Te is voltál már úgy, hogy ránéztél egy anime képére, és pár perc alatt felvázoltad, hogy miről szólhat a története? Volt, hogy lelkes elvárásokkal álltál hozzá, de az is lehet, hogy unottan félre lökted, amiért már megint egy klisével futottál össze? Nos, íme az anime, ami mindenki előzetes elvárásait a feje tetejére állíthatja.
Intelligens roborománc nemcsak lányoknak
Ki gondolta volna, hogy egy tipikus shōjo külcsínnel akarják ránk sózni 2013 legjobb mozifilmjét? Ebben a mondatban kapásból két dolog van, ami egy anime vesztét okozhatja: a mozifilm formátum és maga a műfaja. Egyrészt, az utóbbi időben kevés olyan animemozifilm született, ami érdemes lett volna a nagyobb dicsőítésre, gondolok itt például a „kirándulás egy siralomvölgybe” szintjével megegyező Mardock Scramble folytatásokra. Az, hogy nem több epizódnyi rész áll a készítők rendelkezésére kibontani egy történetet, bizony kihívás. És általában ez az, ami nem működik az anime movie-knál. Másrészt, az utóbbi évek animációs felhozatalából sajnos igen ritka volt a felszínes, vagy éppen agyon rágott témát boncolgató shōjo adaptációk sorában olyan, ami valami mélyebbet akart volna mondani a „szeret, nem szeret” állandó dilemmájánál. Talán a most tavasszal indult Soredemo Sekai wa Utsukushii jó példa arra, amikor a klisé halmaz méreteiben alulmarad az egyedi tartalommal szemben. Mindenesetre érzek a shōjo animés színterén egyfajta „hanyatlást”. Ha nem is kritikusan szemlélem ezt az ipart, akkor is mondhatnék egy másik sztereotípiát, ami miatt kevésbé garantált a siker egy shōjo műnél: a hím nemű rajongók is eleve óvatosan közelednek felé. Valljuk be, nem minden egy Kimi ni todoke színvonal.
Éppen a fentiek miatt okozott meglepetést a Hal mozi, amit a romantikus művek Redline-jáként emlegetek a megnézése óta. Bármennyire is kevés érdeklődés övezte a debütálását, bármennyire is jöhetett tőle lázba néhány női rajongó, végül az anime finom léptekkel haladva ötvözte a legjobb kellékeket történetében: Shinkai Makoto részletgazdaságát és érzelmességét, a Viharsziget visszaemlékezős cliffhangerét és az Én, a robot tanulni vágyó, gyermekien ártatlan android képét.
Amikor az „amíg a halál el nem választ” hamarabb jön, mint szeretnéd
A történet szerint a távoli jövőben járunk, ahol a modern kor csúcstechnológiája jól megfér a hagyományos kultúrával, legyen akár egy matszurin sétálgató beszélő robotról szó. Ebben a környezetben ismerjük meg hősnőnket, Kurumit (Hikasa Yoko), aki egy tragikus repülőgép szerencsétlenségben vesztette el szerelmét, Halt (Hosoya Yoshimasa). A fiú halála óta vigasztalhatatlan lány mellé a helyi egészségügyi centrum egy androidot rendel ki azért, hogy mielőbb visszaállhasson a normális hétköznapokra. E lépés legnagyobb kegyetlensége, hogy az androidot Hal külsejével látják el. Így hősnőnk nap mint nap kell hogy szembesüljön azzal, amit örökre elvesztett.
Ám Hal, mint egy gyermek, aki hirtelen a felnőttek titkoktól terhes világába csöppent, próbálja megérteni Kurumi gyászát, fájdalmát és szeretét. Tapasztalatlan tapogatózása és édes pillanatai mellett megismerjük az igazi és kemény Halt, aki videofelvételekről, vagy emlékek sorából lép elő. Vajon milyen volt az utolsó pillanat, amit a szerelmesek együtt tölthettek? Vajon milyen ki nem mondott tettek és szavak maradtak hátra a fiú halála után, amikkel Kuruminak meg kell küzdenie? A film érzelmesen és meghatóan, olykor sejtelmes utalásokkal gazdagítva ad választ a kérdéseinkre, miközben hétköznapi slice-of-life-jában felbukkan a sci-fi, majd lassan a kirakós darabkák a helyükre kerülnek.
Rubik-kocka, avagy kreativitás mesterfokon
A Hal nagy érdeme, hogy mindössze 50 perces terjedelme alatt jut ideje mindenre. Mélyebb jellemeket épít fel, rejtélyeket villant fel, beenged a hétköznapokba, majd a tetőfokon egy arccsapásként ható fordulattal ébreszti fel kíváncsiságunkat. Így válik egy olyan történetté, ami még a megnézése után is képes a néző képzeletét megmozgatni. Mindehhez pedig pazar animáció társul, amit a Production I.G gyermeke, a Wit stúdió még a Shingeki no kyojin szintjét is túlszárnyalva valósított meg. Az eredeti karakterdizájn miatt talán pár elkötelezett shōjo manga fogyasztó felkapja a fejét, mivel egy itthon is elég népszerű mangaka, Sakisaka Io tervezte azt. A mangaka egyik művéből nyáron jön az Ao Haru Ride című anime-sorozat, ami egyik legsikeresebb címe a Strobe Edge című képregénye mellett. Sakisaka rajzstílusa jellegzetes és könnyen felismerhető, amellett, hogy nagyon szép karaktereket rajzol (bár egy shōjo mangakánál ez alap), figuráinak már a tekintete is ezerféle érzelemről beszél, anélkül, hogy a szövegbuborékban írtakat elolvasnánk. A kifejező grafikát csodás animáció és színek egészítették ki az animében, talán Shinkai Makoto tud ilyen élethű háttereket készíteni.
Érdekesség, hogy az anime forgatókönyvét Kizara Izumi írta, aki valamilyen fétissel bír a robotok iránt, hiszen Sexy Voice and Robo címen írt live-action sztorit, amiben egy mecha otaku srác akad össze egy a Rendőrakadémia valamelyik filmjéből szalajtott, hangutánzó csajjal. Az animéből már manga adaptáció is született Ayase Umi tollából, ami minössze négy fejezetben örökítette meg a Hal frappáns történetét. Az animét így mindenkinek ajánlom, aki egy vizuálisan és intellektuálisan is kielégítő élményre vágyik, és akit nemcsak a szépség érdekel, hanem a mélyebb tartalom is, egy olyan szerelmi történet burkában, ami nem mindennapi végkifejletet szánt egészen tipikus nyitányának.
ADATLAP
Hal / Haru
(anime, 2013)
Forgatókönyv: Kizara Izumi
Rendezte: Makihara Ryōtarō
Stúdió: Wit stúdió
Terjedelem: 50 perc
Nagyon tetszett, de azért nem tökéletes. Egyetlen nagy negatívuma a hossza, ami sajnos korántsem elég mindenre. Haru múltjából nagyon keveset mutatnak, és így nem is igazán érthető, miért nem találta a helyét a világban. Illetve Haru simlis haverja egy orbitális baromarcként jön le a végére, mert valahányszor felbukkan, csak a bajt hozza magával.
Nekem minden pont jó volt hosszra. Haru simlis múltjából elég volt nekem, hogy nem tudott máshogy megélni, rossz volt a rendszer, szerintem ő tipikusan a körülmények áldozata volt stb. Ha többet foglalkoznak vele, nekem lehet, hogy unalmas lett volna. A haverjával ellenben egyetértek! Szegény, eléggé egysíkú is lett.