Interstella 5555 (movie; 2001)
Ki gondolta volna, hogy a Daft Punk iránti régi szeretem újra feléled egy cikk olvasása során. Az Animestars 2008-as második számában bukkantam rá egy rég elfeledett kedvencemre.
Az Interstella 5555 animét ismerni nem ismertem, csak a Daft Punk – One more time című számából, mint most kiderült. Az tény, hogy ez volt a kedvenc vidóklippem 5-6 éve. S erre kiderül, hogy ez egy 67 perces kis alkotás, zenével, gyönyörű animációval. A minőségre már garancia a Toei Animation japám stúdió névjegye.
A karakter dizájn nagyon szép, légies, ezért is buzdultam fel nagyon e cikk után, hogy megnézhessem végig a művet, mert ritkán látni ilyen gyönyörűen megrajzolt figurákat. A hátterek pedig egyaránt lenyűgözőek.
A történet lényege, hogy egy másik bolygón élő, nevezhetjük őket földön kívülieknek is :D, bár eléggé emberre emlékeztető kék bőrszínű lények élnek. Épp egy koncerttel kezdődik az anime, melynek 4 tagja az anime főszereplője. A bolondos kinézetű dobos Baryl, A gyönyörű gitáros lány: Stella, a szintén helyes Arpegius és a billentyűs, egyben énekes Octave. A zenéjüket bolygójuk minden lakója imádja, s örömmel hallgatja, kicsik és nagyok ropják rá a táncot.
Ám fellépésüket egy támadás zavarja meg, melynek célpontjai ők, vagyis az, hogy elrabolják őket. Miután elkábították őket, egy űrhajóval a Földre viszik az áldozatokat, ahol jó kis agymosásban, emlékezet módosításban van részük, valamint a testüket is átalakítják, a végeredmény: a Crescendolls nevű banda. Emberekké, bábokká alakítják őket, s a földi showbizniss gépezetébe tuszkolják őket. S mindennek hátterében egy velejéig gonosz milliomos, Earl de Darkwood áll. Sötét mágiájához akarja a bandát felhasználni, nem foglalkozva azok érzelmeivel, teljesítőképességük korlátaival.
Mindeközben egy Shep nevű szintén Stelláék bolygojáról származó fickó érkezik a Földre, hogy megmentse a bandát. Shep amellett, hogy a rajongója a banda zenéjének, egyútalla szerelmes is Stellába, aki elég kulcs fontosságú szerepet tölt be az egész történet során. Ez tulajdonképpen a sztori eleje, aki kíváncsi a végkifejletre, az jobban teszi, ha megnézi ;P.
A műfaja tehát: sci-fi, romantikával és drámával, de elsősorban mindemellett musicalnek tekinthető. Érdekesség, hogy az anime alatt egyetlen dialógus se hangzik el, csak és kizárólag a Daft Punk zenéje szól. Ez igen szókatlan, hiszen szinte a régi Chaplin filmeket idézheti fel az emberben e a momentum. A kivitelezés, s élvezhetőség ennek ellenére is garantált, s még jobban kiemeli az anime különlegességét.
Érdekesség, hogy a Daft Punk zenekar már korábban is érdeklődött a japán munkák iránt, főleg Leiji Matsumoto volt a példaképük, akivel e műben együtt is dolgozhattak, hiszen ő foglalt helyet a rendezői székben. A karakter dizájgért Hiroshi Kato felelt, akinek munkáját már láthattuk az Ah my Goddessben, az Ayakashi Japanese Classic Horrorsban, vagy az Armitage III. OVA-ban. A film 2001-ben készült az USA-ban, s 2003-ban volt a japán és francia preimere. A Daft Punk albumjairól származó számokat hallhatjuk végig, mely 14 db videót jelent.
de szomorú film :C