Anno Hideaki lassan húszéves története, a pusztító apokalipszis jegyében született pszichológiai tragédiasorozat, a Shin Seiki Evangelion (Neon Genesis Evangelion) alternatív feldolgozása újabb fejezetéhez érkezett. A 2007-ben startolt movie-tetralógia az eredeti 26 részes széria rajongóit hol feltüzelte, hol a hitetlenkedő csalódás bugyraiba terelte. Mindezek ellenére a mozifilmek generálta NGE-láz olyan kasszasikereket hozott a készítőknek, amelyek a harmadik film okozta kaotikus elégedetlenséget túlszárnyalva is továbbhajtják a munkálatokat, hiszen (elvileg) 2013-ban jön az epikus történet záró akkordja.
Bemelegedett zongorajáték a világvégéért
Az NGE univerzuma és Anno Hideaki neve úgy egybeforrt az elmúlt évtizedek alatt, hogy a kettőt nemhogy szétválasztani, de külön-külön említeni is nehéz lenne. Ráadásul az idén 53 éves alkotó életművének egy olyan pontja lett ez az anime, ami kitörölhetetlenül beitta magát az otaku kultúra eklektikus kavalkádjába, így e japán módra előadott erotikától és véres akciójelenetektől túlcsorduló embertragédiára egyszer minden valamire való fannak rá kell bukkannia. Ez a keresztény és zsidó vallás motívumait kontextusába emelő franchise valakinél az extrém látványvilág miatt generált függőséget egykor, míg másokat a sorozatban megjelent karakterek lélektani drámája döngölt keményen földbe. Az NGE számomra is azon kultikus művek egyike volt és az a mai napig, amely cool-faktortól átitatott harci jelenetei mellett inkább szereplőinek személyes drámájával, a közöttük feszülő nagyon is emberi viszonyokkal fogott meg, kezdve a féltékenységgel, az odaadó szeretettel és a gyűlölet érzéseivel. Éppen ezért is vártam kíváncsian az új mozifilmeket, mivel a sorozathoz kötődő katartikus élményeimet kívántam átélni újra.
Az első két film felfelé ívelő tendenciája, amit részben a szemet gyönyörködtető animációnak is köszönhet a Khara stúdiónak hála, azonban a harmadik film egy igen üres, mély és következetes érzelmi reakcióktól kifejezetten mentes zenés videoklip lett csupán, amelybe a drámát egyedül az Utada Hikaru énekelte Sakura Nagashi című főcímdal csempézte vissza. A cím angol megfelelőjében olvasható You can (not) redo pedig éppen emiatt értelmezhető egy személyesebb kritikai szemlélettel is: egy ilyen sivár, látványvilágilag ugyan rendkívül kiemelkedő remake nem képes visszaadni ugyanazt az élményt, amit az egykori sorozat nyújtott. A friss negatív élményeket lesöpörve az asztalról azért érdemes az április 24-én Blu-rayen megjelent film erényeit is kiemelni, amelyek között több érdekességre is felfigyelhetünk, de előtte jöjjön az apokalipszis felé száguldó kusza sztori jelenlegi állása dióhéjban:
Történetünk elveszett báránya, Ikari Shinji előidézte az emberiséget tizedelő harmadik „Impactot”. Tette után 14 év kóma várt rá, majd emlékek nélkül tér magához, ám ébredését ellenséges arcok fogadják. Katsuragi Misato egy Wunder nevű csodahajó kíméletlen kapitánya, aki a Last Exile érzéketlen Alex Rowjának női imitátoraként hatalmas kalap és steampunkos kabát alá rejti el nőiességét, valamint elsorvadt érzelmeit. A nő Shinjinek megtiltja, hogy újra EVA-t vezessen, miközben a saját maga alapította WILLE nevű szervezettel indít támadást a NERV ellen. Shinjit a sorozatos sokk mellett Asuka heves indulatai, Mari csipkelődése, egy személyiségétől megfosztott Rei váratlan felbukkanása, valamint Kaworu gyengéd törődése hajszolja egy majdnem végzetes küldetésbe.
Élőszereplős feeling a music video-csomagban
A gigászi EVA-csaták és robbanások gyűrűjében egy kis pszichedelikus elborultság is megjelenik, amit ilyen merészen, az élőszereplős művészfilmek hangulatát idézve ritkán láthatunk animékben. Emellett a BD kiadás első tíz percében láthatjuk azt a Ghibli stúdió és Anno Hideaki koprodukciójában született rövidfilmet, amely a Nauszika – A szél harcosainak kegyetlen teremtményeit kelti életre hagyományos technikák segítségével (semmi CG és számítógépes grafika, csak bábok és makettek adják alapját e jeleneteknek, amelyek során Tokió elpusztulását szemléltetik). E rövidfilmnek több szempontból is rendkívül nagy jelentősége van Anno életében. Egyrészt, az 1984-es Nauszikán kulcskocka animátorként dolgozott egykor, másrészt ebben a Hayao Miyazaki animében látott szörnyek inspirálták az EVA egységek megalkotására. A rövidfilm így egy tisztelgés Anno részéről mesterei előtt, valamint előrevetíti azt a rajongók sokaságát foglalkoztató kérdést, hogy mikor készül el végre a szerzői jogi egyezkedések szintjén megrekedt NGE live-action.
