Bosszúállók / The Avengers (hollywoodi film; 2012)
Annyi pozitív dicséret után döntöttem el, hogy az idei (pontosan 2012. márciusi), kasszasikereket döntő Bosszúállóknak nem várom meg a hazai DVD és Blu-ray kiadását, hanem moziban élvezem a Marvel szuperhősi szcénájának e humorosan pörgős összecsapását. Az új mozifilm, amelynek előzményei a Vasemberben (2008), a Thorban (2011), vagy éppen a tavalyi Amerika kapitányban (2011) is láthatóak (A hihetetlen Hulkról (2008) nem is szólva), fergeteges erővel vett le a lábamról, bár az igazat bevallva, a tavalyi X-Men: Az elsőket (2011) nem pipálta le nálam, de így is dupla dinamitként csapódott le retináimon e gépesített szörnyektől hemzsegő robbanás zápor.
Marvel hősök akcióban, ami végül majdnem Vasember 3-má vált
Kíváncsian vártam eme legújabb szuperhős eposzt mozivásznon, ami kedvenc karaktereimet hozza vissza, mint a Robert Downey Jr. alakította Vasembert (Tony Starkot), vagy a Chris Evans által játszott Amerika kapitányt. Az eredmény: annak ellenére, hogy végül hat szuperhőst zsúfoltak bele egy filmbe, végül ügyesen sikerült az arányokat megtalálni a szereplők bemutatására fordított időben. Bár végül Vasember lett a nap hőse, aminek én csak örülök, de azért a többiek is bele aprítottak jócskán a tejbe. A mindig komor, most még ráadásként félszemű, Samuel L. Jackson által megformált Nick Fury, kellő ravaszsággal terelte össze a világ hat legösszeférhetetlenebb figuráját a SHIELD nevezetű, emberiséget védő szervezet vezetőjeként. Így kerülhet egy „étlapra” a 70 évig jégkirálynőként szunyókáló, igazságérzetével és ökleivel harcoló Amerika kapitány (Chris Evans), a zseniálisan őrült, megrögzött önimádó Vasember (Robert Downey Jr.), a gyilkos duó (Fekete özvegy (Scarlett Johansson) és Sólyomszem (Jeremy Renner) – kik nem voltak ismerősök eddig a csak szuperhős filmeken edzetteknek), az érzelgős mennydörgés nagyúr, Thor (Chris Hemsworth), valamint a leheletnyi stressz hatására tomboló őrültté változó zöld behemót, Hulk (Mark Ruffalo). A felállás változatos, főhőseink pedig egy másik univerzum szülöttjével, a ripacskodó, ugyanakkor bosszúéhes asgardi Lokival kénytelenek szembeszállni, aki mellesleg gyönyörű testű félistenünknek, Thornak a tesója. A divathoz és a félelemkeltéshez nem nagyon értő, de megsebzett önérzettel bíró öcskös nem kis feladatot vállal magára, mint hogy felbőszíti az összes szuperhőst, plusz, még a világot is uralma alá akarja hajtani. Ehhez csupán elme módosító varázslatok, egy felfoghatatlan energiával bíró kocka, és egy nyálkásan hüllős szörnyekből álló hadsereg szükségeltetik.
