A populáris kultúrán belüli globalizációjára mutat (megint) tökéletes példát a legújabb Disney-mese. A legújabb hercegnős produkcióban kitaszított mutáns-elméletet kevertek össze a tipikusan európai mesevilággal, így Hans Christian Andersen Hókirálynő című történetével. Mindezt pedig összekötötték a Once Upon a Time igaz szerelem csókokkal teli drámájával és Japán shōjo toposzával (a Trónok harcás látens utalásokat már saját paranoiás fanatizmusomra vezetem vissza). A hatás nem maradt el. A magyar mozikban december 5-én debütáló Jégvarázs (Frozen) – YouTube előzetes – az említettek ötvözésével vált kicsik és nagyok kedvencévé, és meglepően jól teljesített a közönség előtt (IMDb.com például 8,1-re értékelték).
Szeleburdi hercegnő a szerelem és a jég fogságában
Az alapfelállás nem ismeretlen: van egy lökött és felvágott nyelvű (vörös) hercegnőnk, Anna, aki vágyik az ismeretlenbe, a szerelemre, a barátokra és a kalandokra. Ám nővére, Elsa, sötét titka miatt a külvilágtól elzárva kell élnie otthonában. A furcsa testvérpár szüleinek halála után Elsán a sor, hogy királynőként álljon országa élére. A koronázási ceremóniára kénytelen népes vendégsereget hívni, amit Anna cserfes elragadtatással üdvözöl. Az ünnepségen a hóbortos Anna első látásra szerelmes lesz, ám nővére gyorsan jött légyottját zordan fogadja, aminek heves szócsata és „a vérfagyasztó titok” lelepleződése lesz a vége. Elsa ugyanis egy „átokkal” született: képes mindent egyetlen érintésével jéggé változtatni. Újdonsült királynőként így nemcsak az ország kormányzására éretlen az ifjú Elsa, hanem az átoktól való rettegésében egy olyan katasztrófát hoz otthonára, amit csak Anna, újdonsült „szerelme”, egy jegesember, egy rénszarvas és egy flúgos hóember tud megállítani.
Móka, kacagás, testvéri szeretet, érzelmek útvesztője, a szerelem titkának megfejtése – szórakoztató és kellemes témák egy izgalmas, egy pillanatig le nem ülő történethez. Ráadásul az új generációs hercegnőkkel, akik Rapunzel és a vadóc Merida nyomán is színre léptek, a Disney úgy tűnik végleg búcsút intett a megmentő hercegre váró törékeny lánykáknak. Anna és Elsa még ha vívódnak is az érzelmeik viharában, ők már az emancipált serdülő lányok sorát bővítik, avagy a nagy szemű (és bizonyos típusú) mangalányok viselkedésjegyeit hordozzák magukon: bátran harcolnak, akár puszta kézzel is, nem tűrik, hogy mások megmondják nekik mit csináljanak, sőt, ők lesznek azok, akik bájukkal, okosságukkal és ügyességükkel hoznak önfeláldozó döntéseket.
A férfiak/fiúk „csupán” szórakoztató kellékek, akik a macsó humorról és a túlfűtött hangulatról gondoskodnak. No meg, a tipikusan maszkulin sztereotípiák reprezentálói: ők a hatalom birtokosai, vagy éppen szorgos dolgozó és ily módon „hétköznapi” emberek, akik imádják a „verdákat”, pimaszul fitogtatják férfiasságukba vetett hitüket és a női szépségtől olvadozva támogatják a nadrágba bújt királylányokat. Ráadásul a hercegnőknek már nem egy szerelemre érdemes jelölt dukál, hanem kettő – a bájgúnár és a pimasz szegénylegény – nem nehéz kitalálni, hogy ki lesz a befutó. Ezek is a hercegnőknek a férfinemen való felülemelkedését szimbolizálják bizonyos szinten, hiszen már a hercegnő választ akkor is, ha elsőre enged a spontaneitásnak és a lovagias szép szavaknak, de ha beüt a ménykű, akkor a sarkára áll magától is, nem kell neki hős megmentő, megmenti ő magát, ha kell.
Melléjük természetesen kell egy nem emberi, rettentően cuki és a lököttség magas fokán egyensúlyozó „lény”, aki ártatlan segítőkészséggel és naivitással testesíti meg az egykori Disney-hercegnők alteregóját (is akár). Ott van még a túlméretezett házi kedvenc szerepére egy falánk rénszarvas is, aki szótlanságával támogatja a kétbalkezesnek induló mentőakciót.
