Earl and Fairy (TV-sorozat; 2008)

Earl and Fairy (TV-sorozat; 2008)

Óriási, baba szemekkel tapadtam a monitorra, mikor megláttam e tipikusan shoujo anime első epizódját. ^^ 19. századi polgári Anglia, gyönyörű ruhák, egy kis mágia, tűndérkék, beszélő cicák, egy gyönyörű és naív, de ártatlanul őszinte főhősnő és a kihagyhatatlan jóképű rossz fiú, aki elrabolja a szívét. Az Earl and Fairy személyében megérkezett számomra az ősz legkedvesebb animéje, ami nem akarja megváltani a világot, nincsenek benne komoly filozófiai gondolatok, de még ecchi komikus jelenetek sem, csak egy eygszerű tündérmese, kisebb csavarokkal megtűzdelve. Ha hasonlítani kellene egy animéhez, akkor a 2006-os Nishi no Yoki Majo – Astraea Testament (The Good Witch of the West), 13 részes kis könnyeden romantikus és varázslatos történetet említeném meg. Annyira üdítőleg hatnak az ilyen jellegű sorozatok a lelkemre, hiszen kis humoros, ártatlan és talán gyerekesen édes cselekményeikkel, saját kis lelki világomat tükrözik. Imádom a kis fodros ruhákat, szívesen is rajzolok ilyen karaktereket, ráadásul ezt a 18-19. századi korszakot is nagyon kedvelem. Ez amiatt is lehet, mert olyan tipikusan egyszerű de tiszta szívű lány szerencséje, és kitartása révén elnyeri jutalmát címen futó sorozatok ezek, ami egy tündérmesét idéz fel bennem, és kisgyermekként imádtam az ilyen történeteket. Arról nem is beszélve, hogy a hasonló jellegű élőszereplős, természetesen kosztümös filmeken nőttem fel, mint a Kisasszony, az Észak és Dél, Váratlan utazás (persze ezek némelyikében van háború is, de a hangulata miatt, és a korszakra jellemző stílus miatt említem meg őket), vagy a Scarlett: Az elfújta a szél, stb, és történelmi filmek terén is vannak hasonlóan kedvenceim, mint pl.: a Vasálarcos, vagy Jane Austen a szerintem legjobb angol írónő műveiből készült TV-filmek, hogy csak a leghíresebbet említesem: a Büszkeség és balítélet. Na, de félre ezzel a nagy kitérővel, kicsit elkalandoztam a téma terén, sőt át is léptem a határait. ^^ Egyenlőre tehát jöjjön a varázslatos lényekkel, és romantikával teli Earl and Fairy első epizódjának ismertetése:

01. epizód: That Fellow’s a Graceful Scoundrel

Ez az első rész már szeptember 18-án lement a japán tévékben, ezért kicsit szomorú vagyok, hogy még csak most került fel az „információk tárházába”. De még így sincs veszve minden, mert talán ezáltal hamarabb láthatjuk az újabb és újabb részeket. No, de hogy miről is szólt ez a kedves első epizód? Megismerjük történetünk tipikus fiatal, és szép főszereplőjét, Lydia Carltont, aki egy Tündér Doktor, és Skócia fővárosában él. Persze nevetségesen hangzik ez a foglalkozás a 19. századi Angliában, hiszen az emberek rég nem hisznek az ilyen mesebeli, kitalált lényekben. Szerencsére azonban az a különlges képesség, hogy e varázslatos lényeket érzékelhesse valaki, még mindig él, és egyedül Lydia az utolsó ember a világon, aki rendelkezik ezzel. Persze Lydia is bizonygatja, hogy csak hinni kell bennük, és mindenki a saját szemével is meggyőződhet a létezésükről. De az emberek az ipari forradalom, és a felgyorsult élet miatt, már rég nem hisznek a tündérmesékben. Szegény Lydiát gyakran megvetik, kinevetik, vagy csak egyszerűen bolondnak nézik ilyen gondolatai miatt. Pedig a kis tündérek igenis léteznek! Ott vannak mindenütt. A kertekben, a házakban, őrzik álmainkat és a természetet. De szerencsére az örökké vidám és optimista Lydia nincs egyedül, örök társa, és támasza a magát úriembernek tartó beszélő cica, Nico, aki mesterien képes színlelni az ártatlan kiscicát, ha főhősnőnket azon kapják, hogy éppen „magában beszélget” az udvarban.