Az összecsiszolódó hatos fogat
Míg rossz fiúnk parádézik a vágyott rivaldafényben, addig önfejű főszereplőink is megcsillantják együttműködési defektjeiket. Vasember az örök bohóc, mindent és mindenkit kifiguráz, a legtöbb geget is ő süti el a film alatt, miközben a többiek komolykodó drámában úszkálnak. Amerika kapitány nem rest egzecíroztatni társait csilli-villi ruhájában, bár őskövületes képességei miatt többször megkérdőjelezik hasznosságát; – azért valljuk be, ő az egyetlen a csapatban, aki katonaként képes gondolkodni és stratégiákat kreálni. Hulk feszengve próbál kibújni a felelősség alól, Thor többet siránkozik elvesztett családi kötődésein, mint hogy pörölyével sózna oda egy nagyot, a csini Fekete özvegy és az agymosásról megtért Sólyomszem szigorúan nem szerelmi l’amourja pedig izgalmas újdonságként tűnik fel a filmvásznon. A közös ügy, és egy szeretett személy (Phil Coulson ügynök) elvesztése azonban képes őket egy jól szervezett csapattá kovácsolni, bár mint tudjuk, két dudás nem fér meg egy csárdában, hát mi van akkor, ha hat téved be a csárdás mókába? (Nem véletlen, hogy hőseink többször egymást is püfölik.) A világ megmentése garantált, pár könnycseppet is elmorzsolunk a film során, de ami mindent visz, az a káprázatosan száguldó akció! A film végén látható epikus csata alatt egy másodpercig sem pihenő kamera hol Hulk pusztító zúzását mutatja, amint jól végezve dolgát, még heccből besóz egyet Thornak, hol Vasembert, amint repülve tereli el az ellenség figyelmét, Sólyomszem pedig a felhőkarcolók tetejéről likvidálja soha el nem fogyó nyilaival az ellenséget. Eközben Fekete özvegy a földön talajtornázik, combjai gyilkos szorításában csak úgy törnek a nyakcsigolyák, Amerika kapitány pedig menti a civileket, valamint igazi tábornokként vezényel e sokszínű concertóban. Fenomenális audiovizuális élmény az egész, nem véletlen, hogy a film veszélyezteti a mozibevételek terén a Titanic (1997) sikerét is a maga busás 55.1 millió dollárjával (mit ne mondjak, még hétfő délután fél kettőkor is voltunk heten a vetítésen).
v
A Bosszúállók rendezője és forgatókönyvének kreálója is egyben Joss Whedon, akinek munkáját a Dollhouse – A felejtés ára (2009-2010) című, sajnos hamar elvérzett, de szerintem isteni tv-sorozatban ismertem meg. Művei közül olyan sikereket mutatott eddig fel, mint a vámpíros Buffy (1996-2003), vagy az Angel (1999-2004). Whedon gyakorlott kézzel nyúlt az alapanyaghoz, amiből egy többször nézhető film született (ma láttam másodjára), a magyar szinkronok is pöpecek, azért amerikaival is érdemes megnézni, mert nem mindegy, hogy Vasember poénjai hogy csattannak (Már ha azt mondja a halálból felkelve, hogy ugye nem csókolt meg senki? vagy ugye nem lélegeztettetek?). Persze beestek a képbe felszínes karakterek, akik coolok, de a jelenlétükön kívül nem sokat dobnak a latba, ilyen Fury összehúzott szemöldökű „titkárnője”, vagy maga Phil Coulson ügynök, aki mindenkit körül rajong, majd gyorsan elvérzik, mégis megható a halála. A két órás filmnek csak egy hiányossága akad: az érzelmek és a dráma, valamint a filozofálgatás nem kap kellő időt, így az összeálló csapatot ért tragédiák nem nyúlnak el annyira, hogy súlyukat a néző is átérezhetné. A karaktereken sem oszlik el egyenlően a hangsúly: Vasember nyilván előtérbe kerül, ő a legnagyobb aduász a filmben, főleg szellemesen improvizatív beszólásainak hála, valamint a szexi Fekete özvegy is sokat szerepel (rebesgetik, hogy neki is, és Sólyomszemnek is jön majd külön egy-egy eredet film). A csipetnyi hiányosságok ellenére még így is az év legnagyobb durranása, persze már most várom a Men in Black – Sötét zsaruk 3.-at is, az előzetese alapján ez sem kutya (mellesleg kiskorom meghatározó filmes portékája).
Hollywood egyébként jól csinálja. Kellenek a képregény adaptációk, jöjjön még több és több! A film után felbuzdulva, ahogy betértem a mozival majdnem szemben lévő Alexandra könyváruházba, természetesen nem hagyhattam ki, hogy egy Bosszúállókhoz kötődő képregényt meg ne vegyek. Ez a magyarul frissen megjelent Polgárháború (Kingpin kiadó, 2011), amelyet hazafele tartva a buszon, majd evés közben olvastam ki. A Marvel szuperhősös képregényekkel mindig egy félelmem volt, hogy olyan nagy az univerzuma, hogy csak azok érthetik, akik már a kezdetektől, vagy legalább több éve követik a különféle szereplők születését. Ez végül nem okozott gondot a képregény élvezhetősége szempontjából (szerencsére).
