Zene, idolok, viccek, gagyi animáció, menő dalok, könnyek és táncikálás? Igen, jól olvastátok. Megjött a téli szezonba a The Idolm@ster, a Love Live Idol, az AKB0048 és még számtalan más Lolákat és Csobot Adélokat felvonultató zenés sorozat újabb kaptafája. Ám a Wake Up, Girls! első epizódnak beillő mozifilmje nemcsak 52 perces terjedelmével ugrotta meg egy oktávval az elődöket, hanem sztorija egyszerre szórakoztatóan és meglepően parodizálja a sziruptól csöpögő felmenőket!
Idol = példakép, divatdiktátor és vágy aggregátor
Ritka alkalmak egyike ez, amikor egy anime az első részével annyira szórakoztat, hogy hajlandó vagyok azonnal a blogoszférán megosztani az általa gerjesztett élményeim. Ráadásul a szintén kellemesnek induló Chūnibyō második évada ellenére, a Wake Up, Girls volt az a sorozat, amit rögtön elkezdtem a debütálást követően. Előzetes pozitív feltételezéseim pedig tobzódásnak indultak! (Biztos virágzik bennem egyfajta Szandi-nosztalgia, amit az ilyen idolos animék locsolgatnak. Mindenesetre e sorozatok tipikus témái, mint a zene szeretete, a tánc, a csapattá válás és az egészet bevonó édeskés máz – hi-he-tet-le-nül szórakoztatnak!)
Ja, kik is azok az idolok? Tinilányokból „profi” j-pop csapattá váló cukiságok, olyanok, mint az egykori macsóbishó ‘N SYNC Angliából (tiszta retró, 1995-ösek!), csak a japánoknál a lányos egy tucat felállás a menőbb (megjegyzem ma is). Elérhetetlen istennők ők a gyengébbik nemtől ódzkodó otaku fiúk számára, akiket egyben használhatnak idealizált vágyképpel egyefűzött zsebhokizásra. Az idolság a japán popkult egyik nyugati szemmel oly furcsa és megragadhatatlan jelensége, amit nem kell érteni, csak elég látni, ha szereted a caramelldansut; elég hallgatni, ha bírod a nyálas popzenét, amiben már a dalszöveg maga szívecskék gyorstüzelő sorozata. Az pedig végképp ne akasszon ki, hogy egy idolcsapatban van akár 12-nél is több tag, akik holt egyformák, fogalmad sincs ki kicsoda, plusz, a nevüket megjegyezni is kész hőstett. Hát pont ilyen a Wake Up, Girls!, vagyis majdnem.
Vidéki csitrik idollá avató ösvényen
Az anime az első percétől a humoros szórakoztatás mezsgyéjére lépett, hiszen Sendaiban játszódó története egy tehetségkutató ügynökségnél indul, vagyis egy kiélt (véncsont) énekeseket anyagilag kiszipolyozó média businessben. Ez a lepukkant Green Leaves Entertainment, ahol a bagózó főnökasszony vérszemet kapva a csillagokat beszipolyozó Tokiótól (minden X-faktorral bíró egyén inkább Tokióba vonul szerencsét próbálni), úgy dönt, hogy bizony idolokkal kell pénzt csinálni itten vidéken. Ehhez pályakezdő és töketlen menedzser-szanját küldi ki az utcára fiatal csitriket toborozni (a fickó inkompetenciáját jelzi, hogy még a diáklányok is elfutnak előle, de még a jakuza is majdnem megveri, amikor egy hoszteszt próbál behálózni). Ennek ellenére sikerül a főnénijével 6 kliséktől majd széteső, teljesen egyszerű lányt összetrombitálnia, akiket rögtön fel is vesznek két kamu és nagyon-de-nagyon komolynak beállított megmérettetés után. A főnéni azonban hiába talált bögyös (maid kisszában dolgozó) buta lányt, modellkedéssel foglalkozó ex-gyerekszínészt, klasszikus japán zenéket éneklő kislányt, cool és emellett több állásban melózó nagyjányt, zongorázó ojōszant és teljesen a Hétköznapi-Szürke-SemmihezSeÉrtő triumvirátusban dagonyázó fruskát – hiányzik az IGAZI kapocs, a CENTER, hogy az ő szavaival forgalmazzak.
