Kiharu Nakamura: Kiharu a gésa – Egy ismeretlen világ rejtelmei
Nemcsak Mineko Ivaszaki ragatta meg tollát, hogy könyvbe öltse élettörténetét, hanem a New Yorkban élő, Kiharu Nakamura már 1983-ban megírta e művét, mellyel a gésákkal szembeni előítéleteket próbálta leküzdeni.
Önéletrajzi regénye egy végső és kétségbeesett felhívás a japánok számára az 1970-80-as évekbeli megaláztatások ellen, melyek hatására Kiharu örökre elhagyta országát, s egy új, teljesen más szemléletű világban próbált új életet kezdeni, ahol nem kellett szembe néznie ízetlen tréfákkal, s hivatásának lenézésével.
Nemcsak saját fia boldogulása, hanem az egész gésa társadalom érdekében emel szót. Könyve írásának idején egyetemi előadóként dolgozott New Yorkban, s gésa hivatását örökre feladta. Számára ez a pálya csak fájdalmat és megaláztatást hozott, annak ellenére, hogy pár évig a leghíresebb gésák közé tartozott.
Olyan híreségekkel találkozott pályafutása során, mint Charlie Chaplin, Jean Cocteau vagy William Randolf Hearts. Mégis rossz emlékeket is idéz benne fiatal éveinek felelevenítése, s az a tudat, hogy korában a gésák művészetét tévesen a prostitúcióval azonosították. Könyve révén mi is átélhetjük tapasztalatit, s feltárul előttünk tragikus élete, mely sok-sok veszteséggel, csalódással teli, de ő maga mindig derűsen, pozitívan próbált kilábalni a megpróbáltatások soraiból.
Regényét a következő sorokkal kezdi:
„A fiam még manapság is ezt mondja:
– Ha megtudják, hogy az anyám gésa volt, az árt a jövőmnek.
– Vagyis ha az államigazgatásban karriert akar csinálni, le kell tagadnia az anyját. Ha egykori gésaként akadály vagyok a fiam karrierje útjában, az a menyemre is rossz fényt vetne. Ha figyelembe veszem, Amerikában mennyire nem adnak az ilyesmire – hiszen itt egészen másképpen fogadtak engem -, akkor még érthetetlen számomra, miért vetik meg annyira Japánban még ma is az egykori gésákat. Amerikában a nőket cselekedeteik alapján ítélik meg. Meddig akarják még magukkal cipelni a japánok előítéleteiket? A fiatal japánok már nagyobb megértést tanúsítanak, mint az öregek. Boldog volnék, ha akadnának legalább néhányan, akik könyvem nyomán megszabadulnának az előítéleteiktől.”
Trivium Kiadó, 2001.
A könyv itt megrendelhető.