Egyik nap azonban a postás levelet hoz Londonban tartózkodó édesapjától, aki meghívja Londonba. A lány repes az örömtől, hogy végre kiruccanhat, és megcsodálhatja a híres várost. Útnak is indul, és már a más nap induló Londonba tartó hajó fedélzetén találja magát. Ám a körülményei kicsit szokatlanuk. Érdekes mód, édesapja a legdrágább lakosztályt foglaltatta le a számára, pedig nagyon szegények, emellett a hajó kapitánya is elég mogorva, dúrva és udvariatlan fickó. Éppen csodálkozva néz körül a szobában, mikor hirtelen zaj csapja meg a fülét, majd két erős férfi kar ragadja meg hátulról. Egy teljesen összevert, megkínzott fiú karjaiban eszmél, aki a segítségét kéri, és figyelmezteti, hogy a hajós kapitánya gonosz ember.

Ő is mit sem sejtően utazott a hajón, mikor hirtelen elkapták, és megverték, és nem akarták elengedni. A fiú szerint Lydiára is hasonló sors várhat, ezért minél hamarabb meg kell szökniük. A lányt megbabonázza a fiú kemény tekintete, a jóképűségéről nem is beszélve, ráadásul a teste is sebekkel van teli, ezért a segítségére siet azonnal a barna hajú fiatalembernek. Együtt megszöknek hát a hajóról, még mielőtt elindulna az, majd egy másik hajón lelnek menedéket. Lydia az izgalmaktól kicsit elszenderedik, és mikor felébred titokzatos megmentőjéről kiderül, hogy egy gróf, Edgar J.C. Ashenbert a neve, ráadásul igazi szőke herceg. Kedves, behízelgő szavaival ugyan megindítja a lányt, aki meglepődik ezen a váratlan forsulaton. Persze azonnal kiszeretne szállni, és édesapjéhoz rohanni, de nagy megrökönyödésére a hajójuk már kifutott! A gróf, akarata ellenére magával ragadta egy utazásra, aminek végcéljáról semmit sem tud az összezavarodott lány. Így nem is csoda, hogy Lydia bizalmatlankodik a jóképű és folyamatosan bókoló férfival szemben, és bármilyen is kedves vele, mégis határozottan kitart a véleménye mellett, azaz, hogy hadd menjen haza. A gróf minderre csak mosolyog…

Hogy milyen kalandba gabalyodott szegény főhősnőnk… A tanácstalan Lydia kénytelen hát részt venni egy gyönyörű ruhában az esti fogadáson, ahol mint kiderül, állítólag Edgar, Tündérföldjének Kék Lovagjának a leszármazottja. Lydia megint meglepődik. Azonban mikor az asztalnál szóba kerülnek a nevetséges kitalációk a kis tündérekkel kapcsolatban, Lydia kikel magából, és bizonygatja, hogy igenis léteznek. A többiek persze kinevetik, de csodák csodájára, Edgar a védelmére kel, így a lány már nem is találja olyan ellenszenvesnek.

A vacsora végén Lydia a fedélzeten próbálja összekuszált gondolatait rendbe szedni az éppen whiskyt fogyasztó Nico társaságában, mikor Edgar ismét megjelenik előtte. Bár beszélgetésük elég jól indul, végül lehull az álarc Edgarról, és nyilvánvalóvá válik valódi szándéka Lydiával kapcsolatban…

Edgar, mint a Kék Lovag utódja, meg akarja szerezni családjának hagyatékát, a varázslatos kardot, mellyel óriási erőre tenne szert, és Tündérföld kapuit is megnyithatná vele. De mivel a kard hollétét titkos varázslatok, rejtvények őrzik, ezért szüksége van a világ egyetlen Tündér Doktorára, hogy segítsen neki megtalálni. Lydia nem hiszi el, hogy tényleg Edgar lenne a kard jogos tulajdonosa, de a kedves álarc mögött rejlő kegyetlen és rideg tekintet, és egy figyelmeztetés végül arra kézteti, hogy a hajón maradjon, és részt vegyen élete egyik legveszélyesebb, és hosszabbnak tűnő utazásában. Mert ugyanis a kardot nemcsak Edgar, hanem mások is meg akarják kaparintani, így Lydia egy élet-halál harc kellős közepébe csöppent, melynek tétje, a világ legmisztikusabb karjának megszerzése…

Animáció és zene: Így veszi hát kezdetét Edgar és Lydia közös utazása. A lány ellenszenve vajon felolvad a fiú bájos udvarlása során (ami lehet képmutatás, de lehet, hogy őszintén csodálja a lányt képességei miatt, de az biztos, hogy a kard megszerzése mindennél fontosabb a számára). Kettejük mellett az első részben már feltűnik még egy fontos szereplő, Edgar személyes inasa, Raven, akinek a tekintetéből és a viselkedéséből süt, hogy egy tökéletes fegyver, és uráért bármire képes lenne. Az már csak mellékes, hogy urához hasonlóan ő is egy bishounen ^^.