Mindenesetre Anno tervei a Rebuild of Evangelion végkifejletét tekintve egyelőre homályosak. A következő filmre vonatkozó előzetesben annyit kaptunk, hogy végre sok fanservice-t láthatunk (pedig a harmadikban is volt, ha figyeltünk). A harmadik mozifilm tehát nem nyújtott olyan kiemelkedő élményt sem a történet, sem az érzelmek szintjén, mint elődei, de ha Shinji könnyen manipulálható és szeretetre éhes személyiségét nézzük, valamint Kaworu esendő főszereplőnk felé tanúsított gyengédségét, akkor ez színesíti a képet, de sajnos nem eléggé. Csillogó szemekkel figyelhetjük hősünk depresszív önmarcangolását, amin hamar túllép, és végül Kaworun kívül a többi karakter sorsa feloldódik önző céljaikban és elvakult küzdelmükben saját igazukért. Az Evangelion Shin Gekijō-ban Q Quickening gyönyörű orgia a szemnek, kilúgozott és zavarosan továbbgondolt NGE-feelinggel átitatva, ami egyúttal tükrözi alkotójának életszemléletét, ami a mai rideg, egymástól elzárt és mások által irányított magányos embertömegek mindennapi boldogtalanságára vetíthető ki. Anno harmincas éveiben depresszív és világpusztító módon vizualizálta mindezt, most ugyanezt kevésbé forrongó és látványos érzelmekkel teszi a modern technika eszközeivel.
Garai Tímea (Fullmoon)
Pillanatképek / Screenshots [nggallery id=333]
Evangelion Shin Gekijō-ban Q Quickening / Evangelion: 3.33 You Can (Not) Redo
- Mozifilm, 2012
- Eredeti alkotó: Anno Hideaki
- Rendezte: Anno Hideaki
- Stúdió: Khara
- Hossza: 106 perc (+ 10 perc extra live-action jelenet)
![Evangelion: 2.0 You Can [Not] Advance (mozifilm; 2009)](https://garaitimi.hu/wp-content/plugins/related-posts-by-zemanta/static/thumbs/11.jpg)
Köszönöm a bejegyzést! Immáron kitisztultak a számomra eddig homályos pontok a 3.33 kapcsán. 🙂
Köszi, örülök ha hozzátehettem valamit 🙂
„… a harmadik film egy igen üres, mély és következetes érzelmi reakcióktól kifejezetten mentes zenés videoklip lett csupán”
Szerintem jobb lett volna, ha nem írtál volna kritikát egy olyan műről, amit egy cseppet sem értettél meg. Csak egy példát hozzak: „Csillogó szemekkel figyelhetjük hősünk depresszív önmarcangolását, amin hamar túllép…” Most komolyan, a film melyik részén lépett túl rajta? Ha tényleg volt egy pont, ahol úgy érezted, túllépett rajta, akkor kezdem érteni, miért volt zavaros a történet számodra.
Elsőnek nem akartam írni, de olyan zavaros számomra az írásod, mint ahogy te ezt a filmet láttad. Azt meg kifejezetten nem értem, valaki számára ez alapján mi tisztult ki. Talán megerősítetted benne, hogy ez egy értelmetlen hülyeség szép grafikával. És ha már a rövidfilm szerepét boncolgatod, akkor legalább hallgattad volna meg Anno-t (vagy olvastál volna utána), mit mondott róla. Elég sok interjú, cikk lelhető fel róla. Az is többről szólt, és az új Eva is, min ahogy látod. Szerintem egy blogon bárki azt ír meg, amit akar, de legalább a Mondo-ba ne ekkora hülyeséget jelentessetek meg. Bár ott alapból ez a szint (legalábbis régebben beleolvastam), szóval értelmes ember talán nem is veszi a kezébe, de sokan vannak, akik az angol nyelvel hadilábon állnak, nekik sokat jelenthetne, egy értelmes magyar kritika(pl. akik németet tanulnak első idegen nyelvként). Junchi ellenvéleményére meg annyit mondanék csak (az már tényleg a legaljának találtam!), hogy a You can (not) advance végén nem véletlenül van kiírva annyiszor (meg a többi hasonló felirat), hogy „Keep out…no entry without authority” , ill. a következő film címe sem véletlenül Q lett, ha az első két film A-nak és B-nek felel meg, akkor a Q betű az angol abc alapján pont 14 betűnyire van arrébb. Az új eva filmekben sokkal több minden van vizuálisan kifejtve, és ezzel még itt is éltek, ha nem értettétek, az nem (egyedül)a film hibája.
Hogy visszatérjek az első idézésemre, ez a film annyira teli van utalásokkal (irodalmi művekre, filmekre, zenékre…), ill. gondolatokkal, hogy nem mernék róla két oldalt írni, mert nem tudnám belesűríteni a film mondanivalóját. Csak neten merek egy-két gondolatot kifejteni, mert azzal is sok idő megy el, meg ahogy nézem, a magyar közönségnek értelmetlen is.
Kedves Ducling,
Köszönöm az építő jellegű hozzászólásodat. Mindenképpen figyelembe veszem meglátásaidat következő cikkemnél, és sajnálom, hogy nem tudtam megfelelni az általad támasztott elvárásoknak. Ez a mű rám ilyen hatással volt, ezt értettem meg belőle – valószínűleg korlátozott képességeim gátoltak meg abban, hogy teljes egészében át tudjam érezni a film valódi filozófiáját.
Szia!
