Egy gésa emlékiratai (2007)
Az Egy gésa emlékiratai című könyv megfilmesített változata, amely Arthur Golden írói munkája révén került napvilágra. E könyv a magyar olvasók számára már 1997 óta elérhető. A történet maga nagyon szép, s betekintést enged számunkra az olyan sok ideig homály fedte, titokzatos gésák világába.
Akkor most egy kicsit a film és a könyv történetéről: Az alkotás főszereplője egy Csijo nevű szegény kislány, aki egy halász lányaként látja meg a napvilágot, majd sok akadályt legyőzve gésává válik. Csijo különleges ismertetőjegye gyönyörű, szokatlan színű szeme, mellyel férfiak százait volt képes egyetlen pillantásával meghódítani. De vajon egy ilyen szegény, egyszerű lányból hogyan lehetett Gion (Japán egyik legnépszerűbb gésa negyede) egyik legnépszerűbb gésája?
Szülei kénytelenek eladni őt és nővérét egy okijának (gésaháznak), mivel édesanyja halálos beteg, édesapja pedig nem tud gyermekeiről gondoskodni. Azonban még a testvérek sem maradhatnak együtt. Csijo, talán szerencsés abból a szempontból, hogy különleges szemeinek, eszének köszönhetően ő az okijába kerül, míg nővére prostituáltak közé keveredik. Csijo kezdetben szolgálólányként dolgozik, majd egy nap gésa iskolába kezdik el járatni. Azonban egy riválisa, aki kezdetektől fogva gyűlöli, megakadályozza abban, hogy gésa lehessen, s ezt a helyzetet csak tovább rontja szökési kísérlete. Így élete végéig az okijája szolgálójaként kell megfizetnie adósságait. De sorsa gyökeresen megváltozik, mikor találkozik élete első szerelmével, valamint Gion egyik legnépszerűbb gésájával, aki a pártfogásába veszi. Ettől kezdve minden vágya, hogy ünnepelt gésa lehessen, hogy szerelme közelébe juthasson. De egy gésának nem lehetnek önérdekű céljai, érzései. Vajon Csijó meg tudja valósítani álmát? Sikerül kiszakadnia a béklyókból, melyek megkötik testét és szívét? Az eseményeket gyönyörű japán tájak színessége, a látványos cseresznyevirágzás teszi lenyűgözővé. A hangulatot fokozzák a kellemes, érzelmekre ható japán zenék. S bár a mű igaz, hogy hollywoodi produkció, de az angol szövegben sok-sok japán kifejezést, monológot is elrejtettek. Betekintést nyerhetünk a „Virágok és fűzfák világába”, egy kultúrába, mely 300 éves hagyományokra, múltra tekint vissza.
Az Egy gésa emlékiratai mozifilm, azonban mint említettem, botrányoktól sem volt mentes. Mivel a film hollywoodi produkció, így a kedves amerikai rendezők, statiszták, nem igazán vették figyelembe azt, hogyha a japán kultúrát szeretnék bemutatni, akkor lehet, hogy nem kínai ill. maláj származású, hanem igazi japán színészekkel kellett volna elkészíteniük a filmet – ez főleg a főszereplőre vonatkozik, akit Ziyi Zhang alakít. Most ebből adódóan természetes, hogy mind Japánban, mind Kínában a közönség felháborodását váltotta ki a film. Japánban a feszültséget az keltette, hogy a szereplőket kínaiak, illetve malájziaiak alakították. A kínai közönség, pedig azon háborodott fel, hogy színészeik gésákat (az ő kultúrájukban kurtizánoknak tekintenek) alakítanak, ami a társadalmukban nagy visszhangot keltett… Mindettől a figyelmetlen, s kellemetlen dologtól eltekintve a film látványvilágát tekintve lenyűgöző, gyönyörűen megkomponált képeknek lehetünk szemtanúi. A zene dallamos, ahol kell hangsúlyos, míg máshol a háttérbe húzódik. Ha az alkotást minden negatívuma ellenére kezdjük el boncolgatni, egy megható romantikus-drámát kapunk, mely kitűnő szórakozást, s varázslatos vizuális élményt nyújt a megtekintőjének. Csak az ártatlan nézőnek arra kell ügyelnie, hogy nem egy dokumentumfilmmel, hanem egy fiktív sztorival van dolga.
Összegzésképp a filmnek meg vannak a maga előnyei és hátul ütői. Mindenesetre nekem nagyon tetszett, a látvány, az efektek mind lenyűgöztek, a megjelenítés nagyon profi munkát tükröz. Bár a film a könyvet nagy vonalakban követi, azonban vannak kisebb-nagyobb eltérések. Aki a filmet szeretné megtekinteni, annak csak azt tudom ajánlani, hogy ha még nem olvasta a könyvet, akkor először olvassa el, s csak utána nézze meg a filmet, mivel lehetnek benne olyan részek, melyek a filmben értelmetlennek, homályosnak hatnak, így aki nem ismeri a történetet, az lehet hogy majd nem fog érteni bizonyos részeket. A könyv után, nekem nagy élményt nyújtott a film, a zsebkendőket se sajnáltam használni. Maradandó emlék lesz számomra, mivel a karaktereket a könyv alapján hűen vissza tudták adni a rendezők. Annyi biztos, a könyvet többszöri olvasás után is alig tudtam letenni, s szerintem a filmre is hasonló sors vár.
