Another / アナザー (TV-sorozat; 12 epizód; 2012) ~ 01-04. epizód utáni benyomások

Another / アナザー (TV-sorozat; 12 epizód; 2012) ~ 01-04. epizód

Another / アナザー (TV-sorozat; 12 epizód; 2012)
Another / アナザー (TV-sorozat; 12 epizód; 2012)

Sok mindent próbáltak már eladni nekünk „horror” címszó alatt. E sikolyokra gyúró műfajnak azonban egyik élenjáró képviselője a méltán sikeres Another című regény, amelyből egy igen szemrevaló anime adaptáció indult idén. A manga verziót már tavaly ízlelgettem, ami kellően rákattantott a témára. Az anime pedig nem várt színvonalon hozza a hátborzongató műfaj kellékeit, nem kímélve a képzeletbeli paradicsomlétől és bizarr hangeffektektől érzékeny lelkemet. A nagy kérdés: az első négy epizód fergetegesen magával ragadó startolása ki fog-e tartani a 12. rész végéig?

Felröppenő hitchcocki varjúk között

Az animében is az fogott meg, mint ami egykor a mangában. A kísérteties hangulat és a tipikusan véres japán horror eszközei. Talán a Higurashi no Naku Koroni óta nem volt olyan történet, amiben ennyire cenzúra nélkül ábrázolták volna a halált (cuppogó hangok mellett csöpögő vér, jól látható végzetes sérülések), ráadásul a rejtélybe ágyazódó thriller mellett ott keveredik a gyanakvás mindenkiben a „gyilkos” kiléte miatt. Mindezt a P.A. Works gyönyörű animációval tetőzi, amiben a boruló égtől kezdve, a baljóslatú varjú tömegig a fákon, riasztó környezeti elemeket is bevetnek a szereplők sejtelmes viselkedésén túl. A zene, a hangeffektek és maga a történet is, a Végső állomás (2000) világát idézi bennem, mivel itt is látszólag balesetnek tűnő halálesetek követik egymást, ami japán horrorhoz híven (lásd Ringu – Kör vagy Dark Water – Sötét víz), egy furcsa átok következménye. (A fenti amerikai filmmel kapcsolatos hasonlatok sora kimeríthetetlen a halálnemek tekintetében: lezuhanó üvegablakok, liftek, váratlanul meghibásodó elektronikai szerkentyűk.) Az is szerencsés eset, hogy a manga verzió kicsit eltérő karakterdizájnnal, kihagyott vagy plusz jelenetekkel vetíti előre az anime várható fordulatait (kicsit bánom, hogy spoilereztem magamnak, erről majd később). A sötét hangulatot tovább fokozzák a gyengéim: az életszerű (csuklós) „játék babák”, a Rozen Maidenben és a Kara no Kyōkaiban is a rabjuk lettem (régóta szeretnék magamnak pont ilyet itthonra *_*, vagy ilyet – Ball Pointed Dolls-ként lehet rájuk keresni).

Volt egyszer egy osztály…

Yomiyama városába érkezik új tanulóként főhősünk, a regényrajongó Sakakibara Kōichi (Abe Atsushi). A fiú H.P. Lovecraft irodalmi művein nevelkedvén, felettébb kíváncsi természettel van megáldva. 15 éves hősünknek azonban pont rosszul kezdődnek első napjai e vidéki városkában. Először kórházban kell vesztegelnie tüdő problémái miatt, majd furcsábbnál furcsább személyekkel és titkokkal kerül szembe. Új osztálytársai csendesek, bizalmatlanok iránta, és valamiért levegőnek kezelnek egy lányt, Misaki Meit (Takamori Natsumi). Kōichi kíváncsi az elejtett félmondatok, zavarba ejtő néma hallgatások mögötti titkokra, amiket a halál félelmetes árnyéka lebeg körbe. A néma és törékeny Mei lassan világosítja fel hősünket: ő egy átkozott osztályba került, a harmadik osztályba, ahol 26 évvel ezelőtt szörnyű dolgok történtek. Akkoriban váratlan körülmények között meghalt egy lány. Gyönyörű volt, okos, mindenki csodálta. A halála mégis óriási sokkot váltott ki mind az osztálytársak, mind a tanárok körében. A diákok végül úgy „orvosolták” a hiányát, hogy továbbra is úgy viselkedtek, mintha a lány még mindig élne. A ballagáskor azonban döbbenet érte a fiatalokat: az osztályfotón a halott lány ugyanúgy ott mosolygott társai mellett, mintha mi sem történt volna. A igazi rémtörténet pedig csak ezután kezdődik egy átok fogantatásával.

