Mirai Nikki / Future Diary (TV-sorozat; 2011) ~ 01. epizód / 2011. okt. 09.
A túlélős gyilkoló túra végre kezdetét vette! Szerintem sokan várták már Sakae Esuno 2006-2010-ig megjelent mangájának anime adaptációját, ami sokat késett ugyan (volt, hogy nyárra tűzték ki az indulás időpontját), valamint egy pilot OVA 2010 decemberében is kijött már a manga utolsó kötetével együtt, ami tovább csigázta a rajongók kíváncsiságát. Az Asread stúdió nem is adaptálhatta volna jobban a mangát, már az első rész letaglózott a hangulatával, a kiváló minőségével, amit még 25 rész fog követni. Íme, még egy erős induló az őszi szezonból.
Véres csata a hatalomért
A Mirai Nikki (Future Diary) anime tökéletesen hozza manga előzményének hangulatát. A karakter dizájn is teljes mértékben megegyezik az eredetivel, a zenei betétek pedig hátborzongatóan kellemesen fokozzák a pszichológiai-horror hangulatát. Talán a Gantz és a Higurashi óta nem jött ki ilyen vérfagyasztó anime, amiben nemcsak az emberi erkölcsök kérdőjeleződnek meg, de megint egy képtelen szituációba került csapat (pontosan 12 ember) kénytelen egymással harcolni felturbózott mobiltelefonjaikkal – e miatt az elem miatt sokan az Eden of the East-hez hasonlítják, pedig az Edenhez képest ez az anime sokkal elborultabb, vérengzőbb, ugyanakkor drámaibb lesz, főleg ha a mangát 100%-ban képernyőre tudják majd vinni, ami nem lesz könnyű, hiszen az alapanyag 12 kötetes hosszúságú. Az anime indulása azonban nagyon biztató, sőt, még a 2010-es OVA-hoz képest is tudott új jeleneteket mutatni, új beállításokkal, gyönyörű animációval. A sztorit ugyan már kiveséztem a manga és az OVA bemutatásánál, de most futok még egy kört vele:
Amikor a mobilod nemcsak szórakozást, hanem az életedet jelenti
Amano Yukiteru (Misuzu Togashi) nem egy átlagos tini fiú. Magányos, introvertált, minden idejét mobiltelefonjával tölti és a környezetében tett megfigyeléseit rögzíti vele. Egyetlen barátai a képzeletbeli pöttöm lány Muru-Muru (Manami Honda) és Deus Ex Machina (Norio Wakamoto), aki az Idő és az Univerzum Istene. Egy nap Deus furcsa ajándékot ad kedves barátjának. A fiú új mobiltelefont kap tőle, ami 90 nappal előre írja le a jövőjét. Eleinte a srác teljesen megrészegül a jövő birtoklásának hatalmától: egy matek órai röpdolgozatot gyerekjáték megoldania, hiszen előre tudja naplójából a válaszokat, ráadásul iskolatársai inzultálásait is könnyűszerrel elkerülheti. Ám egy nap a környéket rettegésben tartó sorozatgyilkos őt szemeli ki következő áldozatául, és Yukiteru azt látja, hogy elérkezett számára a Dead End a naplójában (magyarul: meg fog halni).
Ekkor a gyönyörű, mintadiák, de kicsit sem komplett Gasai Yuno (Tomosa Murata) még jobban megrémiszti a fiút. Kiderül, hogy a lány is jövő naplóhordozó, ráadásul Yukiteru minden lépését tudja előre az elkövetkező 10 percben (a lány megszállottan szerelmes a srácba, és igazi stalkerként jegyzeteli a fiú életét). Sőt, a sorozatgyilkos is egy ilyen naplóval bír, ám amikor Yukiteru azt hinné, hogy a komoly pszichés problémákkal bíró Yuno lesz a halálangyala, kiderül, hogy a lány csak meg akarja menteni, de mindenáron. Ehhez a sorozatgyilkos jövőjét tartalmazó mobiltelefont kell csak megsemmisíteniük, ami az életének végét jelenti. A megmenekülés után Yukiteru számon kéri Deustól a történteket, aki csak nevetve üdvözli egy gyilkos játék kegyetlen valóságában. Deus nem képzeletbeli figura, hanem egy létező Istenség, aki trónjának megszerzéséért hirdet harcot 12 kiválasztott között (ebből levonhatjuk a likvidált sorozatgyilkost), akik különböző jövő naplók (mobilok) segítségével kell, hogy egymást megtalálják, majd megöljék a mobiljaik elpusztításával, vagy véresebb módon. Az egyetlen túlélő pedig nagy kegyben részesül: Deus trónját veheti birtokba, így szerezve halhatatlanságot és hatalmat az Idő és az Univerzum felett.
