Maji de Watashi ni Koi Shinasai!! (TV-sorozat) ~ 01. epizód / 2011. október 01.
No ha klisé versenyt hirdetnénk, ez az anime lenne a befutó. Ha eroge visual novelből csinálnak anime adaptációt, lásd Hyakka Ryouran: Samurai Girls tavaly őszről, abból jó nem sül ki, legalábbis számomra. A lányos, verekedős, egy srácért vagyunk oda felállású animékből már kaptunk egy rakattal, így ebből az évadból sem hiányozhat a nagy mell bedobású, rövid szoknyákban, ecchi helyzetekben harcoló lányok szexi felhozatala.
Klisék bugyiba mártva
Ráadásul a no name Lerche stúdió prezentálja mindezt, egészen silány minőségben (a Hyakka Ryouran legalább jól nézett ki animáció terén). Hát a Maji de Watashi ni Koi Shinasai!! (Love Me Seriously!!) a részemről nem fog nagy nézettséget produkálni, az első rész után droppingolom is a szériát. Azért kedv csinálónak íme a rövid története:
Verjünk szét mindent, de én csak a Nővéremet akarom!
Kawakami városa ősi szamuráj családok leszármazottjainak gyűjtő helye. Itt furcsa „háborúba” csöppenünk rögtön, ami egy iskola két osztálya, az S (vörösek) és az F (kékek) között zajlik. A játékos háborúban három szabály van: 1) az az osztály győz, amelyik kiüti a rivális vezért, 2) az iskola területén található bármilyen fegyvert felhasználhatnak a felek, ami ugyan nem okoz súlyos sérüléseket, de tuti kiüti egy időre az illetőt, 3) elfelejtettem ^^’. 😀 Mindegy. A vörösek taktikai vezetője Yamato Naoe (Hiroshi Kamiya – a szinkronja az Arakawa Under the Bridge flúgos főhőse, akit a maga szerepében imádok, de ennél a srácnál nem jött be, úgyhogy a szinkronért már van egy mínusz pontja a sorozatnak). A srác reménytelenül szerelmes ököl bajnok „one-samájába”, Kawakami Momoyoba (névleges nővérébe, valószínűleg nem vér szerinti rokonok a nevük alapján, de eléggé hasonlítanak egymásra, szóval kissé vérfertőző gyanús szál ez), aki az ellenfél seregét erősíti poénból. A fiú be is vallja érzelmeit a lánynak, de az közli vele, hogy csak barátként tekint rá (a csaj egyetlen „meccset” sem veszített el, egyszerűen legyőzhetetlen, és tagja a Négy Nagy bandájának, akik értelemszerűen olyan bögyös csajok, akiket még senkinek sem sikerült a földbe döngölnie). Szóval megy a harc, közben megismerjük Yamato 4 fiú barátját, és az ő érte harcoló és természetesen belé szerelmes 4 kemény lányt: egy íjászt (az ő nevét elfelejtettem), egy európai kardvívót (Friedrich Christiane), egy szamuráj kardost (Mayuzumi Yukie) és egy bottal hadonászó lányt (Kawakami Kazuko). A csatát végül Yamatoék nyerik, mire a fiú megint letámadja „nővérét”, szülinapi ajándékként még egy gyűrűt is ad neki, amit nagy lelkesen elfogad a csaj, de megint visszautasítja a fiút, mondván, hogy ő csak katonaként tud a fiú oldalán állni.
Unalom, avagy „no tits in pure nudity, just censors”
Szóval a sztori. Semmi extra. Yamato x Momoyo kapcsolata egy fordított izompacsirta és szende szűz felállásával egyezik meg (Yamato vékony, alacsony, már-már kislányos alkatú, míg Momoyo magas, izmos, férfias tekintetű). Az egész részben eszméletlenül sok fanservice ment, ami még élvezhető se volt, mert se bugyiból, se mellből nem jutott ki sok minden. Egy-két jelenet nagyon vicces volt, pl.: mikor Yamato tenyérrel ütögeti a rivális banda egyik alvezérének csinos hátsóját, így kényszerítve ki a kiscsaj behódolását. A grafika kifejezetten nem tetszik, egyrészt sablonos, másrészt a harci jelenetek nincsenek olyan jól kidolgozva mindenütt, ahogy az egy shounen-fight-tól elvárható lenne. Persze röpködnek itt a különböző ütés nevek, mint a Tenjou Tengében, de ez az említett anime grafikailag is, és harcilag is sokkal jobb mint ez a 2011-es sorozat.
