Van az a sorozat, ami a képernyő elé szegez. Még akkor is, ha az első része nem éppen a legjobban indul. Túl töményen. Pontosan ilyen anime az Occultic;Nine. Egy száguldó gyorsvonat, amire felzsúfolták az animeipar legbizarabb elemeit a pszichopata gyilkosoktól kezdve egészen a lányokat megszólítani nem merő lúzerig. És ez mind szuper jól működik együtt!
Az anime, aminek majdnem minden képkockája egy másikat juttat eszünkbe
Az Occultic;Nine rögtön beránt minket már-már bábeli módon kusza történetébe, ahol sokszor követhetetlen sebességgel ömlik az információ, mintha csak a Durarara!! (2010) anime chatszobájában, egymás szavába „vágva” beszélnék ki a szereplők az éppen nagy szenzációnak számító eseményeket. Nem véletlenül emlegetem a fej nélküli motoros hősnőnek, Celty-szannak is otthont adó sorozatot, mivel az Occultic;Nine-nal számtalan közös vonást mutat! Például, mindkettőben rengeteg karakter tűnik fel, több szálon fut a cselekmény, egy összeesküvés áll a háttérben, aminek kirakós darabkáit epizódról-epizódra haladva kapjuk meg, majd egyszer csak beüt egy hatalmas plot twist, amire senki se számított!
De nemcsak a Durarara!!, emlegethető az anime kapcsán, hanem a Steins;Gate (2011) is. Ami nem meglepő, hiszen Shikura Chiyomaru mindkét animébe belefolyt történet írói agytrösztként, így a pontosvessző sem véletlenül került be az anime címébe. Ráadásul, Chiyomaru-szan nagy örömöt akart okozni a Steins;Gate fanoknak, így számtalan utalást rejtett el a nagy elődről. Többek között, elég fangörcs kiváltó az a jelenet, amikor egyik szereplőnk az El Spy Congroo kiáltással zár egy telefonbeszélgetést. Na de! A referenciák sora itt még nem ér véget! Akinek van olyan fétise, hogy régi-megújuló animéket néz, mint mondjuk a több évtizede futó Lupint, annak igazi csemege lesz a sorozat egyik figurája, aki konkrétan a Lupin-szériák legendás Zenigata főfelügyelőjét cosplayeli részről-részre. De most jön a lényeg.
Itt a szereplők dumája viszi a történetet előre
Nem ritka az Occultic;Nine-ban az, hogy hosszú percekig tartó eszmecserék közben megállás nélkül forog körbe a kamera egy szobában, majd a nagy ahá-élmény pillanatában jön egy olyan hátborzongató vágás, ami üt, mint egy százhússzal száguldó autóbusz. A Monogatari sorozatok szerelmesei már elég edzettek ebben a daráló beszédkövetésben, amit zseniális vizuális rendezés egészít ki. Ráadásul, az A-1 Pictures él ezzel az eszméletlenül nagy figyelmet érdemlő, de egyúttal hatásvadász eszközzel az Occultic; Nine esetében – többször megállítottam az animét, hogy a szöveget is és a képet is meg tudjam nézni, mert az egyikben iszonyat sok mindent ontanak ránk, a másikban meg ötletesen elrejtett utalások bújnak meg a későbbiekre nézve. No de, milyen anime is az Occultic;Nine?
Az Occultic;Nine sok animéből kölcsönveszi azt, ami már azokban jól működött (tudom ám még fokozni!), mint mondjuk a titokzatos gyilkost a Paranoia Agentből (2004), aki késő éjszaka szedi áldozatait, vagy az inkább nyugatias okkult értelmezést, mint amit a Seikimatsu Occult Gakuinban (2010) már láthattunk korábban. Jó, abbahagyom anime-műveltségem fitogtatását a zsáneren belül. Mint már említettem, az Occultic;Nine ereje különleges vizualitásában és a suspense-t folyamatosan fenntartó, nyomozós hangulatában rejlik, amit nem kímélnek olyan brutális megmozdulásoktól, mint a hullagyalázás, a pszichopata gyilkolás, vagy éppen a skalpolás. De végre kanyarodjunk arra, hogy miről is szól ez a történet.