Színészek:
1. kínai színésznők:
- Chijo/Sayuri: Ziyi Zhang (szerepei: Tigris és sárkány, A hős, A harcos)
A gyönyörű színésznő hűen alakította a rábízott szerepet, s meg kell hagyni, hogy a film felkeltette érdeklődésem más filmjei után is az ifjúhölgynek
- Hatsumomo: Gong Li (szerepei: Hannibál ébredése, Eros, Miami Vice, Aranyvirág átka)
Gong Li személyében egy igazi Hatsumomót kaptunk. Az ő színészi játékát tekinthetjük a legkiemelkedőbbnek. Nem hiába, hiszen Hollywood egyik legkeresetebb színésznője, illetve otthonában is már rengeteg filmben láthattuk. Szépségben talán még Ziyi Zhanget is lekörözi. Legújabb filmjében, a 2046-ban is tökeletesen formálja meg tragikus karekterét. Szinte hietetlen, hogy milyen könnyen tud idomulni, akár szélsőségesen ellentétes szerepeihez is.
2. maláj színésznők:
- Michelle Yeoh: Mameha (szerepei: Sunshine, Tigris és sárkány, James Bond: a holnap markában.)
Michelle Yeoh a filmben megjelenő szerepét szintén magas fokon produkálta. Nála kedvesebb, s megértőbb Mamehát nem is kaphattunk volna.
3. japán színészek:
A kicsi Chijo szerepében Sizuka Ohgo alakított maradandót. A kedves, s teljesen amatőr színészpalánta akár a profi gyerekszínészek között is megállná a helyét. Érdekesség, hogy az összes szereplő közül ő az egyedüli aki nem tud angolul, így rettentő sok munkájába, és fáradságába került, míg megtanulta a teljes szövegkönyvet. Kitartása dicséretet érdemel, hiszen nagyon aranyos, s magával ragadó karaktert sikerült végül megjelenítenie.
Ken Watanabe (Elnök) (szerepei: Utolsó szamuráj)
Ha egy amerikai film japánokkal kapcsolatos, akkor nem is szerepelhet benne más, mint Ken Watanabe! A sármos színész lázadó szamurájként aratott dicsőséget Tom Criuse oldalán még korábban, s most ismét megdobogtatta a női közönség szívét. A szerepével csak annyi baj volt, hogy túl kevés jutott neki, illetve még egy kis baki a rendező oldaláról: a film során mindenki öregszik: Csijo felnő, Mameha is egyre több ránccal gazdagodik, mégis a szívdöglesztő Elnökünk ugyanolyan fiatal marad, mint mikor Csijóval találkozott először a hídon. Bár lehet, hogy ezt a lelkes néző annyira nem is bánja.
Koji Yakusho (Nobu) (szerepei: Bábel 2006)
E brilliáns színész tehetség, aki Japánban rettentően híres, kész véletlen, hogy feltűnt egy amerikai produkcióban is. Koji-szan hatalmas tehetség, s nagyon megindítóan tudja eljátszani a szenvedő, lelki válságban vajúdó férfit. A filmben való szereplése után, a Bábel egyértelműen megmutatta, hogy egy kítűnő színészi vénával rendelkező művész veszett el benne.
Adatok
- Magyar cím: Egy gésa emlékiratai;
- Eredeti cím (angol): Memories of a Geisha;
- Műfaj: romantikus dráma, történelmi;
- Ország: amerikai-japán-kínai-koreai produkció;
- Gyártási év: 2005;
- Hossz: 145 perc;
- Szereplők: Ziyi Zhang (Csijó) – Gong Li (Hatszumomo) – Michelle Yeoh (Mameha) – Ken Watanabe (elnök) – Kôji Yakusho (Nobu) – Kaori Momoi (O-kami) – Youki Kudoh (O-Kabo);
- Rendező: Rob Marshall;
- Zene: John Williams;
- Forgatókönyv: Robin Swicord, Doug Wright;
- Történet: Arthur Golden bestsellerje alapján készült
Ideje volt ezt is bepótolnom már. Itt semmi kétségem nem volt a női célközönség felől, mégis tetszett. Hideget-meleget lehetett kapni a sztoriból, de amit biztosan nem láttam még sehol, az Hatsumomo gyorsvizsgálata volt. 😀
Ahogy pedig elnézem a kommentes szőnyegbombázásomat, túl sok szabadidőm volt az utóbbi időben.
Ó a kedvenc filmem! Mikor először láttam, azt hittem ezzel világot lehet váltani. Vagyis nem lehet olyan ember, akinek ez ne tetszene :D. De igen, inkább hölgyeknek készült. :3