The Sensualist / 好色一代男 / The Life of an Amorous Man (1991)
Mindig megörül az ember lánya, ha valami különleges animére bukkan, amely nem a mai mainstream, CG eszközökkel készítettet, felpörgetett, nyugati-keleti kultúra remixeléséből született hibrid médiatermék, hanem igazán művészi alkotás. A japán kulturális hagyományok mellett a The Sensualist látványvilága nemcsak az edo-kori (1603-1868) ukiyo-ek világát idézi, tradicionális japán zenei betétekkel (shamiszen, koto játékok), hanem az adott kor egyik legsikeresebb irodalmárának, Saikaki Iharának (1642-1693) a művét adaptálja mindössze 55 percben.
Egy férfi az erotika ösvényén
Az andalító alkotás látszólag két szálon futó történetet mesél el. Az egyik egy Yunosuke nevű gazdag kimonókereskedő bohém életéről szól, aki 7 éves korától kezdve a szexualitásnak szenteli magát. A testi szerelmet megtapasztalja, mind a férfiak (kb. 200), mind a nők (kb 3000) oldaláról, de mindvégig a különleges szépségű nők megszállottja marad. Tékozló élete miatt, az édesapja kitagadja 18 éves korában, de igazi útja, csak ekkor kezdődik.
A másik történet egy komikus szabó, Juzo félresiklott fogadásáról szól, aki mesterétől kér segítséget. Juzót egy gazdag kereskedő rászedte. A fiatal szabónak egy éjszaka alatt kell meghódítania, és ágyba kell csalnia Edo (ma Tokió) leghíresebb kurtizánját, Komurasakit. Ha sikerül neki, akkor kap egy villát, de ha kudarcot vall (ami nagyon valószínű), akkor megfosztják a férfiasságától. Ezzel kezdődik Juzo és titokzatos mestere humoros útja.
Finoman ábrázolt érzékiség
A látványvilág grafikai szempontból teljesen magával ragadó, és annak ellenére, hogy erotikus, szexuális aktusokat is szemléltet, mégis nagyon finoman, utalásokkal, asszociációkkal játszva mutatja be ezeket a jeleneteket az 1991-es anime. (A szimbolizmus nagyon erősen van jelen az animében, valamint a szecesszió is érezteti hatását a virágos, erotikus képek során.)
A férfi és női test egyesülését gyakran egy daru pár, a hullámzó víz (pl.: Hokuszai emlékezetes képe, A nagy hullám Kanagavánál 1830-as évek idejéből), a félig meztelen női test elmerülése a vízben, miközben körülötte halak, teknősök úszkálnak – ezek szemléltetik a férfiasságot. Ráadásul egy kis nyugati hatás itt is elcsíphető, pl.: a német szimbolista művész, Gustav Klimt képét, A csókot (1907-1908) az Elfen Lied előtt itt is átdolgozzák keleties formában. A tradicionális, puszta kézzel és videokamerával készült anime ember ábrázolása is az ukiyo-eket idézi: tipikus japán rasszjegyek alkalmazásával, tradicionális ruhákkal, és korabeli hátterekkel.
A történetmesélés olyan, mintha fametszetekre fókuszálnánk rá, amint a mesét elmondó női narráció mellett váltakoznak az állóképek, majd ráközelítve egy-egy jelenetre kezdenek el „élni” (mozogni) a szereplők, vagy mintha egy japán ukiyo-e tekercset görgetnénk végig. Az élénk színek, főleg a vörös alkalmazása Komurasaki szeretkezésein keresztül, aki az egész történet alatt (több megszakítással ugyan), ölelkezik egy ismeretlen férfival. A nő testének „feltárulkozása” csupán fokozatosan történik meg, míg az őt ölelő férfiról (vagy férfiakról) nem tudunk meg a sztori végéig semmit (ez nagyon kreatív fogás).
Az anime Saikaki Ihara regényét, aki költő és a fiktív japán irodalom jeles képviselője, a The Life of an Amorous Mant (Kōshoku Ichidai Otoko, 1682) dolgozza fel. A fiktív erotikus regényei mellett a haikai verselés mestere volt a maga idejében. (Felesége, majd vak lánya halála után szerzetes lett, és zarándokútjai végén kezdte el írni erotikus történeteit az Edo-kor kereskedelmi rétegének szexuális szórakozásairól.) Az anime elvontan, de egyedi módon jeleníti meg az ő művét, amelyet Abe Yukio rendezett, a történetet pedig az a Yamamoto Eiichi dolgozta át, aki a szintén művészi Kanashimi no Belladonnát, vagy a Cleopatrát rendezte. (Ezekről is jönnek bejegyzések nemsokára.) Ugyan 18-as karikás mű, de nem nevezném hentainak, ez már éppen az a kategória, ami a puszta szexualitáson (pornón) túlmutatva ad többet a japán kultúrából, történelemből és egy zseniális író művéből, igazi művészfilm hangulatot keltve. A történet azért is több az erotikánál, mert valahol benne van az elmúlástól, az öregségtől való félelem, amint élvezethajhász főhősünk egyre öregedő arcképét szemléli szakés csészéjében, a nőre gondolva, akit még mindig igazi vággyal kíván, de aki vele együtt öregszik. (Egy kis irónia is megjelenik: az idős férfiak szenvedélye a fiatalabb nők felé.)
Linkek: ANN (eng); BakaBT.com (eng); MyAsianCinema (eng); MAL (eng); IMDb.com (eng)
Köszi a figyelemfelkeltést!
(Magamtól is rátalálhattam volna persze Yamamoto Eiichi-n keresztül, mivel az Animerama trilógia rég kedves nekem.)