Nyugalom, a coelhói bölcsességek itt véget is érnek. Helyette inkább beszéljünk a Kyōto Animation eddig legjobban várt filmjéről, a Koe no Katachiról. Vagyis arról, hogy mivel tudta megosztani a magyar animefanokat. Hiszen van, aki egyszerűen imádja ezt a siketnéma hősnővel operáló bűnhődés történetet, amiben az iskolai zaklatásoktól kezdve a szociofóbiáig minden komolyabb téma felvillan. Ám mások éppen csak egy egyszer nézős, animációjában ugyan gyönyörű, de érzelmi bevonódásra kevésbé alkalmas művet látnak benne, amit a „jó-jó, de többet vártam tőle” mondattal nyugtáznak. Kinek van igaza?
Értékítélet előtt, nézzük meg az anime erényeit!
A Koe no Katachi gócpontjában a japánok számára egy elég valós probléma áll: az iskolai zaklatások. Az a fajta fizikai és mentális terror, amikor az általános- és középiskolás nebulók csoportosan kiközösítenek egy olyan diákot, aki valamiért „kilóg a sorból”.
A The Economist egy áprilisi riportja szerint, ma többek között a fukushimai atomkatasztrófa miatt új iskolába kényszerülőket(!), és a melegek 44%-át bántalmazzák osztálytársaik. (A yaoi és shōnen ai mangák népszerűségének tükrében ez elég megdöbbentő adat!) Ám nem kell egy katasztrófa túlélőjének lenned, se homoszexuális irányultságúnak ahhoz, hogy kiérdemeld ezt a kellemetlen „figyelmet”. Éppen elég az, ha valamiért nem tudsz beilleszkedni az osztályodba.
Kutatók szerint ez a japán csoportközpontú neveléséből fakad, és hiába írják elő törvények az esetek kezelését, egyszerűen nincs gyakorlati megoldás a bántalmazások orvoslására. Arról nem is beszélve, hogy maguk a tanárok is szemet hunynak az incidensek felett, mondván, ez rontaná a megítélésüket a harmonikus osztálylégkör megteremtése kapcsán. Persze, a téma nem ilyen egyszerű. De nekünk most bőven elég ennyi ahhoz, hogy a Koe no Katachinak elismerjük: ez egy olyan anime, ami először mer e kényes témáról őszintén beszélni. És kifejezetten azért is erős, mert nyíltan rávilágít a kegyetlen valóságra: a zaklatás egy közösségi tevékenység! Az osztályelső kis szende lány, a divatbolond fruska, a kis tömzsi vicces gyerek – mind-mind benne vannak a buliban, kivéve maga az áldozat!
Kölcsönkenyér visszajár…
A Koe no Katachi hősnője, Nishimiya Shōko (Hayami Saori) pont egy ilyen zaklatás áldozata lesz, ám kiközösítését egy igen egyedi körülménynek köszönheti: annak, hogy siketnéma. A Gangsta. (2015) anime óta nem kaptunk ilyen karaktert, aki jelnyelvvel kommunikálna, és megszólalásai torzított hangokban merülnének ki – mindkét animében zseniálisan oldották ezt meg a szinkronszínészek! Shōko kirekesztésének oka így az lesz, hogy kölcsönösen nem értik meg egymást osztálytársaival. Ám a Koe no Katachi még egyet csavar ezen.
Shōko egyik fő „bántalmazója”, az őt csínyből heccelő Ishida Shōya (Irino Miyu). A dolog ott durvul el, amikor a kislány méregdrága hallókészülékeit a srác a barátaival tönkreteszi. A több millió yen értékű kár miatt felelőst keresnek, de mindenki hárít. Végül Ishidán csattan az ostor, mint főkolomposon, ám amikor piedesztálra állítják, a többieket is próbálja bemártani. Rossz húzás. Innentől kezdve Ishida lesz a zaklatások áldozata. Barátai ellene fordulnak, iskolai évei pokollá válnak. Középiskolás korára egy befelé forduló, magányos, mindenkitől tartó sráccá válik, aki éppen öngyilkosságon morfondírozik. Míg Shōko egy rendellenesség következtében veszíti el a hallását, addig Ishida az átélt traumák miatt válik „süketté” a környezetében élők mondandójára. Ez mennyire zseniális húzás már? Nem kell ahhoz siketnek lenned, hogy ne értsd meg a többieket, és ne tudd önmagad kifejezni. Egyszerűen elég, ha megrendül az önbizalmad, széttépázódik a lelked, és bumm, már nem vagy képes többé kapcsolatot teremteni a környezeteddel!
Velős mondanivaló, női alkotóktól prezentálva
Kevesen gondolnák, hogy a zseniális szimbolika, amivel Ishida elszigetelését jelzik – az a bizonyos X, ami mindenki arcán megjelenik, mert a fiú nem mer társai szemébe nézni – az eredeti mangából származik. És itt megéri kitérni az alkotókra! A Koe no Katachi egy női triumvirátus terméke, ami kuriózum ebben a férfiak uralta szakmában! Az eredeti mangát, amit kvázi teljesen adaptáltak, a mindössze 27 éves Ōima Yoshitoki jegyzi. (A manga bővebb karakterábrázolást ad, brutálisabban mutatja be Shōko zaklatását és a vége is eltér az animéjétől.) A mangából készült anime forgatókönyvét Yoshida Reiko (Bakuman, D. Gray-man, Kaleido Star) készítette, aki biztos kézzel nyúlt az alaphoz, bár a két órás játékidőbe elég lett volna kevesebb mellékszereplőt bevonnia, mert így nem jutott idő a kidolgozásukra.
A dicsőség javát azonban Yamada Naoko aratja le, aki mindössze 31 évesen megcsinálta élete első animefilmjét, ami külföldi vetítéseket is kapott, és még a japán kritikusok Movie Awards-díját is kiérdemelte. Sokan már most Shinkai Makoto (A szavak kertje, Kimi no na wa), Hosoda Mamoru (Farkasgyermekek, A fiú és a szörny) és Yonebayashi Hiromasa (Amikor Marnie ott volt, Arietty – Elvitte a manó) mellé emelik, mint korunk legjobb új generációs rendezőjét.
Yamada Naoko fotórealisztikus stílusáról és élettel teli karaktereiről ismert. Különösen fontosnak tartja a lábak ábrázolását – hihetetlen, de csak azzal, hogy lábtartásokat mutat, konkrét személyiségtípusokat jelenít meg! És ami még zseniális tőle, az a Koe no Katachi első fele! Az Ishida múltja és jelene között ugráló jelenetek kiváló dinamikájúak, míg a háttérben az amerikai hangzásvilágú „My generation” vagány módon illusztrálja az Instagram-filterekkel megtolt felhőtlen gyerekkort. Kár, hogy nem kaptunk még több ilyen karizmatikus zenét az animében!
Ha minden ennyire szuper, akkor mégis mi hibádzik?
Az anime látványvilága lehengerlő, és tömve van gyomorszájon rugós mondanivalóval, de dramaturgiája nem tökéletes. Az eredeti manga ismeretének hiányában néhány karakter (pl. a rókaképű Mashiba) és azok interakciói üresen lógnak a levegőben. Ahol várnák a nézőtől a heves érzelmi reakciókat (pl. amikor Ishida megmondja a magáét az „új-régi” barátainak), ott elmarad, míg máskor a japán önkifejezésre amúgy is jellemző túlfűtött melodráma a rengeteg sírással, amit kilóméteres KyōAnis futás előz meg – egyszerűen túl sok. A történet olykor töredezetté válik, és úgy érezhetjük, hogy sorozat formájában jobban működne.
Ami azonban leszögezendő: ez a történet valójában Ishidáé. A zaklatóé, aki megbűnhődik, gyönyörű személyiség fejlődésen megy át, és megbocsájtást nyer. Hozzáfűződnek számomra az anime legemlékezetesebb pillanatai, például, amikor édesanyján revánsot vesznek a fiú tetteiért – az a bűntudat, az a fájdalom, amit a srác érez, elképesztő erővel jön át. És ha már anyák. Én még olyan animét nem láttam, ahol ennyire komplex jellemmel ruházták volna fel az anyákat!
Összességében jó anime, és biztos valaki számára kötelező alapmű lesz, míg mások – mint én jómagam is – kissé csalódni fognak benne. De egy biztos. A Koe no Katachi egy olyan anime, amire még sokáig emlékezni fogunk.
MANGA
Cím: Koe no Katachi
Év: 2013-2014
Írta és rajzolta: Ōima Yoshitoki
Hossza: 7 kötet
ANIMEFILM
Cím: Koe no Katachi
Év: 2016
Eredeti történt: Ōima Yoshitoki
Rendezte: Yamada Naoko
Stúdió: Kyōto Animation
Hossza: 129 perc