Kōichi és Mei első találkozása egy kórházi liftben.
Kōichi és Mei első találkozása egy kórházi liftben.
Titkok, halál, szellemek és egy megtörhetetlen átok

Kōichi a horrorisztikus jelenetek között (esőben ázó, majd váratlanul eltűnő osztálytárs, mindig szaggató telefonbeszélgetések, Jigoku Shōjos gyanakvás, konspiráció) próbál fényt deríteni a rejtélyre, ami az első négy részig nagyon izgalmasan és hátborzongatóan kerül felvezetésre. Ahogy egyre közeledünk a megoldáshoz, úgy potyognak egyre többen az osztály tanulói közül is saját sírjukba. A manga elhintett egy olyan utalást, ami miatt kiszámíthatónak érzem a sztorit, és úgy vélem nem Mei, hanem maga Kōichi lesz a megoldás kulcsa, éppen ezért félek, hogy majd csalódás fog  érni e kiváló kezdés után – értem ez alatt azt, hogy nem lesz egy óriási fordulat az osztályon ülő átok mögött. A félelmetes effektek azonban a bizarr hangulatot nagyon jól felturbózzák. A meztelen, vagy gótikus körélmények között mozdulatlanul fekvő játék babák igazi csemegék a szemnek, nem mellesleg a síron túli hangulatot is feszegetik. Ha összehasonlítom a mangát az animével, határozottan az anime a jobb. A mangában sok logikai bukfenc, váratlan ugrás van, még annak ellenére is, hogy főhősünk belső gondolataiba itt jobban belelátunk, mint az animében. A különböző karakterdizájn is az anime oldalára billenti a mérleget, míg a mangában túl sok hasonszőrű idősebb nőt láthatunk hosszú, fekete hajjal, addig az animében kreatívabb és bájosabb karakterek sorát kapjuk. Másrészt a fanservice is erősebb a mangában (Kōichi megállás nélkül pironkodik), ebből az animébe szerencsére nem jutott.

Egy osztállyal kezdődött minden, és követte egy átok.
Egy osztállyal kezdődött minden, és követte egy átok.
Zene és még ami belefér

A kezdésnél rögtön felkaptam a fejem. Az Ali Project örök kedvenc együttesem a már említett Rozen Maiden vagy Noir óta. Olyan jó kis openingeket csinálnak mindig, az Another esetben sincs ez másképp. Illik ez a horrorisztikus, babákat rázogató, ijesztgetős hangulathoz. Az ending pedig tökéletes feloldása egy-egy megrázó zárójelenetnek, ezt Annabel gyönyörű pacsirta hangján indítja be egy szomorkás melódia keretében. (Videók lentebb.) Az animáció gyönyörű: a színek élénkek, a virágok, a táj, a legapróbb részletig esztétikusan vannak tálalva, bár érdekes, hogy Kōichi rettentően hasonlít a Hanasaku Iroha hősnőjére (vagy csak nekem?), a többi karakter is nagyon cuki, kapunk is belőlük egy jó nagy adaggal: főhősünk nagynénje, nagyszülei és osztálytársai mellé (a kemény osztályelnöktől kezdve, a laza playboyig és a komor stréberig, minden kaszt képviseli magát, a csini kórházi nővérkéről nem is beszélve).

Már régóta fúrja az oldalam a kíváncsiság az eredeti regény iránt, amit Ayatsuji Yukito írt (2009-ben jelent meg). A kevésbé jó, de még mindig ütősen hatásos manga feldolgozás szépséges grafikával 2010-ben debütált seinenként (4 kötete jelent meg eddig, de még fut). Az anime egyelőre 12 részesnek ígérkezik, a P.A. Works készíti az animációt, de más stúdiók is bedolgoznak a munkálatokba, mint a GoHands vagy a Production I.G. Az anime csodás és szőrszálhasogató háttérzenéit a zseniális Ôtani  komponálta (pl.: ColorfulOver DriveTokyo Magnitude 8.0). A rendező Mizushima Tsutomu (GenshikenXXXHOLiC), a forgatókönyvet és az epizódok koordinálását Higaki Ryō (segédkezett a Moribito – Guardian of the Spiritben) végzi, míg a karakterdizájnt Ishī Yuriko készíti (pl.: Persona -trinity soul-). Nagyon jó kis animének ígérkezik, remélem a maradék 8 epizód is ezt fogja alátámasztani. Nem árt vigyázni vele, nekem meglepő módon rémálmom lett utána, pedig csak amerikai horrorfilm tudta eddig ezt elérni nálam. XD Az Inu x Boku Secret Service (majd holnap írok róla is) mellett ez az első sorozat, amit nézek a téli seasonból, nálam tökéletesen megugrotta a lécet, sőt, lepipálta az Inut is.