Ez a központi figura pedig ki más lehetne, mint Japán egyik legfelkapottabb (l-1 Club nevű) idolcsapatának egykori tagja, a magányba visszavonult Shimada Mayu (Yoshioka Mayu). A rivaldafény helyett remetelétet választó lány valami nagy csalódás miatt hagyta ott a médiát, majd vonult el nagyszüleihez furcsán rideg anyjával. Állítása szerint örökre végzett az idolszakmával (persze, persze) és soha többet nem fog visszatérni (PERSZE, PERSZE). A mozifilmben végigkövethetjük a „megtérését”, énekelget szép dalokat és megismerkedik 6 új bugyikat is mutogató társával.
Mégis mi a menő ebben az eddig vázoltak után? A grafikája pocsék, a CG animáció rémes, a tánckoreográfiák szépek lennének HA költöttek volna pénzt rájuk, ráadásul a sorozat openingjét a mozifilm jeleneteiből váták össze. Mindezek ellenére az a tény, hogy az idolcsapat egy Love Hotel után kapta a nevét, hogy a főnökasszony egy simlis hárpia, hogy a menedzser-szan egy hárembe szorult ex-gitáros, hogy a lányok debütáló dala első blikkre enka stílusú akart lenni, mert hisz azt occó szerezni… hát bitang jó poénok voltak ezek! Persze itt is megvan a dráma, az ártatlan lánykák nagy álma, hogy boldoggá tegyenek másokat – teljesen szép és dicsérendő küldetéstudat, de nekünk nem kell ezt bekajálnunk, csak hátra dőlni és élvezkedni a finoman élcelődő (metál) humoron.
Mi a pontos formátuma? Ez engem is megtévesztett. Egy 52 perces mozifilmmel (Wake Up, Girls! Shichi-nin no idol) együtt indult az anime első része januárban (a mozifilm közvetlen folytatása a sorozat, így mindenképpen kötelező néznivaló a film). Az animét 12 részesnek jósolják, a szinkronhangok között kezdők sorakoznak, akik (nekem nagyon úgy tűnik) egy valós idol formáció tagjaiként személyisítik meg az animés „énjüket”. Azért vannak ismertebb nevek is a felhozatalban, mint Asanuma Shintarō és Hidaka Noriko. Az animé(ke)t Yamamoto Yutaka rendezi (ő találta ki az egészet), aki a karitatív célú Blossom-ot, a fantasy stílusú Fractale-t és a varázslatos Kannagit is jegyzi. Kosaki Satoru pedig zeneszerzőként áll helyt a franchise-ban, ami jó hír, hiszen felettébb kellemes muzsikákat adott olyan műveknek, mint a Bakemonogatari, a Hourou Musuko, a Lucky☆Star vagy a Star Driver.
Ajánlás? Ha szereted az idol animéket, ha kedveled a humort és nem zavar az, hogy 7 cuki lány nyomja a fanservice-t (ami miért is zavarna, hiszen már megszokhattad) és még jó dalokra is vágysz (a főcímdal fenomenális!), akkor a Wake Up, Girls! a te animéd lehet. Itt tényleg nem a tipikus forgatókönyv szerint megy az idolok nevelése – az első epizód végén bedobják a szexipart is a képbe. (Egyébként egy social media game is kijött a franchise-hoz, amiben szintén lányokat taníthatunk énekelni és tingli-tanglizni). Jó példa arra, hogy kis költségvetésből is lehet szórakoztató animét kreálni. Persze, ha kiráz a hideg attól, hogy rémes japán akcentussal nyomják az angol szövegeket (wék apu gölzü!) – akkor messzire kerüld el!
Pillanatképek / Screenshots [nggallery id=343]
ADATOK
- Japán cím: Wake Up, Girls! Shichi-nin no Idol (mozifilm), Wake Up, Girls! (sorozat)
- Angol cím: Wake Up, Girls! – Seven Idols (mozifilm), Wake Up, Girls! (sorozat)
- Rendező: Yamamoto Yutaka
- Zene: Kosaki Satoru
- Terjedelem: 52 perc (mozifilm) + 12 x 24 perces sorozat
- Karakterdizájn: Chikaoka Sunao
- Bemutató 2014. január
- Stúdió: Ordet, Tatsunoko Production
- Műfaj: vígjáték, táncos, zenés, iskolai élet
- Linkek: ANN (en), MAL (en), Wikipedia (en), Hivatalos weboldal (jp), AniDB (en)
