A Toei Animation folytatta 2016 tavaszán a Sailor Moon 20. évfordulója alkalmából indított remake-jét, ami 2015 nyarától kezdve, több hónapos, sőt majdhogynem éves csúszás után tért vissza a képernyőkre. Mi SM-fanok oda, meg vissza voltunk a hírtől, hogy kedvencünk újra animét kapott, aminek közvetlen alapját az eredeti, Takeuchi Naoko manga adta. Ám az első két szezon felemás fogadtatást kapott, nézzük, mi lett a harmadik évad sorsa.
Szebb animáció, erősebb nosztalgia 13 részben
Egy bajom van a Sailor Moonhoz hasonló remake-kekkel: nem hagy nyugodni az, hogy a régi sorozat mennyivel jobb volt! Pedig az új Sailor Moon Crystal mindent megtett azért, hogy szeressem:
#1 A kedvenc évadomat vette elő: az 1994-es Sailor Moon S mindig is a best volt nálam, főleg a gyönyörű Neptune, Uranus és Saturn feltűnése miatt.
#2 A legszebb barátságot emelte ki: Hotaru és Chibi-Usa párosa megindító jelenetek sorát termelte, különösen a civil Hotarut imádtam egykor, annyira gyönyörű volt a karakter története! (Most pedig még érdekesebbé tették őt egy kis kiborgizáló felütéssel!)
#3 Csodaszép animáció: Az alkotók észbe kaptak, és tanulva az előző 26 rész 3D animációjának borzalmából, végül kitettek magukért, és olyan látványt rittyentettek, ami méltó ehhez a manga alapú újrafeldolgozáshoz!
#4 Mamoru fanservice dögivel: Komolyan, elolvadtam, amikor az egyik endingben megázva, kigombolt inggel mutatták. Irtó szexi volt!
#5 Intimebb románc a fő szerelmeseink között: A régi sorozatban zavart, hogy Mamorut sosem mutatták féltékenynek és igazán férfiasan kezdeményezőnek. No de a Crystalban! Hűha, hát itt volt féltékenység, igen finom intimitás, mint ölelkezés, állandó csókolózás, együttalvás… Szinte minden olyat megkaptam, amit egykor csak fanfictionökben olvashattam.
#6 Jól eltalált opening: Tagadhatatlan, hogy a régi openingek szintjét még mindig nem érte el a Crystal, DE a New Moon ni Koishite című opening, pontosan illik az új széria hangulatához, sőt, ami a legjobb volt, hogy az első négy epizód alatt Yakushimaru Etsuko énekelte azt! Egyszerűen hátborzongatóan imádom a hangját! Kár, hogy utána Horie Mitsuko vitte tovább a dalt (azért ez egyrészt örvendetes, mert ő volt Galaxia hangja az egykori Sailor Moon Starban). Végül a 9. epizódtól már a Momoiro Clover Z adta elő az openinget, ami ok, hiszen ők a nagy öregek, akik az egykori sorozatban is hallatták hangjukat, de… szerintem az új dalok, amiket a sorozathoz írnak, már erőtlenül csengenek tőlük.
Ez a Crystal eddigi legjobb openingje. Nemcsak Yakushimaru Etsuko hangja csodálatos benne, akit az Arakawa Under the Bridge óta imádok, hanem az animáció is rettentően bájos. Egy valamit azért hiányolok: miért nincs benne Mamoru?
Mi a bajom mégis a Sailor Moon Crystal 3. évadával?
Egyszerűen hiányzik belőle a heroikus dráma. A régi sorozatból még mindig magam előtt látom azt az epikus jelenetet, amikor Usagi az évad végén Hotarut csecsemőként hozza vissza a halálból, vagy amikor Pluto felrobbant a helikopterben, így adva esélyt Uranusnak és Neptune-nak a továbbélésre, vagy amikor az inner senshi életét kockáztatva csinált egy barikádot, hogy elzárja a gonoszt, vagy amikor Hotaru és a „jó útra tért” édesapja közötti érzelmi kapocs drámai tetőfokára hág… Megannyi szívet szorító pillanat volt a régi animében! Nos, ezeket nem kaptam meg a Crystalban…
Ami még zavart, hogy nem volt drámai súlya annak sem, amikor lelepleződtek egymás előtt a tündérek, pedig az mindig annyira maradandóan érzelmes pillanat volt! (Mégha kritikus szemmel nézve hitetlenkedhettünk is azon, hogy miért nem ismerik fel egymást, mivel harcosként csak másik ruhában vannak. De ennek a „bakinak” meg volt a maga szórakoztató bája.) És a másik kényes téma Uranus maga lett… (SPOILER) A sorozatban egyszerűen kijelentették, hogy kétnemű. Férfi is, és nő is. És megcsókolta Usagit és ÚGY közeledett hozzá, pedig az egykori szériában inkább az volt a hangsúlyos, hogy Uranus nem tartotta Usagit méltónak a világ megmentésére, a szeleburdi jelleme és látszólagos gyengesége miatt. És emiatt hihetetlenül jó összecsapások voltak köztük. Továbbá (hajaj, biza, még nincs vége!) hiányzott Uranus és Neptune átváltozását kísérő hegedűsen rockos zene a háttérből. Istenem, gyerekként éjjel-nappal tudtam hallgatni azt a számot!