Opening dal: Ali Project ~ „Kyōmu Densen” (Nightmare Contagion)

n

Ending dal: Annabel ~ „Anamnesis”

Pillanatképek / Screenshots [nggallery id=245]
Anime adatok
  • Japán cím: アナザー
  • Angol cím: Another
  • Rendezte: Mizushima Tsutomu
  • Eredeti történet: Ayatsuji Yukito
  • Eredeti karakterdizájn: Ito Noizi
  • Karakterdizájn: Ishī Yuriko
  • Zene: Ito Noizi
  • Megjelenés: 2012. január
  • Típus: tv-sorozat
  • Terjedelem: 12 epizód
  • Műfaj: dráma, horror, pszichológiai, rejtély
  • Stúdió: P.A. Works
  • HivatkozásokANN (eng); AniDB.net (eng);  My Animelist (eng); AnimeNfo (eng); Wikipedia (eng); Baka-Updates Manga (eng); Hivatalos honlap (jp)
(Visited 280 times, 1 visits today)

9 thoughts on “Another / アナザー (TV-sorozat; 12 epizód; 2012) ~ 01-04. epizód utáni benyomások

  1. Na, látom eljutottál az animékig. Nekem bejön eléggé eddig habár nem dobok tőle szaltót, majd kiderül hogy mi lesz, remélem nem rontják el, mert nekem bőven lehet még jó. ^^

    Csak azt nem értem, hogy miért van a karakterek többségének vérszegénysége…úgy értem szinte minden karakter sápadtabb, mint a frissen meszelt fal. Biztos ez is az átok része vagy nem tudom…

    1. Hmm nekem ez a sápadtság fel se tűnt :D, következő részben ráfókuszálok, bár biztos a horror része…elvileg mindenki meg fog halni XD. Hát jah, az elrontástól én is félek XD… a manga alapján úgy érzem kiszámítható lesz a vége, és nem lesz egy nagy durranás… Eddig még szaltóztam tőle :D, jáj imádom az ilyen hanglatú cuccokat.

  2. Ha bírod az ilyesmit, akkor nézd meg a Higurashi no Naku koro Ni-t, ha még nem láttad.
    Ha viszont tényleg mind meghalunk lesz a vége az nem fog nagyon bejönni. :S

  3. A kis horror expert. Na akkor nem szóltam, de bezzeg a Silent Hilltől meg féltél. 😀

    Jut is eszembe. Neked mi a véleményed a karakterekről?

    1. A főhős fiúval tudok azonosulni nagyon :D, jó anime meg film kicsit más élmény, egy filmben jobban a “valóság” érzetét élem át, és persze jobban is félek :D, horror animénél ált nem, de ettől jó kis rémálmom volt :D. A karakterek amúgy az Anotherben nagyon tipikus archetípusok nálam: mogorva elnöklány, segítő kis cukiság és a szótlan loli. Mondjuk a loli, Mei a kedvencem…nem is tudom miért XD. A karakterdizájn nagyon, de nagyon tetszik. A narancssárga hajú lány, aki az esernyőjébe dőlt, rettentően kawaii volt a szemüvegével, jellemileg nem dobott egy nagyot ugyan a dolgon :D.

  4. Nekem nagyon laposak a karakterek, de az összes. A főhős kifejezetten irritál, nála jobban csak Mei teszi az idegesítő(és szerintem erőltetettnek tűnő) hangjával. A karakterdizájn az tényleg jó legtöbb esetben, főleg annak a fiatal hölgynek, akivel a főhős együtt él. A sztori is jó eddig, de karakterileg abszolút nem adja nekem.
    Persze ez csak személyes vélemény. 😀

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .