Ki játszotta azt a suli szünetekben, hogy ő Holdtündér, akinek le kell győznie a sötét erőket? Vagy éppen Ichigo a Bleach-ből, akinek a következő nagy összecsapásra kell készülnie? Többségünknek biztos volt egy-egy olyan pillanata, amikor kitalált szereplők bőrébe bújva játszott a hétköznapokban. De mi van akkor, ha ez a játék nem korlátozódik le egy-egy alkalomra, hanem valaki annyira azonosul a képzelet síkján létező karakterekkel, hogy nem is akar többé önmaga lenni? Erről készített komikus animét a Kyōto Animation.
Mágikus álca tinédzser problémákra
A Chūnibyō demo Koi ga Shitai! című sorozat hősnője pontosan a felvezetőben említett ismertetőjegyekkel bír. Takanashi Rikka (Uchida Maaya) ugyanis magát mágikus erőkkel bíró nagymesternek képzeli, aki ráadásul egyik napról a másikra forgatja fel történetünk fiú hősének életét. Togashi Yūta (Fukuyama Jun) immár felső középiskolásként szégyelli, hogy egykor a chūnibyōnak nevezett „szindrómának” szentelte életét, ezért kihasználja az új iskola adta előnyöket, és eltitkolja eme múltbéli énjét. Erre betoppan az életébe a kissé lökött Rikka-chan, aki bizony ismeri Yūta kellemetlen titkát, sőt, a lány még javában chūnibyō fénykorát éli. Különös párosunk végül egymás társaságára szorul: Rikkát nem érti meg más Yūtán kívül, és főhősünk egy idő után rájön, hogy Rikka egy fájdalmas trauma miatt viselkedik úgy, ahogy. Ezzel kezdődik kettejük lélekgyógyító kapcsolata. Vagy valami olyasmi…
Hétköznapi komédia ez, se több, se kevesebb
Ha Kyōto Animationról van szó, biztosak lehetünk abban, hogy 1) mérhetetlen mennyiségű moe cikuság fog minket stimulálni; 2) az ártatlan szerelem fog mindent megoldani és 3) a kifinomult fanservice egyetlen percig se marad ki a képből.
A Chūnibyō demo Koi ga Shitai! mindennek ellenére egy tényleg bájos sorozat. Vígjáték oldala erős, bár témájával egy valós viselkedészavarra fókuszál, mégsem megy át szívszorító drámába. Könnyed kikapcsolódásnak így jó választás lehet, és az is igen tetszetős fogás benne, hogy a szereplők misztikus képzelgéseit gyönyörű animációval állítják kontrasztba a hétköznapi valósággal szempen. Aki jókat akar kuncogni, nem zavarja a kezdeti erős epizodikusság, ami végül Rikka épelméjűségének megmentésébe fut át, valamint kedveli az érzelmes egymásra találásokat, annak jó választás lehet ez az anime. Aki egyszer ráfügg, annak pedig nincs megállás, kétévadnyi sorozat és egy mozifilm is vár rá – bár a mozifilmet csak azoknak ajánlom, akik nosztalgiára vágynak, mivel abban kvázi az első évadot vágták újra a készítők. Itt Rikka szemszögéből mesélik újra a történetet, pár lányosan romantikus, teljesen új jelenettel kiegészülve.
Chūnibyō: valós szindróma, vagy csak kitaláció?
Az anime alapját adó viselkedészavart, a chūnibyōt (中二病), sokan 8. osztályos, vagy másodéves gimnazista szindrómaként írják le, míg mások betegségnek titulálják. A kifejezést Hikaru Ijuin használta először 1999-ben, a saját rádióműsorában. Nem sokkal ezután az interneten futótűzként terjedt el az elnevezés, számtalan mém és félreértelmezés kelt szárnyra róla, majd a szleng része lett. Ma a közhiedelem úgy tartja, hogy a chūnibyōban szenvedő, olyan 14-16 éves tinédzser, aki magát mindentudó felnőttnek hiszi, az igazi felnőtteket pedig lenézi. A japán szleng szerint három típusa van:
- Dokyun-kei (DQN): antiszociálisnak tartja magát az illető, még ha valójában nem is az. Kitalál olyan történeteket, amik ezt igazolják, például, hogy bűncselekményeket követett el.
