Kimi wa Pet (manga; 14 kötet; 2000-2005) és koreai live-action (mozifilm; 2011)
Rakjunk össze a josei mangák tipikus kelléktárából egy olyan romantikus-komédiát, amiben egy karrierista újságírónő és egy kortárs balettot űző fiatal fiú produkál bolondos dallamokat. A könnyed vígjátékot azonban kiegészítik szerelmi sokszögek, munkahelyi problémák, egy régi és egy új szerelem buktatói, valamint rengeteg olyan aranyos és meghitt pillanat, ami mosolyt csal az arcunkra. A Kimi wa Pet, avagy a You’re my Petként is ismert manga, majd koreai live-action változata több hétre levett a lábamról, és miután átrágtam magam a képregény 14 kötetén, értetlenül ültem a gép előtt, miközben azon rágódtam, hogy hogyan kerülhette el eddig a figyelmemet ez a szórakoztató történet.
Az úrnő házi kedvence
Ogawa Yayoi 2000-ben indította útjára érzelmi hullámvölgyekkel teli és reális párkapcsolati problémákat felvető mangáját, a Kimi wa Pettet. A képregény 2003-ban még a Kodanhsa kiadó legjobb shōjo manga díját is elnyerte. Ugyanakkor egy vérbeli josei, tehát fiatal nőknek szóló történetről van szó, hiszen a női főszereplőnk nem más, mint a magánéleti problémákkal küzdő, 27 éves Iwaya Sumire. A sikeres riporterként munkálkodó hölgy könyörtelen cápa a szakmájában, ridegsége és nyers modora miatt kollégái messzire elkerülik. Sumire napjait azonban megkeseríti a tudat, hogy barátja, akivel azt is tervezte, hogy örökre összeköti az életét, váratlanul megcsalja. A hab a tortán, hogy a férfi a tettéért az érzéketlen Sumirét okolja, hiszen a rettentően okos, angolul tökéletesen beszélő nő mindig is túl bonyolult volt hozzá. A férfi egy egyszerű kétkezi munkásként állandóan frusztrálva érezte magát a nő társaságában. Sumire hűvösen nyeli le mindezt, de belülről keservesen szenved, majd hazaindul, magában pedig eldönti, hogy ezen túl csak okos, gazdag és hozzá hasonló státuszban lévő férfival hajlandó járni. Hazaérve azonban egy furcsa kartondobozt talál lakása előtt, amiben egy sérült fiatal fiú hever. A nő szíve megesik a szerencsétlen fiún, de meglepetésére a mindössze húszéves srác sebeinek ellátása után, a fiú nem akarja elhagyni a lakását. Sumirének ekkor támad egy bizarr ötlete. Mi lenne, ha a fiú a háziállataként vele maradna? Etetné, ingyen elszállásolná, cserébe csak minden parancsának engedelmeskednie kellene. Megdöbbenésére a jóképű idegen rögtön belemegy a dologba, Sumire pedig a Momo nevet adja neki. Így indul Sumire és a kortárs balett táncos közös élete, amit Sumire egykori egyetemi szerelmének, Hasumi-kunnak a megjelenése kavar fel. Míg Sumire a tökéletes társat látja a felbukkanó Hasumi-kunban, egyre inkább rá kell jönnie, hogy sokkal jobban kötődik érzelmileg Momóhoz, aki előtt meri önmagát adni, aki mindig megnevetteti, és aki mindig tudja, hogy ő valójában mit is érez. Sumire végül választás elé kerül. Ki is az Igazi a számára? A tökéletes Hasumi, aki előtt sosem vállalhatja önmagát, vagy a gyerekes Momo, akibe észrevétlenül beleszeret.
A manga egyszerűen letehetetlen volt és éppen ezért kíváncsian vártam a live-action adaptációt is, amiből egyből kettőt is kapott a képregény. Az első, egy 2003-as japán tv-sorozat, amely 10 epizódon keresztül mutatta be e furcsa édeshármas kalandjait (egy következő cikkben fogok e j-dramára kitérni), a második pedig egy 2011-es koreai mozifilm. A koreai filmet sikerült hamarabb megnéznem, így ezt mutatnám be a továbbiakban. Az alapfelállás a fentiekben vázoltakhoz képest azonos maradt a filmben, csak a történet vége és bizonyos fordulópontok alakultak másképpen.