Minden 256 holttesttel és egy okkult bloggerrel kezdődött
Úgy bizony. Az anime nyitó jelenetei elég kemények. Szapora vágással sejtetnek fel egy „tömeges halálesetet”, ahol konkrétan egy markológéppel hányják ki egy tó mélyéről a holttesteket. Aztán vágás, és megismerjük nagyszájú, és egyúttal NEET hősünket – legalábbis annak nevezi magát, pedig iskolába azért jár – Gamo Yūtát (Kaji Yuki). Gamo-kun egy Kiri Kiri Basarara nevű blog vezetője, amin okkult jelenségekből űz tréfát. Mindezzel azonban csak egyetlen célja van: kattintás-vadász és egyúttal az online közösséget megosztó cikkjeivel pénzt akar szerezni! Bár a srác magát nagymenőnek hiszi, valójában egyetlen lányt se mer megszólítani, egyedül a Zs-kosaras mellekkel megáldott, mérhetetlenül gyerekes Narusawa Ryōka (Sakura Ayane) áll vele szóba – ki tudja, miért. A dús keblű lány valamilyen megmagyarázhatatlan okból, egy sokkolóhoz hasonlatos fegyverrel rendszabályozza az olykor a saját egójától Marsra szállt hősünket.
Ám Yūta minion csapata hamar két főre bővül, amikor egy újabb szenzációhajhász cikk miatt megismerik hőseink a japán Astro-Világ jövendőmondóját, a rettentően cukorbogár, Aikawa Miyūt (Yoshida Hitomi). Mellettük felbukkannak még további karakterek, konkrétan öten, akik majd hármasunk útját fogják keresztezni több módon. Ott van a fekete mágiát űző és fizetségért bárkit megátkozó Kurenaino Aria (Sawashiro Miyuki); a minden lében kanál, túlpörgött Duracell nyusziként szaglászó, de egyúttal sunyi nyomozó, Moritsuka Shun (Kakihara Tetsuya); a felnőttes és komoly újságírónő, Sumikaze Tōko (Itō Shizuka); tudós apjával fasírtban levő Hashigami Sarai (Ishikawa Kaito), és a rossz ómenként feltűnő BL mangaka, Nishizono Ririka (Noto Mamiko).
Ha ennyire jó ez az anime, miért hallunk róla annyira keveset?
Két okból. Egy, a narratíva nehezen követhető. Nemcsak a száguldó párbeszédek miatt, hanem az időben való állandó ugrálás is megzavarja a nézőt arról, hogy most pontosan mi mikor történik. Másrészt, meg kell hagyni, hogy rendezését tekintve nem lett tökéletes a sorozat. Jó potenciállal bíró karaktereket parlagon hagy, egy ponton túl már kiszámítható a végkifejlete. Minden ereje igazából a lehengerlően egyedi vizuális megoldásában, chūnibyō jellemvonásokkal bíró mókás karaktereiben és ezek hatásvadász ötvözésében merül ki. Tévedés ne essék, az első fele rettentően izgalmas fordulatokkal teli, de aztán egy ponton túl, megbicsaklik a lendülete. Ami még hatalmas előnye a sorozatnak, az a káprázatos opening és ending, amik nemcsak elvontak, de egyúttal Steins;Gate-et idézők a javából – ugyanúgy, Itō Kanako énekli a nyitódalt mindkét animében. Persze az 5pb. munkatársai biztosra mennek. Az anime alapját adó light novelhez már elindult a manga-sorozat, és idén jön a videojáték-adaptáció is. Én azt mondom, ha szereted a pszichológiai-thrillert, mindenképpen nézd meg, mert emlékezetes perceket fog szerezni hibái ellenére is ez az anime.
Ligt novel
Cím: Occultic;Nine
Év: 2014-
Írta: Shikura Chiyomaru
Terjedelem: eddig 2 kötet
Anime adatok
Cím: Occultic;Nine
Év: 2016
Eredeti alkotó: Shikura Chiyomaru
Rendezte: Ishiguro Kyohei
Stúdió: A-1 Pictures
Hossza: 12 x 24 perc
Végre eljuttottam odáig, hogy elolvassam a postodat. 🙂
Akármennyire is bejön az alapszitu, valahogy még mindig nem tudtam rávenni magam, a megnézésére.
Az első rész annyira sokkolt a túlpörgő párbeszédével és a vállalhatatlan csöcscsajjal, hogy azóta sem éreztem kéztetést a folytatásra. Az sem lett a szívem csücske, hogy ennyi cím jutott eszedbe az anime közben. Ezt általában nem szoktam kedvelni. 1-2 még oké, mert egy bizonyos számú anime után nehéz olyat találni, hogy semmi régebbi anime ne jusson eszünkbe.
