Bozontos szemöldökkel és kaján vigyorral az arcán száguld az égen egy csöpp szőke teremtmény. A harcmező démonjának nevezik őt, és nem véletlenül. Tanya Degurechaff kívülről hős patriótának tűnik, aki életével mit sem törődve szolgálja hazáját, ám belülről csak egy valami fűti: a túlélés. Ezért pedig bármire képes. Ölni, manipulálni és hazudni. És mindezt egy rendkívül intelligens és hatalmas mágikus erővel bíró kislány bőrébe bújva teszi.
Új sorozat a hype célkeresztben, de vajon jogosan?
Igen, a 2017-es téli szezon egyik hype-olt szériája lett a Yōjo Senki. Sokan a Strike Witches 2.0-át látják benne, mivel egy tízéves kislány a hősnője, aki a hadsereg szolgálatában számolja fel a (német) birodalom ellenségeit. Van, akinek ez a felállás hiteltelenné teszi az alternatív történelmi világban játszódó katonai sztorit – konkrétan az I. és a II. világháború ötvözésének „iseaki” átirata az anime, de itt jön egy óriási de! Nemcsak erről szól a sorozat! A Yōjo Senki három ok miatt minősülhet újszerűnek és egyúttal szórakoztatónak még a katonás loli fanservice ellenére is!
Egyrészt, főhősnője modern kapitalista társadalmunk nagyvállalati cápáit reprezentálja – aki nézi a Mr Robotot, csak gondoljon az Evil Corporation Tyrell Wellickjére. Másrészt, a történet egyik kulcsmotívuma a hit (vallásosság) és a patrióta hazaszeretet megkérdőjelezése. Mitől lesz valaki hívő? A hit „kikényszeríthető-e” az emberekből? Mennyire képes a nacionalista és a fasiszta ideológia agymosott katonákat arra rávenni, hogy önön határaikat túllépve áldozzák fel magukat egy ügyért, amit valójában önző érdekek vezérelnek? Harmadrészt, iszonyat izgalmas taktikai manőverek valósulnak meg a szemünk előtt, ami a military fétissel megáldott otakuknak garantáltan gyönyört fog okozni. És egy extra pont is ide furakodhat utózöngeként az anime dicshimnuszához: a sorozat törekszik a háború realista ábrázolására, például azzal, hogy szemlélteti azt a belső vívódást, amit a parancsot követni kényszerülő katonák átélnek, miközben ártatlan civileket ölnek.
Mindezek tükrében mondhatom, nem egy könnyű, kislányos bájjal átitatott anime a Yōjo Senki. Sokkal komorabb, mélyebb gondolatokat ébresztő sorozat és ennek tetejében még cinikus humorral is meghintették, ami (szerencsére) cseppet sem megy a komorság rovására. Itt nem kell olyan volumenű komikumra számítani, mint mondjuk a tavalyi Drifters-nél, ahol a készítők percekig elnyúló bohózatokat szúrtak be – olykor kínkeservesen erőltetetten. Ráadásul, a 2016-os ősziszezon teljesen hasonló körítéssel induló Shūmatsu no Izetta című sorozatát is felülmúlja a Yōjo Senki. Mindkettőben a világháborút megreformáló mágia jelenik meg, de az Izetta egy túlzottan is idealisztikus világot fest klisés karaktertoposzok mentén, ami nem versenyezhet a Yōjo Senki egyszerre filozofikusabb és brutálisabb megközelítésével, no meg, szerfelett gonosz hősnőjével.
Az anime, aminek a kapitalista világ nagyvállalati pszichopatája a főhőse
Van egy eszméletlenül jó csavar a történetben, amire már a korábbi egyes számú pontomban is utaltam. Tanya testében egy 2013-ban élő, könyörtelen salaryman születik újjá, aki nagyon is keni-vágja a nagyvállalati játszmákat. A harmincas éveiben járó férfi éppen csúfondáros modorral rúgja ki egyik alkalmazottját, aki cserébe bosszúból a sínek közé löki ex-főnökét. Ekkor megáll az idő, és Isten – akit hősünk csak „X”-nek nevez – számon kéri hitét ateista hősünkön. Mivel a férfi semmi jelét nem mutatja a behódolásnak, és epés csipkelődéssel válaszol Isten kérdéseire, büntetésképpen egy alternatív történelmi világba küldi őt a mindenható, egy kislány testébe zárva. Így születik meg Tanya, aki kívülről olykor cukinak tűnhet, de belül ő egy mértéktelenül egoista férfi, akit örök kárhozatra ítél Isten, ha nem lesz az ő igaz hívője.
Na most, itt álljunk meg egy percre. Tanya személyisége egy valós pszichológiai korképből táplálkozik – ami nemcsak Japánra, hanem a nagyvállalati kultúrában alapvetően jellemző. Robert D. Hare és Paul Babiak a „Kígyók öltönyben – Amikor a pszichopaták dolgoznak” (2013) című könyvében tudományosan megalapozott kutatások mentén írja le a pszichopata karaktertípusok jellemzőit és előfordulási gyakoriságát a nagyvállalati vezetők és menedzserek körében. (Míg a népesség mintegy 1%-a minősül pszichopatának, addig a nagyvállalatoknál dolgozók mintegy 3-4%-a!)