Egy kis spoiler és kivitelezés
Akik nem ismerik a mangát, azoknak az anime első pár másodperce nem bírhat túl nagy jelentőséggel. De, akik végig olvasták a mangát, azok tudják, hogy bizony az a pár jelenet lesz mindennek a mozgatója, amit az anime sikeresen sejtet is. *Spoiler* Ezekben a képsorokban Yunot látjuk, amint egy fiú hullája felett zokog (Yukiterujé természetesen), és könyörög annak életben maradásáért, majd megint a lányt látjuk, amint egy sötét ketrecben meggyilkolják. Nem akarom lelőni a poénokat, de annyit megelőlegezek, hogy Yuno lesz a kulcsa az egész tragédiasorozatnak, ami beindul – a kis ártatlan, édes külseje ellenére senki sem gondolná, hogy több „játékon” is túl van, és Deus hatalmával élve ismétli meg újra és újra ezt a játékot, egyetlen céllal, hogy Yukiterut életben tartsa. Ehhez azonban nem kérdés, hogy elég kemény pszichológiai sokkokon kellett átesnie, ami miatt kissé instabil lett a lelki állapota, így a megszállott gyilkolástól sem riad vissza. *Spoiler vége*
Természetesen Yukiteru és Yuno játéka nem páros hadművelet lesz, fognak majd barátokat, ellenségeket, szövetségeseket találni a maradék 9 naplóhordozó között, például kíváncsi leszek Minene Uryuu (Mai Aizawa) színrelépésre az animében, aki terroristaként Yukiteruék iskoláját támadja meg, de majd átáll a jó oldalra a pszichopata csaj, sőt még szerelmes is lesz. Remélem éppen e miatt az említett karakter miatt azt, hogy belemegy az anime majd ugyanúgy a többi játékos személyiségébe, múltjába, mint a magában ez megtörtént, mert hatalmas drámák és fordulatok voltak a képregényben.
Az anime változatra így az első rész alapján nincs panaszom. Az animáció káprázatos, hihetetlenül tetszik Deus lilás, sci-fibe illő világa, valamint a játékosok gyűlésére szolgáló kör alakú tér megvalósítása. A lányok (eddig Yunót láttuk ugyan) nagyon aranyosak, Yuno ennivaló a rózsaszín hajával és bambi szemeivel, amik egyik-pillanatról a másikra képesek hideggé, üressé válni.
A OVA-hoz hasonlóan a sorozatot is Naoto Hosoda rendezi (Minami-ke: Okawari (TV), Shuffle! TV), a forgatókönyvet Katsuhiko Takayama (Ef-tales of memories/melodies (TV)) írja, míg a manga eredeti karakter dizájnját teljesen hűen Eiji Hirayama (Shuffle!) dolgozza ki. A meglepően gyönyörűre sikerült animációt pedig az Asread stúdió (Kiddy Girl, Minami-ke, Shuffle) gyártja. A kellően bizarr, pörgős és mozis zenei repertoárt az anime alatt Tatsuya Katou komponálja, akinek a műveit a Seikon no Qwaser-ben vagy a Demon King Daimao-ban hallhattunk korábban. Értékelésem az első részre csillagos 5-ös, remélem a folytatás is ilyen lesz. Ui.: egyedüli bajom Yuno szinkronjával van, valahogy furcsa Tomosa Muratát hallani nála, aki másrészről nagyon kevés animében szerepelt eddig, ebből a szempontból jó, hogy nem egy könnyen kiszúrható a hangszíne, de mégis furcsa volt.
Műfaj: pszichológiai, rejtély, dráma, horror, természetfeletti, fantasy, shounen / seinen
Linkek: AniDB (eng), ANN Encyclopedia (eng), MyAnimeList (eng), syoboi (jap), Wikipedia (jap), Wikipedia (eng), Baka-Updates Manga (eng), TenManga (eng), MangaFox (eng)
Az asread megint bemutatta, micsoda quality-t képes kihozni magából. Nem csoda, hogy a fiaskó-stúdiónak becézik. Egyre jobban összecsapja, sűríti a manga történéseit. Attól tartok, hogy a végére keményen lerontja a sorozat minőségét.
Most nem volt időm csekkolni a Mirait már 3 hete, de ha az van tényleg, amit írsz, akkor csalódni fogok :(((, pedig jól indult.