Érdekes volt megismerni Wacky Cherry-t. Mind a személyisége, mind a lelkesedése nagyon magával ragadó, ráadásul a legtöbb cosplayerrel ellentétben egy teljesen más – és egyúttal szimpatikus – nézetet képvisel: neki nem az a célja, hogy a világ legmenőbb cosplay-jét készítse el, hanem hogy megnevetesse az embereket. Milyen is egy igazi mókamester? Akinek ráadásul magyar barátai is vannak? Nos, ebből az interjúból megtudhatjátok!
Interjú átirat
GT: Tehát, Wacky Cherry…
Cherry: Igen?
GT: Köszönöm, hogy elfogadtad az interjú meghívásomat!
Cherry: Természetesen, örömmel!
GT: Üdvözöllek a MondoConon! Ez az első alkalom, hogy itt jársz?
Cherry: Ez az első látogatásom a MondoConon, voltam korábban kétszer a PlayIten, de őszintén, az nem olyan szórakoztató, mint a MondoCon. Ezt a rendezvényt sokkal jobban szeretem, mert több a cosplayes, különböző fandomokból jönnek, és nemcsak arról szól itt az egész, hogy díjakat nyerjenek a cosplayesek, hanem bolondoznak, jól érzik magukat. És ez teljesen levett a lábamról!
GT: És azt hallottam, hogy Szerbiában Te is szervező vagy a helyi conon.
Cherry: Igen, csináljuk a saját conunkat, aminek Japanizam a neve. Idén volt nálunk két cosplayer tőletek Magyarországról, Okkido és Yuriko, ó, igazából három, Paszuly is itt volt nálunk. Plusz, vendégünk volt még Matsu Sotome is. A rendezvényünk egész kicsi, de egyre csak növünk. Jövőre meg tudlak hívni, mert 10 éves lesz a rendezvény, és nagyon szeretném, ha eljönnél ezt megünnepelni nálunk! Így láthatod majd, hogy milyen a rendezvényünk!
GT: Örömmel megyek, és nézem meg a rendezvényeteket. Szeretem a külföldi conokat, mások mint az itthoniak.
Cherry: Nos őszintén, a conok kicsit hasonlóak inkább. Több a hasonlóság, mint a különbség. A különbség csak abban van, hogy a Ti conotok nagyon nagy, van neki három-négy ilyen nagy csarnoka. A miénknek csak egy van. Nagyon családias az egész, mert kevesen vagyunk, és ismerjük személyesen az összes cosplayerünket. Egy nagy család vagyunk, és ezt szeretem igazán a Japanizamban, és remélem ez így is marad. Mert ezt a családias hangulatot és örömöt imádom, de itt is érzem, hogy megvan ez, mert mindenki boldog, a látogatók össze-vissza bóklásznak a conon, csinálnak fotókat, ingyen öleléseket adnak, ami tök vicces! Mindenki kicsit őrült itt! Szóval látom a hasonlóságokat, az egyedüli különbség, hogy a Ti conotok sokkal nagyobb és sokkal több jó cosplayer van itt, mint nálunk, sajnos. Nálunk nem sokan akarnak cosplayelni, de azért lassan nő a számuk, kezd népszerűbb lenni a cosplay. Ezt már hat éve csinálom, úgyhogy van tapasztalatom.
GT: Mi vett rá, hogy elkezdj cosplayelni? Mi volt az első cosplay, amit magadnak készítettél?
Cherry: Az első alkalom, amikor cosplayt csináltam magamnak tök véletlenül jött. Az anyukám mondta, hogy van egy szervezet, a Sakurabana (a helyi animetársaság lényegében), és hogy lehet jelentkezni náluk szervezőnek a Japanizamre. Először vendégként mentem oda, mármint nem úgy vendég, hanem csak látogató. Hülye vagyok. Megnéztem, anyukám azt mondta, hogy “Van egy ilyen dolog, hogy cosplay, tudod, akik animéből öltöznek be.” Ekkor csináltam meg Orihimét a Bleachből, amit idén újra meg fogok csinálni, mert idén azt beszéltük meg, hogy mindenki megismétli a régi cosplayét a tízéves évfordulónk miatt. Orihiméhez a ruhát egy helyi kínai boltban vettem, igazi gyöngyszem volt nekem, nem került sokba, és a cosplay maga egy random fölsőből és szoknyából állt, és anyukám régi cipőjéből. Aztán egy év alatt teljesen belekerültem ebbe a világba, egyre többet fejlődtem, majd eljutottam arra a pontra, ahol most vagyok. És ha visszanézek a régi cosplayeimre, akkor így “Hűha, jó hosszú utat tettem meg, amíg ide eljutottam!”. És azóta amikor cosplayt csinálok, mindig ez a reakcióm: “Ez nem igazán jó!” És aztán visszanézek a régi cosplayeimre, és azt mondom végül, hogy “Nem érdekel! Jó vagyok!” Szóval igen, az első cosplyem Orihime volt, és azóta imádom, és sose hagytam abba egy percig se.
