Berserk Ōgon Jidai-Hen I: Haō no Tamago (mozifilm; 2012)
A 2012-es év várakozástól övezett mozifilmjei között szerepel a Miura Kentarō alkotta manga eposz, a Berserk trilógiává varázsolt Studio 4°C-os adaptációja. A mozifilm sorozat első darabja a napokban vált közkinccsé az internet sztrádáján, amely gyorsan felgöngyölíti a több mint 10 éves anime-sorozat cselekményét a maga CGI-től darabos formájában. A kérdések pedig: Érdemes-e megnézni? Naná! Élvezhető-e? Vannak hibái, de jól állja a sarat, meg amúgy is, pont a legjobb szálakat emeli ki. Plusz, ez A Berserk. Nem lehet kihagyni, legalábbis annak, aki ismeri, vagy szereti a dark fantasy-ba öntött középkori akciókat.
Háború egy férfi álmaiért
Röviden tömören ennyiről szól az első rész. Akik ismerik a ’90 óta futó manga formátumú gyökereket, vagy a ’97-es anime-sorozatot a maga 25 részével, azoknak mindent elmond a fenti pár szó. Akiknek nem, íme a rendhagyó felvezetés: alternatív középkori világban járunk, ahol megismerjük kegyetlen katonánkat, a még serdülő Guts (Iwanaga Hiroaki) sorsát. A srác nagymenőn áll helyt a csatákban, a legfélelmetesebb ellenfeleket is vértől csatakos testrészekre aprítja. Egyik nagy akciója közben e magányosan kemény harcost kiszúrja magának egy nem akármilyen álmokkal megáldott szépfiú. Ő Griffith (Sakurai Takahiro), aki egy kardot és öklöt megmozgató párbaj után nyeri meg magának Guts szolgálatait. E fehér hajú, karizmatikus férfi pedig a rettegett rablókból és nincstelenekből álló martalóc csapat, a Sólymok Bandájának vezére, aminek innentől kezdve Guts is állandó tagja lesz. Griffithnek azonban nem kisebb az álma, mint egy saját királyság alapítása, akár ártatlan emberek életén is átgázolva.
A Kubōka Toshiyuki (Batman: Gotham Knight) rendezte történetről éppen elég ennyi. A film alig 76 perces terjedelme nem nyújt teret több spoilernek, így már csak a kivitelezést lehet szemrevételezni. A film teljes egészében CGI-vel, avagy számítógépes grafikával operál, ami nem lenne rossz, ha a szereplők mozgása nem sínylené meg ezt a kivitelezési módot. Vannak helyek, ahol gyönyörűen, már élőszereplős hollywoodi produkciók képalkotási kelléktárának minden eszközét felvonultatva keltenek lenyűgöző hatást a felvételek, gondolok itt a helyszíneken körbe szaladó, vagy éppen folyamatos svenkekre. A számtalan nagy totál képkivágása, komponálása zseniális, például a középkori kastélyokról készült távoli felvételek olyanok, mintha a Gyűrűk urából kérték volna kölcsön őket. A felhős égbolt repülő madarakkal pedig a felemelő hangulatkeltés netovábbja. A szereplők is gyönyörűek a szuper plánok és más arcra fókuszáló közelítések alatt, például Griffith szélben lebegő hajzuhatagától, egészen Guts elszánt tekintetéig. A csatajelenetek hatásosan keltik a hús-vér emberek egymásnak esnek feelinget, imitálják valósághűen a hörgésektől és placcsanó vérveszteségtől szenvedő katonák haláltusáját (még a képzeletbeli kameránkra is jut a vérből). A gyors mozgások azonban nem ilyen szépek. Töredezettek, nem olvadnak olyan lágyan egymásba a mozdulatok, mint egy kézzel, vagy finomabb technikákkal rajzolt animében, mint ahogy azt szemet kápráztatóan ügyesen meg is csinálják rendesen a szintén kardozós fightoktól hemzsegő (bár nem középkori témájú) Afro Samurai-ban. A seinen fuvallat hozza ugyan a műfaj zsánereit, így a kellő mennyiségű vámpír táp csöpögése nem kerülhető el, de láttam már hatásosabb koponya kettészeleteléseket is. Nem vagyok híve a gyomorforgatóan naturalista halálábrázolásoknak, de egy kicsit több anatómia belefért volna a középkori dark fantasy-s, eredeti manga világához hűen. Éppen ezért, a belső testrészeket nem kellett volna pattogó szemgolyók, illetve a vörös vértenger puritánul rikító szintjein felejteni, ha már a karakterek két lábon járó, merev bábuk szintjére kerültek.
A látvány mellett a forgatókönyvet vivő Okōchi Ichiro (Code Geass, RahXephon: Pluralitas Concentio) által felvázolt cselekmény is hagy csipetnyi kívánnivalót maga után. Egyrészt, kár volt három részre feldarabolni ezt a mozit. Egy siker film véget érhet a csúcsponton, azon a meghökkentően grandiózus fordulóponton, ami után izgatottan várjuk a lényeget, mint ahogyan ez a Harry Potter 7. részével is megesett, de ettől a karakterek jellemének építkezéséhez, a szereplők közötti szálak elmélyítéséhez, ha nem is egy Gyűrűk urás maraton, de egy két és fél óra kellene. E helyett kapunk időben ugrálós, néhány érzelmi szálat felvillantó pillanatot a tömény egy és negyed órás filmben, ami a Griffith és Guts közötti barátság elmélyülésében, vagy a romantikus, tipikus lovagregények ambiciózus hősnőjének, Cascának (Yukinari Toa) a reménytelen szerelmi pillantásaiban merül ki az akció közepette. Végül eljutunk ahhoz a mindent megváltoztató pillanatig, és redőny le, VÉGE. A háttérben meghúzódó motivációk pedig az anime és a manga ismerete alapján szivárognak be a filmet értelmezni vágyó néző kontextusába. Ilyen szempontból felesleges egy külön mozifilmet készíteni, főleg, ha a folytatás júniusban kerül be a mozikba (pontosan június 23-án), amit mi jó esetben 4-5 hónap múlva láthatunk.
