GoHands: K (TV-sorozat; 13 epizód; 2012) ~ 01-02. epizód utáni benyomások

GoHands: K (TV-sorozat; 13 epizód; 2012) ~ 01-02. epizód utáni benyomások

K (TV-sorozat; 13 epizód; 2012)
K (TV-sorozat; 13 epizód; 2012)

Nagy információhiány övezte a röviden csak K-ként elhintett anime érkezését (titkos támadásba lendült talán a Sötét zsaruk K-ját alakító Tommy Lee Jones, és ez lenne az új világot megmentő koncepciója?). A K-ban megbújó sci-fi zsáner egy teljesen új koncepciót kísérve azonban merész húzásként landolt végül idén októberben a japán televíziókban, amit ráadásul mozifilm színvonalon prezentál a GoHands stúdiója. Első pillantás után ennyit mondok: ilyen magas minőséget az animáció terén, valamint gyönyörűen effektezett képeket csak a Mardock Scramble-ben láttam mostanában (a sorozat egyébként egy az egyben az említett movie színvilágát követi). Eszméletlenül jó AMV-alapanyag gyanús széria lesz ebből, még ha a történet elsőre igencsak  kuszának és furcsának tűnik.

Öljük meg a démoni királyt!

A kezdő képsorok: Hóesés, érzelmes ballada a háttérben, ütemre rohanó figurák, meg-megremegő épülettömbök. Majd egy gigászi küzdelem kellős közepén találjuk magunkat, ahol gengszter küllemmel megáldott alakok dühösen keresnek egy ismeretlent. A vezetőjük a vörös hajú Suoh Mikoto (Tsuda Kenjirou), akit egy loli ruhába bújtatott szótlan szépség (Kushina AnnaHorie Yui) kísér. Garázdálkodásnak is beillő törő-zúzó futamukat egy kardokkal felszerelt egyenruhás osztag zavarja meg, kikkel óriási (plusz, fantasy-ba illő kardok) megidézése után csattogó harcot produkálnak. Repkedő fénycsóvák, kékes árnyalatban úszó, és mozgalmas akciójelenetek váltják egymást. Minden egyes mozdulat színezésekkel, akár teleobjektíves, sőt, tipikus music videós megoldásokkal karöltve száguld előre. Gyors zoomolások, gyönyörű svenkek. Egyetlen négyzetcentiméter sincs, ami színtelen, vagy fakó lenne, minden mozog, minden élénk színű, és mindenütt megfigyelhető a Mardock Scramble színvilágát meghatározó zöld fénycsík, vagy a zöld különféle árnyalatai, amelyek kontrasztként funkcionálnak a képkockákon. A képek élénken hasítanak a tekintetünkbe, majd következik a rockos és lírai opening, amelyet Angela (Shikabane Hime op, Heroic Age op) énekel a maga mélyen búgó, mégis lágy hangján. (A látványbeli melléfogás nálam itt köszönt be először: túl giccsesnek és színesnek érzem az op jeleneteket. A mozaikszerű, már-már a létező összes árnyalatot felvonultató színpalettán különféle motívumok futnak, amik ütik egymást. Ilyen a videoszalag-effekt, a véres pöttyök, a különböző nonfiguratív elemek, amelyeket a keleti és a nyugati vizuális tárházból kölcsönöznek az alkotók. Túl sok. A karakterek színezése túl nyers. A zene ezzel szemben nagyon jó.)

