Kívülről maga a negédes paradicsom. Tehetséges szakemberek küzdenek azért, hogy valami elképesztően jó animét tegyenek le az asztalra. Ó, ez a tiszta Shirobako (2015) életérzés! Aztán megismerjük az önimádó Karasuma Chitosét, aki a maga narcisztikus módján mutatja meg nekünk, hogy miről is szól valójában az animeipar…
„Engem nem érdekel az anime, csak a pénz és a hírnév!”
Eme jelmondattal indítja el seiyū karrierjét a fiatal Karasuma Chitose (Senbongi Sayaka). A nem kimondottan tehetséges lány hatalmas önbizalommal próbálja meghódítani az animeipart, milliónyi rajongóra és Twitter-követőre számítva. Bizony, ő nem az a cuki hősnő, aki tündérien önfeláldozó, mint a mahō shōjok Madokája, de nem is kemény munkával éri el a rivaldafényt, mint mondjuk a Skip Beat! (2009) Kyōkoja. Chitose útja első látásra arra világít rá jó adag szarkazmussal, hogy mennyire romlott az animeipar. És igen, ez még mindig egy vígjáték. Nem az a bántó fajta, hanem az a komédia, amiben nagyon is jól magunkra ismerhetünk.
Ott vannak a fanok, akik a kedvenc sorozatuk szinkronszínészeiért vagy énekeseiért majd megőrülnek – emlékszem, amikor 2014-ben a Japan Expón élőben láttam a Sailor Moon musical énekeseit, amint előadják a sorozat ikonikus openingjét… Hát rongyosra bőgtem a zsebkendőmet. De nemcsak a fanokról mutat görbe tükröt az anime, hanem az alkotókról is. A pénzéhes producerekről, akiknek mindegy az anime minősége, csak el tudják adni. A következő anime projektükről egy füstös bárban döntenek, sok-sok tömény whisky lehúzása után. Aztán mámoros állapotban vitatják meg, hogy mi is kell a portéka sikeréhez?
Először is, kell egy új arc, akiről el lehet lőni a „semmiből felbukkant tehetség” sztoriját a kampányok során. Igen, az egyébként teljesen tehetségtelen Chitose pontosan ezért kerül a főszerepbe! De hogy azért garantált legyen a siker, dobjunk be mellé veteránokat is, akikért már megőrülnek az otaku hímek. Így kerülnek egy produkcióba vérbeli profik is, akik már ismerik a dörgést. Név szerint, a cinikus Sonō Momoka (Suzuki Eri), és a mindig sértődötten néző Shibasaki Kazuha (Ōnishi Saori). Ó, de várjunk! Az lényegében ugye teljesen mindegy, hogy milyen lesz az anime minősége, mert az illegális letöltések korszakában, a kutya se fogja megvenni Blu-rayen. Hogy hidaljuk át ezt a problémát? Mi sem egyszerűbb! Beszervezünk még további két lányt a szinkronszínészek közé, csinálunk belőlük egy idol csapatot! Bikinis promóciós videók? Megrendelve! Exkluzív eventek, ahova csak a vastag pénztárcájú fanok mehetnek el, hogy élőben hallhassák az öt szinkronszínészt, amint a sorozat openingjét előadják? Nem is kell kérdezned, így lesz! Mi van, ha az anime alapját adó light novel írója akadékoskodik a változtatásaink miatt, mert ugye hárem és fanservice nélkül nem lehet eladni semmit… Ne aggódj! Az a lúzer író, a megtestesült „sajnálom, hogy létezem, kérlek, nézzetek levegőnek” attitűdjével nem sok vizet fog zavarni!
