K-ON! (TV-sorozat, 2009)
Tavaszi 5 napos kirándulásomról visszatérve örömmel tapasztaltam, hogy a tavaszi friss anime zuhatag legtöbb portékája már megjelent a szorgalmas fansub csoportoknak hála, angol felirattal is.
Tavasszal mindig meglepődök a Japánban újonnan induló anime sorozatok mennyiségén, és ilyenkor kedvemre szemezgetek a nekem tetsző alkotások között. Pár külföldi ajánló, előzetes, na meg az első részek megtekintése után, néztem ki magamnak jónak, legalábbis számomra szórakoztatónak tűnő alkotást, melyek természetesen a tavaszi szünetben felkerülnek ide a „blog asztalomra”.
A Requiem for the Phantom című kedvenc gyanús új sorozat után, a cuki iskolás lányokkal, és aranyos poénokkal teli K-ON! vonta magára a figyelmemet. Bár nincs benne semmi újdonság, sőt, nagyon is könnyed, hétköznapi történetről van szó, mégis a cuki karakterek valahogy meggyőztek így két rész után, hogy érdemes lesz nézni. A karakter dizájn így elsőre nagyon bejött, a történet is, ami a zene, na meg egyenlőre a sütemény evés körül forog ^^.
Zenei felhozatala átlagos, az opening nem hagy maga után semmi extrát, egyedül az endingben felcsendülő „Don’t say lazy!” című dal hagy kellemese érzést maga után, sőt az itteni animáció is magával ragadó. A történet animációja átlagos, a szereplőket tekintve pedig sok ismétlődő klisé figyelhető meg, mégis addaktívan hat a K-on a nézőre.
Történet: Amikor japán diákként oda jutunk, hogy végre bekerülhetünk a nagy betűs „felső középiskolába„, kellemes izgatottság vesz rajtunk erőt, hogy végre, mi is részesei lehetünk az iskolai életnek, és valami hasznos dologgal tölthetjük el hátra lévő éveinket a suli padjai között. Yui Hirasawa is hasonlóan várja, hogy végre részese lehessen ennek az életnek. A kicsit lökött, édesen ártatlan lányka vidáman lép be az iskola kapuin, és várja, hogy végre valamelyik klub tagjaiként kibontakoztassa nem létező tehetségét. =) A kezdeti nehézségek és mellé fogások után, tárt karokkal, na meg jó adag édes süteménnyel csábítják el a K-ON nevű modern zenei klubnak, melynek 3 tagja, az évszázad legnagyobb rock együttesét akarja megalapítani!
A csapat tagok: a lányok közül még hárman részei a klubnak, és ők is nagyon jó fejek, bár mindegyiküknek van egy kis beütése. A klub alapítóinak számítanak Ritsu Tainaka és Mio Akiyama. Ritsu gyerekkori, hóbortos álma volt, hogy alapítson egy együttest, akikkel élő koncenrtet adjanak. Ebbe az őrült ötletébe rángatta bele legjobb barátnőjét, Miót, aki bármennyire is ellenkezett, hogy egy másik klubhoz szeretne csatlakozni, végül nem tudott ellenállni a nagy kényszerítő erőnek, na meg egy meggyőző beszédnek. Így Ritsu végül a doboknál foglal helyet, míg Mio a basszus gitár „Madonnája” lesz.
A két taghoz még csatlakozik harmadikként, a szőke szépség, Tsumugi Kotobuki, aki a többiek nagy lelkesedésének hatására dönt úgy, hogy a csapat oszlopos tagja lesz, mint billentyűs, és emellett ő fog szolgáltatni mindent, mi szem-szájnak ingere, természetesen itt a süteményekre kell gondolni elsősorban ;). ^^
Azonban a klubnak már indulásakor is nagy nehézségekkel kell szembe néznie, először is, ahhoz hogy működhessenek minimum négy főnek kellene lennie, de egyenlőre csak hárman vannak. Ezután hadjáratot indítanak, hogy becserkésszék az ártatlan „áldozati bárányokat”, és végül így kerül a képbe Yui. Yui ugyan rettentően kétbalkezes egy leányzó, sőt, még gitározni se tud, de a sütemények halmazának nem tud ellenállni, és végül csak rábólint a klubtagságra. De e megpróbáltatások után jön csak az igazi fekete leves, kezdve Yui kiképzésével és gitár vásárlással a számára.
Van benne valami szokatlan? Nincs. Akkor miért érdemes nézni? Háát, engem teljesen az édes karakterek rántottak magukkal, meg az a tény, hogy végre nem egy komor, és drámai művel van dolgunk. Mellesleg az apró utalások más animékre nagyon aranyosak lettek pl.: Detroit Metal City-s poén is található benne. Azt nem mondom, hogy a viccek olyan nagyon erősek lennének benne, de egy lökött sorozathoz mérten nagyon jópofa lett.
A karakterekkel kapcsolatban érdemes megemlíteni az SD figurák komikusságát és mulatságos hatását, mely nélkül nem lett volna ennyire nézhető ez az anime. Szóval, aki egy kis kikapcsolódásra vágyik, és érdekli hogy ebből a négy kis csajsziból milyen rocker banda válik, annak érdemes követnie a sorozatot. De, aki nem szereti a kliséket, az messze kerülje el, mert pl.: sok szerplőnek nemcsak a kinézete, hanem a viselkedése is hajmeresztően ismerős lehet. Pl.: Yui engem kicsit Haruhi-chanre, a The Melancholy of Haruhi Suzumiya főhősnőjére, Mio-chan Nagira emlékeztet a Kannagiból, míg Tsumugi a Toradora Ryujijának édesanyját idézi, kisebb kebel méretekkel. ^^
Néhány utószó az alkotókról: a rendező, Hisako Yamado korábban az Air-t és a már említett Melancholy of Haruhi Suzumiyát animálta, valamint a Clannad After Storyban és a Lucky Star OVA-ban foglalt el fontosabb pozíciót. Lényegében úgy tűnik, ez az első olyan sorozat, melyben teljesen önállóan kamatoztatja tudását, mint rendező. A zenét Hajime Hyakkoku szerezte, aki korábban az Ichigo 100% zenei repertoárját komponálta. A karakter desing esetében pedig Yukiko Horiguchi neve tűnik fel, korábbi munkái: Air, Clannad, Kanon, Lucky Star, Melancholy of Haruhi Suzumiya. Láthatólag az alkotói gárda nem olyan nagy múlttal rendelkezik, de azért egész igényesre sikeredett az anime, sőt, egy 2009-es sorozat színvonalát hozza.
Anime adatok:
- Angol cím: K-ON!
- Japán cím: けいおん！
- Történet: kakifly
- Rendezte: Hisako Yamada
- Karakter design: Yukiko Horiguchi
- Megjelenés éve: 2009. tavasz
- Típus: tv-sorozat
- Terjedelem: 13 epizód
- Műfaj: vígjáték, zene, iskolai élet, kawaii lányok ^^
- Zene: Hajime Hyakkoku
- Opening: „Cagayake! Girls!” ~ Aki Toyosaki, Yoko Hikasa, Minako Kotobuki, Satomi Satou
- Ending: „Don’t say lazy” ~ Aki Toyosaki, Yoko Hikasa, Minako Kotobuki, Satomi Satou
- Stúdió: Kyoto Animation, TBS, TBC
- Kapcsolódó oldalak: ANN