 

Az opening után megismerjük főszereplőnket, akit, mint kiderül, mindenki meg akar ölni. Ő Isana Yashiro (Namikawa Daisuke), a csíntalan és pimaszul huncut srác, aki egy cicával a vállán rója a város utcáit, miközben egy óriási ernyőt cipel a hátán. Mivel a diáktanács egyik tagjának tesz szívességet, bevásárlókörútra indul számára ismeretlen területekre. Ám a történet elején megismert banda benne véli felismerni azt a titokzatos valakit, akit likvidálniuk kell. A banda üldözőbe veszi a gyanútlanul ártatlan fiút, akit az utolsó pillanatban arcpirító gyorsasággal ment meg egy lófarkas idegen. Ő Yatogami Kurō (Ono Daisuke), aki a mentőakció után kardját Yashiro torkának szegezi és gyilkos szándékait cseppet sem véka alá rejtve kéri számon főszereplőnkön a váratlanul a város összes digitális képernyőjén megjelenő jelenetsort: a videofelvételen a magát hetedik (színtelen?) királynak nevező figura lelő egy másik fiút. A gyilkos pedig Yashiro tökéletes hasonmása, csupán ördögi vigyorral és őrült tekintettel lép a közutálatnak örvendő személyek sorába. Mindeközben a fehér cica Yashiro vállán cuki reakciók közepette fedi fel női bájait, ugyanis egy alakváltó, Neko (Komatsu Mikako) névre hallgató bombázó rejtőzik a szőrgombóc alatt, aki a következő részben aktívabb szerepet vállalva menti meg főhősünket végzetétől.

Érdekes, nem érdekes – nézzem vagy ne nézzem?

Kaotikus. Utalások végtelen sora a német, az orosz, a nyugati világ misztikusságára, hangzásvilágára és menőnek vélt angol szinkron használata gazdagítja ezen eklektikus dömpinget. Kommersz kiegészítők tűnnek fel katanák mellett. A látványvilágban pedig egyszerre van jelen a sci-fi, a Bosszúállók fantasy-val teli premodernség utáni nosztalgiája, és a természetfeletti erők misztikus bája. Fiatalos (gördeszkás jelenetek hihetetlenül pörgősek és a tipikus kemény csávók életérzését közvetítik). Különleges, mégis olyan, mintha jelenkorunk eye-cacthing elemeit gyúrták volna egybe egy cool hangulatú történetben, ahol az utolsó szamurájok csapnak össze az utca huligánjaival. A sztori maga a káosz így elsőre, ami miatt nem fogott meg, de a külcsín graffitis mivolta már annál inkább. A hátrányokat gyarapítja a rengeteg szereplő (nem lesz idő mindenkit mélyebben megismerni), a felvezetés nélküli, gyors és hirtelen váltásokkal teli forgatókönyv. Plusz, az ecchi és shōnen ai elemek négy dögös nő ellenére is összeegyeztethetetlen szimfóniába olvadnak. A fiú elpirul egy másik fiú karjaiban, vagy a törékeny testű fiút játszi könnyedséggel menti meg a macsó főguru, majd hűvösen, mint egy hercegnőt pottyantja le a földre. Mégis van benne valami vonzó. A fenomenális animáció az egy dolog (az épületek belsejében megfigyelhető minimális részletesség és árnyékolás, már az eksztázis csúcsa). A hangulatot domináns zenei betétek fokozzák a háttérben a szimfonikusoktól az elvontabb, rappel teli elektronikus témákig, amelyeket Endo Mikio (Cutie Honey live-action movie) szerzett. A rendező Suzuki Shingo (a Mardock Scramble és a Shanghai Dragon karakterdizájnere, animációs rendezője), aki a karakterdizájnt is kreálja, de az eredeti koncepció a GoRA és a GoHands közös szüleménye. A történet előzménye mangában 2012 májusában startolt, K:Memory of Red címen, amely shōjoként fut az Aria magazinban jelenleg is. A mangát a Kodansha adja ki, rajzolója pedig Kuroe Yui.

