A Sárga-tenger / The Yellow Sea / Hwanghae (dél-koreai film; 2010)
Egy film, amelyben több vér folyik, mint bármelyik más japán szamurájos, vagy jakuzás kaszabolást felvillantó portékában. Két és fél óra végeláthatatlan akció, mindent átható tragikum, és emberi humánum hiányáért kiáltó sikolyok mélyítik A Sárga-tenger című mozi vörösben úszó jeleneteit. Maffiózók, bérgyilkosok, összeesküvés elméletek, és a nő, aki a férfi végzete. Mindez multikulturális közegben, igazi dél-koreai minőségben prezentálva. (Megjelent: Mondo Magazin 2012-es júniusi számában / VI. évfolyam, 6. szám.)
Egyenes út a földi Pokolba
Az idei Titanic Filmfesztivál sötét oldalának bűnügyi lajstromán szerepelt A Sárga-tenger (The Yellow Sea) című koreai akció-krimi is, amelynek forgatókönyvírója és rendezője egyszemélyben Na Hong-jin volt. A második filmes, csöppet művészkedő, de 80%-ban erőszakot szervírozó alkotó 2009-ben már első önálló mozijával, Az üldözővel (The Chaser) is színpadra lépett a (szerencsére) nálunk még mindig nem süllyedő, legendás gőzhajó nevét kölcsönző happeningen. Az aktuális romlottságot és személyes drámát felvonultató bűnügyi történet főhőse egy züllött életformát felvett, Gu-nam (Ha Jung-woo) nevezetű taxisofőr. Alkoholos mámorai közepette ismerjük meg őt, amint munkanélkül, megrögzött mahjong-függőként veszíti el az utolsó fityingjét, így kerülve a maffia kegyetlen karmai közé. Az eladósodott férfi magánélete sem fényesebb: feleségét elnyelték Szöul sötét sikátorai, tünemény kislányuk pedig a férfi édesanyjánál cseperedik. Gu-nam sorsát egy garantáltan gyilkos ajánlat pecsételi meg. A helyi maffiafőnöknél heverő adóságaiért cserébe kell egy üzletembert megölnie Szöulban, teljesítményét pedig csillagászati összeggel honorálnák. A kétségbeesésben szenvedő hősünket az anyagi gondok mellett, inkább rég elveszett feleségének felkutatása ösztökéli a veszélyekkel teli utazásra. Dél-Korea fővárosában azonban egy jól szervezett csapdába rohan. Végül egy olyan gyilkosságért körözik, amit el sem követett, feleségét holtan találja, a rendőrség mellett pedig megbízói is üldözik. Ezután garantált a józanész elveszejtése, és az állatias túlélő ösztönre való váltás, ami hullahegyek némaságától, egymásba rohanó autók robbanásától zeng.
Művészkedés egy ember vágányra futott életében
A majdnem gettó milliomosos miliő találó hasonlat lenne A Sárga-tenger esetében, mivel Gu-nam egy isten háta mögötti nyomortelep kiégett lakosa, amely a kínai-orosz- észak-koreai határ közvetlen közelében fekvő Jandzsi nevű, kínai tartományban pihen. Az autonóm koreai terület főleg a Kínában rekedt koreaiak negyedeiből építkezik, a megélhetési gondok mellett pedig kegyetlen gengszterek sanyargatják a lesüllyedt embereket. A létbiztonságért való küzdelem a maga rideg valóságában csapja a nézőt szembe, a szürke tónusú árnyalatokkal kiegészítve. Állandóan búskomor főhősünk memoárja négy fejezetben bontakozik ki;- az első, A taxisofőr helyszínéül szolgál a fentiekben jellemzett környezet. A lepukkant épületek között tétlenkedő Gu-nam meghasadt személyiségét egy törött esküvői kép jelképezi leginkább, amin szeretett feleségével áll abban a megszentelt pillanatban, amikor még azt hitték mindketten „boldogan éltek, míg meg nem haltak” mosollyal az arcukon, hogy sorsuk végérvényesen összefonódott. A nő azonban nemcsak szerelmével, de testével is magához láncolja a férfit, ugyan az erotikus, alkoholgőzös látomásaiban egy másik férfival látja őt szenvedélyesen szeretkezni. Ezek az ölelkező pillanatok csempésznek bele a filmbe az intimitás mellett egyfajta állatias ösztönt is.
A romokban heverő férfi életét még kislánya sem teszi vidámabbá, és megszállottságtól övezve indul felesége után, amíg percre pontosan, precízen megtervezi élete első gyilkosságát. Az út Koreába pedig igazi megpróbáltatás: az embercsempészek tárgyakként pakolják be a jobb élet reményében „hazavágyó” utasokat a pöcegödörre emlékeztető hajófenékre. Az éhség és szomjúság okozta gyötrelmeket sokan nem élik túl. Hősünk szemtanúja lesz, amint egy kihunyt lélek tetemét beledobják a tengerbe, amely jelöletlen sírként lesz nyughelye. Ez a film egyik legütősebb pillanata a sok közül, egyszerre vetíti előre a főhős végzetét, valamint ebben a jelenetben nyilatkozik ki igazán a reménytelen sorsú emberek drámája. A lassú, fantáziálásokkal, és váratlanul becsapó eseményekkel (Gu-namot gyakran nyomja el az álom, ébredéskor pedig hirtelen más szituációban találja magát) teli felvezetés után Szöulban egy áldozatára leső vad mozgalmas cselekménye elevenedik meg.
