Isamu Fukui: Truancy

Fullmoon

Isamu Fukui: Truancy

Isamu Fukui: Truancy

A kínai és más női sorsok után jöjjön egy vérbeli japántól származó érdekes, kicsit komolyabb mű is. Kedvenc barátnőm karácsonyra lepett meg e könyvecskével, név szerint a Truancyval, és itt is megköszönöm neki ezt a csodás ajándékot. A könyvnek ugyan van egy pár hiányossága, de nekem alapvetően nagyon tetszett, és egyszerűen letehetetlen volt.

A Truancy szerzője egy 15 éves, az USA-ban élő japán fiú, Isamu Fukui. Most ezen lehet hogy sokan meglepődnek. Nos igen, a fiatal fiú korát meghazuttoló módon rendkívül egyedi tehetséggel bír, és ugyan a könyvön érződik, hogy van még mit tanulnia, de nagyon jó úton halad, és ennél biztos még jobb alkotásai fognak születni.

A történetében a Battle Royal-hoz hasonló világba kalauzol el bennünket. Egy olyan világba, pontosabban egy városba, ahol totalitárius rendszer uralkodik, a felnőttek minden áron el akarják nyomni, ellenőrés alatt tartani a gyerekeket, és ennek érdekében az oktatási rendszert is felhasználják. E városban ugyanis, mindennek a központja az iskola. Az iskola, ahol agymosás szerűen elveszik a diákoktól az önálló gondolkodás és szabad akarat, döntés lehetőségét. Megtiltanak mindent, ami a fiatalok szórakozását szolgálhatná. Állandó stresszben, félelemben, és agresszív büntetésben részesítik őket.

De, létezik egy szervezet, a Truancy, ami keményen szembe szál a várossal, a gonosz polgármesterrel, és a kegyetlen törvénybehajtókkal. A Truancy tagjai mind egykor diákok voltak, kiknek elege lett ebből az igazságtalan és értelmetlen rendszerből, és készek fegyvert is ragadni, sőt gyilkolni is, csak hogy megváltoztassák azt. És sikeresen is lendülnek akcióba, köszönhetően a különösen ravasz, és kiváló harci adottságokkal megáldott, titokzatos vezetőjüknek, Zyidnek. Persze az ő tevékenységüket a kormány titokban tartja a lakosság előtt.

És ekkor ismerjük meg könyvünk főhősét, a szintén 15 éves Tack-et, aki egy átlagos diák, és kelletlenül ugyan, de maga is az iskolai kényszer elnyomása alatt szenved. Élete akkor vesz fordulatot, mikor megismerkedik a rejtélyes, tiltott zónában élő Umasival. A filozófikus, érett gondolkodással megáldott, pacifikus természetű, alig 18 éves fiú, olyan vilgágot nyit meg előtte, amiről korábban nem is mert álmodni. Emellett Umasi bevezeti a harcművészetek útvesztőjébe is.

Ám Tack „idilli” hétköznapjait egy tragikus eset zavarja meg. Szeretett hugát, Suziet, a szeme előtt gyilkolják meg, még pedig a Truancy egyik merényletének lesz ártatlan áldozata. Tack ekkor teljesen kiborul, és bosszút esküszik. És a bosszúnak mi is lehetne a legjobb módja, mint beépülni a Truancyba, megkeresni húga gyilkosát, és végezni vele. Így lassan Tack eltűnik, és helyette egy Takkan nevű személlyé válik, aki sikeresen küzdi fel magát a Truancyn belüli ranglétrán, és nem sokára a vezető, mellett találja magát. Ám megdöbbenésére húga gyilkosát pont Zyidben fedezi fel, akit bármennyire is próbál gyűlölni, hideg és számító természete miatt, mégis hatást gyakorol rá karizmája, és az utópia, amiért harcol. Ráadásul a szerelem is ráköszönt főszereplőnkre, mivel Zyid jobb keze, Noni, egy igen csöndes, de annál veszélyesebb lány, aki csak úgy vonzza magához.

