Haeundae – Tidal Wave / 해운대 (film; 2009)
Földrengés, cunami – könnyekkel és drámával, no meg egy cseppnyi humorral a tetején
Régen néztem már ázsiai filmet mostanság, és ha már a héten rám tört a nagy „moziláz”, gondoltam előbányászom az idén bezsebelt ázsiai filmjeimet, melyeket nem néztem meg eddig. Hát van egy pár, kb. 20-30 válogatott példány eddig, és még mindig gyarapodik a számuk, mert ha nézni nincs is időm, azért próbálok lépést tartani „Kelet Hollywoodjával”. No, így esett választásom (mivel úgyis sok természeti katasztrófás mangát olvastam az utóbbi időben) a Haeundae-re, mely egy dél-koreai gyöngyszem. A földrengést követő hatalmas cunami (szökőár) zuhatag okozta pusztítást szemlélteti e film háromnegyed órán át, kicsit hosszúra nyúlt felvezetéssel indítva.
A film első órája egy tipikus, hétköznapi vígjátéknak is elmenne, a 2004-es Szerelem kísértete (Windstruck) óta nem láttam ilyen jól induló koreai vígjátékot. E kellemes, gyakran mégis a személyes drámákra kiélezett pillanatokban ismerjük meg filmünk főhőseit, kik a tengerparti csodás városban, Haeundae-ban élnek:
A geológus kutató Kim Hee-t, aki előre észleli a közelgő katasztrófát, csak persze senki nem hisz neki, ráadásul váratlanul feltűnik egykori kedvese is, a kemény Yu-Jin, lányukkal, Ji-minnel. Mivel a férfinak az élete a munkája, ezért kislányát egészen pici kora óra nem is látta, sőt a lánya nem is tudja, hogy ő az édesapja. Így az ő kapcsolatuk egy kis családi drámát sejtet előre, melyet a közelgő katasztrófa talán pozitív irányba fog terelni.
Akkor ott van még Man-shik és az árva Yeon-hee kis félénk románca is. Yeon-hee édesapjának a halálától kezdve viseli gondját Man-shik, és az életét is feláldozná a lányért, miközben szerelmes daliánkat ott hagyja a felesége, így hat éves kisfiát is egyedülálló szülőként kell nevelnie.
És persze nem maradhatnak ki a vízi mentők sem a képből, a hullámok őrei közül pedig a botladozó nyelvű Hyeong-siket ismerjük meg, akit meghódít egy velejéig temperamentumos kis boszi, Hee-mi.
Karakter központúság = valóság?
Ezeknek a szereplőknek, és a körülöttük élő rokonoknak, barátoknak pl.: a flúgos, szerencsétlen Dong-chunnak (aki örök humor forrásként szolgál a nagy katasztrófa során) a bemutatkozása, hétköznapi problémái vezetik fel az óriási cunami okozta tragédiát. Mivel a szereplők tulajdonságainak, és jellemének kibontása a megszokott sémától eltérően nagyon sok időt kap, így mindenki ki tudja magának választani a legszimpatikusabb karaktert. És azáltal, hogy ennyire közel hozza a nézőhöz a hétköznapi embert, így még inkább át tudjuk érezni a hirtelen támadt katasztrófahelyzet okozta sokkot, és a normális életből erőszakosan kizökkentett emberek kétségbeesett küzdelmét az életben maradásért.
Persze ennek ellenére nem mentes ez a film se apróbb félresiklásoktól, mint az előre kiszámítható történet, a néha túlzóan elnyújtott drámai sikoltozások. De ezért szerintem kárpótol minket a gyönyörű látványvilág. A képek nagyon szépen színezettek, minőségi felvételeket kapunk, bár a számítógépes grafika néhol erősen látszik a cunami pusztítása során, de szépen eldolgozták az egészet, és hatásos látványt kapunk. A kamera mozgások megszokott módon gyorsak, ezzel is fokozva a feszültséget, így túl sok fix képre nem kell számítani, legalábbis a cunami idején, sőt a mostanában annyira népszerű gyors vágások mellett, a kamera beremegtetése is feltűnik, melyet a hollywoodi filmek is előszeretettel preferálnak (pont tegnap néztem meg a 2010-es Robin Hood feldolgozást, melyben szintén ezt a technikát alkalmazták a harci jeleneteknél).
A látványvilág tehát első osztályú, a karakterek is szerethetőek, emberik, az egy-két kis baki pedig el is sikkad mindezek felett, és kellemes kikapcsolódást, szórakozást nyújt egy fáradt, és hőgutával fenyegető nap után.
Előzetes
Otthoni és nemzetközi sikerek
A film magyar dvd-én is megvásárolható, és meg kell hagyni a magyar szinkron nagyon jól sikerült hozzá. Ritkán hallani ennyire igényes, és jól összeválogatott szinkronszínész stábot egy ázsiai film alatt. Ráadásul hazájában 2009 szeptemberében bekerült a 4 legnépszerűbb mozifilm közé, emellett ez Dél-Korea szinte első ilyen óriási költségvetésű, és jegyeladási rekordokat döntő katasztrófafilmje. Úgyhogy szerintem ezzel üzenhetünk Hollywoodnak is, hogy a mozi kultúriparának ősi receptjét (egyszerű történetvezetés, közérthetőség, hétköznapi karakterek), nemcsak Amerikában, hanem bizony Ázsia országaiban is tökéletesen lehet alkalmazni a vetítővászonra, és a tipikus, kliséktől hemzsegő B-C kategóriás katasztrófafilmeket is lepipálhatja a cunami.
Adatok
- Angol cím: Tidal Wave / The Deadly Tsunami
- Eredeti cím: 해운대 / 海雲臺
- Rendező: Yoon Je-kyoon
- Műfaj: dráma, természeti katasztrófa, akció
- Terjedelem: kb. 106 perc
- Bemutató dátuma: 2009. július 23.
- Stúdió: Doosaboo Film; CJ Entertainment
- Eredeti nyelv: koreai
- Ország: Dél-Korea
- Linkek: Wikipedia (eng); Asian Media Wiki (eng); Dorama fansite (hun); Korean movie.com (eng)
Nagyon sokan lehúzzák a filmet, hogy gyenge a sztori és előre kiszámítható. Szerintem nem gáz, mivel ez egy katasztrófafilm…
Tetszett nagyon, hogy a szereplők egy kicsit hosszabb felvezetőt kaptak, így megismerhettük őket és hát vicces is volt 1-2 jelenet 🙂 Látványilag pedig lenyűgöző a film, arra tényleg nem lehet panasz.
Jaja, nekem is tetszett :). Túl sok koreai vígjátékot nem láttam, de nagyon szórakoztató volt az eleje is :D.
én sem néztem eddig koreai filmeket de azt hiszem most már fogok.. (L)
A kedvenceim a koreai és a japán filmek, bár nem oly gyakori a happy end, de mivel teljesen más, mint az amerikai és európai mozi, engem teljesen lenyűgöztek mind a színészek játékai, mind a képi hatások.Persze olyan is van , ami megmosolyogtat, de ez a két világ közötti kulturális különbségeknek is betudható. Nagyon szeretem ezt az oldalt böngészni, kiváló munka, én egy kis faluban lakom ,és nem értik az emberek, hogy mit tudok szeretni az ázsiai filmekben ,sztorikban.Ezért is öröm, hogy találok egy pár honlapot,amin ugyanolyan érdeklődésű emberek osztják meg a véleményeiket, mint én.