És Tanya összes személyiségjegyét innen emelték át! Például, behízelgő modorral nyeri meg felettesei bizalmát, a biztos előrelépés jegyében. Két arca van: látszólag barátságos, kedves, figyelmes, és jó társalkodó, de bármikor képes a másikat hátba szúrni, és a hibákat a beosztottjaira hárítani. Valódi arcát igazából csak ketten veszik észre: a hebrencs Viktoriya Ivanovna Serebryakova (röviden Visha), aki hősnőnk közvetlen beosztottja, de Tanya keménységét és könyörtelenségét teljesen félreértelmezi! Ő a hazafit és bajtársai érdekében cselekvő, jóindulatú „főnököt” látja benne, pedig Tanya a neki nem tetsző katonákat szemrebbenés nélkül képes a biztos halálba küldeni! A stratégiai hivatal vezetője, Erich von Rerugen, azonban teljesen átlát Tanyán. Ő tudja, hogy egy igazi szörnyeteget dédelgetnek a hadsereg keblén.
Itt a feszültséget pont álnok főhősünk tartja fenn mindvégig
A sorozat állandó feszültségét Tanya ironikus küzdelme adja azért, hogy a csatatérről minél hamarabb biztonságba jusson. De óriási egója – és maximalista menedzser lelke – nem hagyja nyugodni, és eltervezett „hősies” akcióival, vagy éppen feletteseinek elkápráztatási szándékával mindig túllő a célon, amiért cserébe még veszélyesebb feladatokat kap. Iszonyat humorosak ezek a pillanatok, amikor szembesül tettei következményeivel, és egyúttal zseniálisan animáltak is!
Például Tanya belső kiakadását a körülötte lévő tárgyak tükrözik, vagy éppen az összeszorított ökle utal arra, hogy bizony, nagyon nem örül az új fordulatoknak. Ráadásul elsőrangú szinkronhangot kapott hősnőnk, amit Yūki Aoi szolgáltat. Hihetetlen, hogy miként tud a kislányos hangszínének egy cinikusan érett felhangot adni, ami szörnylelkű hősnőnk alattomosságát hivatott érzékeltetni. És ha már hangok. A hangeffektek is velőtrázóan ütősek, főleg, amikor katonai mágusaink varázsköveik segítségével a messzeségbe repülnek. Ehhez mérten az opening és ending is kiemelkedő. Az op-t a MYTH & ROID szolgáltatja, akik az Overlord és a Re:Zero animékben is daloltak.
Én azt mondom, a kislánybőrbe bújt pszichopata menedzser lett 2017 új Lelouch-ja. A Code Geass manipulatív hőse volt még pont ugyanilyen elvetemült karakter, aki céljaiért cserébe mindenkin képes volt áttaposni. Kiszámíthatatlansága és gonoszsága pedig felejthetetlen pillanatokat szerzett a nézőknek. Ezt tudja a Yōjo Senki is nyújtani. És hogy miért pont egy kislánnyal adják el a sztorit? Fanservice? Igen, és miért baj ez? Ilyen kaliberű kislányt főszerepben alig láttunk eddig, max mellékkarakter volt, mint mondjuk a Higurashi őrült moe csajai.
Light novel
Cím: Yōjo Senki
Év: 2013
Írta: Zen Carlo
Hossza: 7 kötet eddig
Manga
Cím: Yōjo Senki
Év: 2016
Írta: Zen Carlo
Rajz: Tōjō Chika
Hossza: 3 kötet eddig
Anime adatok
Cím: Yōjo Senki
Év: 2017
Eredeti alkotó: Shinotsuki Shinobu (rajz), Zen Carlo (történet)
Rendezte: Uemura Yutaka
Stúdió: NUT
Hossza: 12 x 24 perc (eddigi adatok szerint, de kiszivárgott, hogy 26 részes lesz)
Írtam erről én is az AMP bloggon + Qtya Von Disznósajt is a Teazsúron, s nekem nem nagyon jött be, pedig én szeretem a negatív főhősöket és a háborús történeteket, de nálam ez az egész varázslósdi meg történelmi wtf tévedések nagyon negatív hatással voltak nálam. Poén, hogy anime-only event-ek is vannak benne, mint pl a Zombi Mágus a 10-11-ik részben – ő ugyanis az eredeti műben Fjord-nál meghalt és nem volt visszahozva -, aki ahhoz képest, hogy felett tápolva, egyetlen egy karaktert sem tudott megölni a „nagy ütközetben. A varázslatokról meg csak annyit, hogy látszik, hogy csak azért lett kitalálva, hogy legyen a dark-loli főhősnőnek valami plot-armor szerűsége.
A cikkedben nagyon tetszett nekem ez a munkahelyi-pszichopata bemutatása! S habár nekem más a véleményem az animével kapcsolatban, szép igényes kritika lett! 😉