A Toei Animation igen kedélyborzoló és groteszk animét tett le az asztalra 2012 őszén. A Japán mozikban megjelenő Asura ugyanis mind látványvilágában, mind történetében szembement azzal, amit az utóbbi idők család centrikus hangulatával magáénak tudhatott a stúdió. A Toei fogott egy 1970-es években megjelent, véresen kegyetlen mangát, művészi animére adaptálta, majd a várt sokkoló hatás nem maradt el. A feudális Japánban játszódó Asura koncepciója magába foglal minden olyan témát, ami lelkünket milliónyi cafatokra tépi szét: éhínség, természeti katasztrófák, emberi gyarlóság, kannibalizmus, gyilkosság és még számtalan sötét esemény, ami a Pokol kínkeserves szenvedéseit idézi. Mindezt pedig olyan vizuális csomagban tálalta elénk, amiben a graffitiket idéző, darabos mozgású karakterek sínylődnek a természeti képek hihetetlen részletességgel, finomsággal és egyedi színkezeléssel kidolgozott sorozata előtt.
Egy szörnyszülött passiója
Asura a legnagyobb éhínség és aszály idején jön a világra nincstelen édesanyja aszott testéből, a 15. századbeli Japánban. A csöppség első pillanatai még melegséggel átitatottak, ám a veszély szele a kezdetektől fogva ott lappang körülötte. Édesanyja először egy tébolyult farkas támadásától menti meg gyermekét, majd a nő eszét vesztve odáig süllyed a kínzó éhség kábító bódulatában, hogy saját gyermekét próbálja megenni.
8 évvel később újra találkozunk Asurával. Törpe termetével, hatalmas karmaival és fenevadat idéző tekintetével rögtön sejthetjük, hogy más ő, mint a többi ember. Emberségét talán örökre elvesztette azon a bizonyos éjszakán, amikor édesanyja egy megbocsájthatatlan bűnt kísérelt meg ellene véteni. A 8 éves fiú pedig vadkutyaként a túlélés érdekében szokott rá a gyilkolásra és az emberhúsra. Elállatiasodott hősünket csak egy dolog mentheti meg a kárhozattól: a szeretet ereje. Egy buddhista szerzetes és egy fiatal lány segítségével Asura felfedezi azt, amit soha nem tapasztalhatott meg: a tudást, a féltékenységet, a boldogságot, valamint a vad zokogásba taszító lelki szenvedést.
Az Akiyama George 2 kötetes mangájából adaptált sztori így véres fejszecsapásoktól kísérve, 95 perc erejéig nyújt hol művészkedő, hol elgondolkodtató pillanatokat a kiszámíthatóság jegyében. Ugyanis hősünk megtérésének története nem egyedülálló, a koncepció a maga véres valóságában több filmet, könyvet és animét is szült már. Ám a minőségi kivitelezés, és a mai habkönnyű sorozatok mellé üdítő újdonság látni egy komédiától és fanservice-től mentes, és egyben komoly hangvételű alkotást.
Az anime tehát mozgalmas, akciódús, érzelmes – van izgalmas üldözés, furcsa szerelem -, így megrendítheti belső lelki nyugalmunkat is, de számomra leginkább a látvány volt a legmegkapóbb. A szépséges színek, a festménybe illő kidolgozottság, a ruhák anyagának szinte tapintható animálása lenyűgözött (mindez a Queens of the Stone Age nevű amerikai rock banda videoklipjeinek esztétikáját juttatta eszembe). A természeti képek egyszerűen magával ragadóak lettek: hegyek, völgyek, az eső, a vihar, az ég – mind-mind hihetetlenül hangulatosan kivitelezett.
Főhősünk pszichológiai jellemfejlődése, drámája és őrülete is izgalmas, mellesleg a 15. századi Japán vidéki parasztjainak életébe is betekinthetünk a földesurak kizsákmányoló kegyetlenkedéseitől kísérve, valamint a buddhizmus gyakorlása sem marad ki a képből, ami bennem ellentmondásos érzelmeket keltett.
Engem személy szerint a szereplők kinézete is megfogott. Mozgásuk bábszerűséget idézett, arcukon a CG animáció nyoma mellett egyfajta merevség, játékbabaszerű keménység tükröződött. Persze a tekintetek, a tipikus „mangaszemek” minden mély belső rezdülést tükröztek, még ha furcsa is volt látni őket.
Mindent összegezve szórakoztató portéka az Asura, amelyet Satō Keiichi rendezett – megfigyelhető jellegzetes stílusa a lassított harci jeleneteknél, valamint a bedrogozott stílusú színkavalkádoknál – művei: Karas, Saint Seiya the Movie és a Tiger & Bunny. A zenék igen hangulatosak, és javaslom ezt az egyedi alkotást akár magyar felirattal is megnézni, mivel az Anime Addicts csapata igen autentikus fordítással hozta még közelebb a magyar nézőkhöz ezt a mozifilmet. Spirituális pszichológiai terrorra fel!
Értékelésem: 10/6
- Pozitívum: gyönyörű látványvilág, egyedi karakterdizájn, komoly és sötét hangulat, mély mondanivaló
- Negatívum: kiszámíthatóság, klisés karaktertípusok, buddhista vonalat néhol erőltetettnek éreztem az érdekessége ellenére
PILLANATKÉPEK / SCREENSHOTS [nggallery id=332]
ADATOK
- Cím: Asura / Ashura / アシュラ
- Rendező: Satō Keiichi
- Forgatókönyv: Takahashi Ikuko
- Eredeti történet: Akiyama George
- Zene: Sumitomo Norihito, Ueda Susumu, Ike Yoshihiro
- Karakterdizájn: Hōtani Yukitoshi
- Hossz: 75 perc
- Stúdió: Toei Animation
- Műfaj: dráma, tragédia, seinen, történelmi, horror, természeti katasztrófa, pszichológiai
- Linkek: ANN, MAL, Wikipedia, Asian Wiki, Anime Addicts, IMDb.com, Baka-Updates
Őszintén megvallva, én nem ezt vártam a műtől. Érdekesnek érdekes lett, de szerintem nagyon aránytalan lett. Az első 8 percbe olyan szintű sokkolást tettek, ahogy gyakorlatilag a későbbi tragédiák súlyát könnyítették. Illetve bevallom, nekem a háttér kidolgozása tetszett, ellenben a karakterek és azok mozgása már kevésbé. Rosszul vagyok a 2D-s karakterek/tárgyak 3D-s mozgatni akarásától CGI-rásegítéssel, s pont ezt nem vártam volna a Toei-től, akik a rajzban elöl jártak jó sokszor. Most mondjuk az új Harlockkal a CGI-szintet tették magasra és valahova át kellett a pénzeket csoportosítani, így szerintem ez a magyarázata, hogy ennyire félresikerült ezen a téren.
Igen, a CGI engem is zavart, azt hittem simulékonyabban fognak mozogni a karakterek. Ennek ellenére a kinézetük nekem tényleg hangulatos volt, főleg a hősnőé. Az első sokkoló pillanatok utána én vártam újabb lelki terror-dózist… De így legalább aranyos lett. Mondjuk a vallásos elem nem tetszett nekem. 🙁 Annyira nem jött át ez a buddhizmus dolog.