Kentarou Miura: Berserk
A képregény írója és egyben rajzolója, Kentarou Miura. Mesterművét, 1989-ben kezdte el rajzolni, és a terjengős történet még mind a mai napig nem ért a végére. A manga szerencsére már magyar kiadásban is olvasható, a Delta Vision Kiadó jóvoltából. A fanatsy világban játszódó, démonokkal harcolós, pszicho–horror, az egyik legkülönlegesebb alkotás, mellyel valaha találkoztam. A keresztény elemek az Apostolok személyében bukkannak fel benne, akik az emberiség pusztulását akarják előidézni. Mellettük, a különféle démonok és ördögök képviselik a Pokol torz szülöttjeit. Mind ezt a misztikus világot megspékeli komoly filozófiai mondanivalóval, illetve lélegzetelállító grafikával a mangaka.
A sztori során Niccolò Machiavelli A fejedelem című, Lorenzo De Medici-nek szánt, a hogyan legyünk jó uralkodók kézikönyve bontakozik ki észrevétlenül. A történetből anime adaptáció is készült 1997-ben. A 25 részes sorozat a képregény első 20 kötetét dolgozta fel, és a történet előzményeit mesélte el. A továbbiakban a tv-sorozat alapján részletezem a történetet, mely teljes mértékben követi a manga vonalát, csak egy-két mellékszál, szereplő nem került be az anime változatba. Mivel elég friss emlék mind a manga/anime változat, egy kicsit bővebben fogok írni róla a korábbiakhoz képest.
Történetünk főhőse Guts, a magát Fekete Kardforgatónak hívó vándor, aki városról városra jár, hogy különböző démonokkal végezzen, miközben őt is üldözik e gyilkos lények. Küldetésének célja, hogy fő ellenségén, a démonok hercegén, Griffith-en bosszút álljon.
De hogy honnan is ered e végeláthatatlan gyűlölet és bosszúvágy? Mintegy visszaemlékezés szerűen megismerhetjük a fiatal és tragikus sorsú Guts múltját, egy alternatív középkori világban utazva, véres csaták, árulások és politikai összeesküvések közepette. A történet alap motívuma, mely kulcskérdésként veti fel az emberi szabad akarat létezését, döntéseink valódi mivoltát, és azok következményeit, valamint olyan erkölcsi és filozófiai gondolatokat táplál belénk észre vétlenül, melyek akár saját világnézetünkre, az élettel kapcsolatos felfogásunkra is hatással lehet.
Hiszen, adott egy szegény, nincstelen fiú, Guts, kinek nincs egyebe a kardján és túlélési vágyán kívül. Céltalanul bolyong egyik ütközetből a másikba, kiváló harctudományát fejlesztve, egészen addig, míg nem találkozik az életét gyökeresen megváltoztató Griffith-tel. Griffith Guts ellentéte teljes mértékben: vannak álmai (amik nem éppen szerények, egészen pontosan egy királyság birtoklása az élet célja), hogy vágyai teljesüljenek bármire hajlandó, és ehhez még hozzá jön az, hogy rendkívül megnyerő jelenség, kiváló vezető, stratéga és mellékesen még jóképű is. Az életüket tétlenül tengető senkikből szervez erős kézzel egy hadsereget, a Sólymok bandáját (Band of the Hawk), vagy más néven a „Grim Reaper of the Battlefield”-et. Karizmájának, hihetetlen kisugárzásának köszönhetően, követői egyenesen csodálják, és bármit hajlandóak megtenni érte és álmának megvalósításáért.
