Murakami Haruki: After Dark (2004)
Kedvenc japán íróm, Murakami Haruki (1949-) egyik 2004-es alkotására, az After Dark /アフターダーク/Afutā Dāku/ -ra sikerült szert tennem a napokban. A könyv egyenlőre angol nyelven érhető el a könyvesboltokban, de remélem hamarosan magyar fordításban is élvezhetjük a mester e remekművét.
Az After Dark hangulata a szerző korábbi műveihez, a Határtól délre, a naptól nyugatra, vagy a Norvég erdő stílusát idézi. Murakami könnyed romantikus-realizmusa, egy csöpp misztikával vegyül, és hétköznapi emberek, átlagos történetéből tud valami újat, valami megfoghatatlant kreálni. Az After Dark-ban tökéletesen megjelenik ez, sőt, az író újabb oldalát is megmutatja, a modern, forgalmas Tokió utcáinak érzékletes leírásával.
A könyv története: Amikor a nap lenyugodni készül, Tokió városának fényei kigyúlnak, különböző emberek, különböző céllal áraztják el az utcákat. Van, aki most kezd dolgozni, van, aki szórakozni készül, és ahogy egyre nő a sötétség, úgy nő az a veszélyes, fekete métely, mely bárkit beszippanthat magába. E titokzatos sötétségben különböző emberek sorsszerű találkozásának lehetünk tanúi. Egy 19 éves lány, Mari Asai, magányosan üldögél egy étteremben, zárkózottan olvas, hatalmas táskával a kezében. Szemét az álom messze elkerüli, otthonától, állandóan rivalda fényben élő nővérétől menekül. Elvonultságát egy régi ismerős felbukkanása zavarja meg.
Egy közeli Love Hotel-ben egy kínai prostituáltat vernek meg, és rabolnak ki. A sötét szobák, ablaktalan falai között élik ki az emberek intim pillanataikat, ki így, ki úgy.
Ez idő alatt Mari nővére, a gyönyörű Eri mély álomba zuhanva alszik, már lassan két hónapja. A világ, és saját problémái elől menekül a lány, és nem áll szándékában önön választott számüzetéséből kitörni. Élettelennek tűnő testét csupán egy titokzatos álracos férfi figyeli.
Murakami mesterien szövi a szereplők párbeszédét, csipetnyi humorral és iróniával átitatva. A történet lassan bonyolódik, de mindig megtudunk valami újat, a főszálat képviselő testvérek gondjairól. És Mari életét, későbbi döntéseit meghatározzák azok az emberek, akikkel találkozik egy este leforgása alatt.
A már megszokott módon rengeteg utalást találunk a klasszikus jazz zenére, amerikai filmekre, írókra. (pl.: Orwell) A jeleneteket Murakami egy operatőr szemszögéből mutatja be, fimlkockánként haladva előre.