És az opening alapján várhatólag még több szép fiú fog még színre lépni, akik gondolom Edgar expedíciójában segédkeznek majd. Akkor itt térnék ki azonnal az animációra is. A karakterek nagyon aranyosak, szépek, sok bishoujo és bishounen rohangál a képernyőn, meg persze nem hiányozhatnak a csillagokkal teli, rózsaszín felhős jelenetek sem. Bár a grafikáját tekintve a Nishi no Yoki Majo című, a fentiekben már említett kedvencem, sokkal szebb volt, itt túl egyszerűek a hátterek, a karakterek, inkább a régi idők animéit idézik a képek. Persze azért ez nem ront az esztétikai élményemen, de egy 2008-as alkotáshoz képest ezen a téren gyengén teljesítene.

De, nem is a részletes, realisztikus animációért érdemes megnézni, hanem a szép romantikus jelenetekért, pl.: az openingben kis dallamos, bájos zene alatt táncol Lydia és Edgar, pár romantikus jelenetet is bevágtak kettejükről, plusz még bemutatják a későbbiekben feltűnő további helyes fiúkat, képességeikkel egyetemben. Az ending is nagyon aranyos, mindegyik zene pontosan illik a hangulathoz, és kellemes benyomást kelt. A karakter designhez visszatérve, a legédesebb szereplő Nico, a beszélő cica. Eszméletlen, hogy milyen képeket tud vágni, és milyen ennivalóan tudja magát megjátszani (nem véletlen, hogy a macskák a kedvenceim :). Mellette még a kis huncut tündérkék is ennivalóak, ahogy kis szárnyaikkal képesek még a postás leveleit is szanaszét szedni. ^^ A karakter designot egyébként Maki Fuji készítette, akihez fűződik még pl.: a másik kedvencem, az Ultra Maniac, vagy a kicsit yuris beütésű Kannazuki no Miko, a Hand Maid May és amit már jó régen láttam, a Strawberry Eggs. A zenékre kitérve, a háttérzenék komponálásáért Takehiko Gokita felelt, aki pl.: a Diamond Daydreams című sorozatban is kivette zene részét.

Alkotók: A rendező személyében pedig egy igen jó kaliberű egyént találunk, Koichiro Sohtomet, aki a tavalyi évben, vagy az már tavaly előtt volt? Mindegy. 🙂 Egy szóval ő rendezte a másik nagy shoujo animét, a Bokura ga Itát, ami két fiatal szerelmes viszontagságokkal teli kapcsolatát követi nyomon, valamint a kicsit misztikus, szellemi lényekkel teli, gyógyító vándor útját epizódikusan bemutató Mushi-Shit is rendezgette, valamint animátorként is tevékenykedett ezen az utóbbi animén. Mellette még az Art land, animációs stúdiót említeni meg, az ő jóvoltukból készült el ez az anime is. Az Art Land korábbi kisebb-nagyobb munkái pl.: Blood+ (animáció), Bokura ga Ita (animáció), Casshan: Robot Hunter, Victorian Romance Emma, Gantz, Ghost Hound, Gungrave, Gunslinger Girl, Kimera, Le Chevalier D’Eon, My-Hime, és még sok más anime. Úgy tűnik, hpgy leginkább a Production I.G. gondozásában készült animék animációja terén nyújtott segítségett a stúdió, sőt, nagyon is régi múltra tekint vissza, hiszen 1978. szeptember 23-án alakult meg. Szerintem ők bebizonyították, hogy hogyan lehet azért ma is egyszerű, de mégis szép animét készíteni, ami főleg szerintem a női/lány szíveket fogja meghódítani, és ajálom is bátran a shoujo rajongók figyelmébe!

Adatok

• Japán cím: Hakushaku to Yosei
• Angol cím: Earl and Fairy (Count and Fairy)
• Típus: TV-sorozat
• Terjedelem: 12 epizód
• Műfaj: romantikus, shoujo, varázslat, kaland, bishounen
• Megjelenés: 2008
• Original Work: Mizue Tani
• Rendező: Koichiro Sohtome
• Karakter design: Maki Fuji
• Zene: Takehiko Gokita
• Stúdió: Artland
• Opening: „Feeling” ~ AciD FLavoR
• Ending: „My Fairy” ~ Hikaru Midorikawa
• Honlapok: ANN, Hivatalos Honlap