GT: Mi a legnagyobb cosplayes álmod? Mit csinálnál meg, ha minden alapanyag a rendelkezésedre állna?
Cherry: Őszintén, nem az a fajta ember vagyok, aki egy hatalmas, gyönyörű páncélt akar csinálni magának. Az én álmom olyan cosplayeket csinálni, ami szórakoztatja az embereket. Olyan cosplayer akarok lenni, aki a szórakoztatási adottságairól ismert. Olyan cosplayer, aki hitelesen adja a karaktert, extra jókedvű, hiperaktív, vicces, és mások azt mondják, hogy “Voa, ő Wacky Cherry, és a neve – Wacky – teljesen leírja őt, mert tök vicces! Csinálja ezeket a tök őrült színpadi produkciókat, amik tök aranyosak, és ez az, amit akarok! Én nem arról akarok ismert lenni, hogy én vagyok az, aki baromi jó cosplayeket vagy fotózásokat csinál. Én azt akarom, hogy az emberek érezzék a karaktereket, hogy lássák, hogy az én szándékom az, hogy boldoggá tegyem őket, hogy a kedvenc karakterüket életre keltsem. És ez a célom, ez az amit el akarok érni a cosplayben.
GT: Mik a kedvenc karaktereid, akiket szeretsz cosplayelni?
Cherry: Holnap elhozom a kedvenc cosplayemet (az interjú a kétnapos nyári MondoCon szombati napján készült) – ez a Mettaton Ex az Undertale-ből. És megcsináltam, hogy világítson. És az egyik jelmez, amit nagyon szívesen megcsinálnék – egyébként két álom jelmezem van – az egyik egy bonyolult cosplay, egy arkangyal a Diablo-ból, az Angel of Hope. A másik, amit meg akarok csinálni, lényegében nagyon, nagyon, nagyon újracsinálni, az Grell Sutcliff a Kuroshitsujiból, mert 2013-ban őt cosplayeltem, de a jelmeze csak félig volt akkor kész, de még egyszer meg akarom csinálni, és meg akarom csinálni a performanszát újra, amit abban az évben csináltam, sőt, jobban akarom megcsinálni, sokkal erősebben hoznám a karaktert, mert Grell Sutcliff a cosplay, amit a világon a legjobban szeretek! Mindig azt éreztem, hogy az őrültsége hasonló az enyémhez. Ezért akarom megismételni, és mindenkinek megmutatni, és azzá a Grell Sutcliff-vá válni, akit mindenki akar!
GT: Mi a véleményed a magyar cosplayerekről? Mit szeretsz bennük, hogyan fejlődhetnének, vagy bármi, ami az eszedbe jut.