A cselekmény, a látvány mellett azonban van egy mesterien erős oldala a filmnek: a zene. Kapunk gyönyörűen animált openinget, amiben a manga figurák is megelevenednek, olyan karakterekkel kiegészülve, akik a filmben nem jutnak ugyan lényeges szerephez, mivel az csak Griffith-Guts-Casca érzelmeire fókuszál, de elsősorban az izmos, szememben igazi szexepillel bíró Gutsra. A messzemenően hangulatos, középkori pergamenek textúráját idéző nyitó animáció alatt, a Hirasawa Susumutól felcsendülő „Aria” című dal fenséges (a Berserk anime-sorozat lehengerlő OST-ját is ő készítette). Ez a muzsika katartikus, benne van egy csata hevének ígérete, a sötét erő, ami majd bekebelezi Griffith lelkét, ráadásként a témához illő, jellegzetes gregorián énekek hangzásvilágával egészül ki e mesteri hangok játéka. Az ending már a poposabb „Utsukushikimono” (Something Beautiful) Ai-tól (abban a változatban, amit láttam, az openinghez hasonló, elsősorban instrumentális dalt hallottam). Sagisu Shiro (NGE, Bleach TV és mozik) és Hirasawa Susumu (Berserk TV, Millennium Actress, Paprika) hangzásvilága áthatja az egész filmet, bár nem mindenütt dominál ennyire észrevehetően jól a zenéjük. Az akusztikához tartozóan az 1997-es, korábbi animében megszokotthoz képest új szinkronhang választások is tetszetősek, illenek a karakterek jelleméhez. A Griffith-et megszólaltató Sakurai Takahiro különösen jó fogás volt a manipulátor szerepére, őt a Code Geass Suzakujaként, vagy a Mononoke különösen bizarr gyógyító mestereként hallhattuk korábban.
Összességében a Berserk az 1990-es évek végén született anime-sorozat változatához képest radikálisan más minőségű külcsín mellett is képes abban az értelemben igazán új és jó élményt nyújtani, hogy más technikával, más koncepció mentén tálalta az eredeti alapokat, mégis sikerült megtartania, sőt, inkább kiegészítenie ezen árulástól és háborúktól dúlt démonokkal teli világ keltette impresszióimat. Az első filmre az értékelésem 10-ből egy erős 7-es lenne, a fentiekben részletezett vizualitás- és történetbeli melléfogások miatt, a folytatásban pedig meglátjuk, hogy mi lesz.
Pillanatképek / Screenshots [nggallery id=277]
Anime adatok
- Japán cím: Berserk Ōgon Jidai-Hen I: Haō no Tamago / ベルセルク 黄金時代篇Ⅰ 覇王の卵
- Angol cím: Berserk: The Golden Age Arc – The Egg of the King
- Eredeti történet: Miura Kentarō
- Rendezte: Kubōka Toshiyuki
- Forgatókönyv: Okōchi Ichiro
- Zene: Hirasawa Susumu, Sagisu Shiro
- Terjedelem: 76 perc (mozifilm)
- Műfaj: akció, dráma, fantasy
- Stúdió: Studio 4°C,
- Linkek: ANN, Hivatalos honlap, MAL, AniDB.net, Wikipedia
Szégyenlem, de valahogy nem vagyok tájékozott a berserk manga állásáról. Ha három részes a mozifilm és az első a 97-es sorozat cselekményét már le is tudta, akkor a következőekben a manga lesz megfilmesítve, vagy valami alternatív dolog? Mert valami olyasmit hallottam, hogy a legutóbbi kiadások kb. egy vágóhíd történetét mesélik el nem többet. Elnézést ha esetleg nagy hülyeséget kérdeztem 🙂
Nincs ezzel semmi baj :). Az anime kb 70%-a volt benne az első filmben, még lehet hogy a két részbe belefér a végjáték. A következő legalábbis tuti az lesz. A manga nem tudom, h belekerül-e, úgy hallottam, hogy nem.
Én inkább 50%-ot mondanék magára a Golden Age Arc-ból, mivel a ’97-es sorozat a végéből sokat lecsípett. Szerintem azzal lesz vége a 3. filmnek, hogy Gutts útra kel a jellegzetes kardjával a hátán, így elképzelhető, hogy a 2. film Griffith bebörtönzéséig fog szólni, a 3. film pedig az ő kiszabadításával indít.
Azért is írom, hogy jegyezzük fel, hogy Nostradamus mit mondott xD
heh köszi :D. kíváncsi leszek hogy csinálják meg. Am mikor néztem, kedvem támadt megnézni a régi animét, mármint a végéről, mikor Guts lelép. Jó sok részben volt még az feldolgozva. Úgyhogy jap, elképzelhető h így lesz.
Én nagyon kedvelem a ’97-es sorozat képi világát. Volt benne valami megmagyarázhatatlanul vonzó dolog a számomra. Nem hittem volna soha, hogy egy anime ilyen elgondolkodtató és helyenként taszító is tud lenni. Nem tudtam, hogy mi porosodott olyan hosszú ideig a polcomon, de amikor belenéztem egyszerűem nem tudtam abbahagyni. A 25. epizód végén kiakadtam… Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy nézze meg!