The Breaker / 브레이커 (manhwa; 2007-2010; 10 kötet)
Mi lenne, ha összegyúrnánk a Great Teacher Onizuka lökött nőcsábász ex-gengszterét, egy shounen-fight manga, mondjuk a Bleach Ichigójával? Egy eszméletlenül jó vígjáték születne, tele akció jelenettel. Ilyen a The Breaker is, a legjobb harcművészeti manhwa, amivel eddig találkoztam.
Harcos nevető guruk Koreából
Kíváncsiságból nézegettem, hogy mik mostanság a legjobban olvasott mangák a MangaFox.com-on, és meglepetésemre a Top20-as listának elég nagy hányadában koreai mangák, azaz manhwák tarolnak, így a One Piece, a Naruto, a Belzebub méltó ellenfelekre lelt pl.: az Árnybíró (Shin Angyou Onshi) alkotóinak új munkájában, a Defense Devils-ben, vagy két másik nem rég felfutott manhwában, a Noblesse-ben és a The Breaker-ben is. A The Breaker (브레이커) -re egyből rácsaptam, mert a képregény borítói nagyon is eye-catchingek ám (ha fél meztelen, izmos pasik vannak a középpontban, és láthatólag nem yaoinak ígérkezik a dolog, akkor rossz nem lehet). Harcművészeti mangákat ritkán, vagy elvétve olvastam eddig, inkább animében néztem egy párat, pl.: Tenjho Tenge (nagy kedvenc), de nem kellett csalódnom ebben a manhwában. A The Breaker-ben meg van minden egy izgalmas, és szórakoztató történethez: végeláthatatlan mérkőzések sora, macsó humor, szemrevaló kebel mérettel megáldott nők, és két lökött főhős. Igaz, a történet többnyire klisékből építkezik, de egyedivé teszi a koreai harcművészek világa, és az sem rossz, hogy 10 kötetes csupán, így nem húzták el a végtelenségig a történetet, amely egyenesen függőséget generál (kb már negyedik napja olvasom).
A sárkány, a loli hercegnő, a kis lúzer és a dögös maca
Egy jó harcművészeti alkotás alapja (lásd: Kung-fu Panda, vagy a Karate Kölyök), hogy legyen egy lúzer senkink, aki megunja, hogy mindenki őt rugdossa, és gyepálja halálra, ezért a színre lépő legyőzhetetlen mesterhez szegődik el tanítványként. Lee Shiwoon is így tesz. A lányos alkatú, gyenge srác már az öngyilkosságon is gondolkodik, mivel izomagyú osztálytársai folyton laposra verik a szünetekben, pénzt csikarnak ki tőle, ráadásul egyedülálló édesanyja cseppet sem foglalkozik vele. A fiú élete akkor változik meg gyökeresen, mikor egy furcsa új tanár érkezik a középiskolájába. Az új angol tanár, a laza Han Chunwoo, cseppet sem olyan, mint egy minta pedagógus: folyton csak a nőzésen jár az esze, az órákat nem veszi komolyan, és idétlen a humora. Egy este azonban Shiwoon szemtanúja lesz, ahogy 3-4 maffiózót szinte a kisujjával ver véresre. Az idétlen külső igazi harcost takar, így Shiwoon elhatározza, hogy Han Chunwoo-tól fog önvédelmet tanulni.
Csak arra nem gondol, hogy lökött tanára egyáltalán nem akarja őt pesztrálni, csak szép csendben meg akar húzódni lüke álarca alatt, hiszen Han Chunwoo valójában a harcművészeti világ (Murim) kitaszítottja. A harcművészek szervezete le akarja vadászni a Nine Arts Dragon technikákkal bíró, legyőzhetetlen mestert, Chunwoot, kinek igazi neve Goomoonryon, amelynek említésétől harcművészek ezrei csinálják össze magukat félelmükben. Persze kellő külső kényszer miatt, Chunwoo végül meggondolja magát, és Shiwoon mestere lesz. Ez az erő pedig a nagy mellű, kis ravasz nőszemély, Shiho révén valósul meg, ki suli nővérként kavarja a miszót. Később még egy szótlan, tsundere loli is belép a képbe, ő Sosul, az egyik harcművészeti klán hercegnője, akit Shiho „rabol el”.
Fantasztikus négyes?
A négy karakter tehát összeállt, így a romantikus pillanatok kedvelői sem csalódhatnak, mert a hölgyek bizony beindulnak a bishounen pasikra, még a kis Shiwoon-nak is kinyílik a csipája: egyszerre két csaj is teper utána, egyik a gyerekkori barátja, Saehie, a másik pedig a hűvös lolink, Sosul. Chunwoo, a mester ugyan nagy nőcsábász, de hódításait mindig megakadályozza a róka nőnk, Shiho, aki láthatólag oda van heves természetű rossz fiúnkért. A bolondos szócsatákat, könnyes vallomásokat azért nem vitték túlzásba a készítők, szerencsére a kellő helyen, és időben csattannak el a pásztor órák. Shiwoon-ról pedig lassan kiderül, hogy hihetetlenül tehetséges harcművész lesz belőle, belső lelki ereje felülmúlja mimóza testét, tipikusan „gyenge a répa, de erős” esete az övé.