Uranus és Neptune átváltozása régen és most. Nemcsak a zseniális zene hiánya, de azért az animáció lágy szépsége miatt is azt mondom, hogy a régi jobb volt. Az új szép, szép, de erőtlen.
Örülök, hogy van a Crystal, mert Sailor Moon megérdemli, hogy megint elővegyék, ez nem kérdés.
És végezetül – ez lesz az utolsó ígérem – a legfőbb bajom az egész Crystallal, hogy száguld, mint a gyorsvonat. Nem árnyalja a karaktereket. Persze, régen, a Sailor Moon S-nek volt 38 része arra, hogy minden karakter tündököljön. Anno, mindenki kapott minimum egy, ha nem kettő olyan epizódot, amikor ő volt az áldozat, a hős megmentő, amikor fejlődött. És ez nemcsak a tündéreinkre igaz. A gonoszok is hihetetlenül jól kidolgozottak voltak. Mélyebb motivációkat kaptak, és az ő tragikus drámájuk is átjött. Mondhatni, a Crystal a gonoszokkal még kegyetlenebb is: egyszerűen megölik őket a tündérek lsd. Hotaru apját… Kritikám eddig tipikusan egy otaku fanyalgásaira emlékeztet? Lehet, de ismétlem, volt, ami tetszett a Crystalban. De azt is tudom, hogy nem én vagyok az ideális célközönsége a sorozatnak, mert érzelmileg sokkal jobban kötődöm a régi nagy elődhöz. Nálam továbbra is a 90′-es évekbeli Sailor Moon az IGAZI.
Értékelésem: 6/10
A Sailor Moon franchise tipikus példája, amikor az eredeti alapanyag gyengébb, mint az anime, amit készítettek belőle. Pedig sajnos emiatt ilyen a Sailor Moon Crystal. Mivel megpróbálnak minden áron mangahűek lenni, ezért (főleg azok, akik soha nem olvasták a mangát) az embereknek nem igazán jön be, főleg, hogy míg a régebbi animében jó sok filler volt a karakterek kibontakozására és megismerésére + az anime készítők mertek változtatni olyan dolgokon, melyek az eredeti műben nem voltak jók (például a gonoszok 80%-ának sótlan one-time szerepeltetése, lásd az Amazon Trió és Rubius 4 örömlánya), addig a mostani anime a manga hibáit és negatívumait is tartalmazza.
De legalább volt javulás az előző évadokhoz képest.
Igen, mások is ezt mondják nekem. Azért sajnálom, hogy a manga kimaradt nekem anno. Biztos nem lenne ilyen élmény. Ennek ellenére nézem. Bizonyos dolgok azért tetszenek. 🙂 Köszi a háttér infókat!
Amit itt leirtal az tény is való de azt figyelembe kell venni hogy a Sailor Moon Crystal-t úgy csinálták meg ahogy a mangába is van.
A sailor moon az egy atdolgozott anime volt ami együtt futót a mangával így nem tudták ugyan azt csinálni.
A crystal szeriaba meg nagyon vissza tudták azt hozni Haruka és Usagi kötelekét. Így ebből a szempontból a crystal az eredeti történet ha a mangát is nezuk amivel megszuletet a sailor moon.
Figyelmedbe ajánlanám h mielőtt ilyet írsz olvasd/nézd meg az összes művet es akkor nem írnál ilyeneket.
Szia! Köszi a kommentet. Ismerem a mangát is (már bepótoltam), és a régi sorozatokat is, de ettől még a Crystal sajnos nem tetszik. Hiába hű a mangához, én mást vártam volna tőle, különösen úgy, ha összehasonlítom a régi animével (aminek tudom, nem sok köze volt az eredeti mangához, de jobban működött nálam).
Szia. Lehet, hogy most meg leszek kövezve, de én régen végignéztem az egész sorozatot (bár akkor még gyerek voltam), és valahogy felnőtt fejjel ismét megnéztem az egészet. Igen, be kell vallanom, hogy tényleg van egy két dolog, ami hiányzik a Crystal-ból (itt az érzelemtelítettebb részekre gondolok), de szerintem semmivel nem jobb vagy rosszabb a régi az újnál. Miután újranéztem a régit, és végignéztem a Crystalt be kell vallanom nekem nagyon tetszett a Crystal, és pontosan azért mert csak a fő szálra tették a hangsúlyt, és nem kellett a 168 részből 140-et megnéznem feleslegesen. Be kell vallanom a régit elég nehezen néztem újra pontosan az miatt , hogy a xxx-e-dik részben még mindig nem derült ki semmi és egymás után jönnek az ugyanarra a klisére írott részek és a főszálat meg 8 részben lezavarták a végén és kész. És mellette áll az is, hogy azért itt is voltak olyan részek, amik megsirattak. Persze tudom, hogy akkoriban nagy divat volt, hogy minél hosszabbra csináljanak egy animét, meg a gyerekek ezt még szeretik is ;), én is szerettem.