Itojama Akiko: A tengeren várlak (2009)
Milyen is a japán Nő? Önfeláldozó, alázatos, segítőkész, mindig bájosan mosolyog, és aláveti magát mások akaratának? Valószínűleg minden nyugati ember fejében ez a sztereotípia él, egy fajta egzotikus romantika lengi körül a keleti nő fogalmát. Ám Itojama Akiko megmutatja nekünk, hogy a világ másik végén élő gyengébbik nem, nem sokban különbözik tőlünk. Ugyanúgy él, dolgozik, sőt, még hasonló problémákkal is küzd hétköznapi életében, mint mi Európa szívében.
Itojama Akiko 1966-ban született Japánban, és jelenleg hazájának egyik legismertebb kortárs irodalmára. A híres Vaszeda Egyetem politikatudományi és közgazdasági karán végzett, és nagyobb iparvállalatoknál kezdett el dolgozni. Mint nő, megtapasztalta a vállalati dolgozók életét, sőt, gyakori áthelyezésekben is volt része. Ám 2001-ben kilépett munkahelyéről, majd 2003-ban íróként debütált. Első elbeszélésével, a Csak duma az egész (イッツ・オンリー・トーク / It’s only talk) -szel megnyerte a Bungakukai folyóirat új felfedezetteknek járó díját, és többször is jelölték az Akutagava díjra is, melyet 2006-ban meg is kapott A tengeren várlak című elbeszélésével. A hölgy műveit számos országban lefordították, magyarul ez az első elbeszélés gyűjteménye, mely 2009-ben került kiadásra.
E kötetben nemcsak a díjnyertes Csak duma az egész szerepel, hanem 4 további kiemelkedő munkája: Hálaadás a munkáért (勤労感謝の日 Kinrou Kansha no Hi), Zsákutcás eset (袋小路の男 Fukurokouji no Otoko), NEET (ニート), A tengeren várlak (沖で待つ Oki de Matsu (Waiting Offshore).
Az elbeszélés kötetet a 2004-ben megírt Hálaadás a munkáért című mű kezdi. E nyitányban megelevenedik egy 30-as évei végén járó szingli japán nő élete. Szomszédnője éppen egy tipikus házzaságközvetítős találkozót szervez számára, amire főhősnőnk cseppet sem lelkesen készülődik. Ironikus, és szarkasztikus belső monológok közepette bontakozik ki előttünk egy kicsit komikus, mégis szomorkás nő helyzete, aki ráadásul munkanélküli is. Öltönyös férfiak, kosztümös nők, akiknek mindene a munka, és az elvárások iránti kötelezettség, erre itt van főhősnőnk, aki bárkivel, bárhol képes szembe szállni, és munkanélküliként lázad a társadalmi elvárások ellen.
A kedvencem a következő alkotás: Zsákutcás eset (2003). A történet a következő idézettel indul:
„Egy nővel háromfélét csinálhatsz – mondta egyszer Clea. – Vagy szereted, vagy szenvedsz miatta, vagy megírod.” (Lawrence Durrel: Justine / Szőllősy Klára fordítása)
Történeteünkben egy felemás férfi-női kapcsolat elevenedik meg. A főhősnő egy szinte képzeletbelinek tűnő lány, aki iskolás kora óta csodálja, és szerelmes az írónak készülő sempai-jába. A fiú azonban ritkán keresi, mindig akkor jelenik meg az életében, mikor a lánynak éppen alakulóban van egy új kapcsolata. Ám egy nap a fiú balesetet szenved, és eltöri a gerincét. Több hétre kórházba kerül, és a lány kitartóan ápolja. Kitartás, egy viszonzatlan szerelem és talán igaz barátság keveredik kapcsolatukban. Egy fajta harmónia alakul ki a két fél között, melyet nem babonáz meg a testiség, hiszen az évtizedek alatt, míg egymást ismerték, sosem egyetlen újjal sem értek egymáshoz. A lány mégis a legértékesebb személyként tekint a fiúra. Számtalan kimondatlan érzéssel, bánattal, mégis ellentmondásos képekkel teli szerelmi történet ez, és titokban ott mozog a lelkünkben a kérdés: valóságos ez a kapcsolat, vagy csak egy magányos lélek fantáziájának terméke?
