Kurokami the Animation (TV-sorozat; 2008-2009)

Kurokami the Animation (TV-sorozat; 2008-2009)

Igazi shounen-fight Anime, mégis volt benne minden egy fordulatokban gazdag történethez! A koreai mangából készült adaptáció nálam elnyerte erre az évre a legjobb animéje címet, a maga mûfajában természetesen. A pörgõs akciók mellett nem volt hiány benne drámából se, és ami a legjobban tetszett, hogy a jó és a rossz oldal nem volt egyértelmû. Tehát az elméletileg „rossz fiúkról” mindig kiderült valami pozitív, ami megmagyarázta tetteiket. És sajnos a jó és szívünknek kedves szereplõk sorra hullottak egymás után. Szerencsére a két fõhõs, Kuro-chan és Keita kitartóan küzdöttek, és végül legyõzték a „gonoszt”.

Nagyon szórakoztató volt, látványos harcok, megható pillanatok, igazi bajtársiasság, és kitûnõ zenei aláfestés! Mikor meghallottam a második openinget a 15. rész környékén…áhá nagyon megtetszett, azóta se gyõzõm hallgatni XD. A harcok alatt is remek dalok csendültek fel, hol rock, hol pedig elektronikus…alig várom már hogy azt OST-ját kiadják. Néha olyan érzésem volt ugyan, hogy egy PC Game-t nézek, csak azért mert az események pörögtek végig, harc követte a másikat. Sõt, talán még a Code Geass-hez is tudnám hasonlítani (bizonyos szempontból), aki szerintem látta a Kurokamit, az sejti mire gondolok ;).

A korábbi leírásomban az animációt kicsit lehúztam, nos ezt most már visszaszívom, mert igaz a karakterek néha furcsák voltak, de a sztori annyira magával ragadott… ehhez ez az animáció passzolt a legjobban.

Kicsit az alkotókról: az animét a Sunrise stúdió (pl.: Code Geass is az õ munkájuk volt) készíti több koreai munkatárssal is közremûködve (a stáb listán elég feltûnõek), úgyhogy ebbõl már alapnak számíthat az igényes animáció. A rendezõ Tsuneo Kobayashi is érdekes választás volt, hiszen olyan animék fûzõdnek a nevéhez, mint a tragikus shoujo-dráma, a Victorian Romance Emma, vagy a seinen egyúttal nagyon jó vígjáték, a Midori Days, vagy a Glass no Kamen, és a felejthetetlen NieA_7. Ismerõsnek csengett még mellette a karakter designért felelõs Hiroyuki Nishimura neve is, és ahogy utána néztem, nagy meglepetésemre több régebbi kedvencemben is feltûnt a munkája, pl.: Shamanic Princess, Ohran Koko Host Club (ahá ezzel magyarázható a shoujo karakter design a komor hangulatúság ellenére), Zipang, Deltora Quest, Mind Game, stb…

Amit még megemlítenék az az ending . Az endinget Yousei Teikoku énekli, nagyon aranyos, kicsit misztikus dal, és nekem elõször a Rozen Maiden című anime zenéit jutatta eszembe, de csak a Yuki Kaijura jellegzetes dallamait idézõ hegedûjátékok miatt.

A történetet röviden összefoglalva: A világot egy különleges energia, a Terra teremtette, amelynek harmonikus egyensúlya biztosítja az élet rendes körforgását. A terrának hála, azonban nemcsak emberek, hanem emberfeletti képességekkel bíró lények, úgynevezett Mototsumitamák (nem biztos hogy jól írtam le) is létrejöttek. Ezek a lények Szent Szigeteken, törzsekben élnek, és elszigetelõdtek az emberektõl. A Terrával kapcsolatban létrejött egy Doppleliner System is. Ennek a lényege, hogy minden embernek van két hasonmása, akik között egyenlõtlen arányban oszlik meg a Terra. Ha az egyikük meghal, akkor annak Terrája átáramlik az életben maradott testébe. Ám a 3 közül csak egy az eredeti, õt nevezik Root-nak. Ha mind a kettõ hasonmása meghal, akkor õ MasterRoot-tá válik, a szerencséje 100%-os lesz, és a benne lévõ Terra is maximalizálódik.

Ám itt jön a csavar: ha a Root találkozik a hasonmásával, akkor a hasonmást balszerencse keríti hatalmába, és meghal. Így halt meg Keita édesanyja is. Ám a történet kezdetén a Terrát jellemzõ harmónia felbomlóban van. Egyre több Master Root jön létre, és szabályosan egyre több ártatlan ember hal meg azért, mert „véletlenül” találkozott a hasonmásával. A színfalak mögött pedig ott vannak a Mototsumitamák is, akik szerzõdést köthetnek az emberekkel. Ennek lényege, hogy szívet, vagy más testrészt cserélnek, és ezzel a Mototsumitama ereje maximalizálódik, és ember partnerével különleges harci párost alkot. Ezt szimbolizálja a kézfejükön megjelenõ különös szimbólum. A Mototsumitama teljes erejét akkor képes szabadon engedni, ha szinkronizál a partnerével, és ha Master Root is az illetõ, akkor az ereje akár 10-szeresére is megnõhet.

Keita és Kuro-chan, aki szintén egy Mototsumitama, véletlenül találkozik, és a lány, hogy megmentse a fiú életét, szerzõdést köt vele. Bár Keita Terrája nagyon alacsony szinten van, mivel õ nem egy Root, hanem csak egy helyettes/hasonmás. Kuro végezni akar a bátyjával, Reinshivel, aki megölte a törzsüket, sõt az édesanyjukat is, és ez a férfi okozza a Terrával kapcsolatos problémákat, mivel egy erõs szervezet élén próbálja „kitermelni” a Master Rootokat. Hogy miért? Az a késõbbiekbben kiderül. A lényeg, hogy Keita hosszú viaskodás után hajlandó segíteni a lánynak, és együtt megpróbálnak szembeszállni a valaha élt legerõsebb Mototsumitama-vával: Reishivel, na meg az emberek sorsát megpecsételõ Doppleliner System-mel is. A közös harc során sok barátra és segítõtársra tesznek szert pl.: Akane-szan, Keita gyerekkori barátja.

Adatok:

• Angol cím: Black God
• Japán cím: Kurokami the Animation
• Történet/manga: Dall-Young Lim (író); Sung-woo Park (rajz)
• Rendezte: Tsuneo Kobayashi
• Megjelenés éve: 2008-2009
• Típus: TV-sorozat
• Terjedelem:23 epiód
• Mûfaj: fantasy, akció, dráma, shonen-fight
• Karakter dizájn: Hiroyuki Nishimura
• Stúdió: Sunrise
• Opening1: „Sympathizer” ~ Minami Kuribayashi
• Opening2: „»RANCE” ~ Granrodeo
• Ending1: „Irodori no Nai Sekai” ~ Yousei Teikoku
• Ending2: „Gekkou no Chigiri” ~ Yousei Teikoku
• Hivatkozások: ANN (eng), AniDB (eng), AnimeNfo (eng), Anime Addicts (hun), Wkipédia (eng)