Tavaly itthon is nagy népszerűséget aratott Higashino Keigo X – A gyilkos ismeretlen című könyve, aminek személyszerint is elvonási tüneteket produkáló függője lettem. A író stílusa és narratívája egyszerre tette izgalmassá, érzelmessé, fordulatossá a cselekményt, amiben egy szerelemből elkövetett majdnem tökéletes gyilkosságnak lehettünk nyomonkövetői. A kacifántos ügyet zseniális agyszülemények csatái tették még lebilincselőbbé. Éppen ezért kutattam fel az író egyik korábbi alkotását, a Naokót (eredetileg Himitsu címen jelent meg japánul), ami 2004-ben megnyerte az 52. Mystery Writers of Japan Award legjobb regénye díját, majd filmet is forgattak belőle. A regényt angolul zsebeltem be, így magyar könyvesboltokban még ne keressétek.
Igazi nő egy kislány bőrében
Sugita Heisuke 39 éves egyszerű, középosztálybeli munkás, aki egyik napról a másikra váratlanul elveszíti élete értelmét: gyönyörű feleségét Naokót és 11 éves kislányukat, Monamit. Anya és lánya egy tragikus buszbaleset áldozatai lettek, de Monami mondhatni csak „félig” kerül a halál árnyékába, mivel kómába esik. E szerencsés végkifejlet a szerencsétlenségben azonban egy újabb csapást tartogat megtört főhősünk számára. Lánya amikor magához tér, többé már nem az, aki egykor volt. A kislány testében ugyanis Heisuke feleségének szelleme, Naoko csodálkozik rá a világra és megfiatalodott külsejére. A lelki és fizikai megpróbáltatások mellett kénytelen hát szembesülni a pár e szokatlan helyzettel. Azonban az a ragaszkodás és szerelem, ami kettejüket összeköti, úgy tűnik képes lesz ezt a tragédiát legyőzni. Vagy éppen ellenkezőleg?
Naoko kislányként, új életet kezdve próbálja jobbá tenni lánya bőrébe bújva annak életét, így az elszalasztott lehetőségeket választva, a szorgalmas tanulás és az érett döntések mellett tör ki egykori semmitmondó háziasszonyi szerepköréből. Hogy mindezt a szerető férj, aki lányában feleségét látja, ám vonzalom, szerelem helyett csak atyai törődést érez iránta, hogyan fogja feldolgozni, hogyan fogja vágyait kordában tartani – ezek mind megrendítő drámán és szomorúságon keresztül derülnek ki az olvasó számára. A két fél bár lélekben közel marad egymáshoz, de megváltozott életfelfogásuk, szemléletük miatt egyre távolabb sodródnak a másiktól, az egykori kölcsönös megértést az eltaszítás és a ridegség boldogtalansága váltja fel. Naoko tiniként a jövőbe tekint, míg Heisuke a múlt rabláncára verve gyászolja feleségét, kit még ebben a szituációban sem tud elengedni.
Engem a könyv két megrázó jelenettel és gondolatsorral hatott meg és vett le a lábamról a maga kissé lassú kibontakozású elbeszélésében. Először Naoko és Monami haláltusája a kezdő oldalakon, majd Heisuke szembesülése a tragédiával olyan megkapóan és letaglozóan reálisan jött át, hogy szinte magam előtt láttam azt, ahogy az anya testével védi gyermekét, ahogy az üvegszilánkok véresre marják egész testét, és ahogy könnyáztatta arccal gondol szeretett férjére az utolsó pillanatokban. A szemem előtt pörögtek le azok a jelenetek, amint Heisuke fokozatosan jut el annak tudatába, hogy mi történt, hogy egy olyan baleset, amiről álmában sem gondolta volna, hogy megeshet a családjával, mint derült égből a villámcsapás törte ketté addig felhőtlennek hitt életét. Ezek a momentumok még engem is könnyekre fakasztottak.
Másrészt a könyv végén egy szimbolikus elengedéssel válik teljessé a kép. Aki veszített el már közeli hozzátartozót az életében, az tudhatja mire gondolok. Szeretteinket elengedni nagyon nehéz, embertpróbáló feladat. Lehetetlennek tűnik azt az erős érzelmi kapcsot feloldani és megszüntetni, ami halottjainkhoz köt bennünket. Higashino Keigo ezt olyan szívszorító pontossággal ábázolja a maga misztikus módján, hogy akaratlanul is együttérzünk a főszereplőkkel, akik szeretnek, veszekednek, szenvednek, majd az élet és a jobb jövő reményében adnak fel álmokat, vagy éppen küzdenek. Letehetetlen könyv. Minden érzelmes és érzékeny lelkű regényrajongónak ajánlom.
Adatok
Cím: Naoko (angol), Himitsu (japán)
Megjelenés: 2004
Kiadó: Vertical
Terjedelem: 288
Megrendelés: Amazon.com