Az első epizód alapján még folytatom a nézését. Dance, trance és dubstep zenei alapú AMV-khez tökéletes alapanyag lesz a jövőben ez a maga kontrasztos világával. Eddigi információim szerint, 13 részre biztos lehet számítani a továbbiakban, de hogy a látványvilágon kívül tud-e valami maradandót kínálni? Kételkedek benne, de optimista maradok, és egyelőre követni fogom hétről-hétre ezen impresszionista festmények hangulatát idéző színkavalkádot. Egyébként le se tagadhatná Suzuki Shingo, hogy a Mardock Scrambelen is dolgozott: a főszereplő Yashiro és cicája (Neko) kiköpött hasonmása Rune Balotnak és az egér formájú Oeufcoque Penteano-nak, csak albínó mosáson estek át. Valamennyire értem, hogy például MAL-on a Durarara!! (számtalan karakter, gengszter feeling a háttérben) és a Darker than Black: Kuro no Keiyakusha (itt csak a sci-fi műfaj miatt érzem hasonlónak) animékhez teszik hasonlatossá e művet, de szerintem a Mardock Scramble sokkal jobb asszociáció.

Kiegészítés 01: A második epizód során Neko (Yashiro cicája) végre felvette pőre domborulatait, és gyermekien humoros énjét, miközben Komatsu Mikako hangján incselkedik (érdekes, nekem Mayuri ugrott be róla a Steins; Gate-ből), mosolyog és meztelen testére nem hajlandó ruhát ölteni. Határozottan humoros volt a második epizód settingje miatta is. Yashiro korábbi üldözőjéről, Yatogami Kurōról (Ono Daisuke) pedig kiderül, hogy professzionális szakács, és egy 24 óráig tartó, kergetős maraton után úgy dönt, hogy reggelit készít a csalafinta Yashirónak és a megbotránkoztató meztelenséggel flangáló Nekónak. Az opening itt nyer értelemet, ami előre sugallta, hogy ők hárman egy csapat lesznek, de hogy milyen céllal? A későbbiekben remélem kiderül. Aranyos anime, humoros a maga módján és a gyönyörű akció jelenetek még mindig tarolnak (Neko menekülési stratégiái egyszerre viccesek és káprázatosak). A gengszter feeling is megmaradt a háttérben, mivel 10 millió yenes megtalálódíjat tűztek ki eddig Yashiró fejére a rossz fiúk. Ez a albínó főhős srácunk pedig maga a meglepetések titkos szelencéje. Képes hazudni, ha kell, elbújni, és érdekes mód, fel van készülve minden támadási lehetőségre, annak ellenére, hogy egy szeleburdi, laza fiúnak tűnik. Azért egy valami meg tudta őt is lepni ebben a részben: Neko meztelensége pírt csalt orcáira. Lehet, hogy a homo képzetem csak átverés volt? Egyre jobban tetszik ez az anime, még a végén pozitívan csalódom benne.

Pillanatképek / Screenshots [nggallery id=301]
Anime adatok
  • Japán cím: K
  • Angol cím: K
  • Forgatókönyv: GoRA
  • Rendezte: Suzuki Shingo
  • Eredeti alkotó: GoRA
  • Karakterdizájn: Suzuki Shingo
  • Zene: Endo Mikio
  • Megjelenés: 2012
  • Típus: tv-sorozat
  • Terjedelem: 13 epizód?
  • Műfaj: akció, sci-fi, természetfeletti, ecchi
  • Stúdió: GoHands
  • HivatkozásokANN (eng); AniDB.net (eng);  MyAnimelist (eng); Hivatalos honlap (jp); Wikipedia (eng); Anime Addicts (hun)
(Visited 239 times, 1 visits today)

2 thoughts on “GoHands: K (TV-sorozat; 13 epizód; 2012) ~ 01-02. epizód utáni benyomások

  1. Én speciel elhatároztam, hogy semmit nem nézek az őszi szezonból, amíg nincs meg egyben. Bár az első részeket megnézem majd, azok közül, amik érdekesek lehetnek. Mit ad isten, felkeltetted az érdeklődésemet az első részhez.

    1. Hát, én most gőzerővel tolom. Egy hónapig nem néztem semmit. Ált első részeket megnézem, aztán vagy elhalnak, vagy nem :D. Remélem ebben nem fogunk csalódni! XD

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..