Ez nem volt építő jellegű (épp ellenkezőleg), ezért elnézést is kérek. Illetve azért is, ahogy fogalmaztam. Ha építő jellegűt akartam volna írni, akkor annyit írtam volna: ne írj olyanról cikket, amiben nem fogott meg semmi. Se az olvasónak nem jó, se az írónak (gondolom én). Egyébként is az anime/manga szokásoktól eltérően nem narratív szerkezetet használtak az EVa Q-ban (bár kozzá kell tennem, hogy átemeltek olyan dolgokat a történetbe, ami az NGE-ben csak gondolati szinten fogalmaztak meg a szereplők, de a rövidebb játékidő következtében pedig sok mindent egy rövid kép erejéig láthatunk, ami régen a történet szerves részét tette ki). Ez az eltérő felépítés miatt van, akiknek mestermű lett ez a darab, és vannak, akiknek éppen ellenkező hatást váltott ki (semmitmondó vacak lett). Nincs olyan történet, ami mindenkinek szólna (nem intelligencia kérdése), de épp ezért nem fogok pl. egy Naruto-t kritizálni, mert nem fogott meg benne semmi. Persze blogon mindenki azt csinál, amit akar (és arra sem utaltam, hogy mások (akár az én) igényeimet kéne figyelembe venni), de az egyetlen (ha jól tudom) ezzel a szubkultúrával foglalkozó magazinban legalább ellenvéleményként olyant jelentessetek meg, ami tényleg ellenvélemény, és nem még jobban leírja az adott műt. Hogy én is mondjak egy jó pontot (és én is csak a vizualitást tudom felhozni), ez a Mondo cikk igen tetszetős a szemnek (jól tagolt,…). Katsuragi Misato filmbeli megjelenése egyébként Nemo kapitánya (persze megemlíthetnénk Juzo Okita-t is a Space Battleship Yamato-t) után lett mintázva a Nadia-ból (Anno régi sorozata, ami már az NGE-re is nagy hatással volt, de az 1.11-ben és így a többi Rebuild filmben még nagyobb szerepe van). Az Eva 3.33-ból is ismerős lehet ez a frame, és Misato egy-két érzelmi reagálásából sok mindent ki lehet ennek segítségével szűrni: http://www.turtleyclub.net/images/blog/nadia/nemo.jpg Egyébként a probléma ott van, hogy az emberek többsége már az 1.11-ben sem értette meg Shinji-t és a többi szereplőt sem, és úgy tényleg követhetetlen lesz ez a film. De épp erről szólnak ezek a filmek, hogy a kommunikáció zavarai milyen hatalmas problémát okoznak (és ez nem csak a szereplők között van így, hanem a nézőnek a filmekkel, talán Anno ezt a legszebben az End of Evangelion-ban mutatta be).
Kedves Duckling,
Köszönöm a véleményedet, mint ahogy Te, én is saját meglátásokkal és értelmezési módokkal élek. Szerintem a cikk rám eső részében nem festettem olyan negatív képet, mint amennyire Te érzed.
Cikkemben ugyanis utaltam a harmadik film tagadhatatlan érdemeire is (plusz, azt is megemlítem, hogy az első kettő rendkívül jól sikerült), de minden világirodalmi, vallási, retro animés, zenei utalása ellenére – amik egyszerre érdemek és egyszerre ‘divat elemek’, hiszen a kortárs művészet valamennyi alkotása él ezzel a módszerrel az irodalomtól a művészfilmekig, az animékről nem is beszélve – nem feltétlenül jelentik azt, hogy egy jól komponált, mélyebb mondanivalót kapunk.
A harmadik film sok mindent akar magába sűríteni, ami szerintem a zseniális tv-sorozatban tökéletesen működött. A harmadik filmben azonban az akciójelenetek, a rengeteg mondanivaló, a kortárs társadalmunk kritikája, mint az elmagányosodás, a kiüresedés, az elhagyatottság, a szülők elfordulása a gyermekektől, illetve olyan érzelmek, mint a bűn, az önvád, a gyarlóság, a szeretetéhség, a megértés, a béke, a nyugalom, a létbiztonság iránti vágy – túl sok volt, és felszínesen került elő, nem elég mélyen ahhoz, hogy magam mindezeket átérezzem/átéljem és a főhőssel együtt érezzek. Mindezekre túl rövid időt adtak, illetve, szerintem nem a megfelelő módon tálalták.
Amik rontották még az összképet: a fanservice – valljuk be, kaptunk egy párat-, a női karakterek erőltetettsége – Mari például semmit nem lendített ebben a fejezetben a történeten, egyedül Asuka és Rei volt fontos, de ők mindig azok voltak, így bizonyos csalódással fogadtam azt, hogy milyen szerepbe kényszerültek megint (Rei mint anyajelölt + Shinji oidipusz-komplexusa az irányába, és Asuka, mint a forrongó nő, aki lehetne a szerető kedves, vagy az, aki még képes felrázni Shinjit az apátiájából). Misato pedig a legnagyobb csalódás lett nekem, az ő pozitív, a gyerekekért mindent feláldozó karakterétől nem vártam ekkora pálfordulatot, mintha nem is ő lenne. Kaworu tettei pedig a korábbi történetszálakhoz képest szintén következetlenek voltak a szememben.
Shinji pedig határozottan gyorsan túllépett az agónián, majd újra beleesett, ezek a gyors váltások a játékidő rövidségével magyarázhatóak, mégis, a cselekmény íve szempontjából nem volt jól felépítve. Számtalan, ugyanilyen terjedelmű alkotás képes katarzist kiváltani kellő építkezéssel. Itt hol túlzásba vitték az összeomlását, hol túl egyszerűn lett megoldva, így számomra nem volt hiteles.
A Mondo színvonalához hozzátéve: az újságnál mi mindannyian 8-10 órában dolgozó felnőtt emberek vagyunk, akik a szabadidejük nagy részét arra fordítják, hogy ez az egyetlen magazin még működhessen. A tartalom pedig nagyban függ attól hogy milyen művek alkotóitól kapunk külföldről engedélyeket a közlésre és mikor.
Ha szívesen segítenél nekünk egy színvonalasabb magazint készíteni, hiszen látom, hogy érthetően és kifinomultan fogalmazol, szívesen látunk csapatunkban. Több animénél is elő szokott fordulni a pro/kontra vélemény megjelenítése, az NGE 3. filmje esetében úgy alakult, hogy véletlenül Junchi és én is ugyanazokkal az élményekkel gazdagodtunk. Sok támadás éri a magazint, van ami jogos, de kérlek, ne általánosíts pár cikk alapján munkatársaim munkájára is, akik között van például nálam sokkal jártasabb, Japán egyetemen tanuló mangakutató is.
Köszönöm, és jó éjt! 🙂
Fullmoon
Én az új Evákra akkor mondok kerek véleményt, ha már a 4. filmet is láttam. Szerintem felesleges a filmeket külön-külön értékelgetni.
Ha a 4. kinn lesz újranézés tervbe van véve. 🙂
Szia!