A sorozat igazi báját azonban nemcsak a „valóság” szarkasztikus leleplezése adja, hanem…
Maguk a karakterek! Chitose, avagy röviden Chi-sama egy elképesztő jelenség! Lustán forgolódik kis pihe-puha ágyában, nem hajlandó szabadidejében gyakorolni, vagy ne adj isten, megismerni az eredeti alkotást, hogy még jobban az általa megformált karakterré válhasson. A szinkronszínészkedést lazán veszi, közben cuki pofákat vágva nem rejti véka alá a véleményét. Igazi nagydumás, aki azt hiszi, hogy körülötte forog a világ. Ennek ellenére szerethető egy figura. Velejéig őszinte, a kezdetektől fogva tudjuk, hogy mi motiválja, (ó, pénz, csábító pénz!), de pont ez az egyszerűsége az, amivel a szívünkbe lopja magát, azzal a rettentően vicces arcmimikájával egyetemben! Senki se tud olyan kiábrándultan, duzzogva, vagy éppen „jóóó megcsinálom, de kérlek, vedd megtiszteltetésnek, hogy rád fecsérlem a drága időmet” fejjel nézni, mint ő. A hibái ellenére szinkronszínész társai is megkedvelik, sőt, mikor azt hinnénk, hogy a 12 részes sorozat a széria közepén leülne – hát kellemes meglepetésben lesz részünk!
A vígjáték mellé egyszer csak kapunk egy jó kis adag drámát! Először Shibasaki Kazuha körül gyűlnek a komor fellegek, aki igazi színészi álmokat dédelgetett, és az idolkodást, vagy éppen fürdőruhás pózolásokat rangján alulinak érzi. Persze a mindenkivel jó fej Sonō Momoka pedig pont azzal küzd, hogy olyan családból jött, ahol az édesanyja is híres szinkronszínész, az édesapja pedig neves animerendező, így a kezdetektől fogva munkatársként kezelik otthon, semmint családtagként. (Anyu, de miért?) És végül a végletekig optimista Chi-samánk is kifut a szerencséjéből! Mivel az animéjük pocsékul teljesít a flúgos Kuzu-P-nek, a fő-főproducernek köszönhetően, aki szerencsésen eltolja az animátorok munkáját, és még a rendezővel is kiszúr, hatalmas adósságokat hagyva maga után, ezért új csillagot hoznak a terepre, aki bizony veszélyezteti Chi-sama pozícióját! A sorozat üzenete végül teljesen korrekt mederbe siklik: mindenféle ember van az animeiparban. Van, akit a szenvedély fűt, van aki csak a hírnévre hajt, és vannak tényleg tehetséges sztárok a terepen. De ahhoz, hogy megálld a helyedet, együtt kell működnöd. Ha nem megy, hát agyő! Keress másik szakmát!
A Gi(a)rlish Number nem múlja fölül a Shirobako című animét a P.A.Works-tól, ami szintén az anime-készítésről szól, de…
Meglepően jó lett ez a Diomedea stúdiótól. Érdekes, hogy az a Wataru Watari készítette, aki a szintén cinikus főhőst bemutató Yahari Ore no Seishun Love Comedy wa Machigatteiru-t is jegyzi. A light novel írót sokan úgy emlegetik, mint aki szakít a light noveles toposzokkal, és nem fél a „valódi arcát” megmutatni annak a közegnek, amiben dolgozik. Szeret valós karakterek írni, így szívesen rugaszkodik el az idealizált toposzoktól. A Gi(a)rlish Number pontosan magán hordozza eme védjegyeit. Már csak az a kérdés, mikor fog a japán animátorokról light novelt írni? Az ő helyzetük a szinkronszínészekhez képest sokkal rosszabb. Érdekes lenne egy életszerűbb alkotásban megismerni ezt az oldalt.
Az anime minősége egyébként teljesen korrekt. A karakterdizájn rettentően szép, ami egyúttal hasonlít az MM! sorozatéra (2010) is. (A hasonlóság nem véletlen, mivel az eredeti karakterdizájnt mindkét esetben QP:flapper készítette.) Az animáció nagyon kellemes, kifejezetten az arc közeli jeleneteknél! Eszméletlenül kifejezők lettek azok a pillanatok, amikor kiakad egy-egy szereplő, vagy éppen nagy drámai katarzis adódik. A cuki sorozattal és annak egyébként cuki hősnőivel – éppen úgy, ahogy az anime történetében – nagyot akarnak kaszálni a készítők, hiszen az alapjául szolgáló light novel, és eme anime-adaptáció mellé már kapott manga-sorozatot és rádiójátékot is. Hát igen, erről szól ez az animeipar.
ANIME ADATLAP
Cím: Gi(a)rlish Number
Év: 2016
Eredeti alkotó: Watari Wataru
Rendezte: Ibata Shōta
Stúdió: Diomedea
Hossza: 12 x 24 perc
