Befejezett animék összefoglalója
A napokban ért véget nem kevés anime sorozat, mely a tavaszi és a nyári seasonban indult (hiszen októberben még szélesebb palettával indul a friss váltás). A kedvenceimről már írtam korábban blog bejegyzéseket, de persze vannak olyan művek, melyekkel adós vagyok még pl.: Canaan, Bakemonogatari. De először a listát a 2009 áprilisban indult kedvencemmel, és mondhatni az idei év (számomra) best of-jával kezdeném:
Phantom ~ Requiem for the phantom (TV-sorozat; 26 epizód; 2009)
A történet végül kicsit lassan bontakozott ki, és sok lelkizős, néhol véres, borongós jelenetnek lehettünk szemtanúi, de a végkifejlet leírhatatlanul megdöbbentőre sikeredett. Kb olyan volt az utolsó rész legutolsó képkockája, hogy éppen fellélegeztem, hogy hű de jó, happy end lett, és utána egy sejtelmes bamm, és letaglózva ültem a végkifejlet előtt, ami cseppet sem lett boldog.
Az alkotók megdöbbentő fordulatokkal dolgoztak mindvégig, és a zenei aláfestést pedig meg sem kell említenem, hogy mennyire jó lett. A második op és ed-ben felcserélődtek a korábbi felállások, és Kokia „Transparent”-je csendült fel a záróképsorokban, amely a megszokott lírikus dallam a művésznőtől, az op-ban pedig az Ali Project szokásos hangzás világa került előtérbe. Összegezve: nagyon jó kis bérgyilkos dráma volt, alvilági összeesküvés elméletekkel, pár őrülttel. Az utolsó képsorok kb olyan hatással voltak rám, mint a Kurokami vége. Szóval mesteri alkotás, és a műfaj kedvelőinek ajánlom nagyon ;)!
Pandora Hearts (TV-sorozat; 25 epizód; 2009)
A Pandora Hearts cselekménye szintén nem volt túl pörgős, de a komikus jelenetek, a cuki karakter dizájn megtette a hatását, Yuki Kajiura zenéiről nem is beszélve. Persze igazi vége nem lett a sorozatnak, mivel még a manga se fejeződött be, szóval erősen folytatás gyanús a sztori. A kérdés már csak az, hogy mikor jön az újabb sorozat?
Lényegében a fantasy és kosztümös dolgok miatt néztem, na meg az egyedi történet koncepció is magával ragadott. Itt is volt önmarcangolás, melankólia, de kis akció is, és imádtam a főszereplők (Alice, Oz, Gil, Break, stb) kis torzsalkodását, ökörködését. Sőt, a dvd special-ök is felejthetetlen poén bombák lettek. Mondjuk lehet, hogy tipikusan kicsit lányos nézőközönséget meghódító sorozat, de nálam teli találat volt ;). A hangulata és jellegzetes világa magával ragadó, de a történettől túl nagy fordulatokat nem kell várni. (Pl.: Az utolsó epizódban volt egy nagy „leleplezés”, amit már sejteni lehetett 20 résszel korábban is…)
Tokyo Magnitude 8.0 (TV-sorozat; 11 epizód; 2009)
Aranyos és megható történet kerekedett belőle, és természetesen itt sem a gyors pörgés dominált, ami adódott a földrengés-katasztrófa témából is. Szép családi, vagyis inkább „gyerek” dráma ez, és a végét szerintem nagyon ütősen oldották meg. Tulajdonképpen az jött le a sorozatból, hogy nem is maga a földrengés, mint élmény a legszörnyűbb (persze félelmet kelt), hanem az ártatlan emberek halála, akik hiába tettek meg mindent, akár szeretteikért, mégsem tudták a tragédiákat elkerülni.
Ez volt talán dramaturgiailag szerintem a legjobb forgatókönyvű, rendezésű anime. Először csak halványan érzékeltük a halál lehetőségét, és csak a háttérben bújt meg, a néző pedig nem is sejtette egészen a döntő fordulatig, hogy esetleg a főszereplőket is megérinti. És talán nem is lett volna ez a sorozat ilyen szomorú, ha a halált nem ábrázolják testközelből, egy fiatal tini (a főszereplő lány, Mirai) szemszögéből. Nagyon jól dramatizálták a végét is, főleg, hogy egy család hogy képes túllépni azon, hogy egyik szerettük odaveszett. Másrészt, életreszóló kapcsolatok is köttetnek, mivel ha a technika csődöt mond, és erőt vesz mindenkin a káosz, sokkal összetartóbbak, és együtt működőek lesznek az emberek (jó esetben). Mesteri mű volt ez is, és bárkinek merem ajánlani aki egy fejlődés drámára kíváncsi.
Princess Lover! (TV-sorozat; 12 epizód; 2009)
Másrészt, ennyi szép lány közül választhatna egyet a „igazság bajnoka” címet viselő főhősünk, márcsak azért is, hogy hím társainak adjon egy esélyt, hamár ennyire szerencsés.
De nem. A mi Teppei-jünk, hol az egyikkel, hol a másikkal kavart, jó persze nem olyan szándékkal közeledett hozzájuk…de na… ezért nem fogom soha megérteni a hárem animék/mangák filozófiáját… vagyis ok megértem, mert lányoknál is vannak hasonló felosztású művek, bár azok sem állnak nálam első helyen.
Azért persze vannak olyan hárem animék/mangák, amiket még én is szerettem, talán azért, mert azok még megőrizték azokat a határokat, amelyekre azt mondom oké, ez szép romantikus-dráma pl.: Love Hina, Ah My Goddess!, I’s, de valahogy az új ilyen témájú sorozatok túlzásokba esnek mind a fanservice és a pantsu-shottok terén is (szerintem).