Bocsi, hogy ilyen későn válaszolok. Még 24-én akartam, de aztán olyan sok lett, hogy szüneteltettem. Ma újra elővettem, sokat rövidítettem rajta, de így is nagyon hosszú lett, előre is elnézést érte 🙂
Teljesen egyetértek abban, hogy a posztmodern művekre jellemző szövegközöttiség nem emeli egy mű jelentőségét, és nem is ruházza fel mélyebb mondanivalóval. Szerintem itt átlagon felül teljesítettek, de ez az én megérzésem.
Ha az első két film tetszett, akkor nem értem, ez miért nem. A Jo-Ha-Kyū (序破急) taglalásban tökéletesen teljesíti, amit a Kyū résznek hoznia kellett. Ez a tagolás alapján tökéletesen lehet értékelni / vizsgálni a filmeket mind külön, mind együtt. (Sokan mondják, hogy egyik film sem lett teljes, és majd a 4 filmet együtt kell értékelni, de ezt én egyáltalán nem így érzem.) Volt is, aki azt jósolja ez alapján Evageeks-en, hogy a 4. film csupa tánc és éneklés lesz, valamilyen szinten (nem a játékidő egészére) ezt én is plauzibilisnek tartom, szóval lehet, hogy a 4. rész tényleg egy „zenés videoklipp lesz” 🙂
Az Eva mindig is sűrített volt, a 95-ös sorozat első része óta. Illetve sok mindent felsoroltál, miről szól szerinted a film, de szerintem ennél jóval fontosabb dolgokat is mutatott be nagyon részletesen, pl. félelem (erről AA-n már írtam), ideális én vs. valós én, szokásos EVA-s kommunikációs hibák (pl. double bind dilemma, metakomplementer kapcsolatok) és szokásos EVA-s születési fázisok (ld. a címben quickening jelentését). Nagyon sok, amit felsoroltál, Shinji-nél tapasztaltam, de nem hiszem, hogy őt felületesen mutatták volna be. Ha valaki nem tudja beleélni magát Shinji szerepébe (mert annyira más, mint az ő gondolkodása), sok pszichológiai szakirodalmból lehetne meríteni, de nem látom értelmét(pl. Melanie Klein munkássága is sokat segíthet), mert valami hasonlón át kell esni ahhoz, hogy igazán át lehessen élni. Személy szerint jóval jobban átéltem a helyzetét a 3.33-ban, mind a sorozat végén (konkrétan 20-24. rész) + EOE-ben. Sűrítésre újra visszatérve, Asuka karaktere jóval nagyobb sűrítésen esett át a 2.22-ben (egy-két snittre redukálták a karakterének bemutatását, és a CRC alapján(http://www.gwern.net/docs/2010-crc) jobban be lett volna mutatva, szerintem egy jelenet kivétele (Kaworu hang – Asuka nagyon hiányzik a végső filmből) sokat rontott az érthetőségen. Illetve a dummy system sűrítése is nehézkesen követhető (visszafele kell játszani, hogy megérthessük a „mondanivalóját”, ld. https://www.youtube.com/watch?v=WFmOI2Zi76g). Persze ez is amiatt került így be a filmbe, hogy felhívja a nézők figyelmét, hogy mindent két különböző szemszögből kell nézni (már a nyitó csatában ez erőteljesen be lett mutatva, persze ezek is „eldugva” voltak). Shinji-nek is erre kéne rájönnie, hogy a többiek szemszögéből is vizsgálja a világot (szegény ReiQ 🙁 ) Ezek alapján is látszik, hogy már a 2.22 film is nehezebben emészthető volt (emésztés, táplálkozás, valaminek a megosztása van meglátásom szerint a 2.22 film középpontjában), mint a mostani, csak majdnem mindenki a sorozat ismeretének függvényében nézte és értelmezte ezt a filmet. Az emésztés alatt azt is értem, ahogy a közönségnek meg kell emészteni egy filmet, arról is szólt ez a film (persze ez is igaz már a sorozatra is, az EOE-ben meg egészen egzaktul be is mutatták). Ha konceptualizmus következtében a 2.22 nemcsak, hogy lerombolja az adott anime-s tendenciákat (azt az eddigi Eva sorozat/filmek is megtették), hanem magát az Eva univerzumot is lerombolja (pl. Mari megjelenése a történetben). Érdekességképpen megemlíteném, hogy a kritikus tömegen ez lett a leggyengébben pontozott Eva film, addig AnimeAddicts-on a legerősebb lett, szerintem ez jól mutatja, mennyire máshogy látták különböző emberek ezt a filmet is. Szóval az előző sem volt remek mindenki szerint.
A női szereplőket egészen máshogy látom. Mari szerepe éppen abban van, hogy ő nem rendelkezik mentális problémákkal a többi Eva pilótához képest, így tőle várni a film előre lendítését teljesen értelmetlen meglátásom szerint. Bár Shinji-hez volt mindig egy erőteljes mondanivalója mindkét filmben (meg Rei és Asuka jellemfejlődése terén is fontos szerepet töltött be), de semmi több. Asuka, Rei, Misato karakterét is erőteljesen máshogy érzékelem, mint ahogyan te érzékeled. De kifejthetnéd, hogy ReiQ mikor lett anyajelölt a filmben, sehogy nem érzékeltem (tényleg érdekel!). Rei karaktere azért régen is többről szólt, mint csak egy anyajelölt Shinjinek, és azon aspektusai nagyon szépen ki vannak domborítva a műben saját meglátásom szerint. Végre el tudták érni 3.33-ban Japánban is, hogy Rei-t ne szeressék már annyira 🙂 Én meg most sajnáltam meg igazán 🙂 Persze eddig is sajnáltam, ezért se tudtam szeretni teljes szívvel igazán soha. Misato-nak az angyalok elpusztítása, a 3. impact elkerülése mindig is fontosabb volt, mint a gyerekek. A 24. részben is felrobbantotta volna az egész helyiséget (így Shinjit és mindenkit), hogy megakadályozza a 3. impact-et. És a 2.22-ben is nem ment el a gyerekekkel „kirándulni”, itt is jelezve, hogy saját tragédiáját jóval erősebben éli meg, mint a hozzá kerülő két gyerek segítését / életre való felkészítését. Nem azt akarom, mondani, hogy nem foglalkozna velük, de más a prioritási sorrend. Ekképpen nem értem, milyen fordulat lenne ebben a filmben. Ha az egyik „gyereke” valósítja meg az ő legnagyobb félelmét, nyilvánvaló, hogy „kiveti” magából. De a filmben is látszott többször is, hogy vannak még „anyai” érzései felé. Kaworu sem ment át változáson, de úgy látszik, mindegyik karaktert máshogy szemlélünk.