Griffith, ahogy megpillantja Gutst, rögtön tudja, hogy mi hiányzik csapatából. Észreveszi a fiúban lappangó mérhetetlen erőt, és látja előre, hogy ha győzelemre akarja vinni tervét, Gutsra van szüksége, mint kiváló katonára és hű barátra. Guts ám nem adja magát olyan könnyen. Egy párbajban dől el sorsa végül, és Griffith sikeresen integrálja a Guts-szal kicsit se rokonszenvező „bandába”. Guts mielőtt észrevenné, a sorozatos sikerek, és testi erejének monumentális fejlődése során, nemcsak szoros barátság szövődik közte és Griffith között, de a bajtársai között is. A történetben kettőjükön kívül megjelenik persze több karakter is, közülük is Caskán, Pippin-en, Ricket-en, Judoun, és Corkuson van a hangsúly, bár elsősorban a legkiemelkedőbb női karakterre, Caskára terelődik még a reflektorfény. Caska ugyanis különös helyet tölt be Griffith hadseregében, mint parancsnok helyettes. Kicsit drámai múltja ellenére kiváló kardforgató, és Griffith legnagyobb csodálója. Hogy e csodálat szerelem-e, fokozatosan bontakozik ki a szemünk láttára. Egyébként Caska a kezdetektől fogva féltékenyen követi figyelmével Griffith és Guts kapcsolatának fejlődését. A független és önálló, teljesen az álmainak élő Griffitet megdöbbentő tettekre sarkallja Guts. A két férfi között olyan mérhetetlen összhang, bajtársiasság alakul ki, ami igazán ritkaság. És ami majd mindkettejük végzetéhez is fog vezetni…
Amikor már úgy tűnik, hogy Griffith álmai beteljesednek, a csapat minden tagja nemesi rangra emelkedik, akkor következik be a nagy zuhanás, és fordulat az egész történetben. Persze e negatív végkifejlet előre sejtetődik a sorozat során. Ugyanis Griffith nem éppen tisztességes eszközökkel jutott fel a „csúcsra”. Ölt, gyilkolt, csalt, emberek százait áldozta fel. És itt, vele kapcsolatban merül fel a kérdés: az emberek önmagukban képtelenek önálló döntéseket, és cselekedeteket vére hajtani. Szükségük van egy felsőbb „lényre”, aki irányítja, összefogja őket, és megmondja, mit kell tenniük. Az egyszerű embernek elég, ha szolgálhat valakit, abban a tévhitben élve, hogy részesedhet annak dicsőségében. Lehet, hogy Griffith bármennyire is rokonszenves a történet elején, de jelleme sötét oldala fokozatosan bontakozik ki. Hiszen egy kitűnő hadvezér nem-e bábként használja katonáit? Nem csupán eszközök a számára, hogy elérje magas vágyait? A sorozatos harcok során, mennyi ember vére folyik csak azért, hogy egy megtalálja a boldogságát? A másik dolog: álmaink elvakult módon való hajszolása végett tényleg muszáj minden emberi méltóságunkat feláldozni? Másokra hagyjuk a piszkos munkát, míg magunk fellengzős elméleteinket dolgozzuk ki. Griffith kiszámíthatatlan, szinte őrülten hajszolja vágyát, figyelmen kívül hagyva végül mindenki mást az életéből.
Griffith egy hideg, érzéketlen alakká válik a történet végére, de egy valami még visszatartja, egy tiszta érzés, egy bizonyos fokú ragaszkodás Guts iránt. Guts képviseli a bátor, maga erejéből boldogulni szándékozó „drámai hőst”, aki nem tudja érzéseit elfojtani. Guts az emberi józanság, szerénység megtestesítője (talán épp ezért is fog közte és Caska között szerelemféleség szövődni), ő az, aki mégis szégyenlős, ha valódi érzelmeiről kell beszámolnia, s bár őszintén megmondja véleményét, mégis gyakran érzéseivel ellentétesen nyilatkozik meg, hogy erősnek mutassa magát. De ő is tele van kétségekkel. Griffithet csodálja, amiért olyan nagy tettekre képes álmaiért, de ugyanakkor távol áll tőle a fényűzés és dicsőség.
Magát üresnek érzi, hiszen ő nem erre vágyik. Ezért is dőnt a végső fordulat során úgy, hogy elhagyja a Sólymokat, és a maga útját járja tovább. És ez az a mozzanat, mely elindítja a lavinát.
Griffith összeomlik. Guts volt a kard, a támasz, mely Griffith erejét adta. A végítélet azonban messze van. Az utolsó részekben még inkább összetettebbé válik a kép, és rájövünk, hogy szereplőink egyszerűen csak játékszerei egy nagyobb hatalomnak, az Istenek és démonok kevert, borzalmas világának. Hogy hőseink közül egyikük sem kerülheti el a sorsát, hogy már a kezdetektől elrendeltetett végzetük, és valójában előre kiszámított módon cselekedtek mindannyian.
És a történet főszereplője, Gfirrith végre eléri álmát, de emberségének és bajtársainak feláldozása vezeti egy olyan útra, melyről többé nem térhet vissza, és mely örök ellenségévé teszi hőn szeretett Gutsát. Az apokaliptikus záró részekben, Griffith, mint a démonok hercege születik újjá, „Isten, az Apostolok” kiválasztása révén. Kegyetlen, és vérlázító tettekre sarkallja magát utolsó kétségbeesésében, és mérhetetlen nagyra vágyásában. Guts azonban nem nézi tétlenül, ahogy bajtársait szabályosan kivégzik, Caskát gyötrik. Ezzel veszi igazán a kezdetét Guts és Griffith vége láthatatlan csatája, a két egykori jó barát, egymás halálos ellenségeivé váltak.
A sors, a démonok, és gonosz erők, valamint az emberi jellem hajlandósága, megingathatósága során, Guts a gonosszal szemben ellenáll, de Griffith már elveszett. Annyi bűn és sérelem után, lelke bemocskolódott, és már nincs más választása.
