind nevezők mennyiségében, és egyéni indulók esetében, így szeretnénk, ha nem félnének kimutatni foguk fehérjét azok, akik úgy érzik, hogy szeretnének valamit megmutatni a nagyközönségnek. Hihetetlen élmény mindkét oldalnak, és egy felejthetetlen élmény az indulóknak, csak bíztatni tudok mindenkit! 🙂

Én: Hogyan értékelnéd a cosplay-versenyt?

Zackary: Mint várható volt, éves átlagon felüli teljesítményeket láthattunk, hisz ez volt az év első nagy rendezvénye. Bár nem is gondolnák a versenyzők sem, de az országunk ismét megmutatta a világnak, hogy mi vagyunk a legjobbak a környéken. Az indulók emberileg is türelmesek és megértők voltak, élmény volt együtt dolgozni, és legyűrni a fellépő problémákat is. Már csak akkor lenne csillagos 5-ös, ha a perfomance verseny is felzárkózna nevező mennyiségben a Crafthoz, így csak sima 5-ösre tudtam értékelni a Naplóban a versenyzők csodálatos munkáját. 🙂

Önmegvalósítás a lencse mögül.

Az interjúkat egy amatőr, de hihetetlenül tehetséges fotográfussal, Bunda Gabriellával, avagy Bugával zárom, aki merészen kísérletezik azzal, hogy kedvenc cosplayeseiről a lehető legmegkapóbb pillanatokat örökítse meg. Neki számtalan inspirációt, élményt és fényképet adott a con, de inkább jöjjön a „történet” az ő szájából:

10335850_735238603193347_844848915_n
Bunda Gabriella (Buga) fotója, 2014. április 26-27. Tavaszi MondoCon.

ÉNHogy tetszett a con?

Buga: Mint mindig, most is nagyon jól éreztem magam! Mondhatnám azt is, hogy az eddigi legjobb volt, habár még csak a negyedik alkalom volt. Kezdő fotósként ismét egy jó alkalom volt, hogy tovább fejlődhessek.

Én: Milyen volt fotózni?

Buga: Nagyon élveztem. Még van hova fejlődnöm, kevés embert kerestem meg fotózás miatt, jelenleg még csak szoktatom magam a conos fotózásokhoz. Teljesen más itt fotózni, de emiatt is egy új kihívásnak tekintem, és remélem egyszer én is olyan képeket fogok készíteni, mint a többi remek confotós!

Én: Milyenek voltak a cosplayesek?

Buga: Rengeteg igényes cosplayest láttam! Akiket lefotóztam, mind nagyon kedvesek voltak és öröm volt képeket készíteni róluk. A következő conon szeretnék még több ilyen cosplayest lefotózni, mert amellett, hogy készülnek képek, még jó szórakozás is és új barátságokat is lehet kötni egy-egy ilyen fotózás alkalmával!

Én: Volt kedvenced? 

Buga: Nehéz kérdés, de talán az egyik original cosplay nyerte el leginkább a tetszésemet. El se tudom képzelni, mennyi munka lehetett benne, gyönyörű volt az a ruha. Rácsodálkoztam. Mintha maga a cosplayes is egy porcelánbaba lenne egy virágoskertben. Imádtam! 

Buga további csodás fotóit megleshetitek a Facebook oldalán is.

Most rajtad a sor.

Neked milyen volt cosplayesként részt venni a Tavaszi MondoConon?

Írd meg élményeidet kommentben, vagy mutasd meg kedvenc cosplayes képedet!

Fotóim az idei MondoConról

(Visited 144 times, 1 visits today)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.