Plusz erre rátesz, hogy a Chaos;Child sem karcol most meg (konkrétan unom, valahogy nemtudom komolyan venni, és az animáció, meg a karakterek sem jönnek be), így kicsit most sanda szemmel nézek a pontos vesszős címekre (S;G kivétel).
Szerintem valami túlpörgő állapotomban kéne meglesni, de mostanában nemtudom mi kéne ehhez.
Nah sebaj, idén szerintem azért időt szakítok rá.
Ú ne is mond! A Chaos;Child az katasztrofálisan béna lett… Az animáció egyáltalán nem színvonalhoz méltó, a történet iszonyat gyenge és logikai bukfencekkel teli, konkrétan buta. Most ha leszúrnak valakit a nyílt utcán, azt azonnal haza engedik otthonra pihenni? Követhetetlen az a sok „eolborult/emléknek” tűnő borzalom is, amikor zombik vannak és vértócsák, és nincs rendes oka annak, hogy egyes karakterek miért teszik azt, amit. Teljesen illogikus minden mozzanata. Az Occultic;Nine sokkal jobb volt. Ott a történet totálisan normális, és bár a vége leül kicsit, de iszonyat jó fordulatok vannak benne. Túl gyors, az tény, ezért fáradt fejjel nem is érdemes megnézni (én is csak hétvégenként daráltam le belőle több részt), de mérföldkövekkel jobb, mint ez a beharangozott folytatás. Nem is értem hogy tudták ennyire elrontani…
Sok anime az Occultic;Nine-ban: nekem pont ezért tetszett, mert frappánsan utaltak rájuk. A csöcsös csajt meg lehet szokni… Meg lehet. XD
C;C: egyetértek. Az animáció már az első részben szemet szúrt. Mondom mi ez a rémség, konkrétan hiányos és ami van, az is mintha szaggatna. A Silver Linktől én többet vártam, pláne, hogy ők csinálják a Masamune-kunt is és azzal nincs ilyen bajom.
Annyira gyerekes az egész, hiteltelen. Kezdve a laborköpenyben mászkáló, nyomozó-orvos-tudóstól, aki persze középsulis diák és egyidős valamelyik sráccal.
A történet meg jah, ahogy mondod buta. Kb úgy fest, hogy sok izgalmasnak, rejtélyesnek tűnő elemet pakoltak egymás után de valahogy elfelejtették átgondolni. Én amúgy annak örültem volna ha a csaj meghal, hamár így leszúrták, de áá, mintha csak megfázott volna.
A Rorschach-teszttől hülyét kaptam. 11., ami behülyít, a szumó matricát meg inkább hagyjuk. XD.
Elhiszem, hogy az O;C jobb. Ennél nem nehéz.:P Hétköznap nem is gondoltam rá, hogy nézzem, mert akkor esélytelen, hogy rendesen tudjak figyelni. Hétvégén is voltak dolgok mostanában. De amint jön a hangulat akkor beiktatjuk.
Persze mindent meg lehet szokni. hehe XD. Csak nekem zavaró, valahogy nekem kilóg a sorból, mintha nem passzolna bele a világba, de lehet csak hülyén látom.
Érdekes, hogy pont a végét említed úgy, hogy leül, általában az szokott felpörögni. Dehát minden animében van olyan szakasz, ami kicsit lazább.
Igen!!! Ráadásul irtó idegesítő a kis tudós csajszi… A Masamune-kunt megéri elkezdeni? Nekem tipik iskolai-romantikus-vicces-dráma jött le belőle képek + leírás alapján, és nem igen emelte meg a pulzusomat. Ám ha szórakoztató valamennyire, még lehet, hogy belelesek. 🙂
Tökéletesen körbeírtad az animét ezzel a 4 szóval. 😀
Nem emelkedik ki a többi közül. Csak azért kezdtem el mert rég néztem ilyet.