Mondtam, hogy nem a sorozat+EOE alapján kell értelmezni ezeket az újabb filmeket. Azonban ezt nem úgy értettem, hogy ezeket ne vegyük figyelembe (ld. most is említettem a 24. rész Misato értelmezéséhez), csak észre kell venni, hogy már 1.11-ben is kidomborítottak sok mindent, amit még az NGE első 6 részében nem. A lényeg, hogy az Eva-nak soha nem volt linearitása (ahogy talán igazi „története” se), de én is azt tudom ajánlani, amit a készítők a 3. film kijövetelénél, hogy újra kell nézni az új 3 filmet egymás után. Szerintem teljesen logikusan kapcsolódnak (gyönyörű szerintem a Jo-Ha-Kyū értelmezése az alkotóktól), de az Eva végül is a többségnek sosem volt logikus :D. Persze várd meg a 4. filmet, ahogy írtad 🙂
Szerintem mindegyik zseniális, de az utóbbi lett a legkedvesebb a számomra (eddig minden EVA részt szerettem). Általában le szoktam nyelni, ha Mamoru Oshii, vagy Satoshi Kon, vagy bárki más kedvenc rendezőim (Tarkovszkij, Kubrick, Bergman…) munkáját szidják úgy, hogy nem értik meg, de valahogy ez az Eva most túl sok negatívat kapott a neten. Elnézést még egyszer az itteni kirohanásomért.
Ha jól emlékszek, Mondo-t úgy 4-5 éve olvastam, akkor nem tetszett. Volt egy másik újság is akkoriban, az még mindig jobban tetszett, ha jól tudom, annak készítői a Mondo-ban is tevénykednek. Jobban átgondolva, nem minőségileg van bajom a Mondo-val, hanem a témák szerint, Olyan anime-kről írnak általában, ami engem egy cseppet sem érdekel. Az egyik nyári számba belenéztem, és csak egy volt, ami érdekel. Így úgy gondolom, hogy elnézést kell kérnem, hogy becsméreltem a Mondo-t. Egyszerűen nem nekem van kitalálva.
Véleményem szerint fogalmazásim meg nem ütik meg a mércét, hogy valahol is publikáljak.
Továbbiakban minden jót kívánok!
Duckling
Wov, ez aztán a kifejtés! Hát most megmondom őszintén, így munka után nem fog már az agyam bizonyos részek kifejtésére. 🙂 DE, köszönöm, hogy megosztottad velem a nézőpontodat. Szeretem más emberek véleményét is hallgatni/olvasni, és megnézni az animét ennek fényében újra, hogy mennyire értek egyet vagy éppen nem a leírtakkal. A filmekkel lehet, hogy az a baj, hogy hosszú időközönként jönnek ki, így nehéz teljes egészében átlátni őket, főleg, mikor még a zárófilm nincs ott. Külön-külön is jó őket nézni, de valahogy várom azt, hogy az utolsóban lesz valami ütős.
Sorozat: tinédzserként láttam anno, lehet, hogy ezért is tudtam magam akkor jobban beleélni Shinji karakterébe, és akkor tényleg olyan érzéseim voltak, hogy nehéz szavakba önteni. Valahol ezeket akartam visszakapni/újraátélni a filmek alatt. Az utóbbi időben észrevettem, hogy azok a sztorik, amiket más ismerek, azok a világok, amikben már végignéztem egy történetet, bizonyos esetekben nem mozgatnak meg újra. NGE sorozat egykor teljesen megőrjített, most a filmek valamiért nem. Ezt még próbálom jobban felfejteni, kitalálni, hogy miért. 😀
Mondo: Az Animestars volt az szerintem, és annak az írói jöttek át hozzánk, kb akkor mikor én is elkezdtem a Mondonál foglalatoskodni. 🙂
Még jelentkezem, mert most felcsigáztál!
Timi
Ui.: nekem egy millió éve Rei a kedvencem a sorozatból, de mos a filmek kapcsán Asuka is kezd feljönni. De még mindig Rei-fan vagyok. 🙂 A cosplayes cikkem élén is ezért szerepel ő.
Szia!