Kimi wa Pet / You’re My Pet (koreai mozifilm; 2011)
Sumire, mint a munkájának élő nő, Kim Ha-Neul (My Girlfriend is an Agent, Paradise) megformálásában lép elénk a maga gyönyörű alakjával. A táncos Momót pedig a kisfiúsan sármos Jang Keun-Suk játssza (One Missed Call Final, Baby and Me, Where the Truth Lies), míg Hasumit a rettentően jóképű Ryu Tae-Joon alakítja (All About Marriage, Snow in August, Crazy in Love). Mellettük a manga többi karaktere vagy átformálódik, vagy meg sem jelenik a mozifilmben, így hiányoznak Momo kritikus nővérei, Sumire maffiózó húga és kimérten szigorú nővére, valamint főhősnőnk gyerekkori barátnőjét, a felvágott nyelvű Yuit is hiányolnunk kell. Itt hősnőnk egy öcsikét kap a lányok helyett, akinek a legjobb barátja Momo, és végül a nő öccse helyett kell a nő lakásán maradnia egy átverés keretében. A mangával szemben pedig Momo nemcsak táncos tudásával dobogtatja meg Sumire szívét, hanem énekel, gitározik és kortárs balett helyett inkább modern, poposabb táncban jeleskedik. A tánc, a zeneiség, a dalok, amelyek a kellő pillanatban csendülnek fel a kellő helyen, áthatják az egész filmet, amik egyúttal egy amerikai komédiához teszik hasonlatossá.
A 110 perces játékidő alatt, ha elrugaszkodunk az eredeti történettől, és önmagában szemléljük a filmet, akkor sok pozitív, de ugyanakkor negatív momentumnak is szemtanúi lehetünk. A felettébb szórakoztató oldalát erősítik a filmnek a komikus jelenetek, a mangából gyakran szó szerint és kép szerint felidézett szituációk, mint például amikor Sumire mérges, egyszerűen csak napszemüveget ölt, majd rögtön nekiesik megmosni Momo gyönyörű haját, még Sumire őrült képzelgései is megmaradtak néhol. A film minőségét és a színészek játékát sem érheti támadás, különösen tetszetős az első percekben megjelenő animációs megoldás, ahol kutyákat és gazdáikat láthatjuk szaladgálni a képernyőn. A zenék pedig egytől-egyig visszaadják az eredeti manga hangulatát, a táncos betétek pedig a profizmusuk miatt lenyűgözőek.
Ugyanakkor negatívumként említhető, hogy a karakterek az eredeti mangabeli énjükhöz képest érezhetően átformálódtak. Személyiségüket tekintve például Momo sokkal játékosabb, és a filmben már-már lányosan gyerekes lett, amit túl „nyálasnak” is ítélhetünk (ennek ellenére a bolondozásai gyakran válthatnak ki nevetőgörcsöket). Mindemellett hiányoltam azt az érzelmi drámát, ami a manga sajátja volt. Hiányzott Sumire határozatlansága, ártatlan tapogatózása a szerelem terén, az a szenvedéssel, állandó kétségekkel teli útja, ami fejlődésre sarkalta, és ami miatt teljesebb emberré vált a képregény végére. A filmben hősnőnk inkább az igaz szerelmet keresi csak, és nem önmagát, míg a mangában benne van az is, hogy Sumire, annak ellenére, hogy 27 éves, lélekben még gyermeteg és mindig menekül az érzelmi kihívások elől.
Összegezve, a koreai filmadaptáció szórakoztató volt, mégha néhol vontatottnak és üresjáratokkal telinek is tűnt, de az eredeti manga hangulatát, érzelmi katarzisait nem sikerült visszaadnia. Ennek ellenére a manga rajongói, vagy éppen a mangával ismerkedni vágyók is nyugodtan megnézhetik, hiszen romantikus-komédiaként egészen jól megállja a helyét. A manga azonban a maga könnyednek tűnő álarca mögött a valós életben is megtapasztalható, komolyabb problémákat vet fel, legyen szó egy munkájának élő nő vágyairól, vagy a bizalom, a barátság és önmagunk megtalálásának kérdéseiről.
Pillanatképek / Screenshots [nggallery id=311]
Manga adatok
- Japán cím: きみはペット / Kimi wa Pet
- Angol cím: You Are My Pet
- Történet: Ogawa Yayoi
- Rajz: Ogawa Yayoi
- Műfaj: romantikus, dráma
- Kiadó és magazin: Kodansha kiadó, Kiss magazin
- Megjelenés éve: 2000-2005
- Eddig kiadott kötetek száma: 14 kötet (befejezett)
- Linkek: Baka-Updates Manga; Anime Addicts; Bakabt; MangaFox; Manga Reader
Live-action adatok
- Koreai cím: 너는 펫 / Neoneun Pet
- Angol cím: You’re My Pet / You Are My Pet
- Megjelenés éve: 2011
- Rendező:Kim Byung-Kon
- Forgatókönyv: Ogawa Yayoi mangája alapján
- Műfaj: romantikus, dráma
- Terjedelem: 110 perc
- Linkek: AsianWiki; Bakabt; IMDb