Az alapszituval kicsit kitörne a többi közül, de mégis visszasüllyed a műfaj sablonjaiba. Értem ezt úgy, hogy tök jó kis szócsatákat, meg feszültségeket lehetett volna ebből kihozni, azzal, hogy Aki és Masamune „zaklatják” egymást és van pár jelenet, ami megpróbálja elhitetni a nézővel, hogy na most végre sarkára áll a srác, de aztán újra elcseszi. Szóval csapong a „menősrác” és „szerencsétlen” között. Aki is inkább a tipikus tsundere viselkedést adja. Örültem volna ha az elejéből kimarad az érzelem és inkább csatározás van a karakterek között, de nem, elég hamar állt a helyzet, hogy bosszú helyett love van, ha nem lenne elég, még plusz csaj is van a képben. Így sajna tényleg a suliromi tízezredik darabja.
Szóval max akkor ajánlom ha ilyet akarsz nézni. Amúgy szórakoztató, láttam már sok rosszabbat is. Pl Ookami Shoujo vagy Bokura wa minna kawaisou. Egyszóval kategóiájában a kevésbé fárasztó. XD Én eddig elvagyok vele, szórakoztat, csak kár, hogy még fut a manga, de az ilyeneknél ez megszokott.
Jobban bejön a Chain Chronicle és az Onihei.
Húú sokat írtam, remélem nem toltam túl a dolgot. 🙂
Hihi egyáltalán nem! Köszi! Akkor jegelem XD, most a hasonló műfajú Kuzu no Honkai-jal sokkoltam magam – ez bőven elég. Elolvastam a manga utolsó pár fejezetét, hogy számíthatok-e vlmi izgalmasabbra vagy mélyebbre így az első pár rész után, de neeeem. Szép az animáció, meg jó is lenne… de ez a szeretek valakit egyoldalúan és nem tudom magam túltenni rajta dolog annyira fárasztó, főleg a megoldás rá, hogy mindenkivel összebújnak a főhősök az ágyban, hogy betöltsék a lelkükben az „űrt”. Értem én, hogy a kiüresedett kapcsolatok dominálnak ma, meg tök jó dráma lehetne ebből, de nekem túl elrugaszkodott ez a körítés. Meg őszintén, ez a viszonzatlan szerelem kevés indok nekem arra, hogy ilyen nagy melodráma kerekedjen belőle.
Onihei nálam is top. 🙂 Nagyon stílusos. Ami még best nálam, az a Yuojo Senki, a Kobayashi-san no maidragon meg a Shouwa Genroku Rakugo Shinjuu: Sukeroku Futatabi-hen. A többi, elmegy. A Little Wicth Academiáról azt hittem, hogy jobban leköt majd, de nem… Jónak jó, de nem olyan amitől fennmaradnék egy éjszaka, csakhogy végignézzem. ^^ Na látod, belementünk itt a seson kibeszélésbe :D!
Hehe, akkor örülök.
Jajj a Kuzu no Honkai, nah szerintem az ebben a kategóriában a rosszabbik fajta. Csak Catrin elbeszélésből tudok rólat ezt-azt, de valahogy éreztem, hogy nem akarom nézni. Ő is azt mondta, hogy nagyon fárasztó és szerencsétlenek a karakterek. Nem szeretem az olyan életképtelen drámákat nézni, amiket meg lehetne oldani normális ésszel, de inkább szenvedünk rajta merazjó.
Onihei nagyon jó. Imádom a grafikát, az animációt, a zenét, a karaktereket is. Még az epizódikusság is bejön. Jó, hogy véresek lettek a kaszabolások, nem nagyon rejtegették.:) Mást én most nem is nézek mert sok maradt tavalyról, csak kár, hogy azok sem hude jók. A Gundam Orphans egy szenvedés. A Trickster is, de már akkor is befejezem, nem fog ki rajtam, én fogok nyerni háhá. De azt beszéltük is conon. A Chi viszont szuper aranyos. Az felüdülés minden hétvégén. 🙂
A Genrokut jegeltem, majd megnézem. De Catrin úgyis meséli. A Little Witchet kinéztem, mert a két film az úgy tetszett, vagyishát elvoltam vele. De ha így nyilatkozol róla, akkor lehet tolom még kicsit. Ami filmként jól működött nem biztos, hogy sorozatként is beválik.
Hehe, valóban kibeszélés lett. Nem is gondoltam volna. Pedig eszemben volt, hogy ide kéne már néznem, mert rég jártam erre (hírlevelet azért kapok) és írok pár sort. No de nem baj ez. 😉 Többször kéne erre járnom.
Gyere! *_*