Sajnos én három éve láttam a sorozatot először (21 évesen), azóta nem sokat változtam, biztosan más lenne nekem is a véleményem, ha fiatalabban (mondjuk pont 14 évesen :D) láttam volna. Igen, az AnimeStars volt az, így leírva eszembe jutott. 🙂 Tegnap a cosplayes cikkedet elolvastam, észre is vettem Rei-t, bár ez a kék ruhás marketinges Rei kiveri néha a biztosítékot nálam. (Marketing anyagokban mindig mosolyognak, az adott filmben meg szenvednek, mint állat :D) Bár a mosolygó Gendo jó volt a borotva reklámnál (https://www.youtube.com/watch?feature=player_profilepage&v=ZPPXbmyXOm4) 😀
ReiQ szerepe még homályos nekem. Azonban Rei szerepét 3.33-ban a mai nap megint más szemszögből látom. Rei-ről sokszor mondják, hogy anima (pl. Frenchy Lunning) szerepet is betölt Shinji-nek, de az oidipus-komplexus mellé ezt már sokalltam, és utóbbira sokkal több egyértelmű jel van a műben. A kettő talán ott találkozhat, hogy mindkettő esetében állítják, hogy hatással van a férfiak párválasztásánál. Ami ma az anima szerepnél erősödött bennem az 3.33 alapján a régi Rei-re vonatkozóan, az a következő. AA fórumon már említettem, hogy Dante poklára eléggé hasonlít a central dogma (pl. felépítésében: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/a/ab/Botticelli_ChartOfDantesHell.jpg). Ami másik hasonlóságot vettem észre, hogy a régi Rei (nem a fekete rucis :D) egyfajta Beatrice szerepet játszik ebben a történetben (anima pozitív megjelenési formájaként tartják számon Dante Beatricéjét). A 3.33-ban Asuka és Shinji küzdelme során a japán remény szónál is az SDAT lejátszót mutatják, ezzel is jelezve, hogy a pokol megjárásában Shinji-t a régi Rei emléke segíti. És itt is, ahogy a dante-i pokolban a bűnösök egyetlen célja, hogy megszabaduljanak a bűnüktől, nem lehetséges. Szerintem az EOE-ben érte el Anno, hogy felvállalt dolgokat, amiket előtte nem. Pl. Nadia-ban is halálból vissza lehetett hozni Jean-t a bölcsek kövével (és ezt az FMA anime alternatív befejezésénél újra eljátszották (szerencsére a manga és újabb anime vége már reálisabb volt), vagy az NGE-ben Shinji a traumáját átgondolva tovább tudott lépni, de ez a valóságban nem lehetséges. Ez az EOE-ben, meg itt is szépen van bemutatva. Persze minden kornak megvan az eszközparkja, amellyel kvázi büntetlenséget nyernek az emberek (ezt a keresztény egyház nagyon tudta csűrni), de ezek szerintem mind illúziók. Visszatérve, az anima szerepet is a következőben érzékelem (wikipédiából idézek): „Dante kilencéves korában, 1274 tavaszünnepén ismerte meg a nyolcéves, bíborszínű ruhát és virágkoszorút viselő Beatricét.[7] Az Új élet című művében a következőképpen ír erről a pillanatról: „Ettől fogva számíthatom, hogy Ámor eluralkodott lelkemen, mely tüstént meghódolt neki, s képzeletem adta erejénél fogva oly erősen hatalmába vett, hogy mindent kénye-kedve szerint kellett cselekednem.”[8] Beatrice egy tehetős firenzei polgár, Folco Portinari bankár lánya volt, akinek egyik fiútestvérével, Manettóval vagy Ricoveróval Dante jó barátságot ápolt. Így történhetett meg az, hogy Dante egy májusi ünnep alkalmából hivatalos volt a Portinari-házban rendezett ünneplésre és megismerhette Beatricét.
Beatricéhez fűzött szerelme azonban nem teljesült be, a lányt apja egy Simone de Bardi nevű férfihoz adta feleségül. Dante szerelmi bánatát végképp az növelte meg, hogy Beatrice huszonnégy éves korában, 1290. június 8-án meghalt. Boccaccio elmondása szerint Dante hónapokig vigasztalhatatlan volt: „Dante úgy megrendült, oly nagy s könnyhullató bánatba borult, hogy sokan a szerettei, rokonai és barátjai közül már-már azt hitték, hogy szüntelen való siralmainak csak halála vethet véget: s úgy vélték, hogy ennek hamarosan áldozatul esik, mert semmilyen enyhületet sugalló és vigasztaló szóra nem hajlott. Nappalai az éjszakákkal és az éjszakái a nappalokkal folytak össze, amikor is egyetlen órát sem töltött el jajgatás, sóhajtozás és könnyeinek bőséges hullatása nélkül; s már két szeme kiapadhatatlan forrásnak látszott, úgyhogy mindenki csodálkozott, honnan árad belőle ez a szüntelenül sok könny, hogy sírását táplálja.”” Szerintem Shinji-nek hasonló a régi Rei is, és amit a 3.33-ban kiemelnék ezzel kapcsolatban: az az a rész, amikor Shinji kikészül a „shougi party”-t követően: Este a falnak támasztva látjuk utoljára, és ki tudja, hány napra rá, kaworu ugyanebben az állapotban találja. Ha csak egy nap telt el, a kialvatlansága és gyötrődése is alátámasztja azt, miért viselkedett, úgy, ahogy. Ha meg több nap szenvedett így, akkor, én főleg megértem. Szóval az anima szerepét is érzem, de bocsi, hogy ilyen hosszan fejtettem ki. De nekem Rei karaktere elsősorban a benső ürességemet jelképezi. De Dante munkásságában úgy is teveztem, hogy egyszer elmerülnök, legalább most van még egy ok 🙂
Kaworu pedig az ideális énnek fogtam fel elsőre is, amikor elsőnek megnéztem a 24. részt, és azóta is úgy tekintek rá. Általában Shinji ideális barátjának írják le, de kicsit kutakodtam, hogy alátámasszam, és ebben az interjúban közli is Anno, hogy ideális énnek, árnyéknak szánta Kaworu-t (ld. http://forum.evageeks.org/post/632081/Hideaki-Anno-JUNE-Interview-August-1996/#632081). illetve Rei és Kaworu is valamennyire Anno árnyékai, de a többi szereplő is nagyon „szívből” jön. És mivel a rendező szubjektivitás a nézőben is több szubjektivitást vált ki, bennem is mély nyomott hagyott az összes szereplő. De az ideális én vs reális én téma a fantáziámat nagyon megmozgatja. Szóval ezért is van, hogy én a homoszexualitásnak a nyomát se látom a 3.33-ban (és hányan ezt érzékelik erőteljesen), bár Csajkovszkij Rómeó és Júlia egyik részére eléggé hajaz a Tout est Perplexe (Theme Q) 🙂 De majd egyszer szerintem folytatom még ezt, de mára elfáradtam 🙂 Lehet, hogy sokat látok bele ebbe a műbe (bár még értelmezni egyszer se kezdtem el integráltan a művet, mert az meghaladná oldalszámokban még ezeket a kommenteket is), de végülis Anno mondta azt is, hogy az Eva olyan, mint egy puzzle, kicsit hosszabban: „Evangelion is like a puzzle, you know. Any person can see it and give his/her own answer. In other words, we’re offering viewers to think by themselves, so that each person can imagine his/her own world. We will never offer the answers, even in the theatrical version. As for many Evangelion viewers, they may expect us to provide the all-about Eva manuals, but there is no such thing. Don’t expect to get answers by someone. Don’t expect to be catered to all the time. We all have to find our own answers.” Belőlem meg valahogy kihozza ezt az agyalást, de élvezem is 🙂 Minden jót! De ha szó szerint értékelnénk az Evát, szerintem valami hasonlót kéne átélnünk, mint az EvAbridged-nél (3. részben a Rei-nek igazi személyiséget alakítottak ki, szerintem hatalmas), ha van kedved, nézz bele: https://www.youtube.com/watch?v=D0M-vrTZ-Bs&list=LLnSXgL1X44OWLTiP4hj4TfA&index=11
Ákos
Szia Ákos,
Köszönöm a linkeket, amint lesz időm elolvasom őket (most egy tanulmányt írok és egy előadásra készülök egy japán íróról, így el vagyok havazva, de nagyon).