Cherry: Őszintén, a magyarok jobbak, mint mi! Nem tudom, milyen területeken fejlődhetnének. Az egyetlen dolog, amit észrevettem, hogy néhány ember nem olyan karaktert választ magának, amit igazán tud hozni. Néhány cosplayer olyan lány cosplayt választott, akinek például nagyon nagy mellei vannak – nem vagyok ellene, hogy az emberek ilyen karaktereket cosplayeljenek, de ha versenyezel, akkor olyan karaktert válassz, aki illik az alkatodhoz. Holnap fogom látni a versenyt igazán, ezt a tavalyi versenyen vettem észre egyébként. De holnap látni fogom a versenyt, és remélem, hogy a karakterválasztások ezúttal jók lesznek. Egyébként a páncéljaitok elképesztőek, bárcsak elérhetném a szinteteket! Nekem nulla tapasztalatom van ezen a téren. A kosztümök fantasztikusak, látom, hogy rengetegen tudják hogyan kell varrni! Azt gondolom egy dolog van, amit a magyarok is kipróbálhatnak, mégpedig azt, hogy jobban azonosuljanak a karakterrel! Mert látom, hogy néhány conon, az emberek megijednek. Próbáljanak meg kevésbé zavarban lennni, ez nem egy félelmetes dolog, ez csak arról szól, hogy jól érezd magad. Gondold azt, hogy senki se néz, hogy az egészet magadért csinálod, nem a nyereményekért, hanem magadért! És amit szeretnék, ha mindenki megfogadna – nemcsak a magyarok, hanem mindenki – hogy sose csinálj olyan cosplayt, amit nem szeretsz, vagy csak népszerű. Csinálj olyan cosplayt, amit Te szeretsz, amit meg tudsz valósítani, amit imádsz, és élvezni fogsz belebújni. Ne csinálj semmit csak a pénzért, vagy a népszerűségért. Valahogy előbb-utóbb, úgyis sikered lesz. Talán ez egy lassabb út, de napról-napra jobb leszel. Én is a totál kezdőként fogtam neki, és most itt vagyok, itt ezen a conon, ami miatt tök boldog vagyok! Mert ez az első alkalom, hogy valaki meghívott engem egy animeconra! (GT: Tényleg?) Igen. Voltam a Playit-en is, ott is hivatalos vendég voltam a barátommal, ami miatt szintén tök boldog vagyok.
GT: Gratulálok mindehhez, amit eddig elértél, és nagyon örülök, hogy itt vagy velünk ezen a conon!
Cherry: Köszönöm! Egyébként szeretnék többet jönni, közel vagyok, mert itt élek Szerbiában, de itt vannak barátaim. Tehát…
GT: Magyar barátaid vannak?
Cherry: Igen. Velem jöttek ma is. Így most mondanám is azt, hogy “Szia Rena! Szia Davi!” Velem jöttek, itt voltak velem, de időközben el kellett menniük, ők a barátaim, évekkel ezelőtt Magyarországra jöttem, hogy találkozzak velük. Rena és Dali, hogy találkozzak velük. Aztán elkezdtünk együtt lógni, és náluk megszállhatok, ha itt vagyok, így jöhetek még gyakrabban Magyarországra. És ennek nagyon örülök, mert jöhettek többször a conokra is vendégként. (GT: Ez nagyon jó!) És itt nagyon-nagyon szeretek lenni, mert itt mindenki nagyon kedves, mindenki, akivel találkoztam itt, rettentően kedves volt velem. Amitől nagyon boldog vagyok.
GT: Hogyan ismerted meg ezt a két magyar barátodat?
Cherry: Hát ez egy elég vicces sztori! Mert én egy grafikus vagyok, van DeviantArtom is, ahova feltöltöm a munkáimat. És Renáta barátnőmmel a DeviantArton keresztül ismerkedtünk meg, mert ő is rajzol – egyszerűen csodálatos művei vannak! Ha valaki látni akarja mit csinál, csak keressen rá DeviantArton, a Rena Dencs név alapján. Ő nagyon-nagyon tehetséges, azt gondolja, hogy nem, de tényleg nagyon tehetséges, és ő írt nekem üzenetet, elkezdtünk beszélgetni, kiderült, hogy vannak közös ismerőseink, és végül nagyon közeli barátok lettünk. Beszélgettünk Skype-on, aztán egyik dolog jött a másik után. Tényleg közel állunk egymáshoz, mintha testvérek lennénk. Aztán eljöttem hozzá, találkoztunk, és azóta elválaszthatatlanok vagyunk. (GT: Nagyon jó!) Igen, és nagyon b oldog vagyok, hogy találkozhattam vele. Így tényleg jó, mert jöhetek a conra, és még őt is láthatom, így két legyet ütök egy csapásra! Ő is szereti a cont, szeretne cosplayelni, úgyhogy jövőre csinálunk egy közös cosplayt. Neki ez lesz az első, nekem már nem tudom hanyadik.
GT: Ez nagyon jó! Várom, hogy láthassam a közös műveteket! És köszönöm, hogy beszélgettél ma velem, és érezd jól magad a conon!
Cherry: Köszönöm és Te is érezd jól magad!