Polgárháború: A háború kezdete című képregény (Kingpin kiadó, 2011)
A Polgárháború lényegében a Bosszúállók, avagy a Bosszú angyalainak világába terelődik, ahol két részre szakad az óriási szuperhős társadalom. Az amerikai kormány a Fury-mentes SHIELD támogatásával új regisztrációs törvényt vezet be, amely alapján minden szuperhősnek fel kel fednie valódi kilétét, és törvényesen kell bűnt üldözniük, különben börtönbe vetik őket. (Mindennek az oka az emberek ismeretlentől és szuper bűnözőktől való félelme, valamint, hogy egy balul sikerült bevetésen több száz ember vesztette életét az ifjonc szuperhősök hibájából). A hősök végül két részre szakadnak. Egyik csoportjukat Vasember irányítja, aki elfogadja a törvényt, míg Amerika kapitány az azt ellenzőkből szerveződő ellenállás vezetője lesz. A történettel egy baj van: nincs egyértelműen rossz oldal. Mindkét félnek meg vannak a jogos, ésszerű érvei, egyik oldalról a másikra megy a vándorlás is. A dráma ott üt, mikor egykori barátokként végül odáig jutnak, hogy egymás vérét ontják. Hallatlanul izgalmas ötlet, de nem minden ponton kiforrott a megvalósítása. A grafika egyébként gyönyörű, bár mangához szokott szememnek túl merevek és érzelem nélküliek az arcok, de a püfölős jelenetek, a több, nagyobb panelen átnyúló beállítások szenzációsak! (A képregény mellett bezsebeltem egy új kínai szerzeményt is, pont olvasom is, ez Amy Tantól A gyógyító lánya (Geopen, 2012) című önéletrajzi regény.) Végül a Bosszúállók jöttek, vertek és taroltak. A filmet mindenképpen érdemes megnézni, főleg azoknak, akik hozzám hasonlóan inkább a szuperhős filmeken nőttek fel, de a Marvel képregényekkel még csak ismerkedik.
Linkek, további cikkek a Bosszúállókhoz: Index.hu, hvg.hu, Origo.hu, Kepregeny.net
A Bosszúállók előtt levetített filmes előzetesek
Persze kaptam jó adag ízelítőt az idei mozi felhozatalból is a film kezdése előtt. Amiket vetítettek ma, a magyar premierek sorrendjében: Hófehér és a vadász (2012. május 31.); Jégkorszak 4 – Vándorló kontinens (2012. július 5.); Merida, a bátor (2012. augusztus 2.); G.I. Joe: Megtorlás (2012. augusztus 23.); A feláldozhatók 2 (2012. szeptember 20.); A hobbit – Váratlan utazás (2012. december 13.)
Ezek közül kifejezetten az Alice csodaországban készítőitől származó Hófehér és a vadász című fantasyt várom, szerintem a premierre meg is próbálok elmenni, ha a vizsgáim is úgy akarják, de lehidaltam a G.I.Joe új filmjétől is, amiben Bruce Willis fog majd parádézni, nem is akárhogyan! Az animációs filmek közül egyértelműen a Jégkorszak 4. a nagyon nézős, de megtetszett a vörös gubancos főhősnővel operáló Merida, a bátor is. A Gyűrűk ura előzményét feldolgozó A hobbit, nem tűnt elsőre olyan csábítónak, de a zenei aláfestése nagyon megkapó. Hát, egyelőre maradok a Grimm-testvéreknél, úgyhogy legközelebbi mozis élményem 100%, hogy ez lesz! (A feláldozhatókat pedig sürgősen be kell pótolnom, csak ezeken a macsó pasikon nőttem fel: Jet Li, Stallone, Bruce Willis, Schwarzenegger, Jean-Claude Van Damme ; és kell egy kis utánpótlás.) Addig is íme következő filmes választásom magyar szinkronos előzetese:
n