Cserébe én is ajánlok egyet: Kotani Mari sci-fi kritikus írt az EVA-ról egy velős kritikát (Evangelion as the Immaculate Virgin – Tokyo: Magazine House, 1997) – nem tudom, hogy be lehet-e szerezni valahol, én mindenképpen olvasnék belőle többet is. Nem vagyok a feminista mozgalmak híve, de érdeklődéssel olvasgatok ilyen nézőpontokat is. 🙂
Timi
Szia Timi!
Jó készülődést és írást kívánok! Ha szabad megkérdeznem, melyik íróról írsz?
Köszi a linket, erről még nem is hallottam. Minden jót!
Ákos
Szia, köszi 🙂
Murakami Haruki :), az előadás meg itt lesz.
Na csak bekukkantottam ide, hogy mi ez a rengeteg hozzászólás. És meg is érte… a kardcsörtéért:), egyébként nem érdekelnek az EVA-filmek.
Először is: bár Fullmoon nem szorul védelemre, én mégis kicsit mellette szólnék, illetve dicsérném is. Azon túl, hogy természetesen a blogján azt ír, amit akar (legfeljebb idejövünk és lefikázzuk érte…), ez az iromány a Mondóba is teljesen oké volt. A terjedelem láthatóan korlátozott volt. Emellett feltételezem, hogy esetleg a korábbi számokban volt már szó az előző mozifilmekről és azokban valamelyest esett szó a Duckling által hiányolt rajongók által kitartóan hangoztatott nézetekről. (Ha nem akkor az valóban kicsit hiba, bár itt is van rövid utalás azért). Aztán nekem kicsit újdonságként hat az is, hogy nem „nyalnak be csontig” egy animének a Mondóban. És ez jó. Mert ugyanis kellenek a kritikusabb nézőpontok is. És igen Fullmoon, vállald csak fel, ha másképp látod, akár a „világgal szemben” is. Ráadásul a cikkecske nem egyoldalú fikázás (meg nem is fikázás) – hanem pozitívumokat, negatívumokat számbavevő, kiegyensúlyozott írás.
Amiben viszont Ducklingnak van nagyon igaza, hogy a különvéleményél jobb lett volna egy kicsit markánsabban eltérőt keresni. Meg szerintem a Mondo általános kritikában is (bocs) – csak abból visszatáncolt. Mert kellenek ugye a világunkban való eligazodáshoz az általánosítások, egyszerűsítések (aztán lehet utána árnyalni, hogy igen általában így, de itt és itt esetleg máshogy…).
Egyébként én olyan kb. öt éve nézhettem sorozatot, már a 30. életévemen jóval túl… és hát nem voltam elájulva tőle. Csak miheztartás végett mondom – az élmény/életkor összefüggés témához… Viszont amitől ki voltam akadva azok az elfogult rajongói túlértékelés, belemagyarázások, amik mindig is voltak a neten körülötte.
Anno-t meg Oshii-val vagy Kon-nal nem lehet egy lapon említeni, sokkal kevesebbet tett le az asztalra, nincsenek egy ligában. Bergmannal, Tarkovszkijjal és Kubrickkal szemben meg már szinte sértő is, hogy egyáltalán szóba hozzák őket Anno kapcsán.
Szia Balaaz!
Szerintem nem szégyen, hogy a hat kedvenc rendezőm között ott van Anno. Nem azt mondtam, hogy a világ legjobb hat rendezője, objektíven ezt egyébként sem állíthatja meg senki. Így az sem furcsa, ha valaki mind a hatot ki nem állhatja. És az irodalommal szemben, a filmek minőségét a rendező személyén kívül jóval több paraméter befolyásolja. Emellett az általam kedvelt rendezők mindegyikének vannak nagy hiányosságai, mint minden más embernek (nekem legalábbis rohadt sok van). Pl. Tarkovszkij nem értett a tudományhoz egyáltalán, ez meg is látszik a filmjein, a Solarisnál meg már egyenesen fáj is, nem véletlen vesztek össze Lem-mel (én az sem véletlen, hogy szerintem ez az egyetlen igazán gyenge filmje). Ezzel szemben Anno – ahhoz képest, hogy rendező – elég jól ért a tudományhoz. És ez az Evangelion-ban gyönyörű, főleg vegyészmérnök szemmel: vegyiparhoz valahogy különlegesen vonzódik (vagy éppen taszítja őt), és ez elég sokszor tükröződik mind az Evangelion-ban, mind más filmjeiben (pl. élőszereplős Shiki-Jitsu-ban). Kubrick 2001: Űrodüsszeia óta nem láttam olyan filmet, mint amit ennyire szabadon lehet értelmezni , mint az Evangelion-t. Az előző gondolathoz visszakanyarodva, nekem nem tetszett, ahogy Tarkovszkij elemezte a 2001: Űrodüsszeiát, és az sem, ahogy válaszolt rá a Solaris-ban. Tarkovszkij nem is tartotta művésznek Kubrick-ot, szóval ennyire változhat az ízlés, ki kit tart nagyra. Pl. Tarkovszkij által felnagyolt Bresson filmjeit meg úgy ahogy vannak, nagyon nem szeretem. De nem mondanám, hogy rossz rendező lenne, csak nem az én kenyerem.