Az anime a Minato Soft nevű visual novel gyártó cég munkáját adaptálja, a rendező Keitaro Motonaga (Akane-Iro ni Somaru Saka, Katanagatari, Getbackers), a forgatókönyvíró Katsuhiko Takayama (Ga-Rei: Zero, Baka and Test, ef: a tale, Tactics), míg a karakter dizájner Mayumi Watanabe (Freezing). Lám, nem minden a nagy nevek halmaza, így is sikerül kevésbé tetszetős alkotást produkálni (számomra, ettől még lehet, hogy valakinek tetszeni fog, nálam nem verte meg a lécet). Értékelés: 5/1.
Műfaj: akció, harcművészet, romantikus, dráma, hárem, vígjáték
Linkek: AniDB (eng), ANN Encyclopedia (eng), MyAnimeList (eng), syoboi (jap), Wikipedia (jap) [nggallery id=214]
Először én is csak lestem, hogy mi ez a csibebunyó (jobban mondva, ez már inkább tyúkketrecharc), de aztán lassan világossá kezdett válni mire megy ki az egész. Nem egy észkombájn cucc lesz ez, az már az első percből kiviláglik. De amennyire az alap VN-t ismerem (amennyire sikerült) talán jobb is, hogy nem szakadnak a ruhák és villanak a fenekek, mert akkor nem is az lenne az alapja.
Egyébként eddig a kedvenc sorom a VN-ből az, hogy:
„Pasik? Bah! Annyit erőszakolok meg belőlük, amennyit nem sajnálok!” – na ezen amikor szembesültem vele, olyat röhögtem, mint a női kalózok mottóján.
Loool 😀 ez vicces. Azzal nekem sincs bajom hogy nem villan semmi (végre)i, csak a sztori felállása nem tetszik, meg az animáció sem jön be :(.
Az első rész elég akciódús volt és meg is lepett, hogy jobban animált, mint néhány 2011-es társa, de ahogy írtad nem tartozik a legjobbak közé. Nekem az alapszitu is bejön, ahogy a karakterek éppen ezért nézem hétről-hétre. Mondjuk a 7.-8. részig kb. semmi nem történik fanservicen kívül és ami utána van is csak valami inkább sablonos bizé, de van ettől rosszabb is.
Hát én feladtam az első résznél XD. Ritkán szokott taszítani ennyire egy anime, de neki sikerült :(. Nem jött be. Azért jó, hogy találtál benne pozitívumot :), és meg is említetted.
Na én találtam benne pozitívumot fordítás közben. Igaz, túl kell élni az első két szenvedős részt. Akkor jön egy falat sztori, majd rátérnek a fanservice-re, ami ugyanúgy a történetet képezi, csak egy másik oldalról. Miyako (kék hajú) például simán pályázhat a „minden idők legperverzebb karaktere” címre. Ossan (Öreg) jelenetei meg csillagos ötösök: a fazon olyan, mint egy kabátban és gatyában járkáló múmia, de a szöveg, amit a patriotizmusról levág, s kioktatja a főhőst az minden pillanatot megér. Ráadásul, mikor ezek ketten diskurálnak, akkor gyakorlatilag ott egy az országról alkotott kritika, mind politikai, mind társadalmi szempontból. A külön poén, hogy ezt úgy fogalmazták meg, hogy kicserélhetnénk Magyarországra a helyszínt, s ezt ugyancsak el lehetne mondani… Illetve az, amit a főgonosz(asszony) is elmond róla. Az utolsó előtti részre találkozott össze teljesen a két történetszál. Szóval szarul indul, de megvan benne az, amiért érdemes volt nézni. Csak kár, hogy abból kicsit kevés volt.
Hmm, most egészen meghoztad a kedvem hozzá :D. Ha pihentetni akarom a processzorom tanulás közben, belenézek a későbbi részekbe, hátha eljut hozzám is ez a kritikai oldal. Köszi 🙂
Ha meg nem, akkor tudod, hogy tudsz elérni és reklamálni 🙂
szerintem jó
lesz folytatás a ?