Grafika, és ötletes fogások
A manhwa rajzolása eszméletlenül szép. Persze a háttér ritkán részletes, sokszor nincs is, de a mozgások, a harci jelenetek nagyon aprólékosan ábrázolták. Mindegyik főszereplő igazi dögös szép fiú, vagy szép lány :D, úgyhogy minden nem talál magának kedvencet, még elvileg a rossz fiúk oldalán is kapunk pár ínycsiklandozó suhancot. Kifejezetten tetszett, hogy a képregény szereplői „kiszólnak az alkotókhoz, olvasókhoz”, pl.: mikor pár maffiózót nem ismer fel Chunwoo, akkor azok elkezdenek így rinyálni, hogy „Hé! én már az első kötetben szerepeltem, nem emlékszel rám?”. Vagy, négyes csapatunk elutazik a tengerpartra edzeni, és itt Chunwoo és Shiho folytat egy laza eszmefuttatást a manhwa rajzolók/olvasók fanservice igényéről.
Az is jó, hogy apránként adagolják az infókat, és a titkok lassan derülnek ki a főhősök múltjából és a harcművészek szervezetéről. Valami sötét összeesküvés is meghúzódik a háttérben, úgyhogy kezd kifejezetten összetetté válni a dolog, azért Chunwoo karaktere elég kiszámítható döntéseket hoz, túl sokszor nem kell meglepődni így a cselekményen. Mindenkinek meg van a maga karakterének „ketrece”: Shiwoon a meglepetéseket okozó suhanc, akinek a kezdeti siránkozásai az ember idegére mentek, de később igazi igazság bajnok lesz – mindig a gyengék védelmezője akar lenni, illetve Chunwoo gyilkos indulatainak is gátat szab. Épp ezért nem véletlen, hogy mindenki a csodálója lesz, még Chunwoo is, hiszen itt van Shiwoon személyében egy egyszerű gyerek, aki szimplán a hitével, és jóságával éri el mindazt, amit a kemény harcosok évekig tanultak.
A manhwában végül egyetlen egy dolog zavart: a sok hosszú név, és nem tom hány alternatív elnevezése a karaktereknek, amiben a harcművészeti fokozatukat jelölik meg. Egyszerűen ennyi nevet nem tudtam hova tenni, és folyamatosan kevertem egy ideig (kb a manhwa 5. kötetéig), hogy most ki-kicsoda, melyik oldalon is áll? Végül csak a grafikában bíztam, szerencsére jellegzetesek a figurák, így nehéz őket összekeverni. Azért a harci és drámai pillanatokat kellő arányban oldják a vicces jelenetek, melyben chibiként vágnak pofákat a nagymenő karakterek.
Mit lehet tudni a manhwa alkotóiról?
Hát két koreai legény készítette a frappáns történetet, mely 2007-2010-ig futott. Az idén véget ért sztori 10 kötettel zárult, de már indult is mellé egy alternatív folytatás The Breaker: New waves címen (Breaker 2-ként is emlegetik), ott folytatja a sztorit, ahol elődje abba maradt, úgyhogy az utánpótlás már jön is azoknak, akik hozzám hasonlóan függők lettek. A manhwa történetét JEON Geuk-jin (1968- ) írja, míg a gyönyörű grafikát PARK Jin-Hwan (Kamaro művész néven is ismert) gyártja. Kamaro 2005-ös önálló manhwája, az Archlord 5 kötetével angolul is megjelent Amerikában, mégpedig a Tokyopop adta ki, ami elég nagy népszerűséget hozott neki. Jeon Geuk-jin úgy látszik csak történetíróként működik a manhwa iparban, korábbi szintén harcművészeti munkái: Fighting! Guidance (2004; 3 kötetes) és a Ruler of the Land (1995; 51 kötetes eddig, még jelenleg is futó széria).
A The Breaker eredetileg a Daiwon kiadónál jelent meg, még pedig a Young Daiwon magazinban. A sztori tipikusan shounenes, de uniszex is egyben, úgyhogy lányok, fiúk, és a nagyobbak is élvezhetik, ha kedvet kaptak hozzá.
Manga borítók / képek [nggallery id=100]
Manhwa adatok
- Eredeti cím: 브레이커 /
- Angol cím: The Breaker
- Rajz: PARK Jin-Hwan
- Történet: JEON Geuk-jin
- Terjedelem: 10 kötet
- Megjelenés éve: 2007-2010
- Elérhető: koreai nyelven
- Műfaj: akció, harcművészeti, vígjáték, romantikus, dráma, iskolai élet
- Kiadó: Daiwon
- Magazin: Young Daiwon
- Célcsoport: Shounen (Sonyeon)
- Link: Baka-Updates Manga (eng); MangaFox (eng); Wikipedia (eng); My Animelist (eng); One Manga (eng); Wikia (eng); Mangahelpers (eng)