Ki kell hangsúlyoznom, hogy Bergman filmjeibe nem látok bele semmi filozófiai, pszichológiai elemeket – amit ahogy sok kritikus érzékel – , de ezt Bergman is elég sokszor megerősítette interjúk során is, hogy félreértelmezik. Ezzel szemben Anno-ék elég sokat elárulnak, hogyan gondolkodnak az Eva-ról és mit-miért készítettek. Illetve elég sokszor elmondták, hogy direkt úgy építették fel az Eva-t, hogy sok mindent beleláthasson az ember. Ha neked nem mondott semmit, akkor se értem, miért zavar, ha másoknak meg sokat jelentett/jelent akár a régi sorozat, akár bármelyik Eva film.
Nem teljesen értem, milyen általános rajongói észrevételekről írsz. 2.22-t is említettem, hogy még Magyarországon is mennyire szélsőségesen fogadták, és ez máshol még durvább volt. Én ahány igazi Eva-s „rajongót” láttam, annyi értelmezést is – kivéve akik gondolkodás nélkül utánaolvastak, mások szerint mit jelent az Eva -,szóval nincs egy homogén gondolkodású Eva rajongói tábor, amire itt nagyon sokszor utalsz (és ha engem se tartanál annak a tagjának, azt megköszönném). Bocs, én ettől a felfogástól akadok ki. Emellett én ez a film mellett álltam ki (3.33), és a többit is azért hoztam fel, mert az itt felsorolt „hibák” már ott is feltűntek, illetve elég sok jel volt, hogy más irányba fog haladni a produkció, mint legutóbb a sorozat elkészítésekor. Szóval nem érdekel, hogy az előző cikkekben a fejedben vagy más emberek fejében élő virtuális Eva fan-ok nézetei megjelentek-e, vagy sem. (Ezt nem pejoratív értelemben mondtam, egyszerűen mindenki máshogy képez le mindent.) Ahogy már említettem, az sem érdekel, pl. Tarkovszkij kit tart nagynak és kit tart senkinek a művészetben, ezt a döntést mindenkinek magának kell meghoznia. Ez az objektív valóság nézetet Oshii is elég sokszor támadta (pl. Avalon), remélem nem sértődsz meg érte. Ha már Oshii-nál vagyunk, azt megértem, hogy a Japánban a két „fiatalabb” kult anime rendezővel (akik közül egyik Anno) problémája van az eredetiség kapcsán, de szerintem Oshii se volt már túl eredeti. De ebben egyetértek vele valamilyen szinten. Másik oldalról nézve Anno pedig nyilatkozott is, hogy szerinte a filmművészetben semmi újat nem lehet felmutatni – így ezzel könnyű támadni őt – és vele is egyetértek valamilyen szinten. 🙂
Szia Timi. Tetszett a bejegyzés, amit írtál.Azért még vannak homályos foltok, de nem annyi. Amit meg az oidipusz-komplexussal kapcsán írtál az egy kicsit bizarr :S . Remélem az Evangelion 4.0-ban nem fog ilyen előfordulni. Amúgy nekem is Rei a kedvenc karakterem, mert akik előtt megnyílt, mint például Shinji, az tudja, hogy egy aranyos, szeretnivaló, jószívű, kedves, önfeláldozó. Egy szóba foglava: Egy igaz barát 🙂 . Amikor én a sorozatot néztem 18 évesen egy osztálytársnőmmel(középiskolában ő volt az osztályban az egyetlen , akkor nagyon megtetszett mindkettőnknek. Visszatérve a cikkedhez egem meg az osztálytársnőmet a sorozatban megjelent karakterek lélektani drámája döngölt minket keményen földbe mikor eljutottunk a 23.részhez, akkor egy darabig nem is néztük, mert mindkettőnket nagyon megrázott lelkileg 🙁 , szerintem sejted is miért: https://www.youtube.com/watch?v=AFX-47BnGAg (8:11- es rész). Aztán meghallottuk hogy készítenek belőle filmet és kijavítják a sorozatban lévő hibát, szerencsére. a 3.33-ban nekem sem teszett az, hogy Misato megváltozott, mitha nem is ő lenne. a sorozatban emlékszem is hogy a végén már egészen jó kijött Shinjivel, ráadásul amikor nagy veszélyben volt, akkor Misato úgy aggódott Shinji-ért, mint egy anya a fiáért. Rei-re visszatérve meg: a 4. részben remélem nem fog semmilyen Oidipusz-komplexus kialakulni Shinji-nél. Már csak az lesz a kérdés, hogy amikor eljön az alkalom, akkor hogyan szólítja meg Reit? Anya vagy testvérem. Már a második az jobban tetszik.
Szia Ádám! Köszi a kommentet. Én is pontosan ugyanígy voltam az NGE-vel. Tinédzserként láttam, nagyon megviselt, de ennek ellenére imádom a mai napig. Sajnálom, hogy a filmek nem tudják ugyanazokat az érzéseket kiváltani belőlem. A negyedik filmet meg meglátjuk milyen lesz. Már várom. Elvileg idén ősz-tél körül kijön. Úgy legyen.
Szia! Egyébként hol tudtad megnézni? A kritikák miatt még kíváncsibb lettem erre a felvonásra. S bár (3 év híján) 10 év is eltelt, mióta megírtad ezt a cikket, méginkább kíváncsi vagyok. Fél napokat töltögettem el a google felett és refisztráltam ide meg oda, hogy mweg tudjam nézni, de úgy tűnik, általában csak szeretnek viccet csinálni az emberből az ilyen filmnézős/filmletöltős oldalak.
Szió, nyaa.si torrent oldalt ajánlom, én onnan szoktam animéket letölteni és nézni 🙂