Sakurada Hina shōjo mangaka (8 alkotás 1 képregényrajzolótól)
A napokban romantikáztam egy kicsit, és megint rákattantam Sakurada Hina munkásságára. Ő a modern shōjo ásza számomra. A történetei aláírom klisések, hiszen van bennük tanár-diák szerelemtől egészen a tiltott testvérek közötti románcig minden. De mindezt olyan gyönyörű grafikával tálalja, amihez ritkán van szerencsém. Ha Yuki Kaorihoz hasonlítanám a stílusát talán erős lenne, de van bennük egyfajta közös báj és erő. Az érzelmi viharok egész mély pszichés szinteken szántanak a sztorijaiban, szinte tombolnak a karakterek, legyenek azok lányok, vagy fiúk.
Szerelem, szerelem, őrült szerelem
Nos, gondoltam összegyűjtöm Sakurada Hina mangáit, amiket angolul is lehet olvasni, másrészt annak ellenére, hogy sokat találkoztam a műveivel, valahogy sosem tudtam rájuk unni (szokatlan egyébként, hogy ennyiszer újraolvasok egy-egy mangát). Először is a grafika nyert meg. Elképesztően szépséges női, férfi karaktereket alkot, divatos dizájnnal, hosszú, minimalistán kidolgozott hajkoronákkal. A ruhák, a szereplők beállításai egy-egy borítón nagyon ötletesek, azzal párhuzamosan, hogy egy édeskés világot közvetítenek, mégis van bennük valami szomorúság, néha elborultság. Az esztétikus képek miatt észre se vettem sokszor az óriási anatómiai bakikat, például több helyen úgy ábrázolja a szereplőket, mintha el lenne törve a kezük, lábuk. A történetek pedig shōjo ellenére kimondottan vadak. Például egyik mangájában, amiből az első kép is kikerült ide a szöveg mellé, ez a Hana wa Knife o Mi ni Matō (2008) című alkotás, a főhősnő beleszeret a rajtanárába, de közben kiderül, a férfinak van már jegyese. A mangaka annyira ütősen viszi végig ezt az érzelmi drámát a viszonzatlan szerelemtől egészen addig, hogy a főhős leányzó teljesen bekattan, és megszállott őrültként akarja kisajátítani magának a férfit. A lány végül erőszakhoz is folyamodik, sőt, szinte megerőszakolja a tanárát, majd teljesen kiborul. Engem ez a vihar teljesen magával ragadott, amit az expresszív jelenetek, arcok, plánok közvetítettek hatásosan. Szinte éreztem a lány fájdalmát, és azt a dühöt, amit a leendő menyasszony leleplezése kiváltott belőle.
Határozottan ez a képregény a kedvencem tőle, persze a másik favoritot is frissen olvastam a napokban. Ez az Ôjitachi wa Izonsuru (2008), ami a fenti tanár-diák toposz helyett egy másik klisét hoz fel, a testvérek közötti vérfertőzéses viszonyt. Ez valahogy mindig is a gyengém volt, hát itt aztán kapunk mindent a könnyektől, egy váratlanul feltűnő új családtag pszichiátriai kezeltnek is beillő személyiségéig. A történetben Yoshino nevű főszereplőnk gyerekkora óta szerelmes a saját húgába. Az édesapjuk azonban újranősül, és egy jóképű öcs kerül a családba. A friss husi úgy tűnik ráhajtott Yoshino hugicájára, de a látszat erősen csal. Az eredmény: még bonyolultabb, erőszakos és földhöz csapkodós dráma, amit leginkább a hugica szenved végig. Egy baj van vele, túl rövid terjedelemben jutunk el a game overig. Ebben a kötetben a mangaka jellegzetes one-shot sztorijai is helyet kapnak, mindegyik ilyen vérfertőzéses szituval a középpontban.
A Hatsukoi ni Oboreta (2008) is kedves és aranyos sztori egy lányról, Kotoról, akit az édesanyja folyamatosan ver feszültség levezetés címszó alatt. E miatt hősnőnk agresszívan reagál a környezetében mozgó emberek felé. Nincs is normális kapcsolata senkivel, mindenki gyűlöli hirtelen természete miatt. Egyedül gyerekkori barátja, a szomszédban lakó, jólelkű srác képes megnyugtatni, biztonságérzetet adni neki. Csak éppen a fiúnak egy nap barátnője lesz. Ez valamit elindít a főszereplőben, ami megint egy viszonzatlan szerelemben való őrlődéshez vezet. Ezeket az őrlődő pillanatokat imádom, ahogy megrajzolja a mangaka. Akkor haladok tovább sorrendben, a fenti képek alapján. A következő tanár-diákos sztori kicsit könnyedebb az eddigieknél, annyiban, hogy a Sakurairo no Tsumeato (2008)-ban Mika és imádott sensei-je egymásba szeretnek, csak a fura humorú férfi kicsit lassan ismeri be az érzelmeit. Azért egy kis érzelmi dráma belekeveredik megint a dologba, de korántsem olyan mélyen, mint az eddigiekben.
A Kimi ni Moete Ii desu ka? (2006) minden otaku lány vágyálmát festi meg. Ez a manga már határozottan a vígjáték tengerén süvít végig elvont hősnőjével, a manga karakterbe szerelmes Kyokóval. A lány imád cosplayezni is, és teljesen meglepődik, amikor egyik anime conon meglátja osztályának jóképű hercegét gitározni. A dalia váratlanul szerelmet vall neki, de hihet-e eddig csupán 2D pasikban bízó lány egy macsónak titulált hús-vér szépfiúnak?
A következő one-shot gyűjteményről már írtam egyszer, ez a Kanojo no Honnō (2007), úgyhogy jöjjön még két olyan szösszenet, ami kimaradt az eddigiekből. Az egyik a befejezett, szintén rövid történetekből álló Otokonoko wa Hachimitsu (2008). Az öt sztori között megint van suli nővér-fiatal tanítványos love story, bajkeverő fiú, aki életében először lesz szerelmes egy kicsit furcsa, de édes lányba. Egy senpai csaj, aki rajtakapja fiatalabb iskolatársát, amint egymagában rosszalkodik a tanteremben, valamint gyerekkori barátokból szerelmespárrá avanzsáló gerlepár is gondok elé néz, amikor érzelmeikkel kell szembenézniük. Végezetül egy újabb és egyelőre fordítás nélküli portéka a Kingyo no Fun 2012-ből, ami mostohatestvérek közötti tiltott vonzalmat bont ki megint csak.
Shōjo kedvelőknek ajánlom a munkáit, igaz, a közhelyes történetek sajnos nagyon rövidek, de grafikailag is, és érzelmileg is kitűnő hullámvasútra kalauzolnak el bennünket. A mangaka legrégebben megjelent munkáit 2004-ig tudtam felderíteni, úgyhogy egy viszonylag friss, de termékeny tehetség képregényeinek követése szempontjából is izgalmas lehet őt megismerni.
Kapcsolódó oldalak: Sakurada Hina munkái (MangaFox); Baka-Updates Manga (Sakurada Hina)