- Sabukaru-kei: szubkulturális, avagy hipster típus. Úgy kíván kitűnni a tömegből, hogy kevesek által ismert trendeket vagy hobbikat követ. Például idolokat, vagy fiktív karaktereket imitál a hétköznapokban, vagy éppen csak klasszikus komoly zenét hajlandó hallgatni.
- Jakigan-kei (Evil Eye-type): a misztikus és természetfeletti erők megszállottja. Azt képzeli, hogy különleges képességei vannak, amik fejlesztéséhez bajtársakat kell szereznie, plusz, le kell győznie az őt fenyegető sötét erőket.
Egyes pszichológusok szerint ez egy védekező mechanizmus, mások szerint a jelenség kapcsolódik a „personal fable” elmélethez, amiről David Elkind, amerikai gyermekpszichológus 1967-ben írt. Elmélete a serdülőkori egocentrizmusból indul ki, amikor a fiatal azt hiszi, hogy sebezhetetlen és mindig mindenki ő rá figyel. Ezt nevezi personal fable-nek Elkind, avagy egy olyan kitalált történetnek, amit az alanyok igaznak hisznek. Japánban valószínűleg eme régóta ismert jelenség mutációját nevezték el chūnibyōnak.
Karakterek rövid leírása
- Takanashi Rikka: Történetünk gothic lolija, aki azt képzeli, hogy a Sátán mindent látó szemét örökölte. Mindennek tetejébe mindig csetlik-botlik, az idegenektől tart, egyedül Yūtával mer közvetlen lenni.
- Togashi Yūta: Egykor a Fekete tűz mesterének hívta magát, ám most már mindent megtesz, hogy örökre száműzze életéből téveszméi legapróbb fizikai jelét. Rikka éppen ezért a végletekig képes kiborítani mágikus küldetés ötleteivel és misztikus relikvia gyűjteményével.
- Nibutani Shinka: A tökéletes lány, akit mindenki bálványoz. Yūta is csodálja, ám hamar kiderül, hogy a bűbájos lány valójában egy igazi hárpia. Főleg akkor borul ki nála a bili, ha mélyen titkolt chūnibyōs múltja felszínre kerül. Hisztissége ellenére, ő a csapat legérettebb tagja.
- Dekomori Sanae: A pörgős szőkeség Rikka balkeze és partnere téveszméiben. Yūtára mérhetetlenül féltékeny, amiért az elvette tőle barátnőjét. A sorozat legmókásabb eleme azonban az ő és Nibutani kapcsolata. A két lány kutya-macska barátsága nem merül ki egymás állandó szekálásában.
- Tsuyuri Kumin: Mindenki senpai-ja, aki bárhol, bármikor képes kómaszerű álomba szundikálni. Rikka és Dekomori „játékaiban” szívesen részt vesz, mert jó mókának tartja őket. Mindemellett elég rossz az emlékezete, amit szegény Isshiki-kun bán a leginkább.
- Isshiki Makoto: Yūta osztálytársa és jó barátja, aki keresi a tökéletes barátnőt önmagának. Kiszemeltje Kumin-senpai, csakhogy szegény Isshiki-kun nemcsak két-balkezes, de maga a két lábon járó balszerencsétlenség. Hol rázuhan valami, vagy éppen a lányok kegyetlen szavai lombozzák le szép reményeit.
- Takanashi Tōka: Rikka szigorú nővére. A séfként dolgozó lány nem nézi jó szemmel Rikka gyerekes játékait, ezért gyakran dorgálja húgát. Szabad idejében Yūta kishúgával játszik papás-mamásat, csak morbid módon a játék mindig arra fut ki, hogy éppen válnak.
- Shichimiya Satone: Yūta gyerekkori barátja, aki a sorozat második évadában tűnik fel. A lány hősünket Fekete tűz mestereként ismerte meg és csodálta. Most visszatér, hogy elfoglalja helyét társaként a sötétséggel szemben folytatott csatában.
Na, ha valamit a K-On! mellé tudnék tenni 0-két, akkor talán ez a sorozat az. 😀 Egyszerűen idegesítőek a karakterek, a sztori sehova se halad, nem is nagyon van. Az egyetlen dolog, ami mégis valamennyire élvezhetővé teszi, az a sorozatos fantáziálás. És valahol látszik, hogy a készítők is így álltak hozzá, mert azokat a részeket jobban és szebben kidolgozták, mint a többit. Csak ha azt is normálisabban adják elő, még lehet érne 5 pontot, de csak konstans 4-re szorult le.