Képes lesz-e végezni Zyiddel? És hajlandó-e Tack összezúzni annyi reménytelenül kétségbeesett diák utolsó reményét azzal, hogy a Truancy vezetőjét meggyilkolja? Az összezavarodott erkölcsi normák közepette pedig, hogy a gyilkolás helyes, vagy nem helyes, a harcnak van-e egyáltalán értelme, nem lehetne-e békés úton, belülről megváltoztatni a rendszert? Lesz-e végső megoldása ennek a zűrzavarnak? Nos, a trilogóiának induló könyvből biztos ki fog derülni. Akiket érdekel a téma, ragadják meg Isamu Fukui lebilincselő művét, és fedezzék fel saját maguk!

Vélemény: Isamu Fukuival készült is egy interjú, melyben arról kérdezték, hogy mi isnpirálta egy ennyire sötét, és morbid világ megalkotására. A fiú saját tapasztalait, és iskolai élményeit idezte fel ekkor, hogy mennyi megaláztatás, és támadás érte őt saját iskola társai között. A könyv szerintem pont ezért megkapó, hogy egy 15 éves fiút, ilyen megrázó gondolkodásra kényszeríti egy oktatási rendszer, de nem is, egy egész nemzeti felfogás, ilyen fiatalon. Az amerikai oktatásról csak rossz tapasztalataim vannak, és bár Isamu jócskán elengedte a fantáziáját, hiszen nagyon erős túlzásokról olvashatunk művében, de azért van benne valami.

A stílusa ugyan túl egyszerű, és követhető, de hát egy 15 évesben, aki szinte még gyerek, éppen az az őszinteség, egyszerűség és egyenesség van még meg, ami a felnőttekből gyakran hiányzik. Ami a fogalmazását és a történet szövését illeti, hát idősebb kortárs írókhoz képest egész jól teljesít, sőt, sok mindent összeolvastam már, és van amikor egy 30 éves szerzőtől, nem tudom hány díjat besepert könyvét azért teszem le, mert egyáltalán nem fogalmaz irodalmian, sőt minden egyes mondata tovább ront a helyzeten.

Az biztos, mint ahogy már egyszer említettem, Isamu korához képest nagyon érett gondolkodású, hiszen alapvetően Usami szájába se lett volna képes ilyen filozófikus gondolatokat csepegtetni, ha nem lenne az.

Számomra a fantáziája is érdekes volt, amilyen részletesen leírta a jeleneteket, az ember maga előtt látta szinte őket, legyenek akár verekedések, vagy Töki (Tack)^^ és a húga közötti kapcsolat. Csodálom hogy még mangát nem akar belőle senki se csinálni, lehet hogy más műfajban jobban tetszene pár embernek, akik negatív élménnyel tették le a könyvet.

Tény nagyon nem kell közben rajta gondolkodni, mert nyilvánvaló mi miért történik, de azért nekem 3 napra nagyon is kellemes kikapcsolódást nyújtott a vizsgaidőszak közepette.

Sok ajánló A legyek urához és a Battle Royalhoz szokta hasonlítani könyvét, pedig ez egy kicsit túlzás, de gondolom jó marketing fogás akart lenni, és sokaknak fog emiatt még a későbbiekben csalódást okozni. Szerény személyem ugyan később olvasta a BL-t, és végül rájöttem, hogy bizonyos szempontból tényleg hasonló a kettő. De A legyek urához, amit szintén ezután a könyv után olvastam el, csak annyiban hasonlít, hogy fiatal fiúkról van szó mindkettőben, akik végül gyilkolnak, de azért A legyek ura sokkal elvontabb, filozófikusabb mondanivalóval rendelkezik, és a mű tele van szimbólummal, amin azért el kell gondolkodni, és alapvetően egy társadalom kritika, és az emberi természet kiszámíthatatlansága, elállatiasodása figyelhető meg benne.

Mindenesetre, a Truancy szerintem kellemes kikapcsolódást nyújthat bárkinek, aki egy jó kis akcióra vágyik, drámára, és nem bánja, ha a Mátrix jeleneteihez hasonlóan elvannak nyújtva egy csöppet a harcok. Ez is igazán élvezhetővé teszi, szerény véleményem szerint.

Adatok

(Visited 43 times, 1 visits today)