A döbbentő fordulópont után pedig a halálnemek legkülönfélébb módja tűnik fel a szemünk előtt, akár egy disznó combcsont, vagy egy bazi nagy fejsze is lehet életet kioltó fegyver. Itt pedig a referenciák hálózatába léptem, a botrányos Miike Takashi 2001-es Ichi the Killere abszurdan morbid jelenetei rémlettek fel, míg a kalapáccsal gyilkoló geget koreai vidéken a zseniális Park Chan-wook alkotásaiban látni még, mint a manga alapú Oldboy-ban (2003). Talán ezzel a két rendezővel lehetne a leginkább jellemezni a pályakezdő, Na Hong-jin stílusát, amely a végletekig véres, akcióval teli, mint Miike agymenései, és elborult őrültséget felvonultató dráma, mint honfitársának, Park Chan-wooknak a kreációi. A filmbeli beállítások is a legújabb divatot követik: rázkódó kamera, gyors vágások, sorozatban ütköző autók, majd több nézőpontból felvett elvetemült tekintetek, ahogy a szereplők a végső csapásra készülnek (például egy ujj levágása is igen izzasztó munkát követel meg egy tapasztalatlan delikvenstől). A fenyegetéstől feszített kutyaviadalos jelenetek a film elején szintén előre sugallják azokat az élet-halálig tartó közelharcokat, amelyek egyfajta láncreakcióként robbantanak majd ki egy monumentális maffiaháborút. (Az érdekesség, hogy pisztolyt csak a rendőrök használnak a film során, igen ügyefogyottan, hiszen egymást lövik le vele, nem pedig a bűnözőket, e közben a maffiózók éles eszközökkel tombolnak.)
A jövő rendezőjének prelűdje?
Na Hong-jin (1974-) első filmjével, Az üldözővel sikeresen debütált Dél-Koreában, hiszen a legjobb film, rendező, főszereplő kategóriájában nyert kitüntetéseket. Az üldöző története, amelyben egy ex-zsaru call girljeit gyilkolja egy sorozatgyilkos, sokkal ütősebb, mint a rendező eme második filmje, igazi pörgős futam az idővel egy nő megmentéséért. A Sárga-tengerben a jóképű és mesteri játékot nyújtó, a főszerepben agonizáló Ha Jung-woo pedig a legjobb színésznek járó elismerést zsebelte be az Aisan Film Awardson. Nem véletlenül. Karaktere a hősi mítosztól süllyed le fokozatosan az önpusztító siralomvölgybe, míg hajléktalan külsővel, több sebből is vérezve verekszi át magát az ellenségek hadán. Az illúzióromboló pontja a filmnek az, hogy hihetetlen mennyiségű ütközés, rúgás, dühödt alvilági figura halálos késdöfése után, főszereplőnk még mindig két lábon állva, kitartóan küzd, mint tébolyodott vadállat. A cselekmény néhol túlságosan is vontatott, illetve a rendező gyakran túlnyújtotta az üldöző és akciójelenetek arányát, ami alkalmat adott az unalom felébredéséhez.
A film látszólag mentes minden romantikától és gyöngédségtől, mégis megbújnak benne olyan pillanatok, amikor a magában gubbasztó hős érzelmeit elfojtva küzd az életben maradásért, ezzel párhuzamosan emlékeibe felesége és gyermeke édes képe úszik be. A hentesek irigységére pályázó testdarabolós beállítások a gyilkos ösztön és a düh kusza végleteivel olvadnak össze, miközben megismerjük a mészáros természet, egy koreai ember és a Sárga-tenger mibenlétét. A film végére nyer értelemet a cím, ami egyúttal jelenti az új életet, a meggyötört menekültek számára, valamint az ismeretlenségben szunnyadó halált. A földre rogyott, élettelen testek száma pedig egy tenger tömegét képezik, amelyben hektoliternyi bőségű vérben lubickolnak rég elfeledett vágyak, emberség és a megbánás nélküli sötétség, ami bekebelezi főhősünk kezdetben még romlottan is becsületes lelkét. Gyilkos és egyben drámai túra ez, amelyben egyetlen férfi veszít el mindent, ami korábban számára az életet és a boldogságot jelentette.
Adatok
A Sárga-tenger (The Yellow Sea / Hwanghae)
(dél-koreai film; 2010)
Forgatókönyv: Na Hong-jin
Rendezte: Na Hong-jin
Hossza: 157 perc
Kapcsolódó linkek: Wikipedia (eng); AsianWiki (eng); Titanic Filmfesztivál (hun); IMDb (eng); Rotten Tomatoes (eng); Freeze Blog (hun); Asanisimasa Blog (hun)