Az ember legfőbb ellensége saját érzelmi labilitása
A két legfontosabb kérdés, amik a film alatt foglalkoztattak: ki a főgonosz és ki az igazi főszereplő? Mert Elsa bocsájt átkot otthonára, de mindezt tudtán kívül teszi, emellett szebb is, mint a cserfes hugicája. Ám amellett, hogy királynőnek koronázzák, kap egy rakat felelősséget és stresszt a nyakába – van egy gyönyörű dala (Let it go! – YouTube), amiben kitaszított, évekig eltitkolt énje virágzik ki magas fokon (ráadásul olyan, mintha az X-Men egyik mutánsa lenne). Mindeközben a szürkébb és hóbortos hugicája percenként flörtöl, orra bukik, fricskákat hány, szópárbajozik, bátran megy nővére után satöbbi, satöbbi. Anna egyértelműen több műsoridőt kap és „mélyebb” jellemábrázolás fényében potenciális alapot ad az azonosulásra lánykák millióinak, de nekem valahogy Elsa volt a fontosabb karakter. Kár, hogy nem szenteltek több csodaszépen animált filmkockát rá.
Meglepő módon a vérbeli „gonoszság”, aminek forrása legtöbbször a Disney filmek legelején egyértelműen ki van jelölve, most inkább az érzelmekre (bizonytalanság, félelem, megfelelni akarás – tiszta modernkorunk tini nyavalyái, nem?) terelődtek és csak a film végén, egy tényleg nem várt tragikus fordulat után kapunk egy karakternyi gonoszságot. Ellenben az évszázad legmeghatóbb animációs filmje lett volna ez, ha a Disney mer neki szomorú végkifejletet szánni, amire óriási volt az esély. Ennek ellenére még így is figyelemre méltó az a tény, hogy ebben a mesében is nem a „herceg” tette/teszi fel az i-re a pontot! (Gender szempontból érdekes elemzés alá lehetne vonni a mesét.)
A fentiek fényében nekem a számtalan szórakoztató, humoros vagy éppen megható jelenetek mellett pár negatívum is kitűnt. Mint már írtam, Elsára több figyelmet fordítottam volna, plusz, az előzetesben (YouTube) szinte a mese összes jó jelenete el van lőve. Az animációja ellenben gyönyörű, az eredeti angol dalokra sem lehet panasz (nem magyar szinkronnal láttam, így erről nem tudok nyilatkozni), ezt alátámasztja az is, hogy számtalan díjat vitt el az OST-ja, főleg a Let it go című betétdal Idina Menzel (Elsa szinkronhangja) előadásában – még mindig kiráz a hideg, annyi érzelem van ebben a muzsikában! Az animációs film egyébként kapott Golden Globe jelölést is és per pillanat 19 millió dollárnál is többet kaszál az amerikai mozikban. Egyszer, sőt, többször is érdemes megnézni ezt a 102 perces alkotást az iránta érdeklődőknek, hiszen kellemesen megkapó kikapcsolódást nyújthat. Az eredeti Hókirálynő sztoriját azonban ne nagyon keressük rajta. Végül jöjjön az annyit emlegetett isteni dal kedvcsinálónak:
Felhasznált oldalak: IMDb.com, Wikipedia
Kicsit off, de ha már felmerült a Trónok harca… Nem tudsz arról valamit hogy miként szerepel egy ilyen tipikusan európai ízvilág Japánban pl? Nem nagyon találtam visszajelzéseket, pedig ez lehet hogy érdekes.
Szia, bocsi a kései válaszért :). Rákerestem, és azt találtam külföldi oldalakon, hogy nem igen hozta őket lázba a Trónok harca eddig. Plusz, náluk idén januárban kezdték el vetíteni a TV-ben. Itt van néhány cikk angolul, ha érdekelnek a részletek: Rocketnews, Kotaku – az érdeklődés hiánya mögött több ok is állhat, mondjuk a Harry Potter és a Gyűrűk ura népszerűségét egyáltalán nem tudta elérni, de nincs kizárva, hogy olyan népszerű legyen, mint ezek az elődök. Annyit tudtam még meg, hogy mivel idén nyáron jelent meg Japánban az első évad DVD-n és Blu-rayen ez adhat majd alapot a népszerűségre, mert a japánok inkább kedvelik a DVD/Blu-ray kölcsönzést, mint a tv-nézést.