A 2003-as megjelenésű, Csak duma az egész, a kötet talán leghosszabb darabja. Megint csak egy szingli, mániás depresszióval küzdő, negyvenes évei felé járó hölgy a főszereplőnk. A szexualitással, és a furcsa kapcsolati hálókkal teli elbeszélésben megismerhetünk egy merevedési zavarokkal küzdő polgármesterjelöltet, egy furcsa szatírt, aki neten ismerkedik, egy depis yakuzát, és egy ingyen élő, nők által kitartott szépfiút. Az online, internetes és valós, alkalmi kapcsolatok hálójába bonyolódott főszereplőnk szeretne álmainak élni, miközben próbálja leküzdeni szülei elutasítását betegsége miatt, és a társadalom lenézését, egy olyan nővel szemben, aki nem dolgozik, és még nem is szép.
A követkető elbeszélés a NEET (2005) címet viseli. Lényegében emiatt vettem meg a könyvet, mivel az Eden of the East (Higashi no Eden)-ben is megjelenik e fogalom. A NEET egy Nagy-Britanniában született kifejezés, a Not in Employment, Education or Training-ből alkotott mozaikszó, mely azokra a fiatalokra vonatkozik, akik nem járnak iskolába, nem is dolgoznak. Ezek az emberek (többnyire férfiak), egész nap a szobájukban kuksolnak, neteznek, és kölcsönökből tartják el magukat. Japánban ez a kifejezés még egy negatív töltettel gazdagodik: ezek a fiatalok nem is akarnak változtatni a helyzetükön. A történetünk főhősnője pont egy ilyen NEET barátján próbál meg segíteni. Nagyon aranyos, és érzelmekkel teli történet ez is.
A tengeren várlak (2005) a kötet záró, és egyben a legszomorkásabb hangvételű műve. A főszereplő hölgy frissen végzett egyetemistaként kerül be egy vállalathoz. Vele együtt több kollega kezd ekkor, és nagyon bensőséges kapcsolat alakul ki közöttük, mintegy igaz barátság. Azonban a japán vállalatok világa nagyon kiszámíthatatlan. Egyik napról a másikra közölhetik, hogy áthelyeznek egy másik városba, egy másik kirendeltségbe, és ilyenkor ott kell hagyni családot, barátot, és egy másik helyen kell újra beilleszkedni. A vállalati élet így meghatározza az emberek munka időn túli kapcsolatait, életük minden pillanatát is. Azonban két barát titkos szövetséget köt: megegyeznek, hogy aki hamarabb meghal, annak a másik beoson a lakásába, és megsemmisíti a számítógépe merevlemezét.
Szerintem nagyon elgondolkodtató elbeszélések ezek, melyek egyben hű képet is festenek a japán dolgozók életéről, a munka orientált magatartásról, és mindebbe hogyan illeszkednek be a japán nők. Aki egy két-három órás kikapcsolódásra vágyik, annak tökéletes választás lehet e mű, ám rövidsége ellenére sokáig nem hagyja nyugodni az olvasó gondolatait. Érdekesség, hogy a nemzetközi írók műveit megjelentető Words Without Borders online irodalmi mgazinban is szerepel A tengeren várlak című elbeszélése (itt el is olvasható angolul). Itojama Akiko mellett további kortárs japán írók művei is fellelhetők itt, pl.: Ryu Murakami.
Linkek: Akiko Itoyama (Wikipedia); Akiko Itojama Official Website (jap); Words Without Borders (eng); Japan Times Book Club (eng); Libri.hu (hun)
