Nem vártam, hogy ezt fogom átélni és végül leírni, de az animációs filmfesztiválokon is végigsöprő, majd díjjal (14. Future Film Platinum Grand Prize – Olaszország) is kitüntetett A Letter to Momo (Momo e no Tegami) hatalmas csalódás lett a számomra. Éppúgy, mint Shinkai Makoto Csillaghajszája, ez sem lopta be magát hát a szívembe, hiába mutatta be a japán vidéki élet szépségét egy tinidrámán keresztül, ahol a halál (vagy akinek így jobban tetszik: az elválás) elfogadása és a továbblépés volt a cél.
Groteszk szellemek őrangyal szerepben
A dörzsöltebb animések már a fenti pár sorból tudhatják azt, hogy miért lehet a Production I.G és Okiura Hiroyuki eme közös műve túlértékelt a számomra. Klisés elemekkel, 2 órás játékidőben mesél olyan dolgokról, amiket más rendezők (Miyazaki Hayao, Hosoda Mamoru), más művekben (Summer Wars, Whisper of the Heart, The Girl Who Leapt Through Time, Farkasgyermekek) kiváló cselekmény mellett szórakoztatóan, mozgalmasan és tényleg érzelmesen adtak át. Mielőtt az A Letter to Momo hibáira kitérnék, röviden lássuk, miről is szól a mű:
Történet: Momo édesanyjával tokiói életüket hátrahagyva utazik Shio szigetére. Momo nemrég vesztette el édesapját, akihez utolsó szavai sértők voltak, így a lány bűntudattal a lelkében érkezik a vidéki falvak hangulatát ébresztő városkába. Itt a mezőgazdálkodáson, a vízbe ugráláson túl sok szórakozás nem adatik egy magának való tini lánynak. Ám Momo élete hamarosan új irányt vesz. Egy rajzolt füzetből kilépett szellemek jelennek meg előtte, akik állítólag őrangyalként figyelik majd Momo és édesanyjának sorsát. A szellemek mókás és egyben ijesztő kinézete (az egyik tiszta Szméagol a Gyűrűk urából) adhat okot a humorra, a szórakozásra.
Félreértés elkerülése végett: Szeretem az ilyen típusú animéket, és mélyen meg szoktak érinteni, hiszen az én életemben is adódott már hasonló szituáció, de a Letter to Momo meglepően hidegen hagyott. A vontatott narratívája, a balgán humorosnak szánt pillanatai (két jelenet volt számomra igazán vicces: egy vaddisznó gázosítás és egy diszkótáncos üzenetküldés), a merev karakterdizájn (ejnye Production I.G, olyan, mintha mostanában bábokkal dolgoznál) – nem hatott meg, nem fogott meg és sajnos egyáltalán nem szórakoztatott.
Nem akarom hibának vélni, de túl japán lett az anime. Nehezen fogyasztható a lassú cselekménye miatt, kiszámítható az előresejthető fordulatok miatt (szellemek, kiktől félünk, de a barátaink lesznek a közös kalandok során, majd egy múltbéli hiba újra a felszínre tőr és hallállal fenyeget, ehhez pedig a groteszk karakterek adnak segítőkezet, majd jön a természetfeletti megoldás, szeretethullám és happy end.)
Okiura Hiroyukitól pedig többet vártam. A Jin-Roh – The Wolf Brigade rendezőjeként vártam, hogy a könnyáztatta dráma, a rettegés, a kétségbeesés és kilátástalanság érzelmei fognak ugyanolyan nagyot ütni, mint ebben a régebbi művében. Aztán rájöttem, hogy a Jin-Roh adaptáció volt, míg az A Letter to Momo Okiura Hiroyuki saját ötlete nyomán született. Ő írta a forgatókönyvet, rendezte, így nem véletlen, hogy ugyanazt a katartikus élményt nem tudtam átélni.
Nem akarom elvenni a kedveteket tőle, de annyi magasztaló kritika után, érdemesnek látom egy olyan véleménynek is a létjogosultságát, ami pont az ellenkező oldalt képviseli. Így a japán folklór, a családi drámák és a realisztikusabb, japán valósághoz, gondolkodáshoz és emberhez talán közelebb álló animék kedvelői nézzék meg, döntsék el, hogy nekik tetszik-e, vagy sem.
Az A Letter to Momo szép mondanivalóval bír, átélhető drámát ad, ami bárkivel megeshet, valósághűségébe szórakoztatóan olvadhatnak bele a misztikus elemek, de egy A-kategóriás animefilm nyomába nem érhet. Míg Shinkai Makoto képes volt 6 percben megríkatni a Dareka no Manazashi című művével annak kommerciális léte ellenére is, addig az A Letter to Momonak csak két-három mosolyt sikerült kicsikarnia belőlem a megszámlálhatatlan ásítás kíséretében.
ADATOK
- Japán cím: Momo e no Tegami / ももへの手紙
- Angol cím: A Letter to Momo
- Eredeti alkotó: Okiura Hiroyuki
- Rendező: Okiura Hiroyuki
- Zene: Kubota Mina
- Karakterdizájn: Okiura Hiroyuki, Ando Masashi
- Megjelenés: 2011
- Terjedelem: 120 perc
- Stúdió: Production I.G
- Műfaj: slice-of-life, dráma, vígjáték, természet feletti, misztikus, hétköznapi történet
- Linkek: ANN (en), MAL (en), Wikipedia (en)
Annyiszor elémkerült már a borítója hogy neki kellett ülnöm megnézni, még ha nem is áradoztál róla. Nem volt zseniálisan fordulatos vagy nagyon eredeti, de én elvoltam vele. Lehet hogy túl nagy elvárásokkal nézted meg, vagy ami még valószínűbb, sokkal több animét láttál nálam. 😀
Hehe :D, aranyos vagy és köszi, hogy írtál! Örülök hogy élvezted azért. 🙂 Lehet az is, hogy nem voltam ráhangolódva. Most nézem az Uchoten Kazokut, ami szintén ilyen folklóros témájú és az meglepő, hogy mennyire megfogott. :3 Sok anime? Hát, lassan már nem elékszem mindegyikre ^^’ az tény, de nem mindenhol számít nálam, legalábbis nem minden műfajnál.